Esztergom és Vidéke, 1994

1994-12-22 / 51-52. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Folytatás a 8. oldalról) Pólómeccsen a versenybíróságba Tóni Bácsi ül be, hogy Karcsibá ­nézőnek szabad - üvölthesse: ,Pacal ússz meg! A Brazilnak! Dudus, lőjj! Bíró! megöliii!!" Baj csak akkor van, ha gólt dobunk: fő a feje szegény Tóni Bácsinak, hogy is hívják ma a Búbét?! Meccs után vizesen, úszónadrágban rohanunk a buszba. Felöltözni nincs idő: mi lesz, ha ellenőrzik az igazolvá­nyokat? Mire a Flóriánnál járunk, megnyugszunk: megint megúsztuk. Menet - jövet dúl az ulticsata a busz­ban: „Kontra - REkontra! - SZUB­kontraü - HIRSkontraü!" - „FEDÁK Sári!!!!" - „A-TYA-Ú-RIS-TENÜÜ" Az észak-dunántúli bajnokság dön­tő meccsét itthon játssza a csapat. Nagy tömeg jön ki a Strandra, druk­kolni. Mi, úszók, a trambolin tetejéről ordítjuk a „fúj bíró"-t. Szoros a mecss, forr a víz; egy meg nem adott négymé­teres után a bíró a vízbe pottyan. Ho­gyan, azóta se derült ki. Még Ödönke se tudja, pedig ő közvetlenül a bíró mögött állva, szócsővel vezényelte a fütyülőkórust. A pályát és az edzőt mindenesetre eltiltják egy évre, a csa­patot meg kizárják. 5. A 66-os kilométerkőnél Minden út a Cegléd melletti 66-os kilométerkőhöz vezet, akár Szegeden, akár Miskolcon van is a verseny. A nagyok bemennek a présházba, mi, kicsik, kinn maradunk a busznál. De nem sokáig unatkozunk: a Konyek ki­találja, ha kiássuk a földet a kerítés alatt, be tudunk mászni a gyü­mölcsösbe. A világ legédesebb szőlő­jét, legpirosabb almáját lehet onnan lopni! Rémülten lapulunk a földhöz, ha kinéz valaki a présházból. Este nemcsak teli demizsont, de ke­nyeret is hoznak. Honnan is sejtenék, hogy mi már degeszre zabáltuk ma­gunkat gyümölccsel? 6. Brazil Brazil Dél-Amerikát hozza közénk. Döcög a busz az éjben, versenyről ha­zafelé. „Pedró az én nevem, a hazám Karakasz" - üzeni az Őserdő. „Olé­olé, lasz Karakasz/Csak nálam jó az ananász" - dobolják az úszópalánták a refrént az ülés támláján. Sose kóstolt trópusi gyümölcs a számban az alma. „Nagy Kolumbusz fölfedezte Ame­rikát! /Amerika fölfedezte a muzsi­kát..." - gördülnek az Óceán hullámai. „Tekszaszban a négerek /Már csak Mambót lejtenek". Már nem a Duna, de a Misziszipi partján robogunk: „Ó venuszeksz 3!" - súgja Brazil rekedt, 'néger' hangja. Nem késik a válasz: "Ó macseresz!" Aztán mind, egyszer­re: „Ó venuszeksz, óó maa-csee-re­esz!" 7. Arad a Duna! „A város minden tizennegyedik éle­tévét betöltött lakosa jelentkezzen a Tanácsházán!" - ismételgeti a Széche­nyi téri hangosbeszélő. Bár még nem töltöttük be a tizennégyet, Bivallyal mi is jelentkezünk. Homokot lapáto­lunk egy teherautóról, zsákokba tölt­jük. A Duna-partot elönti a víz. Az Er­zsébet parkban derékig ér, Feriék ab­lakából ugrálunk ki vízipólózni. A Strandot is bezárják: tele a medence. Megzöldül, napról napra büdösebb lesz, békák kuruttyolnak benne. Edzés persze nincs, de azért lejárunk, a ho­mokozóban focizunk minden délután. Budi összerak két lábdeszkát, a men­tőrúddal gondolázik: „Ó szóle míó!" De megbillen, bele a trutymóba, mele­gítőstül! 8. A Vároldalban Konyekék házából egy ajtó a Várol­dalba vezet. Vitéz János függőkertjeit már régen benőtte a gyom, de csatan­golni, kincset keresni lehet a hatalmas várfalak alatt. Egyszer félig beomlott alagutat 4 fedezünk föl, mely fölvezet majdnem teljesen az északi bástyáig. A hegyoldali barlangba - messziről látszik - is bemászunk, míg el nem zárják vasráccsal. Rozsdás kardok bújnak elő a földből; bajvívást rende­zünk, püföljük egymást. A vár másik oldalán még nagyobb a bozót; egy nyíláson át feljutni a bás­tyába. Bevésem a nevem egy diófa kérgébe. 9. Konyek búcsúja Ősztől elmegy a Konyek, a margit­szigeti Uszókollégiumban fog lakni. Az utolsó hazai edzés után egy kővel beveri Emmi néni ablakát: hármast ka­pott énekből! *A Csalás Szabálya. (Algebrai egyenletek közelítő megoldási módja). "Don Schollander a tokiói olimpia négyszeres győztese. Az ame­rikai zászló csíkjai pirosak. 3„Oh when the Saints /Go marching in..." (Néger spirituálé). 4A múlt századi vízvezeték alagűtja. (folytatjuk) Karácsonyi koncert a vármegyeházán Páratlan élményben lehetett részük azoknak, akik 15-én elmentek a régi vármegyeházára (Bottyán kollégium), hogy meghallgassák a Városi Szimfo­nikus Zenekar és a Balassa kórus ka­rácsonyi koncertjét. A kissé kopott kupola alatti jó akusztikájú teret zsúfolásig megtöltöt­te az esztergomi közönség, ami bi­zonyság arra, hogy kis városunk ha másban nem is túlságosan jeleskedik, a zenében mindenképpen nagyhata­lom. Hátul és a falak mentén a Szent István gimnázium énekkarosai sora­koztak föl, Durzák Anna tanárnő veze­tésével. A pódiumra lépő Reményi Károly karnagy először az újraválasztott dr. Könözsy László polgármestert kö­szöntötte, akit a jelenlévő közönség is megtapsolt. Ezután a karnagy úr közös énektanulásra szólította föl a publiku­mot, hogy a gyorstalpaló kurzus után két szólamban énekelne el egy szép karácsonyi kantátát. A lelkes közönsé­get erre különösebben nem is kellett buzdítani. Ezután Corelli Karácsonyi Concer­to Grossoja hangzott fel. A szünetben Durzák Anna tanárnő előadóművésszé átlényegülve egy Mécs László verssel lepte meg a hall­gatóságot. Ezután Hándel Te Deuin Laudamu­sa hangzott el, Reményi Károly ve­rényletével. A hivatalos rész után a közönség megénekeltetése következett - gyer­tyafényben és csillagszórókkal. A közönség a Szent István gimnázi­um énekkarosaival megerősítve jó kó­rusnak bizonyult. (s.j.) A máltaiak ajándékai December 17-én délután 3 órakor a Szent Anna templom zsúfolásig megtelt gyere­kekkel. A Máltai Szeretetszolgálat esztergomi csoportja karácsonyi ünnepségre hívta meg a város szerény körülmények közt élő gyerekeit. A Mindszenty iskola hatodikosai egy Szent Erzsébet karácsonya című jelenettel kedveskedtek a meghívottaknak. A Máltai Szeretetszolgálat tagjai a kisjövedelmű egyedülállókhoz is bekopogtak. Karácsonyi ajándékként harminc élelmi szercsomagot osztottak ki. Még a bajóti szegényeknek is jutott egy nagy élelmiszercsomag és még ruhaneműt is vittek ajándékba. A megajándé­kozottak nevében köszönetet mondok a Máltai Szeretetszolgálat esztergomi csoportjá­nak, hogy a szeretet ünnepén, a szeretet ajándékait eljuttatták a nehéz körülmények között élőkhöz. Muzslai Zsitva Ágnes Rafael Árpád emlékére Megrendülten és szomorúan vettük tudomásul, hogy december 8-án, hosszú életének 87. évében elhunyt Ra­fael Árpád, az esztergomi idegenveze­tők kimagasló egyénisége, a város ne­vezetességeinek, történelmi értékeinek kiváló ismerője, jelentőségük rendíthe­tetlen propagálóra. Rafael Árpád bará­tunk mint családapa, mint rokon, mint jóbarát és mint köztisztviselő, városá­nak, hazájának hűséges polgára igen szép emberi erényekkel rendelkezett Sok elismerő véleményt hallottam már róla azt megelőzően is, mielőtt még személyesen is megismertem volna. így nyilatkoztak róla a dorogi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat munkatár­sai és beosztottjai, ahol hosszú éve­ken át dolgozott. Becsületes, munka­szerető, a tisztességet máidig szem előtt tartó egyénisége közismert volt. Amit elvállalt azt mindig igyekezett tökéletesen megoldani, nem sajnálva rá a fáradságot. Nyugdíjasként mint a Kointurist, valamint a Gran Tours idegenforgalmi irodák alkalmazottja hosszú éveken át hűen szolgálta Esz­tergom város idegenforgalmának ügyét. Igen jól és kellő diplomáciai érzékkel ápolta a népek közötti köl­csönös jóviszony és baráü együttélés gondolatát. Anyanyelvi szinten be­szélt szlovákul és csehül, emellett jól ismerte eme két nép és a magyarok közös kulturális kincseit értékeit és mindezeknek szószólója is volt. Ide­genvezetésének 18 esztendeje alatt Esztergom nevezetességeinek bemu­tatása során az észak felől megnyilat­kozó számos téves nézetet sikerült meggyőzően eloszlatnia, főként a Druzsba nevű csehszlovák üdülőha­jó utasai körében, és ezzel sok tekin­tetben szolgálta a cseh-magyar, de főleg a szlovák-magyar történelmi megbékélés gondolatát. Nyugodjék békében! Esztergom város idegenvezetőinek nevében: Besey László Az utolsó felvétel: tévézés, információszerzés közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom