Esztergom és Vidéke, 1994

1994-09-29 / 39. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A városvédők az Altalános Rendezési Tervről Az Esztergom Általános Rendezési Tervéről szeptember 19-én rendezett közmeghallgatáson felszólalt Koditek Pál, az Esztergom Barátainak Egyesülete elnöke is. Hozzászólását - miután az a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége esztergomi szervezetével tavasszal rendezett közös fórumuk egyeztett állásfoglalását ismertette - előző számunkban helyhiány miatt nem tudtuk közreadni. Ezért megkértük az EBE elnökét, ismertesse a városvédők és a műszakiak rendezési tervről alkotott közös véleményét. - Mint azt a közmeghallgatáson is elmondtam, a Molnár Attila által irányított mérnökcsoport igen lelkiismeretes, nagy szakmai felkészültséget bizonyító tervkoncepciót tárt elénk. Értékét jelzi, hogy az adatgyűjtés időszakában megkerestek mindenkit, akik városismeretét segítségül hívhatták. Az ő javaslataik be is épültek a rendezési tervbe. Ez a korábbiakhoz képest merőben más tervezői és emberi magatartást tükröz. - Melyek az EBE állásfoglalásának főbb pontjai? - A helyes területfelhasználás, a környezet és a városkép védelme, a Prímás-sziget sorsa, a helyi közlekedés és a Mária Valéri-híd mielőbbi megépítése, valamint a turizmus. Persze mindegyik szervesen összefügg a másikkal. - Ejtsünk róluk néhány szót! - Helyes területfelhasználásnak mi azt tartjuk, hogy a város elsősorban a jelenlegi belterületi határán belül fejlődjék. A elmúlt évtizedekben sok olyan lakótelep és épületegyüttes jött létre, melyek városképi rehabilitációja összekapcsolható Észtergom fejlődésének igényével. Példaként említhetem az Aranyhegyi lakótelep lapostetős házainak tetőtér-beépítését, mely egyaránt szolgálja a lakásépítés lehetőségét és a városkép esztétikai javulását. Azt nem mondjuk, hogy a város belterülete ne növekedjék, de csak igen indokolt esetben. A falusias városrészek „felemelése" legyen a fő feladat. Ez ugyanakkor költségtakarékos is, mert nem igényel új infrastruktúrát. Egyetértünk a városi tehermentesítő út tervezett új nyomvonalával (Dobogókői út - Petőfi Sándor utca -Kölcsey Ferenc utca - Szenttamás utca-Bánomi út - 1 l-es út). Tisztában vagyunk azzal, hogy a 3-4 milliárdos, a várost teljesen elkerülő út megépítése jelenleg vágyálom! A jelenlegi egytengelyű főútvonal terhelését viszont meg kell osztani, ennek költségvonzata rövid távon is előteremthető. Az új nyomvonalterv „humánus", csak a legszükségesebb szanálást feltételezi. Fontos az is - és erre talán kevesen gondoltak -, hogy a tehermentesítő út az országos úthálózat részeként kikerülhet a városi fenntartásból, ezzel jelentősen csökkenti az önkormányzati útfenntartás költségeit. Az is tény, hogy a tranzitforgalom viszonylag csekély, mindössze 2030 százalékos, tehát főként mi magunk vagyunk okai a motorizációs környezetszennyezésnek. Ezt pedig az „arányos közteherviselés" elve szerint magunk között kell megosztanunk. Környezetvédelem. Egyetértünk és szorgalmazzuk a Prímás-sziget, a Palatinus-tó, a lőtér és a környező hegyvidék rendezését, fásítását, a város „zöld tüdejének" növelését. Élővizeink közül a Palatinus-tó vízminőség-védelme a turizmus miatt is azonnali önkormányzati beavatkozást igényel. Egyetértünk Mármarosi Győzővel abban, hogy a Kis-Duna medertisztít >sa nem tűr halasztást. Tudjuk, hogy ez központi feladat, de ennek elvégzését az országgyűlési képviselő bevonásával, képviselő-testületi határozattal és minden lehetséges eszközzel szorgalmazni kell. Be kell fejezni a külső városrészek csatomázásának programját, J9& mert ezt tartjuk a városiasodás egyik legfontosabb feltételének. A közel tizenöt oldalas állásfoglalásból most helyhiány miatt csak az általam leglényegesebbnek ítélt gondolatokat emeltem ki. Az ÁRT-t hamarosan követik majd a részletes rendezési tervek, röviden az RRT-k. Mi nem tudunk fontossági sorrendet felállítani, számunkra mindegyik terület és feladat egyaránt fontos. Ezért azt javasoltuk a közmeghallgatáson, hogy az Öltkormányzat és a VÁTI Rt. egyezzen meg egy 3-4 éves időszakra szóló átalány-munkadíjban. Ezáltal - talán a tervezők számára is előnyöket nyújtva - a részletes rendezési tervek folyamatosan elkészülhetnek. EVI Ha elfogadom azt a szülői állítást, miszerint másfél éves koromban viszonylag önállóan raktam egyik lábam a másik elé, a vízszintestől eltérő állapotban, valószínű, hogy lépkedtem: akkor 1952 augusztusa óta kitartóan, néha kevesebb, néha hosszabb szünetekkel élénkítve járom Esztergom utcáit; csodálkozom és csodálom, kitárulkozom és szégyenlősen összehúzódom, büszkélkedem és rejtőzködöm változó ráncai láttán, mélyülő és simuló barázdáin, arcának számomra már végérvényesen legkedvesebb vonásain. A kezdeti lépések óta nem sok minden változott, ma is fel-felbukom. Talán csak annyi a különbség, ma már senki sem segít talpra billenni, leporolni nadrágom szutykát, és megadni a kezdő lökést, hogy elinduljak a következő bukkanóig. A városból történő hosszabb távolmaradásaimat sok esetben a visszatérés utáni éjszakai sétákkal próbáltam jóvátenni, szinte beszélgettünk a régi falakkal, kövekkel, kapukkal, mint mikor valakinek hosszú ideje hiányát próbálja az ember, egy éjszakába bepréselten gyógyítani. Persze a viszontlátás ünnepeit nemcsak magányos csavargások jellemezték: az utóbbi időben, miután nagyváradi színész-barátaim két éve visszajáró művészei városunknak, s remélem továbbra is az eddigi sikersorozatot folytatják majd, szóval egypárukkal előadások zására, valóban szinte tapintható ősiscgére, építészeti remekműveire, műemlékeire, földrajzilag is ritka fekvésére. Természetesen a vendégnek nem, de az ismerős szemnek feltűnt az idő okozta, egyre jóvátehetetlenebb romlás, a változás, amely már nem a meglévőt óvta s állította vissza, ennél egyszerűbb Esztergom kapuiért vagy Esztergom kapui előtt után belevetettük magunkat a város éjjelébe, nemegyszer még az előadás élményével, idegfeszültségeivel zsigereinkben; vitatkozva, perlekedve egymással a csak általunk - szerencsére - észlelt pontatlanságokért, bakikért, tévedésekért: a város hangulatának is engedve figyeltük új szerelmek születését, régiek homályba tűnését, fogantak világmegváltó előadások tervei, éreztük egy életre indukálódó őszinteségi rohamot; majd mi megmutatjuk, majd mi helyretesszük... De mindenekelőtt újra és újra rácsodálkoztunk a város ritka vonés minden bizonnyal olcsóbb átépítési technikát követelt. Talán szemérmes restséggel, hangtalan bizonytalansággal vette tudomásul az ember egy kerítés, tartószerkezet, ablakkeret, homlokzat vagy kapu eltűnését. A régi kapu eltűnését, átváltozását, megszűnését. Pedig - talán észre sem vesszük - ez a kapu köt össze bennünket a külvilággal, ezt betéve magunk mögött remélhetjük a holnapot, amely már egy másik világ, ezen át engedünk vagy rekesztünk ki barátokat és idegent. A kaput lesve mérjük az idő lomha vagy vágtató múlását, és e kaput vágjuk be, hogy majd később kinyílásáért küzdjünk. Döngetjük, pedig sokszor tárva van és gyakorta nem vesszük észre, számunkra már rég bezárták. Esztergom sokszínű, egyéni, változatos, meglévő és átalakult formavilágú és talán örökre eltűnt kapui. De az a kevés, ami van, az a ritka, ami érték, maradjon meg; maradjon meg az emlék, a hagyomány, amit az idő, az időjárás, az igény, illetve a múltat megőrizni nem kívánó igénytelenség kikezdett, elporlasztott. Kassák mondogatta: „Ami mögöttünk van, bennünk van." Higgyük, hogy így legyen. Esztergom, 1994. augusztus 21. Murányi László színész- midezíi Eladó 300 l-es boroshordó. Érdeklődni lehet: Erős Sándor Esztergom, Herényi Zs. u. 21.