Esztergom és Vidéke, 1994

1994-12-22 / 51-52. szám

8 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 52 telén, három hónapos koromban kerültem Esztergomba. Itt jártam az általános iskolát és a gimnázium első osztályát. 1967ben Pestre mentem, 76-ban végeztem az ELTE Természettudományi Karán. 1978 óta Nyugat-Európában élek. Francia,- olasz-, német- és írországi tartózkodás után 1990 óta matematikai fizikát tanítok Franciaországban, a tours-i egyetemen. nap alatt rendbehozzák az Uszodát, még meleg zuhany is lesz. 2. Regula falsi

1 „Negyven bemelegítő, húsz láb, húsz kar, húsz pillangó!" - kezdődik a mai napra rendelt Szentevangélium. A Szabály meg így szól: minden tízből kettőt, az utolsóból négyet csalunk. Ezt csak a Csita nem tartja be, őt nem tudják rábeszélni, hogy csaljon. (Ő a legjobb úszó, még a Mikucinál is jobb). Karcsibá csak lemondóan bólint, ha kórusban kiáltjuk: „Kaaar-csibááá, kééé-szen va-gyuuunk". Bele van kalkulálva a távba. De jaj annak, aki a törvényt be nem tartva, többet csal! Akkor csattan a Harminc éve Harminc éve is forró volt a nyár, de nem izzadtunk. A tél is hideg volt, de nem fáztunk. Apám eladta a bélyeggyűjteményét, így már saját tévénken nézhettük a tokiói olimpiát. Nem volt még betonsivatag a város közepén. Ötvenfilléres fagyit ettünk a Lépcsős Cukrászdában; kettő húszért tíz deka savanyúcukrot vettünk a Vörösnél. A Nagyok be-be ugrottak a Hordóba egy fröccsre vagy a Csemegébe egy duplára. Sokan a Maláról vitték a vizet. A Papi Bérház előtt, a Bottyán híd csonkjánál fociztunk, meg az Erzsébet parkban; inni kunyeráltunk a Szódagy árban. Nyáron fürödtünk, télen kocsolyáztunk a Kutyaszorítóban. Szánkózni a Kucklanderbe jártunk. A Strandon Géza bácsi uralkodott, az úszóedző Karcsibá volt. Kijártuk az általánost, gimnáziumba kerültünk. A Dunán kajakoztunk, a Pilisben csatangoltunk. Néhányunkat a kémia, a fizika, a matematika érdekelt. Csillagászkodtunk, a Ferenceseknél orgonáltunk. Egy öreg paptól angolul tanultunk. Nyáron főiskolások rajzolták a várost. Virágba borultak a lányok. A képek, arcok, események összemosódtak harminc év távlatóból. Tényleg így volt, ahogyan írom? Talán. így is lehetett volna. I. Kezdetben volt a Strand 1. Karcsibá „Karcsibárói szólj nékem Múzsa!" Izmos, arányos, napbarnított test, akit minden szigeten egy (néha több) Kalipszó vár és akit időnként végigkergetnek a felbőszült férjek a főutcán. Egyazon napon, reggel a Csasziban, délelőtt meg Siófokon látták, délután pedig már nekünk tart edzést. A Fürdőben dupla adag kajával várjaakonyhalány, de a strandra is hoz neki ebédet egy nő. A szegedi Boszorkánykonyhában három úszógyerek számára udvarol ki ingyenvacsorát. Edzés végén felkap egy biciklit és rohan - „a benzinkútnál hagyom." „Siessen, Karcsi!"-topog a vasutas az állomáson: „Már három percet késtünk!" Nincs fűtés, friss víz télen az uszodában? Int az úszóknak: „Vegyetek köpenyt, megyünk a Pártház elé!". Kihívja a TV-híradót, lefilmezik a WC-ajtón lógó jégcsapokat, a törött mosdót. Két hóAz alsó bejárat fölötti fapagodából a Kisdunára látni. Régen zenekarjátszott ott, meséli Géza Bácsi. Az emeleti feljáró mellett, két oldalon, van az Úszóöltöző. Ki csipkével, ki híres úszók fényképével díszíti a szekrényét. Aranypiros „császár"-köpenyt kapunk. A fecském pont olyan, mint a Schollanderé, csak a színe kék . (A tévénk fekete-fehér.) Zárás után ott maradunk takarítani. „Minden csavar jobbra csavarodik. Kivéve amelyik balmenetes! "-oktat Géza Bácsi, miközben leengedi a vizet. Aki a medence alján fülbevalót, pénzt talál, megtarthatja. Van, hogy ötven fillér is összejön, egy gombóc fagyi ára! A Konyek bemászik a lefolyóba és eltűnik. Rémülten nézzük; aztán diadalmas vigyorral bukkan föl az akna tetején. Ha kisöpörtük a medencét, Géza Bácsi bekapcsolja a motort és ömlik a friss, meleg Malavíz. Bokáig Horváthy Péter MLrEUl^/iiiűEa JVUKA pofon, és csak később jön Karcsibá békülni: „Mit szidod magadban az anyám ?" 3. A Fedettben és a Nyitottban Rejtélyes hely az Uszoda: közepén egy rémisztő fej, a falon meg sárkányok tekeregnek. Valósággal ott élünk, már órákkal edzés előtt ott téblábolunk. A Konyek kitalálja, járjunk kézen, és az egész banda a kézenjárást gyakorolja. Ha meg az jut az eszébe, szedjük ki a lefolyó rácsát, akkor valamennyien a vasrácsot cipeljük a medence fenekén. Ünnepi alkalmakkor felesfogózunk: hosszában, a medence mentén lehet futni, de a két végén fal van a part közepén, be kell ugrani a vízbe. A Konyek ebben is verhetetlen, két-három körön megfog akárkit. Edzéseken a fiúk a baloldalon úsznak, a lányok jobbra, a Csita középen. Nyáron a Strandon tenyészünk: a nyújtón lógunk, a homokozóban focizunk (bár nem lenne szabad). A Konyek kiókumulálja, hogy lehet fölmászni a kabinsor tetejére, ha kirepül a labda. Szandró a napozóról ugrik fejest, a Kisdudus meg a trambolin leszerelt második emeletéről, a megmaradt vastraverzről. Megtanulunk szaltózni, előbb hátrafelé, aztán előre is. (De másfélszaltót csak a Konyek tud). Iszonyú hancúrozást rendezünk, ha feltűnik egy strandmatrac a vízben. A bőrünk klórszagú, a víz lepereg róla. Összenézünk, ha egy „fürdőző" úszik el mellettünk, fölismerjük a szappanszagról. érő vízben rohangálni: maga a boldogság! Susognak a platánok a hosszú nyári estében. „A víz 29 C meleg" - hirdeti a fölírás a lányöltöző falán. A Mala csodatevő hatása közismert. A háború alatt ezt itta a város, ma is sokan lejárnak vízért. Pár lépcső vezet le a forráshoz, a Kisduna felőli strandbejáró mellett. Egy bácsi minden reggel a Strandon, a kisvíznél beömlő forrásnál tölti föl a demizsonját. A Malától fölfelé menve a Malom utcán, balra a Szódagyár tornya; kicsit távolabb Géza bácsi háza, jobbra pedig az Uszoda. A duplafalú üvegablak-kazetták itt-ott már kitöredeztek, az utcáról belátni a kabinokba. (Budi be is néz Böskéékhez. Legyint: semmi újdonság, van két nővére). A Konyek megszervezi, egy őszi délután rongyokkal, száraz falevéllel eltömjük a lyukakat, ne fütyüljön a szél a Fedettben. A gőzfürdőt - télen hellyel-közzel az Uszodát is - a túlsó épületben lévő kazánházból fűtik. Az elégett kokszot kirakják az Uszoda elé. Megpiszkálva még fel-felpiroslik a parázs. Szivárog a víz a radiátorból, összegyűlik a beton horpadásaiban, abba ülünk bele változás közben. Később igazi brűgölőt csinálunk: Tapsi hoz egy slágot és edzés végén föltöltjük a lábmosót meleg vízzel. 4. Hajrá MIM! „Egy! Egy! Figyelem, mikrofonpróba! Egy! Egy! - krákog a hangosbemondó. Május Elsején rendezik az évadnyitó versenyt. Az idő szeles, hűvös, csak a rádió szerint verőfényes. A Malának hála, mégis lehet úszni. A medence túlsó végén gyülekezünk. Mindenki feszült, ki ugrál, ki az izmait lazítja. A Pestről lejött sztárok már előre kiosztják maguk között az érmeket. Konyek mesél: hogy ugrott ki esernyővel az ablakon két éves korában, hogy lógatták aztán fejjel lefelé a bal lábánál fogva, hogy megnyúljon a rövidre forrt csont. Forog a gyomrunk, kóvályog a fejünk, mire indulunk; a Konyek utcahosszal nyer. (Vajon milyen nyelven mesélt aztán Mexikóban az Olimpián?) Fedettuszoda csak hét van az országban. A fehérvári a legszebb, az csempézett. Szilveszter napján Ózdra megyünk. A Pécsi Uránnal rendszeresen összemérjük az erőnket, vagy mi megyünk az ő kis alagsori medencéjükbe, vagy ők jönnek ide hozzánk. A verseny fénypontja az óriásváltó, egy lány, egy fiú minden korcsoportból. Nagy az izgalom: Böske előnyt hoz, a Konyek még növeli. De a következő embernél följönnek a pécsiek. Fülsiketítő a lárma, reng az üvegtető a biztatástól. Bandi sprintje dönti el végül a versenyt: ha csak egy karcsapással is, de győzünk! Ödönke (aki nem úszott) fogadja a gratulációkat. Bejárjuk az országot, bár jobbára csak az uszodákat látjuk. Szolnokon meleg, barna a víz, Vácon jéghideg, a célnál rumos teával várnak, Cegléden csibor van benne (mondják). Péten kockaköves a medence alja. Verseny előtt Karcsibá kiosztja az igazolványokat: „Ma te vagy a Patonai, te meg az Illés! De a köpenyt csak a rajtkövön vegyétek le, ne lássák meg rajtatok, hogy túl izmosak vagytok a korotokhoz!" Zsül az öccse nevén versenyez, bár a saját fényképével. Az ellátás napi harmincegy forint plusz egyötven frissítő. Ebéd előtt bemegy Karcsibá az étterem konyhájába és csodák csodája, erőleves, rántott hús krumplival, sőt saláta is kitelik a pénzből. Az idén Szolnokon rendezik a vidékbajnokságot. Az ebéd vége felé Karcsibá int Szandrónak, menjen vele. Rövidesen jönnek vissza, két hatalmas dinnyével. „Pincér, nagykést! Tányérokat!" Fröccsen a dinnyéié a fehér abroszra, a pincér csak hebeg! Ha nem jön időben a második fogás, Karcsibá receptje így szól: álljunk föl és tegyünk úgy, mintha el akarnánk menni, persze fizetés nélkül. Mindig beválik: az ételt azonnal hozzák! (Folytatás a 9. oldalon)