Esztergom és Vidéke, 1994

1994-08-11 / 31-32. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Hamvasztásos római temető a Belvárosban 1994 júniusában a Bajcsy-Zsi­linszky u. 5. sz. ház hátsó udvarában építkezéssel kapcsolatos földmunkák során régészeti emlékek kerültek nap­világra. A múzeum munkatársai, az építtető Fonyódi György úrral történt megálla­podás alapján rövid leletmentést vé­geztek a területen. Ennek során kora­római hamvasztásos sírok, agyagba rakott kőfal, árpádkon kemence és kö­zépkori falmaradványok kerültek elő. 1994. július 28-án, a további mun­kálatoknál a munkások egy nagymé­retű kőre bukkantak. A kő felemelésekor kiderült, hogy az egy szépen megmunkált római sír­kő, csaknem teljes épségben. A leletek Esztergom római kori története szem­pontjából igen jelentősek és igazolják a régész egy, eddig csak feltételezésen alapuló adatát. A pannóniai viszonylatban jól kuta­tottnak mondható Esztergom terüle­tén, ahol 100 év óta folyik rend­szeresen a római emlékek és település­történeti adatok gyűjtése, egészen a legutóbbi évtizedig bizonytalanok voltunk a korarómai temetők helyét ill. a római kori Solva I. századi he­lyőrségi csapatait illetően. Ez a két emlékcsoport összefügg, ugyanis az egykor itt szolgált katonák sírkövein fordulnak elő a csapattestek nevei (vagy téglákon, ilyenek azonban még nem kerültek elő). A Várhegyen végzett sok évi ásatás eredményeképpen tudjuk, hogy a kő­ből épített római castrum - amelynek csak részletei ismertek, mivel a későb­bi építkezések részben lefedték, rész­ben elpusztították - a II. század elején épült és helyőrsége a pannóniai fiata­lokból sorozott cohors I Ulpia Panno­niorum volt. Acohors gyalogos segéd­csapat volt 500 vagy 1000 főnyi le­génységgel, amelyhez lovas alegysé­gek is tartozhattak; segédcsapatokba sorozták be a római polgárjoggal nem rendelkező szabad egyéneket, akik 25 év szolgálat után a polgárjogot is el­nyerték. A cohors emlékei ismertek Eszter­gomból. A Várhegyen előkerült II. századnál korábbi leletek, továbbá a hely rendkívüli stratégiai fontossága alapján a kutatók egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy a kőtábor előtt egy korábbi, földsáncos-palánk­tábornak is kellett itt állnia. Kérdéses volt azonban, hogy milyen csapat­egységek táboroztak itt az I. század második felében. Az első erre vonat­kozó adatot a Bánoini dűlőben nemré­giben feltárt későrómai temető terüle­tén talált egyik korai sírkő szolgáltatta. A felirat szerint, az 50 éves korában elhunyt, ituraeus származású Soranus acohors I Augustalturaeorum katoná­ja volt. Az Augustus császár idején alapított, Syriában besorozott kato­nákból álló cohors a Iulius-Claudius korban Germániában állomásozott. Pannoniába a Flavius-kor kezedetén, 70 körül vezényelték át, és Traianus 2. dák háborújáig tartózkodott itt, legké­sőbb 110-ben már Dacia (Erdély) he­lyőrségei közé tartozott. Az esztergomi kő előkerüléséig egy Tolna megyében talált, 98-ban kiállí­tott katonai elbocsátó okmány (diplo­ma) alapján a cohors pannóniai tartóz­kodási helyét Ad Statuas (Várdomb, a Sió torkolat közelében) táborban jelöl­ték ki, mivelhogy Pannóniában egyéb feliratos emléke ismeretlen volt. Aco­hors az új felirat szerint elsőként Sol­vában állomásozott-valószínűleg 70­92 között - és csak utána került át Tolna megyébe. A kutatás véletlenek sorozatából áll! 1994 tavaszán a Várhegyen vég­zett kisebb földmunka során egy fel­iratos fogadalmi kő került elő. A Pan­nónia történetéhez értékes adatokat szolgáltató kő egy újabb csapat­egységet nevez meg, a követ állíttató személy a cohors III Brittonum equi­tata (III. brit lovasegység) lovagi ran­gú parancsnoka volt. A felirat pontosan keltezhető a 89. évre. Miután a solvai táborba 89 első fe­lében érkezett, ebből következik, hogy a cohors I Augusta Ituraeorum nem 92-ig, hanem csak a 89. év elejéig volt városunkban. A napokban előkerült sírkövet Cres­censnek, Iulio fiának Victor nevű örö­köse állította. Crescens szintén a co­hors I Augusta Ituraeorum katonája volt, 23 évi szolgálat után, 43 éves korában halt meg. A kő első kétharmadában a kőfara­gó az elhunytat örökítette meg, hadi felszerelésben. A teljes álló alak fején sisak, testén a tunica felett bronzcsatos, széles derék­övvel leszorított bőrpáncélt visel, lá­bain lábszárvédő páncél. Az övről baloldalt rövid kard, jobb oldalt a tőr lóg le. A katona mögött van ellipszis alakú pajzsa. Kezei behajtva baljában irattekercset tart. A feliratos kő és a közelében talált hamvasztásos sírok, amelyekből ham­vakat tartalmazó urnák, fazekak, fes­tett füleskorsó, fülescsésze és kis üvegedényke került elő, egy I-II. szá­zadi hamvasztásos temető helyét jelö­lik ki. Ezt a temetőt eddig nem ismer­tük. 1846-ban a mai Bajcsy-Zsilinszky u. 9. háznál egy csontvázas sírt talál­tak, a sírt egy Fusca nevű, felszabadí­tott rabszolganő sírköve fedte. Sokáig úgy gondolták, hogy a korai sírkövet egy későrómai csontvázas sír fedésére használták fel. Esztergom római településnyomai­nak jelen ismeretében azonban úgy véltük, a sír az I. század végéről szár­mazhatott, mivel a város területén kel­lett lennie egy korai temetőnek, amely a Víziváros, királyi város, Aranyhegy környéki római településrészek teme­tője volt. A római tábornak külön temetője volt, ennek néhány sírját a Bánomi dűlőben táruk fel, sírköveit ugyanott, a későrómai sírok falazására-lefedésé­re használták fel a IV-V. században. Az újonnan előkerült leletek igazol­ták feltételezésünket: a kora római te­lepülés temetője itt fekszik a mai Kos­suth L. - Bajcsy-Zsilinszky utcák alatt húzódó római út mentén. A temető kiterjedését a teljesen beépített terüle­ten csak az esetleges építkezések al­kalmával tudjuk figyelemmel kísérni. Ezért nagyon fontos lenne a jövendő kutatásnak, hogy minden egyes föld­munkáról tudomást szerezzen a múze­um, hogy a város polgárai érezzék kö­telességüknek a leletbejelentést, hi­szen minden új adattal városunk múlt­ját is építjük. A legutóbbi leletmentés példamuta­tó volt. Köszönetünk Fonyódi Györgynek az engedélyért, Héjj Imre építési vállalkozónak és munkatársai­nak a gyors, készséges segítségért, Ni­kodém Attila fényképésznek a fotó­kért. A városban jelenleg is több helyen folyik földmunkához kapcsolódó le­letmentés dr. Horváth István múzeum­igazgató vezetésével. Az embert pró­báló nyári forróságban, por, munkagé­pek zaja közepette új leletek, múltunk apró töredékei látnak napvilágot. E munkák eredményéről valamelyik kö­vetkező számban beszámolunk. dr. H. Kelemen Márta régész

Next

/
Oldalképek
Tartalom