Esztergom és Vidéke, 1994

1994-08-11 / 31-32. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1911. július 24-én így írt az Esztergomi Friss Újság riportere: „... már délután fél négy órakor egy egész tábornyi tömeg gyúlt egybe. Vonaton, kocsin, biciklin és gyalog csak úgy özönlött a nép. A kiégett poros legelőn, mely kétszeresen verte vissza a nap irtózatos tüzét, órák hosszáig várt a közönség türelmesen, s aki már jól szemügyre vette a légi alkalmatosságot, az a hamarosan ott termett és az egyszer helypénz nélkül áruló gyümölcsárusok portékáját fogyasztotta, vagy pedig valamelyik kocsi árnyékába heveredett. Voltak olyanok is, kik egy-egy álló csoportnak a földre vetett árnyékában feküdtek a földre. Az ilyen azonban hamar kimaradt a jódolgából, mert senki sem bírta ki sokáig az egy helyben való állást. Az egész térségben egyetlen fa, vagy bokor sincs. De jól is volt így, mert ha csak egy kis árnyék lett volna, ezért talán verekedés támadt volna. így azonban az esztergomiak békés egyetértésben s minden rang és felekezeti különbség nélkül izzadtak a napon. Senki sem irigyelte a másik jó dolgát, a hőségből kijutott mindenkinek...". így várta az esztergomi közönség a Bécs-Budapest-Bécs útvonalon Pischof monoplánon repülő Székely Mihályt, aki a bejelentett vasárnapi érkezés helyett - egy motorhiba miatt Vörösvárnál le kellett szállnia - csak hétfőn 24-én, reggel 7 óra 55 perckor landolt a katonai gyakorlótéren. A kenyérmezői állomáson éppen a Pest felé menő vonat állott és az utasok hangos kiáltásokkal, kalaplengetéssel üdvözölték a magyar aviatikust. Ez a távolsági repülés a maga idejében a monarchia aviatikusainak komoly feladatot jelentett. A táv teljesítésére a Zeit c. bécsi újság 15.000 korona és a Magyar Aero Club 4.000 korona díjat tűzött ki. A versenyt BécsGyőr-Komárom-Leány vár-Vörösvár -Budapest és vissza útvonalon kellett repülni. A rendezők az útvonal környékén lakókhoz felhívással fordultak, hogy segítsék az esetleges kényszerleszálló repülőket. Június 17-én Bier főhadnagy indult a díjért Ettrich monoplánon, de a gépe Nagymegyernél kigyuladt, leszállt és csak két nap múlva tudta folytatni. Ám a visszaúton Bicskénél ismét kényszerleszállást kellett végrehajtania. Ezért a repülést akkor feladta. Június 24-én indult a díjért Umlauff kapitány Lohner biplánon. A BécsBudapest távot 2 óra 58 perc, a Budapest-Bécs távot 2 óra 22 perc alatt teljesítette. A 19.000 koronát ő nyerte. Székely Mihály - az egyetlen magyar versenyző - ezalatt egy kölcsönkapott Pischof monoplánnal Bécsújhelyen gyakorolt. (Egy július 11-én rendezett versenyen 1090 m magassággal és 1 óra 38 perc idővel első lett.) Azonban a gép állapotát és a korabeli hazai aviatika helyzetét kiválóan jellemzi az EFU riportere: „... A gépen első pillanatra meglátszik, hogy régi toldott-foldott s ez míg egyrészről a magyar aviatika pénztelenségét, másrészről Székely Mihály rendkívüli bravúrját bizonyítja. A francia aviatikusok ugyanis minden megsérült részt rögtön újjal cserélték ki s nem bíznák az életüket foldozott gépre, hogy a nemzeti becsületet - úgy mint Székely tette - megmentsék..." Székely tisztában volt azzal, hogy a versenyben már nincs esélye, ezért a A Jókai utcai Ekkor már a katonai tábor tisztikara is megérkezett és üdvözölte a merész magyar pilótát. Kornháber kapitány, a tábor derék parancsnoka pedig rögtön katonákat rendelt a gép őrizetére. A leszállásnál megsérült kereket hamar Esztergomi repülők Székely Mihály (1885-1959) díjjal kapcsolatos hírverést - a BécsBudapest-Bécs repülést több helyen megszakítva - a repülés ismertetésére használta fel. Az Esztergom közeli leszállás sem volt teljesen véletlen. Tudatában volt, hogy a XX. századot meghatározó eszközzel ismerteti meg az esztergomiakat. Nem sokkal korábban tért vissza egy párizsi tanulmányútról, hiszen a francia repülők a század elején élen jártak a repülés megvalósításában. (Már tíz éve bizonyos volt, hogy levegőnél nehezebb eszköz is alkalmas a repülésre. És az is kiderült, hogy a repülés nem a halálraszánt fantaszták játéka - Blériot két évvel korábban átrepülte a La Manche-t. Már csak idő kérdése volt a levegő-tenger meghódítása.) Az Esztergomban történteket így folytatja az EFU riportere: „... A leszállást az éppen Kenyérmezőn tartózkodó megyery Megyery Izidorné úrnő vette észre és rögtön befogatva, a leszállás színhelyére hajtatott. A kenyérmezői Megyery-kastély kicserélték, de Székely kijelentette, hogy csak délután száll fel, mert szeles az idő, és elfogadta az időközben megérkezett megyery Megyery Izidor kenyérmezői nagybirtokos meghívását és kíséretével, Hieronimus Zwirna mérnökkel és Pivny Bélával, a magyar automobil klubb titkárával, ki szintén gépkocsin kísérte, ebédre a kenyérmezői kastélyba mentek." Szerkesztőnk a jeles magyar aviatikust a kenyérmezői uradalom tulajdonosának, megyery Megyery Izidornak kastélyában kereste fel. Lekötelező szíves modorral fogadta Székely az üdvözlést és felkérte szerkesztőnket, hogy írja meg, miszerint az ő repülése Esztergom fölött egy régi ismerősnek az üdvözlése, mert - úgymond - két évi tartózkodás kedves emlékei fűzik városunkhoz. Székely ugyanis a Jókai utcában, a Papp-féle házban lakott 1904-06-ban, mint Isntitorisz Gyula volt huszárkapitány és karvai földbirtokos diák fiának nevelője. Innen ment Budapestre az egyetemre, és Blériot sikerén felbuzdulva kezdett aviatikával foglalkozni. Szerkesztőnket és később a felszálláshoz kijött Osváth Andor főjegyzőt mint régi ismerőst fogadta. „Oh én még sokakat megismernék - mondotta -, de akkor még nem repültem, az urak nehezen emlékeznek reám. Igen jó napokat töltöttem Esztergomban. Üdvözlöm a kedves város közönségét." Ez alatt Esztergomból tömérdek ember ment ki, hogy jelen legyen a felszállásnál. A kirendelt katonaság alig tudta két lépés távolságban tartani a tömeget, sokan mégis ráfirkantották nevüket a repülőgépre. Hat órakor Székely Mihály elbúcsúzott az őt szíves vendégszeretettel fogadó Megyeryéktől és automobilon kiment a géphez. Jó negyed óráig tarPapp-féle ház tott míg Kornháber kapitány és Csernák rendőr-fogalmazó helyet tudtak teremteni a felszálló gép útjának. Székely felült, a közönség pedig kalaplevéve a Hymnuszt énekelte. Székely is levetette aviatikus sapkáját s aztán fél hétkor mintegy 200 méteres gurulás után felszállt. A közönség tombolt elragadtatásában. A nagy gépmadár mintegy 150 méter magasban egyszer megkerülte a barakkot, aztán ismét a közönség fölé jött s három kört írt le, majd Esztergom fölé jött s itt a nagy Duna-híd feljárójánál megfordult nyugatnak, és szép, biztos repüléssel Komárom felé eltűnt a levegőben." Székely Mihály élete végig a repülést szolgálta. 1911-ben megszerezte az 1. sz. magyar tábori pilóta minősítést. Az első világháború alatt Bécsújhelyen volt oktató. A két világháború után nyelvtudását felhasználva élete végéig műszaki fordítóként dolgozott. Ha egyszer visszanézhetne Esztergomba, megtalálná: a kenyérmezői Megyery-kastélyt, a Jókai utcai Papp-féle házat. (Megköszönöm dr. Pifkó Péter úrnak az azonosításhoz nyújtott szíves segítségét.) A Pischof Autoplán gép a bécsi műszaki múzeumban látható. Nem találná az egykori katonai gyakorló-teret, a helyén mára a Dobó I. - Pozsonyi Kinizsi és Sport utca van. És egy kicsi emléktáblát sem találna, mellyel a város emlékeznék egykor volt Hősére! Koxa Iván SZÉKELY MIHÁLY személyisége. Székely Mihály gépészmérnök volt és már 1910ben saját tervezésű kétfedelű gépén kitűnően repült, ami annál csodálatraméltóbb volt, mert egy-két kísérlettől eltekintve soha nem ült repülőgépen. Kiváló konstruktőr volt, de még jobb pilóta. Számos értékes ötletével gazdagította a hazai repüléstechnikát. Híres repülő teljesítménye volt a Bécsújhely—Budapest közötti légiút, amely abban az Időben, nemzetközi viszonylatiján Is kimagasló eredménynek számított. Elete végéig rajongója maradt a repülésnek és sokszor látogatott el a központi