Esztergom és Vidéke, 1994

1994-02-24 / 8. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE rnnr AvnrA Németh Antal Esztergom-GyőrKomárom megyék tanfelügyelője beszámolót készített a megyei iskolatanács számára a megye településeinek „tanügyi állapotáról", amely beszámoló nyomtatásban is megjelent, Rendek József kanonok, iskolatanács-tag költségén. Olvasván a jelentést, számos érdekes adatot találhatunk Esztergom város - Esztergom, szabad királyi város, Szt. Tamás, Szt, Györgymező, Víziváros - elemi iskoláinak helyzetéről. A tanfelügyelő szándéka szerint arra a kérdésre kíván választ adni, hogy az 1868-ban elfogadott népiskolai törvény előírásainak megfelelnek-e a megye iskolái. Miközben a törvény paragrafusai által előírtakkal szembesíti a valóságot, a mai olvasó érdekes képet alkothat magának a korabeli Esztergom népoktatásáról. Az iskolák helyzetét a szerző a taneszközellátás, felszerelés, az egy tanítóra jutó gyermekek száma, a tanítók díjazása, iskolai hiányzások száma kérdésköreinek elemzésével írja le. Az iskolák taneszközellátásának tekintetében az esztergomi iskolák helyzete jobb volt, mint a megyei átlag, az itteni iskolák rendelkeztek a törvény által előírt természettani szemléltető képekkel, természettani és természetrajzi eszközökkel, földgömbbel, egyéb, az oktatáshoz szükséges felszerelésekkel, ábrákkal. Roszabb volt a helyzet a tanulók létszáma és az iskolalátogatási fegyelem vonatkozásában. Esztergom szabad kir. város és Szt. Tamás iskoláiban egy tanító több mint 80 gyermeket tanított, és magas volt az iskolai hiányzások száma is. Esztergomban 109, Szt. György mezőn 61, SzL Tamáson 47 gyermek hiányzott tíznél több alkalommal az iskolából. A népiskolai törvény a tanítók díjazását évi 300 forintban minimalizálta, a jelentés szerint az esztergomi tanítók megkapták ezt az összeget, szemben jónéhány megyei településsel, ahol nem kapták meg a pedagógusok az előírt minimumot. A jelentés Esztergom szabad királyi város elemi tanodáiban folyó maradt, kettő pedig márciusban. Az első osztályosok közül is sokan hiányoztak, öt hónap alatt többen 69, 58, 53, 46, 45 stb. napot hiányoztak. Nagy hiányosságot jelzett a tudós jelentés a testi nevelés területén is. „Tudomásomra esvén, hogy téli tornahelyiség Esztergomban nincsen, még az 1872 év ősz elején felhívtam a nemes város figyelmét a tornászat fontosságára, és arra kértem, emeltetne egy téli tornatermet, ahol aztán nemcsak az elemi iskolások, hanem a gymnasiumi és reáliskolai ifjúság is nyerhetne oktatást! Arról azonban, Esztergom város tanügyi állapota az 1872/73. iskolaévben szakmai munka színvonaláról, az iskolák felszereléséről, a tanítók szakavatottságáról, „okszerű tanmódjárór kiemelten és elismeréssel szól. Negatívumként megemlíti azonban, hogy a törvény által előírt 6 osztályú rendszert nem alakították ki és az osztálytermek szűkössége „az előmenetelt nem kis mértékben hátráltatja. Például a IV. osztályban talált 102 gyermek közül 18-nak éppen a jelenlétemben kellett térdelve támlás lócán írnia. Hasonlóképpen szűknek és célszerűtlennek találtam az egyik I. osztályt." A külvárosi fiútanodánál riasztónak találja a jelentés a tanulók hiányzását, ahol a II. osztály bejegyzett 18 tanulója közül 1 már októberben kihogy mit szándékozik a nemes város ez ügyben tenni és mikor, eleddig nem értesültem." Komoly problémákat talált a tanfelügyelő az elemi leánytanodáknál. A szabad királyi város bérelt épületben működtette a leányiskolát, amely épületet a tanfelügyelő szűkösnek és alkalmatlannak találta a nevelési célok megvalósítására, „vajha Esztergom város szívére tenné kezét, meggondolván a leánynevelés fontosságát." A városi fenntartású leányiskolák nem kielégítő helyzete mellett sokkal megnyugtatóbb képet rajzol a figyelmes tanfelügyelő az egyházi leányiskolákról, legalábbis szakmai vonatkozásokban. „Az esztergom-vízi és külvárosi zárdaiskolákban leltem nemcsak kellő felszerelést és célszerű beosztást s ritka tisztaságot, hanem ügybuzgó, értelmes vezetést is észleltem. Az általam és előttem megtartott vizsgálatok szép eredményt tüntettek fel, amely bizonyára többszörösen fokozódnék is, ha ezen iskolák szintén túllátógatottak nem volnának, pedig nem lennének, ha SzL Tamás, amelyeknél az iskolaügy körül uralgó közömbösségek nem kis fokát észlelhetni, SzL Györgymező és a sz.k. város a leánynevelésről lelkiismeretesebben szorgoskodnának, mert akkor nem kellene egész zsúfolásig a tantermeket teletömni. Csak a külvárosi zárdaiskola I. osztályában volt 164, a II. osztályban 112 leány! A nemes város atyái figyelmébe ajánlom a nőnevelést!" Feltétlenül ideidézendőnek tartom azokat a gondolatokaL amelyeket a tanfelügyelő a Tekintetes Iskolatanács figyelmébe ajánlott jelentése befejezéseként: „ A nevelés, uraim! közös érdek legyen... Ne elégedjünk meg pusztán a közművelődés érdekében tartott és tartandó hangzatos beszédekkel... Világosítsuk fel a népet az iskola áldásairól, az iskola fontosságáról, ahol szíve-lelke nemesedése az új generációnak mozdíttatik elő, ahol ez rendre, tisztaságra, munkásságra és takarékosságra vezettetik. Vajha az elöljárók sehol sem felejtenék, hogy az igazi hazaszeretet legelőször is a törvénytiszteletben és a közjó előmozdításában nyilvánul." dr. Ravasz Éva A Bazilika Szenttamáson? Esztergom mai képéhez hozzátartozik a Bazilika hatalmas tömbje, az első párkányi képeslapoknak is fő témája volt a Várhegyen álló épület. Nehéz elképzelni, hogy máshova is kerülhetett volna, pedig 1776-ban felmerült a gondolaL hogy a káptalan házait Szenttamáson építse fel. A börtönben mártírhalált halt Meszlényi Zoltán 1925-ben prímási levéltárosként így írt erről az Esztergom című lapban. „Kevésbé ismeretes már az a körülmény, hogy a XVIII. század folyamán ismételten tartott tanácskozások a székesegyház felépítésére nem a várhegyet szemelték ki. Már 1762-ben, mikor Barkóczy prímás a visszaköltözést végre akarta hajtani, a káptalan többsége a mellett szavazott hogy a káptalan Szenttamáson építse fel házait. Barkóczy halála miatt a már előrehaladott stádiumban lévő tárgyalások megakadtak. Batthyány prímás 1776. szeptember 30-án megtekintette személyesen a javaslatba hozott helyeket. Akkor két véleménynek voltak képviselői. Az egyik Szenttamásra, a másik Szentgyörgymezőre akarta felépíteni a káptalant. Fába Simon, a káptalan egyik tekintélyes tagja, Szenttamás mellett kardoskodott. A prímás felszólította, hogy véleményét írásban terjessze be. Erre a felszólításra szerkesztette meg Fába 1776. november 20-áról kelt felterjesztéséL amelyekhez a Felkis jegyző által készített térképet mellékelte. Fába terve két utca nyitását foglalta magában. Az egyik iránya megegyezett volna a Kölcsey utca kezdetének irányával és a káptalanháztól kiindulva kivezetett volna a Kolos kórház telkét határoló útvonalra. A másik erre merőleges utcának kiinduló pontja ott lett volna, ahol ma az új városi házak sora kezdődik, úgyhogy a mai Népkert utca vonalán körülbelül 4050 méterrel túl esett volna annak a teleknek a város felé eső széle, melyet Fába a székesegyház részére kiemelt. Ma ezt a telket a Holop-féle kertészet és az azt környező kertek foglalják el. Fába terjedelmes iratában tizenegy érvet sorol fel amellett, hogy a székesegyházat és a Civitas Capitularist ne Szentgyörgymezőn, hanem Szenttamáson építsék fel. A nyolcadik érvet a hely kedvező fekvéséből meríti. Akár Buda, akár Komárom, akár Újvár felől közeledik valaki Esztergom felé, szemébe fog ötleni az impozáns székesegyház. Bemegyek az egyik kertbe, felállók egy kőrakásra, s körülnézek. A kilátás tényleg megkapó. A hely kissé emelkedett, az ember tekintete végig siklik a városon a Pilis és a Vértes lomha hegyei felé. Úgy érzem, mintha a természet egy nagyamfiteátrumának szélső zugában állnék. Amíg a nagy körben csak balra tekintek, a dunántúli hegyek felé, megértő méltánylással gondolok Fába kanonok tervezgetésére. Csak eljátszhatunk a gondolattal, ha Fába Simon kanonok elképzelése valósult volna meg, állnának-e a középkori vár és templomok a Várhegyen? A gondolat mindenesetre érdekes. O.A. Megjelent a LIMES 1993. évi 2. száma A közelmúltban került ki a nyomdából a Komárom-Esztergom Megyei Tudományos Szemle új száma. A LIMES tanulmányainak a többsége a közigazgatás történetével foglalkozik, közülük három tanulmány érinti Esztergom múltjáL történelméL Kántor Klára: Esztergom vármegye levéltárának története a feudalizmus korában című tanulmánya a vármegyei levéltár XVII. századi kezdeteitől 1848-ig tekinti át a vármegye legfontosabb intézményeinek történetét, a levéltár helyzetéL korabeli rendezéseinek történetét. Bencze Cs. Attila: A céhektől az ipartestületig című tanulmányában a céhek 1872-es megszüntetése és az 1884. évi ipartörvény közti időszak alatt működött Esztergomi Ipartársulat dokumentumait mutatja be. A közelmúltba vezet Ortutay András: A Komárom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága hivatali apparátusának kiépítése 1950-ben című tanulmánya. Mint közismert, a tanácsrendszer kiépítését összekötötték a múlt rendszer „bűnös" városainak lefokozásával: a megye új székhelyéül Tatabányát jelölték ki 1949ben, de még a régi vármegyei székhelyen alakult meg. Wágenhoffer Vilmos, Körmendi Géza, Leblancné Kelemen Mária, Kiss István és Hegedűs Pál tanulmányai mellett a folyóirat Műhely és Szemle rovata is megjelenL