Esztergom és Vidéke, 1994

1994-02-24 / 8. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE 5 A rácok Esztergomban Az Esztergom és Vidéke olvasói a múlt év végén szerezhettek tudomást arról, hogy új szerepet fog kapni az egykori rác templom. De hogyan is kerültek a „rácok" Esztergomba és a Duna menti nagyobb településekbe Magyarországon? A szerb vagy görög templomok sora, mint gyöngyök vannak felfűzve a Duna mentén Győrtol le Pétervárig. Esztergom vármegye monográfiája így írt róluk: , Jtt meg kell említenünk, hogy Esztergomnak a sík területen épült része, nevezetesen a régi város, annak idején jobbára rácokkal volt benépesítve. Azok voltak a kereskedők, kocsmárosok, iparosok Esztergomban. Az is bizonyos, hogy a rácok - vagy amint a köznyelven hívták: görögök - igen élelmes nép volt. Esztergomban pedig kiváló alkalom nyílt arra, hogy vagyont szerezhessenek. A közlekedés általában tengelyen és vontatással bonyolult le. És ez volt az ő erősségük. Később azonban egyrészt a más vallásúak által támasztott verseny, másrészt a közlekedési eszközökben előállt előnyösebb változások miatt az ő csillaguk is lehanyatlott. Egy részük elköltözött, más részük pedig küzdött még a megváltozott életviszonyokkal. Közben fogytak, egyre fogytak, annyira, hogy jelenleg eredeti esztergomi rác család már nincs. A templomban, mely szintén elhanyagolt állapotú, a jelenlegi lelkész: Csupics Emil a város környékén kertészkedő bolgároknak tart istentiszteletet. A valamikor gazdag gör. kel. szerb plébánia szegény épületein nyoma sincs a javításnak, elárvult és sorsa valószínűleg az lesz, hogy végleg megszüntetik." A török balkáni terjeszkedés szétzúzta a szerbek középkori államát. A török seregben is harcoltak délszláv martalócok, akiket összefoglaló néven rácnak hívott a kortárs magyarság. De már Mátyás zsoldosseregében is ezrével harcoltak szerbek, 5000 huszár és 2600 naszádos. 1504-ben királyi zsoldban a szerb despota és a Jaksics fivérek 1300 emberrel szolgáltak, 1511-ben 1200 lovast fizetett a kincstár zsoldkiegészítéssel, évi 8-10 forinttal fejenként. A szerb urak csapatai félparaszti jellegűek lehettek, hiszen a rendes huszárzsold évi 24 forint volt az 151 l-es kincstári költségelőirányzat szerint. Rác sajkások harcoltak Esztergom 1543-as ostroma során a városnál a török hajók ellen, s a következő 150 évben a komáromi és győri vár sajkásai között. Esztergom 1570 körüli török összeírása a martalócok negyedében 147 háztulajdonost írt össze, nevük szerint olyanokat, mint Petro Radunja, Konstatin Dimitre, Petre Vuk stb. Templomuk a nagy városban volt, az összeírás szerint: „... egykor leomlott. Minthogy a templomra szükségük volt, elmentek az akkori esztergomi kádihoz, mevláná Ömér efendihez, hogy engedélyt kérjenek, a régi helyén - ahol egyik oldala Jovannal és Petkóval, három oldala a közúttal volt szomszédos helyreállítására. A kádi a korábbi nagyságban való kijavítását és felépítését megengedte és erről írásbeli végzést is adott. A nevezettek kijavították és templomukat 25 év óta használják." Évenként 50 akcse templom adót kellett fizetniük. 1595-ben, amikor a várost visszafoglalták a töröktől a várral együtt, a korabeli források Rácvárosként emlegették a korábbi szabad királyi város területét. 1690-ben a török elől menekülve Csernovics Arzén pátriarka vezetésével több ezer család érkezett Magyarországra, Budán 1702-ben 1648 családot írtak össze. ADuna menti városokban rác sajkások szolgáltak, így 1704 novemberében Bottyán János akkor tudott Esztergomnál két zászlóalj lovast átvinni a Dunán, amikor az esztergomi sajkásokat Buda alá rendelték. Győr, Komárom, Buda a Rákóczi szabadságharc éveiben a császáriak kezén volt, s a dunai csapatszállításokat, utánpótlás szállítását hosszú éveken keresztül a rácok hűsége biztosította a császáriaknak. Esztergom 1706-os kuruc ostroma során a város nagy része elpusztult, így a rácok fából épített temploma is. 1708-ban jelentette Malonyay Pál plébános az érseknek, hogy a várbeli katonasággal együtt visszaérkező rácok megkezdték templomuk újjáépítését téglából. Malonyay nem tudta megakadályozni a kalugyer működését sem. Esztergom szabad királyi város kiváltságlevele 1708-ban csak a római katolikusok telepedését engedélyezte a városban, felsorolva, hogy a görög nem egyesült egyház hívei nem telepedhetnek le a városban, nem nyerhetik el a polgárjogot. De ahogy a plébános nem tudott érvényt szerezni jogainak, úgy a város is képtelen volt a katonáskodó, majd a későbbiekben kereskedő rácok kizárására. 1711 áprilisában Popovics Vince görög nem egyesült egyházbeli püspök közbenjárására engedélyezték a görög keletiek templomának működését. Az esztergomi rácok közül a leghíresebb Jaksics Illés lett, aki személyes ellensége volt a szintén esztergomi Bottyán Jánosnak, s avval fenyegette meg, ha kézre keríti, elevenen fogja megégetni. 1711-ben kétszázad hivatalos állomáshelye volt Esztergom, kettőé Győr, míg Komáromban hat sajkás század szolgált. Jaksics Illés az 171215-ös országgyűlés során esztergomi polgárrá létük biztosítását kérte. Ez csak formai kérés volt, hiszen ténylegesen a városban éltek és kereskedtek. 1714. július 14-én a szabad királyi város magisztrátusa előtt Campion György és a helybéli rác kereskedők közösen kérték, hogy a város tiltsa meg az idegen görög kereskedőknek a kősóval való kereskedést. Októberben a város tett panaszt Kucklánder várparancsnok túlkapásai miatt, aki Jaksics Illés kapitánnyal és rác hajdúival kárt okozott a városnak. S minden tiltakozás ellenére 1715. december 23-án a városnak bele kellett egyeznie, hogy Jaksics Illés a polgáresküt letegye, és így hivatalosan a szabad királyi város polgára lett. A városi jegyzőkönyvben ha a későbbiekben előfordult a neve, nem maradhatott el a „dominus" - úr megnevezés. Amikor 1718-ban Túri Katalin boszorkány ügyét tárgyalta a városi törvényszék, a tanúk között volt Jaksics ülés úr szolgálólánya is, aki a „boszorkány" látogatása után vért fejt a tehéntől. 1717-ben a kalugyert megvádolták, hogy egy özvegyasszonnyal félrelépett, s az gyereket vár tőle. A vád igaznak bizonyult, s a lefogott kalugyer szabadonbocsátásáért Rácz Gábor 100 forinttal, Rácz Miklós 50 forinttal, Szűcs Miklós szintén 50 forinttal, míg Jaksics Blés pedig vagyonával, házával, földjeivel és szőllejével kezeskedett. A jogviták állandóak voltak, 1719-ben öt esztergomi rác fordult az uralkodóhoz városi polgári jogainak megadásáért: Szatmári Mihály, Rácz Gábor, Zarics György másként Csonka, Farkasevics Miklós, Budai Szaniszló. Jaksics Illés bejutott a város szenátorai közé is, s tekintélyét megőrizte 1729-ben bekövetkezett haláláig. Jaksics Illés szenátorsága egybeesett a rácok katonai szolgálata jelentőségének változásával. A sajkások elvesztették korábbi katonai jelentőségüket, a rácok már mint kereskedők éltek Esztergomban. Házaik általában rangosak voltak, több lakást és boltot is tartalmaztak. 1731-ben Budai alias Zsifkó Mátyás közösen vett egy házat Rácz Gáborral, de a boltot a házban egyedül Rácz Gábor vette meg, s megállapodtak, hogyha a félrészt kifizeti, egyedül övé a ház és a bolt. Saját halottaikat a templom körüli temetőben helyezték örök nyugalomra, az 1732-es canonica visitatio szerint fatornyú templomuk igényeiknek megfelelő a mellette fekvő lelkészlakkal együtt. Az esztergomi rácok kereskedelmi tevékenysége a XVIII. század közepén virágzott a legjobban, ezt mutatta az is, hogy 1735-ben elérték azt, hogy az uralkodó írásban figyelmeztette a várost, hogy a rácok kiváltságait másokkal szemben is védje meg. 1770ben a szerbek mellett már görökökkel is találkozunk: Rakics Márk volt a pópa, kilenc házban 40 személyt írtak össze, ez már a csökkenést mutatta. A XIX. századra már lassan eltűntek Esztergomból, csak templomuk és hírük maradt. (Ortutay) Esztergom eleste után Idén emlékezünk meg Esztergom várának sikertelen keresztény ostroma és Balassi Bálint halálának 400. évfordulójáról, aki itt, Esztergom vára alatt kapta a halálos sebet. Esztergom 1543-ban, a török hadjárata során esett el, amikor Szulejmán szultán a két évvel korábban csellel elfoglalt Buda előterét erősítette meg. A Hadtörténelmi Közlemények 1993. évi 3. számában Barta Gábor közöl újabb adalékokat a hadjárat történetéhez. A nagyszombati levéltárban találta meg Pozsgay Zsigmondnak a jelentéseit, amelyet a komáromi várból írt a városi magisztrátusnak, hogy tájékoztassa a török haderő terveiről, mozgásáról. Első levelét 1543. augusztus 14-én írta, megerősítve Esztergom elestének hírét: „azt hiszem, már megtudták ennek a szerencsétlen esztergomi várnak romlását és föladását." Részletesen beszámol a hírekről: „Tegnap kiküldtünk nyolc lovast a Mátyusfölde felőli Duna-parton, földeríteni, merre tart szárazon és vizén az ellenség. Ma pedig korán reggel megjöttek a törökök hajói, elég kicsiny számban, akikkel közel négy órán át csatáztunk, azután elmentek. Lovasok is jöttek a török oldaláról ennek a komáromi várnak a földerítésére, ők is elmentek. Vajon azt fogják itt körülzárni, vagy Fehérvárat, ma még teljesen bizonytalan. Lascao úr és Sbadella nagyprépost tegnap ide érkeztek hozzánk; és csoda dolgokat mesélnek. De akik torkukkal és szavukkal satöbbi az egekig hatolnának, tetteikkel és munkálódásukkal a legrosszabbul működtek." A levélben említett Martin Musica Lascano spanyol zsoldostiszt adta fel Esztergom várát, s a szabad elvonulás után érkezett Komáromba. Később hadbíróság elé állították, de az felmentette az árulás vádja alól. Agostino Sbardellati nagyprépost az esztergomi káptalant képviselte a várban, a káptalan kincseit, könyvtárát és levéltárát már korábban elmenekítette, így nem pusztult el. Pozsgay Zsigmond augusztus 24-én kelt levelében írt már a török tábor Székesfehérvár felé vonulásáról, de Komárom esetleges ostromával is számolt még, amire nem került sor. Ebben a levélben említi, hogy Mehmed pasa megkezdte Esztergom várának megerősítését. A Pozsgay-féle levelek érdekes adalékai az Esztergom elestét követő időszaknak. 7IDŐ LAPOZÓ szerkesztésébe*