Esztergom és Vidéke, 1994

1994-04-28 / 17. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE 7 Gerics József egy XII. századi forrást ismertetett, amely Milánó Barbarossa Frigyes előtti megalázkodását mutatta be. Ladányi Erzsébet: „Egyház és patrónus, város és védőszentje" című előadása azt a Nyűgat-Európában született gyakorlatot mutatta be, amely a városi közösségek kialakulásában nagy szerepet jásztott, amikor a várost a kor ideológiájában a védőszent, a templom, az egyház jelenítette meg, képviselte. Haraszty Ágoston, XIX. századi, Kaliforniába került szőlőtelepítő életrajzát - Sztáray Zoltán (USA) munkáját - távollétében Beke Margit olvasta fel. Ebédszünet után Adriányi Gábor elnökölt, majd újabb szünet után R. Várkonyi Ágnes. Török Józsefnek középkori latin nyelvű liturgikus költészetünk és Európa kapcsolatait bemutató előadását Bertényi Ivánnak egy heraldikai előadása követte, amely a színés fémhasználat kérdéseit vizsgálata. Gazdag képanyag kísérte Puskely Mária: „Magyar Mózes, a kijevi szent" című előadását, amely az orosz évkönyvekre alapozva mutatta be három magyar vértanú tiszteletét az orosz ortodox egyházban. Zombori István Portugáliai Szent Erzsébet rózsa szimbóluma és Szent Erzsébet spanyolországi évszázados tiszteletének okait mutatta be. Kállay István egy XVIII. századi magyar főúr életpályáját és kiterjedt kapcsolatrendszerét mutatta be Balassa Ferenc alakján keresztül. A Svájcban élő Szarvas Béla előadását távollétében olvasták fel a csángók lelkigondozásának eléggé ismert problématikájáról. Fricsy Adám néhány XX. századi jezsuita missziós tevékenységét mutatta be, míg Varga Lajos egy kevésbé ismert pap, Nováczky Endre könyvtárát, bécsi kapcsolatait ismertette. Csombor Erzsébet: „Magyar-lengyel egyházi kapcsolatok a 20. században" című előadásában részletes képet adott a Magyarországon élő lengyel szociális menekültek kőbányai templomépítési törekvéseiről. Az egyház, a hitélet szerepének fontosságát mutatta be e nem nagy létszámú és nem organikus nemzetiség megmaradásában. Az idő rövidsége nem tette leheEsztergom 1594-es ostromáról Marosvásárhelyen írta a Wittenbergben és Strassburgban is tanult Baranyai Décsi János latin nyelvű „magyar históriáját" a XVI. század végén. Esztergom ostromának közelgő 400. évfordulója alkalmából idézzük a kortárs történetírót. „A keresztények Esztergomot és Hatvant ostromolják. Azt hitték, hogy Szinán félelmében mindentől visszavonult, mindentől húzódozik, ezért Mátyás főherceg úgy akarta a kereszténység ellenségével szemben a harcot folytatni, hogy a csapatokat, melyeket sikerült összeszednie, két részre osztotta. Az egyiknek Tieffanbach Kristófot, az úgynevezett kassai generálist állította élére, mellé adta a legelső magyar főembereket, Báthori Istvánt, Dobó Ferencet, Homonnai Istvánt, Rákóczi Zsigmondot meg még néhányat, akit aligha szükséges egyenként megnevezni. Megparancsolta nekik, hogy a lehető legnagyobb sereget gyűjtve, először is Hatvant ostromolják meg, mely Egertől nem messze fekvén, a császári birtokoknak olykor súlyos kárára volt. Ó maga válogatott vértes lovassággal, könnyűfegyverzetű gyalogsággal Esztergomot vette ostrom alá, e Buda közelében lévő várost, mely érseki székéről nevezetes. Mátyás főherceg tanácsadója volt Ungnát Dávid, Hardek Ferdinánd, Braun Gál, tapasztalt német vezérek, rajtuk kívül Zrinyi György, Nádasdy Ferenc, Pálffy Miklós meg mások is, kik valamennyien páratlan hazaszeretetükről, kitűnő háborús gyakorlatuktól és tapasztalatuktól vezettetve semmit sem mulasztottak el, ami egy ilyen fontos vár elfoglalásához szükségesnek látszott. Ez ostrom során mégsem történt más emlékezetre méltó dolog, mint a Hatvan melletti csata, melyben a mieink Báthori István és Rákóczi Zsigmond vezérletével fényes győzelmet arattak a barbárok fölött; de ez a győzelem a mieink számára sem volt vértelen, mert közkatonákon kívül elesett ott számos nemes, többek között Losonci Bánffy Zsigmond is, akit hallatlan bátorsága, kiváló képességei miatt megbecsülésképpen említek név szerint. A barbárok megrémültek övéik veresége miatt, de azért nem annyira, hogy a várat átadták volna, sőt állhatatosabbakká váltak. így aztán, amikor már sok nap telt el katonák, lovak, pénz, harci eszközök hiábavaló vesztegetésével a hatvani ostrom közben, a vezérek meghasonlottak egymás között, árulás gyanúja merült fel, és meneküléshez hasonló visszavonulással ki-ki hazament. Ugyanez lett a vége nem sokkal később Esztergom ostromának is. Miután ugyanis valami balvégzet következtében a mieink veszítettek el jó néhány embert, köztük Balassi Bálintot is, meg mindenféle hadifelszerelést, elterjedt a hír, hogy Szinán közeledik, a tatárok pedig betörnek Erdély határvidékeire, mire úgy vélték, hogy erejük nem elegendő az ostrom folytatására is, meg a barbár sokasággal való csatára is, ezért fölszedték a tábort, és elvonultak Győr felé, erejüket arra tartalékolva, hogy ha a szükség kívánja, idejében segítséget vigyenek a megszorult győrieknek, megakadályozzák az ellenséges pusztítást, és ha alkalom adódik, zaklassák a barár csapatokat, melyek létszámát a hír háromszázezer fölé tette." (-y.) tővé, hogy az 1939 utáni megváltozott körülmények közti bővülő egyházi kapcsolatokat részletesen bemutassa. Mona Ilona Schlachta Margit 194243-as a szlovákiai zsidóság érdekében kifejtett tevékenységét tekintette át, nagyon sok időszerű tanulsággal. Az utolsó előadó az amerikás Mihályi Gilbert volt, aki Bőhm Károly esztergomi egyházmegyés pap 1892től az USÁ-ban kifejtett egyházszervező tevékenységét mutatta be, a sokszázezres katolikus magyarság vallási és nemzeti tudatának fenntartásában játszott szerepét. A konferencia előadásainak rövid, csak felsorolásszerű áttekintése is mutatja, hogy a két napos konferenciát, amelyet pénteken egy megyebeli kirándulás követett, jó célért szervezték meg a rendezők, s a támogatók is igen hasznos munkák elhangzását és megjelentetését segítik. Eredményei akkor fognak teljes egészükben megmutatkozni, ha megjelenve serkentői lehelnek a múltunk teljes, pontos, hiteles megismertetését szolgáló céloknak. A konferencia azt is bizonyította, hogy az esztergomi tudományos rendezvényeknek ragja van, hagyományosan adnak elő nagynevű és nagytudású hazai és külföldi tudósok. Esztergom jövőbeli arculatát is formálják ezek a rendezvények, amelyek a szervezők áldozatos munkáját is dicsérik. „Az egyházak a változó világban" konferencia óta minden alkalommal a helyi tudományos és közgyűjtemények munkatársai, világiak és egyháziak méltón szerepelnek. Heckenast Gusztávval I. Lipótról 1994. április 15-én nyílt meg a Balassa BáÜnt Múzeumban az „I. Lipót és kora az érmekben" kiállítás, amely a kor gazdag és színes pénz- és éremvereteit mutatja be. Az anyag a Kunsthistorisches Museum Éremtárából, a Magyar Numizmatikai Társulat gyűjteményéből és a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből állt össze. A kiállítást dr. Heckenast Gusztáv, a történelemtudományok doktora nyitotta meg. Akiállításmegnyító előtt beszélgettünk vele. -Professzor Úr! Ón más témák mellett, mint például az Árpád-kori szolgálónépek története, letelepedése; a magyarországi ércbányászatnak és fémfeldolgozásnak is egyik legjobb ismerője. Ilyen alapon kérték fel a kiállítás megnyitására? Hiszen itt a kor ércbányáiról, pénzverőhelyeiről is képet kapunk? - Gondolom, hogy nem elsősorban pénztörténeti, numizmatikai ismereteim miatt kértek fel, hanem azért, mert hosszú ideje foglalkozom I. Lipóttal és korával, a lipóti abszolutizmussal. A XVÜ-XVin. századnak ez a majd félévszázada természetesen nagyon sok gazdasági problémát is felvetett, s a magyar szabadságharcok közül Thököly és Rákóczi szabadságküzdelmei is erre a korra estek, önálló pénzveréssel, nem beszélve az erdélyi fejedelemség pénzverésének utolsó korszakáról. Lipót kapcsán a XVIII. századi Habsburg-párti szerzők „Grosszer Lipótot" emlegetnek, a hagyományos magyar történetírásban viszont sok negatívumot olvashattunk I. Lipótról. S emlékezetünkben a vasvári békétől kezdve a református prédikátorok gályára hurcolásán át II. Rákóczi Ferenc elfogásáig rossz királyként szerepel. Valóban, I. Lipót igen hosszú ideig uralkodott, 48 éven át volt magyar király, 47 éven át német-római császár. A magyar királyok közül csak Zsigmond és I. Ferenc József uralkodása volt hosszabb I. Lipóténál. Köztudomású, hogy Lipótot nem nevelték uralkodónak, hiszen még apja, III. Ferdinánd életében megkoronázták magyar királynak a bátyját, IV. Ferdinándot. Csak IV. Ferdinándnak még apja életében bekövetkezett halálával került trónra. Jó középszerű tehetségű ember volt, zenei téren különösen tehetséges. Viszont volt egy szerencséje, amit kevés Habsburg mondhatott el magáról; ragyogó hadvezérei voltak, akik a birodalom nagyon sok súlyos váltságán segítették át katonai győzelmeikkel az uralkodót. Különböző időszakokban, de kora két legnagyobb katonai hatalmával kellett megküzdenie, a franciákkal és a törökökkel. A szentgotthárdi csata után kötött vasvári béke a magyar főurak, Zrínyi Miklós és társai számára csalódást keltett, de a császár számára húsz évre lehetővé tette, hogy elkerülje a kétfrontos háborút. 1683 ' után pedig, Bécs felmentése után megkezdődhetett a birodalom keleti felének, Magyarországnak a felszabadítása a török uralom alól és az erdélyi fejedelemség betagolása a birodalomba. - Professzor úr, mit tekint Ön 1. Lipót uralkodása legjelentősebb eredményének? - A birodalom fönntartását és az abszolutizmus kiépítésének megkezdését. A birodalmi abszolutizmus, a birodalom összehangolt gazdaságpolitikája, katonai vezetése nagyon komoly eredményeket hozott. Ez természetes, hogy a magyar rendek számára nem csak pozitívumokat jelentett. Ezt mutatta a Wesselényi féle összeesküvés, a rendek tiltakozásai, a felvidéki kuruc mozgalmak és az 1703-ban kirobbanó Rákóczi-szabadságharc is. A török kiverését azonban ez a politika tette lehetővé, s ez biztosította majd a XVni. században a birodalom magyar felében meginduló gazdasági, kulturális fejlődést is. Befejezésül mégegyszer hangsúlyoznám, hogy I. Lipótnak hadvezéreivel szerencséje volt, mind a francia, mind a török hadszintéren ragyogó katonai teljesítményeket produkáltak. - Köszönöm észrevételeit! Oy.