Esztergom és Vidéke, 1994
1994-04-28 / 17. szám
10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ID Ml " T""" "' ", 1 7TTT3T m Rangos előadók és sokszínű témaválasztás jellemezte az április 13-15 között Esztergomban megtartott nemzetközi konferenciát, amelyet az Esztergom-Budapest Érsekség. Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata és Esztergom Város Önkormányzata rendezett. A tudományos előadások a magyar államalapítástól 1989-ig sokféle témakörben tekintették át a magyarság, a magyarok szerepét Európában és a világban. A magyar szentszéktől az egyházi életen át a kultúra és a gazdaság sok területe villant fel a két nap 37 előadásában. Paskai László bíboros-érsek elnökként azt emelte ki, hogy a sorban ez a negyedik esztergomi történelmi konferencia, amely folyamatosan. növekvő érdeklődési körre tekint ki. Kovács György Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke megnyitójában múltbeli legjobbjaink bölcsességére utalt, amely kelet és nyugat között egyforma távolságban fenntartotta a magyarságot, s a magyarság mellett a világnak is tudott adni kiváló kutatókat, tudósokat, művészeket. Az első három konferencia anyaga már nyomtatásban is megjelent, és hathat tudományos műveltségünk, világképünk formálásában. A város nevében Könözsy László polgármester köszöntötte a résztvevőket, röviden utalva Esztergom sorsának alakulására, s arra a reményre, hogy a sikeres konferenciák is egyik jelét mutatják városunk meginduló új fejlődésének. A fővédnökök közül Bod Péter Ákos, a Magyar Nemzeti Bank elnöke vett részt a megnyitón, Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság külügyminisztere - egyéb elfoglaltsága miatt - csak a délután folyamán tudott részt venni a konferencián. Az előadások sorát Paskai László bíboros-érsek nyitotta meg, „Szentjeink Keleten és Nyugaton" címmel. Röviden bemutatta szentjeinket, különös tekintettel az Arpádházból származó szentekre. A kereszténység felvétele korszakhatár volt Kelet-Közép-Európában. A magyar szentek élete és későbbi tisztelete európai jellegű. Hangsúlyozta, hogy a gyorsan változó világban szükség van arra, hogy az „öreg Európa megismerje gyökereit". Számunkra szentjeink történelmi, magyar és európai gyökereinket jelentik. Nemeskürty István széles ívű esszéjében: „Kelet és Nyugat között", a híd szerepéről beszélt. Példái azt emelték ki, hogy a magyar kereszténység milyen hamar gyökereket eresztett, hiszen az elűzött Árpádfiak, András és Béla keletről tértek vissza, a kijevi fejedelemség segítségével, de a nyugati mintájú kereszténységet erősítették meg. A Bizáncban nevelkedett ül. Béla államközpontja egybeesik az egyházi központtal, de nem követi a bizánci császárok egyház fölötti uralmának másolását. Az Anjou Károly Róbert nem francia, hanem sajátosan magyar érdekeket képvisel a trónon. Á keleti kapcsolatok közül Balassi Bálint példáját emelte ki, aki első munkáját Krakkóban jelentette meg, s egy lengyelországi jezsuita kolostorban került közel a katolikus Krisztus-képhez. Ladocsi Gáspár: „Magyarországi Piroska, a kegyes bizánci császárné" című előadásában színes képet rajzolt a korabeli Bizáncról, amelybe a kor hivatalos életrajzírói szerint Eiréné császárné ,nyugat nagy családjából származott". Bizonyította, hogy Piroska magyar királyleány volt, s több évszázados bizánci udvari gyakorlat alapján kellett „barbár" keresztneve helyett új keresztnevet kapnia. Paskai László elnöklete alatt a negyedik előadó Beke Margit volt, kációi, amelyeket a rádió is közvetített, a kor legszínvonalasabb prédikációi voltak, amelyeket nem véletlenül fordítottak le 16 nyelvre. Erich Bryner úr Svájcból német nyelvű előadásában az 1973-1989 közti képet rajzolta meg az egyházi folyóiratok alapján Magyarországról. A sok új szempontot és ismeretet felvető előadás a megjelenő tanulmánykötet egyik érdekes olvasmánya lesz. Angol nyelven hangzott el Rónay Gábor (Anglia) előadása Skóciai Szent Margitról és származásáról. Mint Bryner úr előadásával, a szerzők segítségével ennek az előadásnak is megismerkedhettünk rövid magyar tartalmi kivonatával. Rónay Gábor véleményét támogatta Vajay Szabolcs, a Svájcban élő történész és heraldikus is, aki bizonyította, hogy Skóciai Szent Margit nem a magyar királyi család leszármazottja volt. Adatgazdag és nagyon színvonalas előadásában a kor és a források mégis„Magyarok Kelet és Nyugat metszésvonalán" aki a magyar történelemkutatás, a teológia egyik fontos iskoláját mutatta be „A Pápai Magyar Egyházi Intézet Rómában" című előadásában. Fraknói Vilmos, a nagy katolikus történész és főpap saját vagyonából vetette meg 1895-ben az intézmény alapjait, amely 1940-ben kapta meg a jogot a „pápai" cím viselésére. Stroka Stanislaw és Fenyvesi László meghirdetett előadásai elmaradtak. A szünetet követte Kormos László előadása: „Budai Ézsaiás Göttingenben", majd T. Mérey Klára: „A bosnyák ferences misszió szerepe Tolna 18. századi újratelepítésében, és a ferences rend kisugárzása ugyanott a század végén". A ferences rend boszniai rendtartománya a török uralom alatt is működhetett, így a Dél-Dunántúl katolikus betelepítésében jelentős szerepet játszottak. A Tolnán működő ferencesek életét tekintette át a tolnai zárda 1788-as bezárásáig, bizonyítva, hogy milyen nagy szerepe volt a nép között élő ferenceselóiek a katolikus hit terjesztésében. Adriányi Gábor: „Magyar teológusok hatása a nyugati irodalomra" című áttekintésében leszögezte, hogy a magyar római katolikus egyház nem adott világméretű teológusokat a katolikus egyháznak, de Temesvári Pelbárt és Tóth Tihamér prédikációgyűjteménye a maga korában az egész világon ismert és nagyra értékelt volt. Az évtizedeken keresztül beskatulyázott Tóth Tihamérnak az Egyetemi templomban 1926-tól tartott prédimerésének kötelességére hívta fel a figyelmet, amelyek nélkül lehet hipotéziseket teremteni, de bizonyítani lehetetlen. A konferencia egyik fontos tudományos eredményére hívta fel a figyelmet, amely a források hiteles megismertetésének fontosságára buzdított. A helyi előadók közül Bárdos István követte: „Magyarország részvétele a párizsi és a bécsi világkiállításon" című előadásával. Ez volt az első előadás, amely a tematikát jelentősen tágította, Magyarországnak az első világkiállításon való szereplését mutatva be. Azokat a vitákat részletezte, amelyek a magyar parlamentben a világkiállítások hasznossága körül folytak már 1867-ben is. Az első nap ebédszünet után Könözsy László polgármester elnökletével folytatódtak az előadások. R. Várkonyi Ágnes egy 1664-ben született magyar kelet-európai konföderációs elképzelést ismertetett, amely a vasvári békét követő időszakban keletkezett, kitörési lehetőséget keresve a fentálló európai viszonyok keretei közül. Dóka Klára az iparos vándorlegények európai útjairól, az így kialakuló ismeretekről, kapcsolatokról beszélt, a szentek, uralkodók szintje után a mesteremberek szintjén mutatva be az európai kapcsolatokat. Az Angliában élő Haraszty-Taylor Éva: „Kossuth és Anglia" címmel a szabadságharc bukását követő időszak angol politikáját vizsgálta és Kossuth angliai szereplését. Krizsán László előadása Magyar László kutatásai alapján a társadalmi fejlődés afrikai útjait vizsgálta a rabszolgakereskedelem évszázadaiban. Ezt az előadást követte Jeszenszky Géza, aki bevezetőjében hangsúlyozta, hogy történészként vesz részt a konferencián. Előadásának a címe: „A Kossuth emigráció hatása Magyarország angliai megítélésében" volt, de ennél szélesebb ívű képet rajzolt az angol külpolitika és az angliai közvélemény múlt századbeli Magyarország megítéléséről. Az első nap utolsó előadása Kubaschek János: „Almásy László, a Szahara kutatója" címet viselte. Az 1920-1930-as évek kevéssé ismert Afrika-kutatójáról tartott diaképes előadás a földrajztudományok sok új felfedezést hozó tudósával ismertette meg a hallgatóságot. A második nap első levezető elnöke Horváth István volt, a Balassa Múzeum igazgatója. A korai kezdés miatt az előadásokra nem a tervezett napirend szerint került sor. Elsőként Pusztaszeri László Apponyi Albert oktatási törvényét mutatta be, kiindulva Apponyi konzervatív eszmerendszeréből, amely Magyarország megfelelő fejlődését három elv meglétéhez kötötte: egy európai nagyhatalomra való támaszkodásra, az uralkodóval való zavartalan viszonyra és erős, diszkrécionális államhatalomra. Lotz Antal „Csanádi papok Európában" című előadásában azokat a csanádi egyházmegyés püspököket és papokat sorolta fel, akiknek tevékenysége az ország határain túl is ismertté vált Az esztergomi konferenciák anyagának megjelentetését és gyorsaságát külön is dicsérte. Földváry Sándor az Egri Hittudományi Akadémiának a görög katolikus felvilágosodásban játszott jelentős szerepét mutatta be. Ortutay András: „Árpádházi Margit szentté avatása" című előadásában részletesebben a Serédi Jusztinián hercegprímás által 1937ben kezdeményezett szenttéavatási eljárást mutatta be, amely a világháború nehéz éveiben, 1943-ban adott új szentet az országnak. A Rómában tanító Erdő Péter: „Magyar egyházjogászok hatása a kánonjogi irodalomra" című előadását távollétében olvasták fel. Dobler Magda az 1920-as éveket követő egészségügyi, szociális és pedagógia tevékenységét ismeretette a római katolikus egyháznak, már az első szünet után, amikor az elnökséget Bárdos István vette át. Az esztergomi prímások közjogi szerepét Rácz Lajos ismertette, sokban kiegészítve a „Kezdés és újrakezdés" konferencián több előadásban is elhangzottakat. > > >
