Esztergom és Vidéke, 1994

1994-09-08 / 36. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Újraindulása óta - mint hajdani esztergomi - az „Esztergom és Vidéke" hűséges olvasója vagyok, őszinte érdeklődéssel kísérem figyelemmel a város múltját és jelenét. Ezért az eddig is változatos témákat felvonultató lapban új színfoltként nagy örömmel fedeztem fel a numizmatikát. E tudomány jeles művelője, az „Esztergom története érmeken" rovat elindítója első cikkében (1994. 29-30. szám) arra buzdít, hogy „a várost szerető, művészetét és történelmét kedvelők" folytassák és tegyék teljessé a sorozatot. Ez bátorított fel arra, hogy bemutassam az esztergomi vonatkozású orvosi érmeket. Az első érem a régebbi múltat idézi és Feichtinger Sándor (18171907) orvosbotanikus emlékét őrzi. A portré egyik oldalán a „kígyós bot", a másikon a falevél az ábrázolt személy szakterületeire utal. (Aköriratban szereplő vezetéknév írása hibás;!. ábra) A hátlapon 7 vízszintes sorban bevésett szöveg olvasható: „AZ ESZTERGOMI KÓRHÁZ IGAZG. FŐORVOSA, BOTANIKUS, REÁLTANODA IGAZGATÓJA". A 108x98 mm nagyságú 1985-ben készült ovális öntett bronzérem alkotója Peternák Gusztáv. Feichtinger 1840-ben Pesten szerzett orvosi diplomát. Ezt követően egyéves bécsi tanulmányutat tett, majd Esztergomban gyakorolta hivatását. A szabadságharcban tevékenyen közreműködött. 1860-tól megyei és városi tisztifőorvos, 1875-től a kórház igazgatója volt. Az idők folyamán több orvosi és botanikai tanulmánya jelent meg, de fő műve az 1899-ben kiadott „Esztergom megye és környékének flórája" című könyve volt. Sokoldalú tudományos, közéleti tevékenységét számos korabeli és jelenkori írás méltatja. Ezek egyikében írja Szállási Árpád: „Kis városok hírnevét nagy szülötteik emelik. A köztudatban Esztergom nem asszociálja orvos-botanikusa nevét. Ehhez nem Feichtinger Sándor volt kicsi, hanem a memória feledékeny." A következő három orvoskongresszusi érmet is Peternák Gusztáv esztergomi mérnök alkotta. Róla tudni illik - amint egyik kiállítási katalógusának ismertetőjében olvashatjuk -, hogy „nem hivatásos művész, de érmeivel a kisplasztikához értők körében is többszörös elismerésben részesült. Érmei, néhány kivételtől eltekintve hidegfoEsztergom története érmeken Orvosi érmek lyatásos sajtolással készülnek, melyhez a verőtöveket saját kezűleg metszi negatívba." Időrendben az első a XII. EEG Vándorgyűlésre készült, melyet 1968-ban tartottak Esztergomban. Előlapján az emberi agy részlete és a róla elnevezett elektromos áram görbéje, a hátlapon az Elektronikus Mérőkészülék Gyára (EMG) címere látható. A második érmet a II. Magyar AÜierosclerosis Konferencia (Esztergom, 1969. október 2-4) résztvevői kapták. Előlapját a város címere díszíti, a hátlapon az anatómiailag hitelesen mintázott szívet tartó kezek az érelmeszesedés elleni küzdelem fontosságát jelképezik. (2. ábra) A harmadik érem 1980-ban a Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciójának XXVII. esztergomi Vándorgyűlésére született. Előlapján a szív és az érhálózat anatómiai ábrája látható, a hátoldalon pedig olajmécsesre tekeredő kígyó szimbolizálja az orvostudományt. (3. ábra) A fentebb bemutatott három bronzérem egyaránt 45 mm átmérőjű és sajtolással készült. Végezetül a város neves orvostörténészéről készült éremről kell megemlékeznünk. Az előlapon balprofilban ábrázolt portré és dr. Szállási Árpád 1989 körirat, a hátlapon három régi orvosi könyv látható. A 89 mm átmérőjű öntött bronzérmet a kiváló éremművész Csúcs Ferenc mintázta. (Ez a szép érem sajnos nincs a szerző birtokában, ezért képet sem tud közölni róla.) Dr. Süle Tamás (Pécs) Dr. Jócsik Lajos emlékére 1945. április 4-én Esztergomban egy kis újság jelent meg Népakarat címmel. A lap szerkesztője dr. Jócsik Lajos volt. A lap két hónap múlva megszűnt. Helyét a június 9-én induló Szabad Esztergom című hetilapnak adta át, mely a Nemzeti Parasztpárt lapja volt, alapító szerkesztője pedig Muzslai Zsitva János. Dr. Jócsik Lajos a Nemzeti Parasztpárt megyei titkáraként országgyűlési képviselő lett. A Magyar Életrajzi Lexikon IV. (1978-1991) kötetében rövid életrajz ismerteti ezt a sokoldalú embert, aki 1910-ben született Érsekújváron. A szlovákiai magyar értelmiség Sarló mozgalmának irányítói közé tartozott. Ekkor írta A csehszlovákiai magyarság társa dalomrajza (Losonc, 1935); Érsekújvár (Kassa, 1939); Egy nemzedék élete húsz éves kisebbségben című könyveit. Az utóbbi, 1939-ben kiadott művét Babits Baumgartner-díjra javasolta. A bécsi döntés után, 1938-ban letartóztatták, majd a háború végén kitelepítették Érsekújvárról. így került Esztergomba, ahol rokonai éltek. Unokaöccsét, dr. Nemes Tamást kerestem fel, hogy beszéljen nagybátyjáról, dr. Jócsik Lajosról, aki egy személyben író, politikus, közgazdász és ökológiával foglalkozó tudós volt. Dr. Jócsik Lajos közéleti tevékenysége 1945 és 49 között elég jól nyomon követhető a sajtó útján. Hiszen még Bády István is írt róla könyvében, A Bazilika árnyékában. 1946. augusztus 20-án Esztergomban a Nemzeti Parasztpárt nagygyűlésén szólt a párizsi békéről, mivel ő is tagja lett annak a küldöttségnek, amely Párizsban tárgyalt a békeszerződésről. Jócsik Lajos mint áttelepülési kormánybiztos a szlovákiai területről kitelepített magyarok ügyeivel is foglalkozott. 1946. december 10-én röplapot adott ki, melyben a lakosságtól kért segítséget a sokszor egy szál ruhában, a Dunán átúszva menekülő felvidéki magyarok segélyezése érdekében. A szövetkezeti ügyek államtitkára is volt. Majd a Szabad Esztergom 1949. január 23-án rövid hírben adta tudtul, hogy dr. Jócsik Lajos lemondott államtitkári tisztségéről. Megkértem dr. Nemes Tamást, hogy mondja el a lemondás hátterét. - Nagybátyám mint szövetkezeti ügyekkel foglalkozó államtitkár nagyon komolyan foglalkozott a mezőgazdaság szövetkezeti szerveződésének lehetőségeivel. E témában könyvei is megjelentek 1947-48-ban: Harc a szövetkezeti törvény körül és a Szövetkezeti világjelé címmel. O egy dán típusú szövetkezeti megoldást javasolt, és nem értett egyet a Rákosi által szorgalmazott erőszakos téeszesítéssel. Rákosi magához rendelte, és vitájuk után nagybátyám lemondott. Teljesen visszavonult a politikai élettől. Lemondása után a Fővárosi Regionális Szeméttelep vezetője lett. Érdeklődése ekkor fordult a szerveshulladék hasznosítása felé. A komposztálás, talajerő-javítás témájában kezdett el kutatni. Közben a vezetése alatt lévő szeméttelep Fővárosi Talajerőgazdálkodási Vállalattá fejlődött, melynek főmérnökeként ment nyugdíjba. Nagyon érdekelte őt a környezetvédelem, a Föld élete. Ilyen tárgyú könyveket is írt. 1980-ban itt, az esztergomi kórházban halt meg, hirtelen infarktusban. Beszélgetésünk után a városi könyvtárban megkerestem Jócsik Lajos könyveit. Az utóbbi évtizedekben kiadott művei megtalálhatók a könyvtárban. Martsa Alajossal régi jó barátságban volt, így két dedikált könyvét is őrzi a könyvtár. Mivel 1949-es lemondása után hallgatásra volt ítélve, csak 1965ben jelent meg könyve: Hét ember meg egy fél című regénye. Majd ezt követték ökológiai témájú könyvei: Az öngyilkos civilizáció, A levegő és víz szennyeződése, a talajerő pusztulása. Bp. 1971., Környezetünk védelmében, Hazai feladatok és nemzetközi együttműködés Bp. 1976., Egy ország a csillagon Bp. 1977., Magyarország felfedezése sorozat. Ez utóbbi könyve külön fejezetben foglalkozik a Duna szennyeződésével, ami Esztergom számára nem közömbös. Muzslai Zsitva Ágnes OLVASÓINK ÍRTÁK