Esztergom és Vidéke, 1994

1994-09-29 / 39. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1 894. szeptember 29-én Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai nagy számban gyülekeztek a rendes évi őszi közgyűlésre. Néhány hónapja bízták meg az eddigi alispánt, Kruplanicz Kálmánt a vármegye főispáni teendőinek ellátásával, s ezen a közgyűlésen kellett megválasztani utódját. Az alispánválasztás mellett fontos kérdése volt a közgyűlésnek Esztergom szabad királyi város és a három szomszédos nagyközség közös kérelme egyesítésükre. A közgyűlést megnyitva Kruplanicz Kálmán bejelentette a kijelölő bizottság határozatát, hogy a vármegyei alispáni állásra egyházpakai Andrássy János vármegyei főjegyző úron kívül más jelentkező nem volt, így ót „ezen állásra kijelölte; mely elnöki kijelentés viharos lelkesedéssel fogadtatván. Egyházpakai Andrássy János úr Esztergom vármegye alispánjává megválasztottnak ezennel kijelentetik s a megválasztott alispán úr hivatalos esküjét a közgyűlés színe előtt azonnal leteszi." Rövid beszéd kíséretében adta át a főispán a vármegye első választott emberének a vármegye pecsétjét. A vármegyei jegyzőkönyv megőrizte Andrássy János programbeszédjét: „Midőn Esztergom vármegye alispánjává történt megválasztásom és a törvényesen előírt eskünek letétele után ezen díszes állást leghálásabb köszönetem nyilvánítása mellett törvényesen elfoglalom, az öröm és aggodalom érzelmei váltakoznak lelkemben. Az öröm érzelmeit kelti bennem a tek. törvényhatósági bizottság kitüntető bizalma és azon megnyugtató öntudat, hogy 27 évet meghaladott becsületes szolgálataim elismerésre találtak. Aggodalom pedig azért szállja meg lelkemet, mert nem tudom, képes leszek-e szeretett vármegyém felvirágozását és lakosságának jólétét oly mértékben előmozdítani, amint azt belsőmben óhajtom; de bármiként legyen is egyről biztosíthatom úgy Méltóságodat mint a tek. törvényhatósági bizottságot, hogy valamint eddigelé, úgy ezentúl is legfőbb lankadatlan kitartás és szorgalommal támogatott törekvésem a jelzett cél elérését figyelmen kívül hagyni nem fogja soha sem. Ezek előrebocsátása után méltóztassanak megengedni, hogy hatáskörömet nem is egészen átölelőleg - mert az egy székfogalló beszéd szűk keretében nem is foglalhatna helyet, hanem a többi elvekre nézve, melyek alispáni működésemnél zsinórmértékül fognak szolgálni, röviden nyilatkozhassam: Elsőben is kijelentem, hogy az 1867. évi kiegyezés alapján állok és a szabadelvű párthoz tartozom, továbbá hogy mint Hazám és Egyházam egyaránt hű fiának hatásköröm korlátai között fő törekvésem oda irányul, hogy egyrészről az állam törekvései, a lességeiket híven teljesítő tisztviselők jogos igényeit és azok jólétét előmozdítani legfőbb törekvésem leend; addig más részről a hanyagságot, valamint a netaláni visszaéléseket tűrni nem fogom. Különben ismerem Esztergom vármegye, valamint Esztergom sz. kir. város tisztikarának és a vármegyebeli összes községek elöljáróságainak majd minden egyes tagját és így teljes hiedelmem, hogy nagyobb szigorra egyáltalán szükségem nem leend. Ezenfelül annak megjegyzése mellett, hogy Esztergom sz. kir. város és a vele összeépített három község egyesítését vármegyém felvirágozásának egyik lényeges alapfeltételéül tekintem és ezt annak keresztülvitelét teljes erőmből támogatni fogom, még csak annak kijelentésére szorítkozom, Száz éve történt kormány és vármegyémnek törvényes rendeletei legpontosabban végrehajtassanak, másrészről úgy saját egyházam, valamint a többi vallásfelekezetek között a béke fenntartassák a netalán zavart béke pedig helyreállítassék. Mint a vármegye első tisztviselője míg egyrészről az 1886. évi 21. törvénycikk, valamint egyéb törvényekben előírt kötelességek pontos teljesítését elmulaszthatatlan föladatomnak ismerendem, addig másrészről a törvény adta jogaim gyakorlásánál mindenkor az igazság és méltányosság leend vezérlő csillagom. Mint elnök az ezzel járó jogaimnak érvényesítése mellett pártatlanságomat fenntartani akarom és fenntartani fogom s ebből folyólag a vélemény szabad nyilvánításának őre és a más meggyőződésben lévők nézetei iránt tisztelettel leszek. A tisztviselők választásánál és kinevezésénél esetleges befolyásomat akkép fogom érvényesíteni, hogy az érdem mindenkor megtalálja jutalmát s ebből folyólag míg egyrészről a kötehogy valamint eddig elé, úgy ezentúl is jelszavam; a becsületesség, munka, kötelességérzet, szorgalom, törvényesség, igazság és pártatlanság leend s ezen jelszó követését úgy magamtól, mint a hatásköröm alá tartozóktól, mindenkor megkövetelni fogom. Végül arra kérem a tek. törvényhatósági bizottságot, hogy alispáni működésemben kegyesen támogatni méltóztassék, mert e nélkül a vármegyém felvirágozásáraés lakossága jólétének előmozdítására irányuló törekvéseim bizonyára sikertelen maradna. Magamat további jóindulatukba ajánlom és minden jót kívánva, beszédemet azzal végzem: Éljen a Király! éljen a Haza! éljen Méltóságod! és éljen Esztergom vármegye közönsége!" Komlóssy Ferenc kanonok üdvözölte az új alispánt, majd több új tisztviselő megválasztására került sor, hiszen megürült a főjegyzői szék, amelybe szótöbbséggel B. Szabó Mihály párkányi járási főszolgabírót választottak meg, az ő helyére dr. Perényi Kálmán eddigi esztergomi járási szolgabíró került, akit Takács József követett a szolgabíróságban. A választásokat az Esztergom-párkányi Duna-híd feljárójával kapcsolatos előterjesztés követte, amelyben Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező azt kérték, hogy a KisDuna-híd ne a szabad királyi városnál, a Lőrinc utcánál, hanem a Vízivárosban épüljön meg. A kérelmet a vármegye felterjesztette a Kereskedelmi Minisztériumhoz. Szeptember 29-én utolsó napirendi pontként a városegyesítés került sorra. Ennek a teljes szövegét is a jegyzőkönyv alapján közüljük: „Felvétetett Esztergom szabad királyt város, SztTamás, Érsek-Víziváros és SztGyörgymező nagyközségek közönségének közös kérvénye egyesítésük elhatározása tárgyában a m, kir. Belügyminisztériumhoz intézett kérvényük támogatása iránt s az erre vontkozó állandó választmányi vélemény. 252. Egyhangú lelkesedéssel fogadtatik s az állandó választmányi vélemény azon részét is magáévá teszi a vármegye bizottsága, hogy a majdani egyesült Esztergom önálló törvényhatósággá nyilvánításának törvénybe iktatása iránt a kellő lépések megtétele végett is a nagyméltóságú m. kir. Belügyminiszter úrhoz egyidejű felterjesztés tétessék." Esztergom város és a vánnegye részéről megtörtént az egyesítés ügyében az utolsó lépés is. Az egyesítéssel meg akarták oldani, hogy megszűnjön az a helyzet, hogy „Azon a kis területen, melyet a térkép Esztergomul feltüntet négy önkormányzati szervezés áll fenn, négy képviselő testület, egy polgármester és három bíró intézkedik, anélkül, hogy a közös érintkezési pontok léteznének, sőt igen sok esetben bizonyos antagonizmus üti fel fejét, s bénítja ineg a célirányos intézkedések közvetlen hatását." A belügyminiszter döntése már csak a következő évben született meg Esztergom egyesítésére, ennek 1995-ben lesz száz éves évfordulója. Oy. Híres iskolák, neves pedagógusok Példás gyorsasággal került ki a nyomdából a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumainak Igazgatósága kiadásában a megyei múzeumi szervezet „Tudományos füzetek" sorozatának 10. köteteként az 1994. április 12-13-án Tatabányán és Esztergomban rendezett nemzetközi iskolatörténeti konferencia anyaga. A kötet tartalmazza a konferencia Tatabányán és Esztergomban elhangzott megnyitó beszédeit, dr. Mészáros István: Komárom-Esztergom megye iskoláinak évszázadai és dr. Kelemen Endre: Tájékoztató a milleniumi előkészületekről című előadásait, valamint huszonegy korreferátumot. A tudományos konferenciák anyagának kiadása mindenképp fontos, mert az egyszer elhangzott előadásokat bármikor újraolvashatóvá teszi, s lehetőséget ad arra, hogy szakirodalommal, lábjegyzetekkel, táblázatokkal tegye áttekinthetőbbé, értékelhetőbbé az anyagot. A kétnapos konferencia nagy értéke volt - a megjelent kötet ismeretében megalapozottan állíthatjuk - hogy nemcsak a mai megye iskoláival foglalkozott, hanem történeti áttekintésben vizsgálta régiónkat, s a három szlovákiai előadó a régió múltjával és Párkány esetében jelenének bemutatásával is bővítette ismereteinket. Dr. Márcza Mihály az észak-komáromi középiskolák történetének rövid áttekintését adta, felsorolva a Komáromban tanult legnevesebb diákokat is. Komárom sajátos helyzetére utal előadásának a befejezése, hol az 1992ben indult Komáromi Városi Egyetemről ad képet. Dr. Nóvák Veronika elsősorban levéltári források alapján mutatta be Somorja iskoláinak történetét. Dr. Csicsay Alajos: A párkányi iskolák története és mai helyzete című előadása a párkányi iskolák múltja mellett részletesen kitér testvérvárosunk mai iskoláztatási helyzetére és gondjaira. Dr. Mészáros István előadása és a nagyobb múltú iskolák történetét bemutató korreferátumok mellett tematikailag különbözik több írás, amely induló iskolákat mutat be, vagy rövidebb korszakkal foglalkozik. Nyolc korreferátum foglalkozik esztergomi középiskolákkal. A szerzők és a korreferátumok címe mutatja a sokféleséget: Dr. Müllerné dr. Seres Ágota: Az esztergomi tanítóképző elmúlt másfél évszázada különös tekintettel a diákéletre, az önképzőkör működésére a századforduló idején; Varga Imre P. Kafiisztrán: Ferences iskolák Esztergomban; Bánomyné Kovács Ildikó: Az esztergomi nőnevelés egyik fontos állomása; Bányai Mátyás: Az Esztergomi Szent István Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskola. Fizikai tantárgytörténeti gyűjteményünk eredete, állománya gondozása. Neves fizikatanárok; Simon Tibor: Fél évszázad a műszaki oktatás szolgálatában. A Bottyán János Műszaki Középiskola története; Konreich Ferenc: A Hell József Károly Szakközépiskola története 1950-től napjainkig; Nagy Béla: A Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola előtörténete és története és Sipos Imre: A középfokú ápoló- és szociális szakképzés Esztergomban az ezredfordulóhoz közeledve. Esztergom iskolatörténetével foglalkozók, de általában Esztergom történetének kutatói haszonnal forgathatják a kiadványt. I D Ő LAP O Z Ó OjtPir^n szerkesztésében