Esztergom és Vidéke, 1994

1994-12-22 / 51-52. szám

10 ESZTERGOM ES VIDEKE 1809 március 26-án kelt Esztergomban Falk Bálint polgármesternek, Szloboda Ferenc kapitánynak és Juhász János, valamint Kollár Antal tanácsnoknak jelentése az esztergomi polgárőrség felállításáról. A jelentést teljes szövegében közöljük. „Alul Írottak az Nemes Tanácsnak kiküldése mellett ez Nemes Várasban föl állítandó Polgári Katonaságot számba vévén mely következik eképen Először Magyar Mester Embereket 200 2-szor Más féle Polgárokat és Lakosokat 597 3-szor Német Polgárokat és Mester Embereket 165 ezekből Circiter 80 vagy 100 uniformisban magát akarja öltözni nevezetesen kék ruhára és vörös auflogra, az többi magok ruháiban és igy volna összesen 962 Ezeknél találtatik külömb féle de nem egyenlő 244 Fegyver, és igy még szükséges volna 718. Mely fölleb kitett 797 személybül kitelne négy Kompánia. Az Németségből mely 165-ből álló és két féle ruházatban leszen, szükségesnek Ítélnék két felé osztani, és igy ebbül is két szakasz lenne. Ami a tisztjeiket illeti ezen föllebb emiitett népnek és Polgárságnak: 1-ször Választották Endér János szószóló urat kapitánynak 2-diknak Juhász János hegymester urat 3-dikhoz Plesch János uti Inspector urat és igy maradna még egy szükséges, amelynek alkalmatosnak Ítélnénk Gergel János urat. 5-dször az Uniformisos Kompániához Feigler Ferenc választatott a nép által. Fő Hadnagyok választattak: Kiss János magyar részrül Kriszt János német részrül Alhadnagynak Csipak Márton és Vida János magyaroknál Zalka András pedig Uniformisoknál. lovast állítsanak ki, a lovasok állítása alól felmentést nyertek, ha „azok helyett otthon kellőleg fölszerelt s fegyverekkel ellátott polgárőrséget" tartanak ,,a belső biztonságnak minden veszély esetén való megvédésére." A szabad királyi városok ezt a megoldást választották, hiszen az 1808. évi 2. törvénycikk is elrendelte, hogy a nemesi felkelésbe állítandó katonákon kívül a belső biztonság védelme végett fegyveres polgárőrséget kell tartaniuk. 1809-ben a nádor utasítására Pesten nyomtatásban megjelent a „Reglement fiir die Bürger-Miliz im Königreich Ungarn". Ez rendelkezett a polAz esztergomi polgárőrség 1809-ben Valamint ezeknek helybe hagyását úgy az hátra levőknek való választását az Nemes Tanácsnak bölcs Ítéletire hadgyuk. Minden Kompániához egy fő Hadnagy, két al Hadnagy, két strázsa mester, mellyeknek száma már benne van, úgy 12 káplár, két dobos és egy ács szükséges. Melyekrül adjuk ezen jelentisünket az Nemes Tanácsnak Esztergámban." Magyarországon a XVI. századtól bécsi mintára több városban voltak hagyományai a fegyveres polgárőrségnek, Esztergomban a XVIII. század utolsó harmadában vált szokássá, hogy módosabb polgárok lőgyakorlatokat tartottak. A napóleoni háborúk alatt az 1805. évi 1. törvényeüde előírta, hogy a szabad királyi városok egyegy porta után hat gyalogot és egy gárőrség szervezeti felépítéséről és a leteendő esküt is előírta. Az esztergomi polgárőrök által is letett eskü így hangzott: ,Esküszünk a mindenható Istenre, hogy felséges királyunkhoz, utánna minden legfőbb- és főhatóságokhoz, melyek Őfelsége nevében most vagy ezentúl velünk parancsolnak, különösen pedig városunk tanácsához, fővezérünkhöz, valamint fő és altiszteinkhez hivek és engedelmesek leszünk, azokat becsületben tartani, parancsaikat pontosan teljesíteni, tilalmaikat át nem hágni, a várost minden alkalommal védeni, zászlónk a város szolgálatában soha el nem hagyni, ily szolgálatokban éjjel és nappal magunkat mindig férfiasan és engedelmesen viselni, a városunkban a belső csend, rend és bátorság fentartását minden erőnkből eszközölni fogjuk, általában az előnkbe tűzött rendszabályok szerint minden kötelességünkben hiven eljárni, s ellene soha sem véteni akarunk. Isten minket úgy segéljen! Amen." A szabályzat megfogalmazta a polgárőrség célját is: „A polgári őrség fő célja azon közpolgári kötelességen alapul, hogy városát védje, mire minden egyes polgár a polgári jognak elnyerése alkalmával hitletétel által kötelezi magát, egyszersmind minden ház vagy telek birtokos és állandóan helyben lakó kézműves, ha nemesi vagy polgári karhoz nem tartozik is, erre köteleztetik. Innen következik, hogy a polgári őrseregnek legfőbb kötelessége szükség esetén a városban őrt állni, azt védeni, s a benső csend, rend és bátorság fentartásán teljes erővel munkálkodni. A polgári őrsereg mellesleges célja a tisztelkedési szolgálat, mely is a következőkből áll, úgy mint az egész fegyveres polgárság közkiállása Űrnapján, a felséges király és királyné név- és születésnapján, a meghalt polgártárs eltemettetésekor, az őrsereg zászlójának felszentelése és a mustra alkalmával." Az esztergomi polgári őrsereg több fegyveres díszelgéséről van tudomásunk, s 1848-ban a nemzetőrség megszervezése ezért sikerült Esztergomnak az elsők között, mert éltek még a polgárőrség hagyományai. Az esztergomi polgárőrség történetének feltárásával még adósak vagyunk, nem ismerjük ennek a polgári szervezetnek hagyományait, esetleges fentmaradt tárgyi emlékeit. Oy. Némi túlzással akár „esztergominak" is nevezhetnénk az AETAS című történettudományi folyóirat 1994/1. számát A Szegeden megjelenő negyedéves, igen színvonalas kiadvány ezúttal a középkori magyar egyházi társadalom kérdéseivel foglalkozik. így talán már érthetőbb, miért érzi az esztergomi olvasó azt, hogy a kiváló tanulmányok egy kicsit városáról, a prímási székhelyről, a „magyar Rómáról" is szólnak, ha legtöbbször csak közvetve is. A szerzők névsora igencsak impozáns: az öt éve halott Mályusz Elemértől a Kolozsvárott élő Jakó Zsigmond professzorig a kötet szerkesztői mintegy 280 oldalon - a magyar középkorkutatók színe-javát felsorakoztatják, de két ismert lengyel tudós is publikál. Külön örömre ad okot, hogy Prokopp Mária, esztergomi származású művészettörténész, városunk múltjának alapos isinerője is ott található a szerzők között, két írással. Mindkettő a Figyelő című rovatban jelent meg, és Szent László királyunkkal, a személyhez kötődő legendával, ennek képi megjelenítésével kapcsolatos. László Gyula professzor könyvét ismertetve - mint egykori tanítvány - Prokopp Mária személyes élményeit is elmondja századunk egyik legeredetibb magyar tudósáról és a kivételes tanáremberről, aki a nehéz évtizedekben is éberen tartotta, sok esetben felébresztette ifjúságunkban a magyar öntudatot. A Szent László-témakörhöz kapcsolódik Gerics József tanulmánya is. Csukovits Enikő a középkori magyar zarándokokról, Mályusz Elemér a magyar trónra került első Habsburgról, Jakó Zsigmond Fügedi Erikről, Zepeczaner Jenő székelyudvarhelyi múzeológus az erdélyi közgyűjteményekről, míg Kristó Gyula arról ír, orosz hercegnő volt-e Károly Róbert első felesége. Figyelemreméltó Jerzy Kloczowski A , jobbágy fi" nem volt rosszabb politikus és főpap a többi reneszánsz egyházfőnél. Elkövetett hibáiért mohácsi hősi halálával fizetett. Stanislav Sroka Boleszló esztergomi érsekségének (1321-1328) vonja meg a mérlegét. A sziléziai herceg Károly Róbert első feleségének, Máriának volt öccse. A lengyel származású főpap jó gazdának bizonyult, az érsekség vagyonát új birtoktestek vásárlásával gyarapíRöiÜnk (is) írnak Tallózó írása a 14-15. századi Közép- és Kelet Európáról. A civilizáció egyik fokmérőjét a plébániahálózat sűrűségejelentette - írja a lublini egyháztörténész. E tekintetben Csehország vezetett, Magyarország helyzete Lengyelországéhoz hasonlított, és messze jobb volt, mint a görög rítusú(ortodox) keresztény államoké. A 14. század közepén az esztergomi érsekség nagyjából 3.000 plébániával rendelkezett: átlagos területük 56 km lehetett, nagy kiterjedésű erdőkkel és hegyvidékkel. Csehországban egy plébániára átlag 21 km jutott. Az esztergomi érsekekkel három tanulmány is foglalkozik. Kubinyi András élvezetes írásában politikailag „rehabilitálja"' Szálkái Lászlót, a mátészalkai varga fiából lett királyi kancellárt, érseket. totta: 1321-ben egy bizonyos Rosdnem béli Mikócától 50 márka ezüstért megvásárolta Csév községet. Mikóca így elégtételt adott azért, hogy Kesztölcön véletlenül megölte a káptalan egyik jobbágyát. Esztergomról Györffy György tanulmányában olvashatunk a legtöbbet. A neves történész Jób esztergomi érsek (1185-1201) és III. Béla király (1173-1196) gyümölcsöző együttműködéséről ír, melynek Esztergom is haszonélvezője volt. Ennek tárgyi emlékei, a székesegyház és a királyi palota már csak töredékeiben szemlélhetők a Porta Speciosa díszkapu maradványaiban. Még nagyobb veszteség, hogy az ekkor életre hívott tamáshegyi préspostságból csak egy helynév maradt fenn. Ma már eléggé ismert i írja Györffy -, hogy az a Szent Tamás mártír, akinek Esztergomban egyházat emeltek, nem más, mint Becket Tamás canterbury érsek, akit 1170-ben az oltár előtt öltek meg a király dühös kifakadását parancsnak értelmező udvari ifjak. A mártírt a pápa már 1173-ban szentté avatta, s kultusza különösen foglalkoztatta Margit magyar királynét, hiszen Becket Angliában mintegy lelki atyjának számított. (Capet Margitot, második feleségét 1186-ban vette el Béla. Fülöp Ágost francia király húga volt, Henrik angol trónörökös özvegye. Gyermekkorának nagy élménye Beckethez fűződött.) A prépostságban Margit hat kanonoki helyet létesített, és gazdag adományokkal látta el, akárcsak utódai: Imre király (1196-1204) Pest város vámjának felét adományozta. Miután a tatárok feldúltak Esztergomban mindent, ami a váron kívül állt, a prépostság is elpusztult, s 13. századvégi helyreállítása után sem kaphatta vissza eredeti fényét. Csak sejtjük, hogy a törökök által bástyaépítésre elhordott köveivel milyen káprázatos művészi emlék ment veszendőbe, talán olyan, aminek Európában kevés párja akadt. Jób érsek közel két évtizedes működése Esztergom történetének legfényesebb lapjaira tartozik, s hozzájárult a magyar művelődés III. Béla-kori felvirágozásához. Balogh Béni