Esztergom és Vidéke, 1994

1994-03-10 / 10-11. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 A városrendezés kérdőjelei melyet felparcelláztak. Ezt az ÁRT a víziturizmus számára javasolta meg­tartani. A hozzászólók az intenzív terület­felhasználást részesítették előnyben. A foghíjak, a tetőterek beépítésével legalább 10 évig korlátlan az építési lehetőség. Ezzel eltüntethetők a város­kép sebei, s eltűnnek a lapostetős há­zak is, A Mária Valéria híd újjáépítéséért is többen síkraszálltak. A híd hiányából következik, hogy viszonylag kicsi a város átmenő forgalma. Március 2-án, szerdán este a Tech­nika Háza nagytermében tartották a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szervezete (MTESZ) és az Esztergom Barátainak Egyesülete (EBE) fórumát, melynek témája Esz­tergom város Általános Rendezési Tervének tervezési koncepciója volt. Molnár Attila Ybl-díjas építész, a VÁTI irodaigazgatója ismertette a terv fő fejezeteit, majd Balázs László városi főépítész értékelte az eddig be­érkezett lakossági véleményeket A hozzászólók: Kund Ferenc alpol­gármester, dr. Nemes Tamás városi tisztiorvos, Kisszölgyémi Gyula me­zőgazdász, Kottász István mérnök, Homor Kálmán mérnök, Németh Já­nos közgazdász, Kun János tervező mérnök, Koditek Pál utazási irodave­zető mind a terv fontosságára, egyes részleteinek lényegére utaltak. Azzal a céllal, hogy olyan ÁRT koncepció szülessen, mely a széles közmeg­egyezés talaján áll. Arra kérték a tervezőket, hogy olyan idő- és rangsort állítsanak fel, melynek megvalósítását ,jó szívvel" ajánlhatják aváros figyelmébe. Az ön­kormányzattól pedig azt várják, hogy a város számára járható útról soha ne térjen le. Az is megfogalmazódott hogy a közösségi célú területeket ne „kótya­vetéljék" el, mint a Helemba-szigetet A jelenlévők felkérték a tervezőket hogy tegyék még kézelfoghatóbbá a híd építésének rövid- és hosszútávú előnyeit. Az a város számára nem al­ternatíva, hogy majd valamikor, 15-20 év múlva lesz egy új híd! A városnak a Mária Valéria hídra szüksége van, még egy későbbi nagy teherbírású híd mellett is! A 11-es út városon áthaladó szaka­sza úgyszintén neuralgikus gond. Fon­tos, hogy ne elkerülő, hanem teher­mentesítő útról beszéljünk - a kisrégi­ós gazdasági tranzitforgalom és a tu­risztika miatt. A turizmus fejlesztését illetően az első helyen a gyógy- és termálturiz­mus szerepel. A legrövidebb idő alatt szükségesnek látják a termálvíz-kincs tudományos igényű elemzését. Nem­zetközi adatok szerint a turizmusban a „nap-víz motiváció" a meghatározó! A gyógy- és termálturizmus a munka­helyteremtésben és az ellátottság javí­tásában is jelentős szerephez juthat. A Prímás-sziget területfelhasználá­sát illetően az új fürdőtelep helyét a középső részen javasolják. A város számára most jó alkalom kínálkozik, hogy a szigeten csereingatlanok és vá­sárlások révén egybefüggő területeket alakítsanak ki. A hozzászólók azt kérték a terve­zőktől, hogy állítsanak fel megvalósít­hatósági sorrendet, megkönnyítve ez­zel a döntéshozók munkáját hogy az ÁRT kezükben eszköz lehessen. Továbbá fontos, hogy az ÁRT idő­szakonkénti felülvizsgálata során az alapvetéseket ne lehessen „sutba dob­ni". Ezek: a Mária Valéria híd szerepe, a hévíz-termálturizmus, kereskedelmi utak találkozása, tranzitszerep... A fórum résztvevői, az EBE és a MTESZ szakemberei írásos ajánlást is készítenek, melyet néhány napon be­lül átadnak a tervezőknek és az önkor­mányzati képviselőknek. Addig is készséggel várják az egyesületi tagok, a városi polgárok őszinte, jövőbe mu­tató véleményét javaslatait Az Általános Rendezési Terv a vá­rospolitika része, melynek révén meg­fogalmazódhatnak igények, legyen az közműépítés, az árvízvédelem, a zöld­területek, az intézmények, a közleke­dés, a lakásépítés, az üdülés-idegen­forgalom, az ipartelepítés ügye. (Pálos) Az MDF jelöltje: Grosics Gyula Március l-jén a dorogi József Attila Művelődési Központban tartott politi­kai nagygyűlésen találkozott választói­val Grosics Gyula, az egykori arany­csapat tagja, a Komárom-Esztergom megyei 5. választókerület MDF-kép­viselőjelöltje. A találkozó után arra kértük, mutat­kozzék be az Esztergom és Vidéke olvasóinak. - 1926-ban Dorogon bányászszü­lők gyermekeként születtem. Eszter­gom-Táborban négy évig a szaléziek­hez jártam, majd két évig az esztergo­mi kereskedelmi iskolába. Anyám mindenáron papot akart belőlem ne­velni, ezért be kellett volna iratkoz­nom a bencés gimnáziumba. A dorogi plébános is közbenjárt érdekemben, a csapat győzelmei voltak, hanem a mi győzelmeink. Mi, magyarok vertük meg az angolokat. Ez több volt mint sport. A csapat óriási külpolitikai té­nyező is volt. így tudták, hogy Ma­gyarország is létezik, egyáltalán a vi­lág mely táján található. Igaz, 1954 novemberétől 1955 decemberéig az ÁVH vendégszeretetét „élveztem." Kémbotrányba keveredtem, ami ab­ban az időben oly egyszerű volt mint esős őszön pocsolyába lépni. két gyönyörű szakaszát e megyében töltöttem, Dorogon és Tatabányán. A felkérés bennem ezeket az érzelmeket szította fel. Ezért gondolkodás nélkül igent mondtam. Korábban azt hittem, az én életem­ben már nem következik be a több­pártrendszer. Mivel ez mégis bekövet­kezett a szolgálatot nekem is vállal­nom kell. - Milyen programmal lép választói elé ? -Esztergom 1945 előtt nemzetközi hírű és jónevű iskolaváros és megye­székhely volt. Történelmi hagyomá­nyait ápolta. Ezeket azonban 45 után elsorvasztották. Elszürkült. Goromba kifejezéssel élve halálra volt ítélve. Ennek eredménye most mutatkozik meg: a közöny, a tespedtség. Hagyo­mányait nem tudták pótolni. Helyette nem tudtak mást adni. Az elmozdulást a Suzuki felépülte némiképp jelzi, és bizonyára befolyá­solja a későbbi fejleményeket. De em­líthetem a térségre kiterjedő telefonhá­lózat-fejlesztési programot is. Termé­szetesen a forgalomelterelő út kiépíté­se is sürgető feladat És az oktatás ügyét is nagyon fontosnak tartom. Meghívtam Esztergomba Fekete György államtitkárt Kálmán Attila ál­lamtitkárt továbbá szeretném meg­nyerni Fűt Lajost is. Dorogra pedig Lezsák Sándort és ha tudom, Boross Pétert. Olyan embereket akik egy-egy ágazatban szakemberek. A mi válasz­tókörzetünk sok ágazatot ölel fel. Találkozóimon mindig szóba kerül a magyar sport múltja és ami ennél is fontosabb: jelenlegi helyzete. A falusi lakosság egészségének helyzetét és a fiatalság sportolási lehetőségeit úgy­szintén a szívemen viselem. Azt sze­retném elérni, hogy az utóbbi három és fél év nagyszerű eredményei (torna­termek, uszodák, sportpályák építése) folytatódjanak. Ott kell folytatnom, ahol játékos­ként abbahagytam. (s-j.) Nem vagyok politikus, csak szere­tek politizálni. Életem döntő része szolgálatban telt el. Alárendelve egé­szen kis közösségek óhajainak, illetve a nemzet érdekének. S amikor lehető­ségem adódott arra, hogy a sportban belém rögződött módon ezt a szolgá­latot más területen folytathassam, vál­laltam a kihívást A kommunizmusban az a legrosz­szabb, ami utána következik, amit el kell takarítani. Ebből vállaltam részt amikor az MDF tagjaként 1989-90­ben az előző választások során is jár­tam az országot s számos nagygyűlé­sen vettem részt. A mostani választások előkészüle­tei során telefonon kértek fel a jelölt­ségre. Mellbevágó volt Másutt gon­dolkodási időt kértem volna. Életem de elkövetettem azt a gyalázatot hogy nem mentem el időben a nyári beirat­kozásra. Anyámnak ez egy nagy tragé­dia volt. A fekete szín iránti vonzal­man azóta is megmaradt csak nem reverendaként hordtam, hanem dresszként. Annak idején vonattal jártam be Dorogról Esztergomba. De Párkányba is sokszor átmentünk. Dorogon kezdtem védeni. Pályafu­tásom onnét ívelt fel, s lettem az arany­csapat tagja. Eredményeinket a Ráko­si-rendszer a maga javára manipupál­ta. Az a szolgálat, amit az aranycsapat tagjaként vállaltam a nemzetért - a XX. század legnehezebb periódusá­ban - túlnőtt a sporton. Áz a csapat sikereivel egy kicsit felvidította a ke­gyetlen hétköznapokat. A sikerek nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom