Esztergom és Vidéke, 1994

1994-03-24 / 12. szám

1994. március 24. 12. szám Ára: 33 Ft ESZTERGOM és VIDÉKE POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban Dr. Könözsy László polgármester ünnepi köszöntője Tisztelt ünneplő Közönség! Esztergom Polgárai! Három évvel ezelőtt, amikor Esz­tergom önkormányzatának újkori történelmében először ünnepeltünk szabadon, együtt március 15-ét, Arany János 1848-ban írott sorait idéztem: „A szabadság kezünkben van. Mu­tassuk meg, hogy érdemeltük azt. Mutassuk meg, hogy merjük azt ol­talmazni." Végigtekintve a megjelenteken, a fiatalok ragyogó szemébe nézve, a magasba emelt zászlók színeiben gyönyörködve azt mondom, hogy Esztergom megmutatta, hogy kiér­demelte a szabadságot, és Esztergom népe oltalmazza a szabadságot Mi­ért? Oltalomra szorul talán 1848 sza­badsága? Igen! 1848 szabadsága, 1956 szabad­sága és 1990 szabadsága oltalomra, a mi oltalmunkra szorul. Esztergom népe nem díszmenet­ben érte meg a 4 évvel ezelőtti sza­badságot. A munkanélküliség réme itt az országos átlagnál is nehezebbé tette a mindenütt felszökő árak elvi­selését Mi itt, a Városházán jól tudjuk ezt, hiszen nap mint nap szembesülünk a város népének gondjaival. (Folytatás a 2. oldalon) Dr. Erich Kussbach nagykövet beszéde Tisztelt ünneplő közönség! 1848. március 15. és a nemzeti függetlenségért vívott szabadságharc az utolsó két évszázad magyar törté­nelmében ugyanolyan sorsdöntő szerepet játszott, mint 1956. október 23. 1848-ban a szabadságharcot pol­gári forradalom előzte meg, amely ­éppúgy mint Párizsban, Bécsben, Milánóban vagy Prágában - az ural­kodó abszolutizmus és annak elnyo­mó bürokráciája ellen fordult. 1956­ban a forradalom a kommunista dik­tatúra felszámolását tűzte zászlajára. 1848-ban a nemzeti öntudatra ébredt magyar nép csaknem másfél évig da­colt a császár és a cár egyesült sere­geivel; 1956-ban a megszálló szovjet hadsereggel szállt szembe. A forra­dalom mindkét esetben szabad­ságharcba torkollt amelyben a nem­zeti függetlenség és szabadság volt a tét. Mind 1848-ban, mind 1956-ban győzött a forradalom, de vérbe ful­ladt a szabadságharc. Az egyetlen különbség az, hogy 1848-ban a for­radalom az abszolutista, de alkotmá­nyos uralkodó és annak kamarillája ellen irányult 1956-ban a forrada­lom célja egy külföldi megszálló ha­talom által az országra rákényszerí­tett s a magyar nép eszmevilágának idegen kommunista rendszer meg­buktatása volt. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom