Esztergom és Vidéke, 1994

1994-09-08 / 36. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE OLVASÓINK ÍRJÁK Dicsérni jöttem a Matávot, nem temetni... Talán felesleges is mondanom, mennyire örültünk, amikor nem csekély anyagi áldozatok árán, és 21 évi várakozási idő után, végre telefonhoz jutottunk. Nekünk, 70-80 éveseknek ez nem csupán azt jelenti, hogy számtalan ügyes-bajos dolgaink elvégzése végett nein kell fáradságos útra kelnünk, s hogy nem maradunk elszigeteltek rokonainktól, barátainktól, bármikor szót válthatunk velük, nemkülönben külföldön élő rokonainkkal, de azt is, hogy a gyors segítség érdekében szükség esetén orvoshoz, mentőhöz fordulhatunk. Ha tetszik, ha nem, napról napra drágul az élet, többe kerül a kenyér, a tej, a hús, az energiahordozók - egyszóval minden. Le kell mondani erről is, arról is, csökkenteni kell igényeinkkel, kiadásainkat. Ez utóbbiban csodálatos segítséget nyújt a Matáv! S teszi ezt akkor, amikor drágultak az előfizetési s a telefonálási tarifák. Hiába fogalmaz az ember a lehető legtömörebben, a havi számla jócskán megnő. S itt segít rajtunk a jótékony Matáv, fogadja érte a már aligha fokozható hálás kőszenetünket! Munkálkodása folytán éppenséggel nem emelkedik, hanem csökken havi telefonszámlánk. Igazán ritkaság a mai világban az ilyen altruista segítőkészség valamely vállalat részéről. Ha így folytatja, ez setben hónapról hónapra csak a havi alapdíjat kell fizetnünk: kitalálta ugyanis a néma telefonkagylót. Persze - amilyen hálátlan az ember! - nekem ez sem tetszett. Személyesen megjelentem a Matáv főépületében, hogy elégedetlenségemnek hangot adjak. A ,Redves" portásnő készséggel eligazított: - Keressen egy utcai telefonfülkét, ott jelentse be! - Bocsánat. Nem itt vannak a hibaelhárítók? - Az emeleten. De oda nem mehet fel! - Értem. S mi lenne, ha felszólna? Ott a kagyló a könyökénél. - Egyszer már mondtam! Elismételjem? Nem kértem rá. Emberségéből nem futotta, hogy a tőle 50 méterre lévő konténeres kirendeltséget jelölte volna meg - ha már oly szabályellenes lett volna beleszólnia telefonkészülékébe -, ahol egy perc alatt tudomásul vették bejelentésemet. Mivel azonban - nem is szólva az előző hónapokról! - augusztus havában több napon át rossz, mintsem jó a készülék, tisztelettel kérdem az illetékeseket: - Ha esik, rossz a készülék. Ha fúj a szél, azért rossz. Ha süt a nap, azért. Mi lehet az oka? Rossz a felhasznált anyag? Rossz az elvégzett munka? Hiányos a szakismeret? Alapjában véve az ok bennünket nem érdekel. A Matáv összes dolgozói - igazgatótól az osztályvezetőkön át a szerelőkig - fizetést kapnak, végezzenek kifogástalan munkát, ha kell, végezzenek alapismereti tanfolyamokat, mert mi, előfizetők nem dísztárgynak tekintjük lakásunkban a készüléket -, nem azért fizetjük a havi előfizetési díjat sem!... Kadosa Árpád Tisztelt Előfizetőnk! Távbeszélő állomásával kapcsolatos panaszos levelére (melyen dátumozás nem található) az alábbiakban szeretnék válaszolni - a végzett vizsgálat alapján: Az 1990. XII. 29-én bekapcsolt 313-529 számú távbeszélő állomás, mely a fenti időponttól az Ön tulajdona - a hibakarton alapján - kilenc alkalommal volt bejelentve. 1994 folyamán hét alkalommal. E hibák elhárítására (a legutolsó két alkalomtól eltekintve) egy napon belül sor került. Az említett két alkalommal - 1994. augusztus 17-től 19-ig és augusztus 26-30-ig a hibakijavítás elhúzódásának oka: a rongálást követően kábelfej-beázás volt. A kábelfej-rongálás miatti kicserélés folyamatban van. Egy gondolat erejéig - és nem mentegetésképp - szeretném megemlíteni az olyan vandalizmust sem mellőző „tevékenységeket", melyek „eredménye" a Matáv és annak dolgozóinak elmarasztalása. Ezek általában három fő csoportra oszthatók: - rongálások (távbeszélő vonalak, fülkék, berendezések) - ebben az esetben is rongálás következményéről van szó -, beázások, hibák; - lopások (kábelek, vezetékek, berendezések), melyek a szolgáltatások megszűnését is elidéző okok lehetnek. Mindkét esetben rendőrségi feljelentések, nyomozások folynak - kevés eredménnyel. Az előfizetők a szolgáltatás hiányosságáért rendszerint a Matávot hibáztatják. - a harmadik csoportba tartoznak, de munkánkat szintén nem segítik az olyan esetek, amikor a rongálás helyreállítását egyes állampolgárok - érdekeikre hivatkozva - nem engedik meg. (A Postatörvény jelenleg is érvényes előírásainak ellenére!) Sajnos napjainkban is van ilyen eset, és az érintett előfizetők szintén a fenntartót, a Matávot szidják. A levélben említett „kedves portásnő" viselkedéséért elnézését kérem, és amennyiben módja van, szeretném, ha befáradna és személyesen tudnánk az illető kilétét felfedni, mert a portások mindegyike idős nyugdíjas és ilyen jellegű panasz eddig velük kapcsolatban soha senkitől nem érkezett. Dolgozóink szakmai felkészültségét illetően: jelenleg a góckörzetben közel 10.000 telefont üzemeltetnek és a panaszok száma tízes nagyságrendű. Ennek ellenére továbbképzésük folyamatosan történik - az előfizetők jobb kiszolgálásának érdekében. U.i.: Ezúton köszönöm meg az Esztergom és Vidéke polgári lapnak, hogy az olvasói levél megjelentetése előtt kért fel a panasz kivizsgálására - hallgattassák meg a másik fél is és a vizsgálat eredményét tartalmazó jelen levél megjelentetésére az olvasói levéllel cgyidőben kerülhet sor. Esztergom, 1994. szeptember 6. Pálkuti István Távközlési Fenntartási Üzem üzemvezető Esztergom Jószolgálati Az esztergomi Taxi telefonszáma megváltozott! Az új szám: 06/60-340-403 (rádiótelefon) I Levél Kertvárosból Püsök Józsefné kertvárosi pedagógus nyári élményeiről írt. Olvassák Önök is! Az új iskolaév kezdetekor szívesen gondolunk vissza a szünidő egy-egy emlékezetes eseményére. Én is így teszek, amikor visszaidézem a nyár derekán azt a tíz napot, amit Leányfalun kertvárosi, dorogi és környékbeli bányász szülők gyermekeivel töltöttem el. A dorogi bányák szakszervezete kolléganőmet, Hundzsáné Tarjáni Annát és engem kértek fel, hogy vállaljam egy 28 főből álló gyermekcsoport üdültetését a leányfalui bányász üdülőben. Mindannyian 1979 és 1987 között született gyerekek voltak, a környékről. Az üdülő kapujában az üdülővezető fogadta a csoportot, s az eligazítás után birtokba vehettük a külsejében szép épületet, melyhez egy-egy úszómedence is tartozott, melyre bizony nagy szükség volt a kánikulai időben. A más-más helyről érkező gyerekek csakhamar összebarátkoztak, szobájuknak becenevet adtak: Négy kicsi indián, Piromániások, Micimackó kuckója, Sivatagi rohamkukacok... Szobaszemlék alkalmával pedig arról győződhettünk meg, hogy a rendet is szeretik. Az üdülő területén Budapestről és Szolnokról érkezett gyerekek is tartózkodtak, így a barátság szálai tovább szövődhettek. Közös szellemi és sportvetélkedőket szerveztünk. Volt focibajnokság, szkanderbajnokság és origami bajnokság. Vízijátékokat is játszottunk, illetve váltóversenyeket különböző sportágakban. Seprűlovaglás, labdaadogatás (WC-papírgurigával), úszás és papírhajóúsztatás egyaránt szerepelt a programban. Amikor épp nem játszottunk vagy úszkáltunk a medencében, akkor videofilmeket néztünk, illetve sétáltunk a falu utcáin s a Duna partján. Egy szép napsütéses napon Esztergomba és Visegrádra kirándultunk. A mogyoróhegyi bob-pályán és játszótéren jól kimozoghatták magukat a gyerekek. Az esti lefekvéssel és elalvássál akkor nem is volt semmi gondunk. A szép napok azonban repültek s az utolsó délután tábortűzzel búcsúztunk egymástól. A gyerekek erre az alkalomra humoros műsorszámokkal és villámtréfákkal készültek. Jutalmuk most sem maradt el: három csokitorta, sok-sok táblacsoki és cukorka várta őket. Címek cseréltek gazdát, továbbszőve a megkezdett barátság fonalát. Másnap gazdag élményekkel, kipihenten távoztunk az üdülőből...