Esztergom és Vidéke, 1994

1994-07-14 / 27-28. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE RAFAEL BALÁZS oldala Háttér Mire e sorok megjelennek, várha­tóm! enyhül a nagy hőség - Eszter­gom város képviselő-testületének nyári szünet előtti utolsó ülése júni­us végén ugyanis fonóságban zaj­lott. A forró hangulatot mindenképpen említenünk kell: összesűrűsödtek a teendők, s mintegy liüsz, kemény napirendi pont felett kellett a képvi­selőknek dönteniük. Dr. Könözsy László polgármester két ülés közti beszámolója után a kórházrekonstrukció kérdése került terítékre. Közismert, hogy a Vaszary Kolos Kórház pár hónapja megyei fenntartásba került. Címzett támo­gatás keretében indul mintegy más­fél millárd forintos beruházása, a mindeme kiterjedő felújítás. A me­gye kötelezettségvállalását azonban jónéhányan keveslik. A tudósító egyetért azokkal, akik ügy gondol­ják: ilyen esetben, őszi önkormány­zati választások előtt érthető az óva­tosság. Végül a felújítás előkészítéséről szóló tájékoztatást elfogadták, s egy ad-hoc bizottságot hoztak létre a jel­zett tevékenység felügyelete céljá­ból. A következő vitatéma: intéz­ményvezetői kinevezések kérdése. Tíz oktatási intézmény esetében kel­lett dönteniük a képviselőknek. Nyolc esetben nem is volt vita - de miért nem sikerült iskolavárosunk két igazgatójának teljesértékű meg­bízást kapnia? Mindkét érintett is­kola, a Zeneiskola és az Árpád-házi Szent Erzsébet Hunmán Szakközép­iskola pályázója (Reményi Károly, Sipos Imre) önkormányzati képvi­selő. Szenátorként is, vezetőként is sokat dolgoznak, egyedüli pályázók voltak - ráadásul magas százalékú tantestületi, oktatási bizottsági tá­mogatással. S most - minimális tar­tózkodásokkal - mégsem kapták Tudósítás a testületi ülésről meg a megbízást. A jogi helyzet megoldatlansága mellett a tanév­kezdet bizonytalansága is figyel­meztető - bár addig még van másfél hónap. Önkormányzatunk költségvetési rendeletét ütemezve, pontosan hajt­ja végre. Az esedékes rendeletmó­dosítást - amely a tervezett számok­nak a valós helyzethez való igazítá­sát, korrekcióját jelenti - vita nélkül elfogadták a képviselők. Ujabb vihar: alapítvány téma. A Duna medrében álló elhagyott Szén­rakodó épületében a Váltótér Alapít­vány múzeumot, modem galériát, alkotóházat kíván létesíteni. Be­jegyzésük körül azonban bonyodal­mak vannak; az alapítvány „tárgya" munkaügyi pereket az érintettek. Ha az önkormányzat vita nélkül bizto­sítja az átsorolások költségfedeze­tét, akkor mentesülne a másodfokon jelentkező jelentős perköltség meg­fizetésétől. Ez az elképzelés azonban nem aratott teljes körű sikert. Ehelyett a következő megoldás várható: a pe­dagógusok egy része megkapja az átsorolást és a vele járó pénzössze­geket - a többiek: tovább perelnek. Sport: Esztergom kiválóan tevé­kenykedő sportolói, az Evezősök Hajós Egylete ingatlannal gazdago­dott. A prímás-szigeti, volt SZEM csónakházat és sportpályát 99 évre bérbekapták - térítésmentesen - az önkormányzattól. Egy jó hír a nagy melegben: Pi­lisszentlélek vízgondjai - anyagi szempontból is - rendeződni látsza­nak, valamint, átmeneti szabályo­zással, végre építkezni kezdhetnek 9 belterületi telken a társközség lako­sai. Befejezésül a forró nyárba enyhet hozó Palatínus került szóba. De itt is inkább vita, sőt, az egyet nem értés dominált. Dr. Lipóth András képvi­selő jogosan nehezményezte, hogy a Pala új vállalkozója nem úgy tele­pítette vízi büféjét, ahogyan az ön­kormányzattal megegyezett; fotók­kal illusztrálta, hogyan megy tönkre - szerinte - a növényzet a jelzett szakaszon. Közte és dr. Anion György képviselő, a kertvárosi ré­szönkormányzat vezetője között éles vita alakult ki - miközben mindketten jogosan aggódnak a közkedvelt tóért. Mi a megoldás? Átfogó, komplex vizsgálat!, amelyben minden érin­tett részt vesz: a két város önkor­mányzata, strand- és büféüzemelte­tők, fürdőzők, horgászok. És egy javaslat: ez a következő szezon kezdete előtt történjék meg! Nehogy megyénk egy másik, gyö­nönyíí tavának sorsára jusson a Pala! Harminc éve még lehetett fürdeni Tatán - ma már életveszé­lyes. Legyen ez figyelmeztető! !! ráadásul olyan helyen van, ahol nagy valószínűséggel majd kikötő épül. Hosszas vita, egyezkedés után a napirendi pontot elnapolták. Némely ingatlan megvásárlásával ugyanakkor nincs gond: értékesít­hetőekké váltak a város garázsai, azok, amelyek olyan épületben van­nak, ahol a lakásokat korábban el­adásra már kijelölték. Ujabb vita: közoktatási közalkal­mazottak F kategórája. Közismert: egymás után nyerik első fokon a Szépülünk, csak éppen... Miközben kihajt a juhai- (platán­fa?) a múltból ittmaradt archaikus lépcsőháztorzón a Kossuth utca de­rekán, azt látjuk: szépül a főutca, Esztergom tengelye. Az egyébként unalmas, jellegte­len, össze-vissza félpolgárházak omló vakolatú portáljai egymás után megújulnak, főleg a „boltnegyed­ben", a Kispipától a központ felé. Piros és zöld, sárga és vakítóan fe­hér, tojáshéj és eperfagyi-lila házfa­lak, benn téglából mesterien kira­kott boltívek, odább csillogó tükrök, modem gépek, minőségi árúk. Úgy tűnik, van hely, ahol szépül a város. Minden kampány, évforduló, ven­dégfogadás nélkül. Elkészül lassan - bár, ahogyan hallom, emeletén csak „vakablakokkal" a Kereskedel­mi és Hitelbank saroképülete is a szépemlékű Bisztró helyén. Belesve a szétdűlni készülő, s e hétre végre lebontott) otromba palánkon, lát­szik, igaz a szóbeszéd: a mozi felőli gyönyörű barokk kapu visszakö­szön majd ránk, s íve a Simor János utcában, a hosszanti oldalon meg­nyugtatóan ismétlődik. Vakablakok, írtam: az emeleti részt egyelőre nem kívánja belakni a sikeres fővárosi pénzintézet. Mindegy, addig is csak dagadozza­nak a föld alatti titkos trezorok. (Merthogy azt már előre be kellett építeni, rögtön az alapozás után.) Közvetve talán mi is gazdago­dunk(?...), nemcsak a rejtett fiókok bérlői. Rend, s nem mindennapi köszönti a pihenni és felüdülni vágyót a stran­don is. Örömteli, hogy mind a me­dence, mind az öltözők felújítva vár­nak ránk. A szokott nyári csatazaj fogad, ha kivonulunk a gyerekekkel feredőzni - na meg egy kis gépnyi­korgás, -csikorgás is: gyönyörűen alakul a medence melletti, platánok alatti kismacskakő burkolat! S ha egyszer, ősszel valóban lebontatik az a lehetetlenül ronda kémény, amit nem győzök eleget „dicsérni", talán eltűnik a minden méretében otrom­ba, aránytalan kazánház is a szép, századeleji fedett uszoda mellől. Ha maradnia kell, akkor pedig födéme-teteje ismét napozásra le­gyen alkalmas, mint korábban s el­tűnnek az itt is hajtó facsemeték ­mert bizony jónéhány befészkelte magát a beton repedéseibe. Azt már nem is merem mondani, hogy a szénporral áldott talajú szomszédos telek gazdára talál (nincs valami rossz helyen...), s jár­hatóvá válik a valamikori Malom utca. Új festést kap a fedett uszoda arról az oldalról. S ha tovább­megyünk, a döbbenetes módon el­hanyagolt Czuczor Gergely utca méltóvá válik - egyszer - névadója emlékéhez. Mert így: szégyellendő. Egyik végén a szép, lila gyermek­rendelő, a másikon az átépülő Volán Szálló, illetve Újszeminárium - s közben, közöttük... Tessék megnéz­ni! Széchenyi terünk marad ma a vé­gére, jóval, valamint rosszal, de ja­víthatóval. Festik a tér új „óráshá­zát" a Szerecsenház szomszédságá­ban. Habsurg-sárga helyett lilás­bordós lett, jó találat! Mellette pedig már kész - habár nagyra sikeredett nyári terasszal - a vendéglő tataro­zása. A Halasbolthoz pedig csak há­rom-négy vödör malter kellene ­meg egy kis otthonosság, igényes­ség... Nem nagy összeg. Szemközt a söröző - múltkor fo­tóval is illusztráltuk - már beleadott apait-anyait, de... azok a fehér autó­gumik, zártszelvény + karámjelleg, mára pedig alamíniumlemezek, sör­reklámokkal... Azt mondják a Mű­szaki Osztályon, hogy „esztétikus megjelenítésre szólt az engedély..." Hát akkor, kérem, el lehet kezdeni azon vitázni, hogy Suky Benedek ötvösmesterének; Vitéz Jánosnak; a Szenttamási kápolna építőjének; Hild Józsefnek etc. etc. városában - mert az vagyunk... - hol kezdődik (végződik?!) az esztétikum!!!

Next

/
Oldalképek
Tartalom