Esztergom és Vidéke, 1994

1994-12-22 / 51-52. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Folytatás a 8. oldalról) Pólómeccsen a versenybíróságba Tóni Bácsi ül be, hogy Karcsibá nézőnek szabad - üvölthesse: ,Pacal ússz meg! A Brazilnak! Dudus, lőjj! Bíró! megöliii!!" Baj csak akkor van, ha gólt dobunk: fő a feje szegény Tóni Bácsinak, hogy is hívják ma a Búbét?! Meccs után vizesen, úszónadrágban rohanunk a buszba. Felöltözni nincs idő: mi lesz, ha ellenőrzik az igazolványokat? Mire a Flóriánnál járunk, megnyugszunk: megint megúsztuk. Menet - jövet dúl az ulticsata a buszban: „Kontra - REkontra! - SZUBkontraü - HIRSkontraü!" - „FEDÁK Sári!!!!" - „A-TYA-Ú-RIS-TENÜÜ" Az észak-dunántúli bajnokság döntő meccsét itthon játssza a csapat. Nagy tömeg jön ki a Strandra, drukkolni. Mi, úszók, a trambolin tetejéről ordítjuk a „fúj bíró"-t. Szoros a mecss, forr a víz; egy meg nem adott négyméteres után a bíró a vízbe pottyan. Hogyan, azóta se derült ki. Még Ödönke se tudja, pedig ő közvetlenül a bíró mögött állva, szócsővel vezényelte a fütyülőkórust. A pályát és az edzőt mindenesetre eltiltják egy évre, a csapatot meg kizárják. 5. A 66-os kilométerkőnél Minden út a Cegléd melletti 66-os kilométerkőhöz vezet, akár Szegeden, akár Miskolcon van is a verseny. A nagyok bemennek a présházba, mi, kicsik, kinn maradunk a busznál. De nem sokáig unatkozunk: a Konyek kitalálja, ha kiássuk a földet a kerítés alatt, be tudunk mászni a gyümölcsösbe. A világ legédesebb szőlőjét, legpirosabb almáját lehet onnan lopni! Rémülten lapulunk a földhöz, ha kinéz valaki a présházból. Este nemcsak teli demizsont, de kenyeret is hoznak. Honnan is sejtenék, hogy mi már degeszre zabáltuk magunkat gyümölccsel? 6. Brazil Brazil Dél-Amerikát hozza közénk. Döcög a busz az éjben, versenyről hazafelé. „Pedró az én nevem, a hazám Karakasz" - üzeni az Őserdő. „Oléolé, lasz Karakasz/Csak nálam jó az ananász" - dobolják az úszópalánták a refrént az ülés támláján. Sose kóstolt trópusi gyümölcs a számban az alma. „Nagy Kolumbusz fölfedezte Amerikát! /Amerika fölfedezte a muzsikát..." - gördülnek az Óceán hullámai. „Tekszaszban a négerek /Már csak Mambót lejtenek". Már nem a Duna, de a Misziszipi partján robogunk: „Ó venuszeksz

3!" - súgja Brazil rekedt, 'néger' hangja. Nem késik a válasz: "Ó macseresz!" Aztán mind, egyszerre: „Ó venuszeksz, óó maa-csee-reesz!" 7. Arad a Duna! „A város minden tizennegyedik életévét betöltött lakosa jelentkezzen a Tanácsházán!" - ismételgeti a Széchenyi téri hangosbeszélő. Bár még nem töltöttük be a tizennégyet, Bivallyal mi is jelentkezünk. Homokot lapátolunk egy teherautóról, zsákokba töltjük. A Duna-partot elönti a víz. Az Erzsébet parkban derékig ér, Feriék ablakából ugrálunk ki vízipólózni. A Strandot is bezárják: tele a medence. Megzöldül, napról napra büdösebb lesz, békák kuruttyolnak benne. Edzés persze nincs, de azért lejárunk, a homokozóban focizunk minden délután. Budi összerak két lábdeszkát, a mentőrúddal gondolázik: „Ó szóle míó!" De megbillen, bele a trutymóba, melegítőstül! 8. A Vároldalban Konyekék házából egy ajtó a Vároldalba vezet. Vitéz János függőkertjeit már régen benőtte a gyom, de csatangolni, kincset keresni lehet a hatalmas várfalak alatt. Egyszer félig beomlott alagutat

4 fedezünk föl, mely fölvezet majdnem teljesen az északi bástyáig. A hegyoldali barlangba - messziről látszik - is bemászunk, míg el nem zárják vasráccsal. Rozsdás kardok bújnak elő a földből; bajvívást rendezünk, püföljük egymást. A vár másik oldalán még nagyobb a bozót; egy nyíláson át feljutni a bástyába. Bevésem a nevem egy diófa kérgébe. 9. Konyek búcsúja Ősztől elmegy a Konyek, a margitszigeti Uszókollégiumban fog lakni. Az utolsó hazai edzés után egy kővel beveri Emmi néni ablakát: hármast kapott énekből! *A Csalás Szabálya. (Algebrai egyenletek közelítő megoldási módja). "Don Schollander a tokiói olimpia négyszeres győztese. Az amerikai zászló csíkjai pirosak. 3„Oh when the Saints /Go marching in..." (Néger spirituálé). 4A múlt századi vízvezeték alagűtja. (folytatjuk) Karácsonyi koncert a vármegyeházán Páratlan élményben lehetett részük azoknak, akik 15-én elmentek a régi vármegyeházára (Bottyán kollégium), hogy meghallgassák a Városi Szimfonikus Zenekar és a Balassa kórus karácsonyi koncertjét. A kissé kopott kupola alatti jó akusztikájú teret zsúfolásig megtöltötte az esztergomi közönség, ami bizonyság arra, hogy kis városunk ha másban nem is túlságosan jeleskedik, a zenében mindenképpen nagyhatalom. Hátul és a falak mentén a Szent István gimnázium énekkarosai sorakoztak föl, Durzák Anna tanárnő vezetésével. A pódiumra lépő Reményi Károly karnagy először az újraválasztott dr. Könözsy László polgármestert köszöntötte, akit a jelenlévő közönség is megtapsolt. Ezután a karnagy úr közös énektanulásra szólította föl a publikumot, hogy a gyorstalpaló kurzus után két szólamban énekelne el egy szép karácsonyi kantátát. A lelkes közönséget erre különösebben nem is kellett buzdítani. Ezután Corelli Karácsonyi Concerto Grossoja hangzott fel. A szünetben Durzák Anna tanárnő előadóművésszé átlényegülve egy Mécs László verssel lepte meg a hallgatóságot. Ezután Hándel Te Deuin Laudamusa hangzott el, Reményi Károly verényletével. A hivatalos rész után a közönség megénekeltetése következett - gyertyafényben és csillagszórókkal. A közönség a Szent István gimnázium énekkarosaival megerősítve jó kórusnak bizonyult. (s.j.) A máltaiak ajándékai December 17-én délután 3 órakor a Szent Anna templom zsúfolásig megtelt gyerekekkel. A Máltai Szeretetszolgálat esztergomi csoportja karácsonyi ünnepségre hívta meg a város szerény körülmények közt élő gyerekeit. A Mindszenty iskola hatodikosai egy Szent Erzsébet karácsonya című jelenettel kedveskedtek a meghívottaknak. A Máltai Szeretetszolgálat tagjai a kisjövedelmű egyedülállókhoz is bekopogtak. Karácsonyi ajándékként harminc élelmi szercsomagot osztottak ki. Még a bajóti szegényeknek is jutott egy nagy élelmiszercsomag és még ruhaneműt is vittek ajándékba. A megajándékozottak nevében köszönetet mondok a Máltai Szeretetszolgálat esztergomi csoportjának, hogy a szeretet ünnepén, a szeretet ajándékait eljuttatták a nehéz körülmények között élőkhöz. Muzslai Zsitva Ágnes Rafael Árpád emlékére Megrendülten és szomorúan vettük tudomásul, hogy december 8-án, hosszú életének 87. évében elhunyt Rafael Árpád, az esztergomi idegenvezetők kimagasló egyénisége, a város nevezetességeinek, történelmi értékeinek kiváló ismerője, jelentőségük rendíthetetlen propagálóra. Rafael Árpád barátunk mint családapa, mint rokon, mint jóbarát és mint köztisztviselő, városának, hazájának hűséges polgára igen szép emberi erényekkel rendelkezett Sok elismerő véleményt hallottam már róla azt megelőzően is, mielőtt még személyesen is megismertem volna. így nyilatkoztak róla a dorogi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat munkatársai és beosztottjai, ahol hosszú éveken át dolgozott. Becsületes, munkaszerető, a tisztességet máidig szem előtt tartó egyénisége közismert volt. Amit elvállalt azt mindig igyekezett tökéletesen megoldani, nem sajnálva rá a fáradságot. Nyugdíjasként mint a Kointurist, valamint a Gran Tours idegenforgalmi irodák alkalmazottja hosszú éveken át hűen szolgálta Esztergom város idegenforgalmának ügyét. Igen jól és kellő diplomáciai érzékkel ápolta a népek közötti kölcsönös jóviszony és baráü együttélés gondolatát. Anyanyelvi szinten beszélt szlovákul és csehül, emellett jól ismerte eme két nép és a magyarok közös kulturális kincseit értékeit és mindezeknek szószólója is volt. Idegenvezetésének 18 esztendeje alatt Esztergom nevezetességeinek bemutatása során az észak felől megnyilatkozó számos téves nézetet sikerült meggyőzően eloszlatnia, főként a Druzsba nevű csehszlovák üdülőhajó utasai körében, és ezzel sok tekintetben szolgálta a cseh-magyar, de főleg a szlovák-magyar történelmi megbékélés gondolatát. Nyugodjék békében! Esztergom város idegenvezetőinek nevében: Besey László Az utolsó felvétel: tévézés, információszerzés közben