Esztergom és Vidéke, 1994

1994-06-02 / 22. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE M > i IDOLAPOZO Első, országos jelentőségű, magyar nyelven író költőnk halálának 400. évfordulóján Esztergomban nagyszabású és nagyjelentőségű tudományos konferenciát rendeztek a költő halálának városában. A konferencia rendezésében a rendező szervek által létrehozott előkészítő bizottság Nemeskurty István elnökségével, Szabó Géza tudományos titkár, Sántha Teréz szervező titkár, Visóczki Istvánné, Balázs Mihály, Jankovics József, Kőszeghy Péter, Piránt Antal, Tarnai Andor és az előkészítő bizottság esztergomi tagjai: Horváth István, Koditek Pál, Nagyfalusi Tibor és Pifkó Péter több mint fél éves, gondos munkát végeztek. A tudományos előkészítés, a konferencia védnökeinek és támogatóinak segítsége tette lehetővé, hogy a 250 résztvevő hét ülésen majd negyven előadást hallgathasson meg Balassi Bálint életéről, tanulmányairól, költészetének titkairól, kortársairól, a XVI. századvégi Magyarországról, arról a világról, amelyben a Rimay János által magyar Amphionnak nevezett poéta élt, s amelynek költészetére évszázados hatást gyakorolt. A görög mitológiabéli Amphion arany lantjának szavára Théba városának fala a szerteszét heverő kövekből magától felépült, az előző korszak szétszórt, csiszolt vagy sokszor darabos elemeiből Balassi Bálint Rimay szennt megteremtette a magyar poézist. A konferencia hallgatói számára az egyik legnagyobb tanulság az lehetett, hogy Balassi Bálint költészete a magyar kultúra egyik csodája, amelyben a jellegzetesen magyar és a közös európai hagyomány és szellemiség szorosan egybefonódik. Balassi költészetéről van mondanivalója a magyar, az olasz, a lengyel kutatónak, de kereshetjük angol, német vagy török kapcsolatait is. A tudományos előadások, és az azokat követő viták jól mutatták, hogy a költő négy évszázados ismeretsége, a tudományos kutatás évszázados eredményei ellenére még nagyon sok kérdés tűnik nyitottnak, vitathatónak, vitatandónak. A konferencia résztvevőinek egy része május 26-án felkereste Balassi életének néhány fontos felvidéki helyszínét és Hibbét, a Balassi család sírhelyét őrző római katolikus templomot, ahol a török elleni harcban elesett Balassi Bálint és Ferenc, valamint szüleik feltehetően nyugszanak. A szervezők gondoskodtak arról is, hogy megismerkedhessenek az 1594es várostrom, Balassi Bálint megsebesülésének helyszínével. A Kerésztény Múzeumban Prokopp Mária: „A korabeli honi festészet és Balassi verseinek kapcsolata" címmel tartott előadást; a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola dísztermében hangversenyt hallgathattak. De sor került a többek közt a Balassa-kódexet kiadó Varjas Béla sírjának megkoszorúzására is az esztergomi temetőben. Május 24-én a megnyitón Bodnár György, az MTA Irodalomtudományi Intézete igazgatója és Könözsy László, Esztergom város polgármestere, a konferencia egyik védnöke mondott beszédet. Jelen volt a Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés elnöke, a konferencia védnöke, Kovács György Zoltán. Az első előadó Bitskey István volt, aki az elmúlt egy évszázad Balassi-értelmezéseit vizsgálta tematikusán és időrendben. Horváth Iván: „A 16-17. század fordulója: fordulat a poétikában" című előadásában a reneszánsz-barokk világ egybemosódását, különbségeit mutatta be. Sokszínű előadásában Balassi korának sok filozófiai, tudományos kérdését is érintette, de kitért Balassi és Szenczi Molnár Albert kapcsolataira, a Balassirímkép kérdéseire. dolf császár, aki Balassi Bálinttal nem mint költővel, hanem mint magyar királyságának egyik „bajkeverő" vagy „bajba keveredett" mágnásával foglalkozott. Fontosabbnak tartotta a világ akkori legnagyobb óragyűjteményének rendbetartását, mint a törökökkel birkózó birodalom ügyeinek intézését. A tudományos konferencia külön színfoltja volt Varga Dezső előadása az esztergomi Keresztény Múzeum Balassi-portréjának restaurálásáról. A Keresztény Múzeum kiállításának egyik legjelentősebb darabja most hosszú munka után újjávarázsolva lehetett a konferencia ízlésesen szerkesztett programfüzetének címlapképe is. A péntek délutáni ötödik ülésen ismertette Szabó Géza a konferencia fővédnökének, Göncz Árpádnak akkor érkezett táviratát, amelyben a konferencia résztvevőit meleg barátsággal köszöntötte. Pirnát Antal a hírhedt Sommerné-féle zólyomi kaland A magyar Amphion Konferencia Balassi Bálint halálának 400. évfordulóján Esztergom, 1994* május 24-28. Este az esztergomi Vár előtt Kecskés András lanünuzsikájára Kuncz László énekelt. A vendégek között megjelent Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek is, aki szintén a konferencia védnökei között szerepelt. A fogadás előtt Könözsy László polgármester mondott köszöntőt. A második ülés a Balassi-strófa és a kötetkompozició kérdései, a szerkesztett kötetek korabeli megjelenése körül folyt. Teljes egészében majd a tudományos ülésszak anyagainak megjelentetése után lehet értékelni az elhangzottakat, de különösen fontosnak tűntek Szabó Géza: „Balassi kötetkompozíciójának rejtelmei" és Tóth Tünde és Bíró Gyöngyi:,3alassi versgyűjteményének rekonstrukciója" című előadásai. A május 25-i délutáni ülés második felében a jezsuita Edmundus Campianus munkájának, a „Tíz okok"-nak Balassi féle fordításával, kiadástörténetével, a Campianus fordításokkal és Pázmány Péter írói pályakezdésével foglalkoztak az előadók: Kruppa Tamás, Csonka Ferenc és Hargittay Emil. A negyedik ülés Balassi költészetének olyan kérdésköreire terjedt ki, mint zenetörténeti kapcsolatai, nótajelzései, verseinek énekes előadása, nyelvjárása. Orlovszky Géza és Bollók János a korra oly jellemző csillagászati érdeklődésről, a csillagjóslásról beszélt. Balassinak kortársa volt Kepler, a kor kitűnő csillagásza, s Ruesetleges koncepciós elemeit ismertette. Ludányi Mária a költő életének egy megénekelt korszakát: a Margaréták, Zsófiák valóságtartalmát vizsgálta, jelezve azt, hogy még nagyon sok ismeretlen kérdéssel állunk szemben a felvidéki költői körrel kapcsolatban. Gömön György, a cambridge-i egyetem tanára Balassi János és fia, Bálint lengyel kapcsolatait vizsgálta, a kényszerű illetve önként vállalt lengyelországi meneküléseket. A varsói Jan Slaski szélesebb körben Balassi Bálint és a lengyelek kapcsolatait vizsgálta, jelezve, hogy az elhangzott előadás csak része évtizedes munkájának, s azt, hogy a konferenciával egy időben jelenik meg lengyel Balassi versfordítás-kötete. Szünet után Dávid Géza Balassi János török kapcsolatairól, míg Font Zsuzsa szintén a nagyúr kapcsolatairól beszélt, tanítványairól, támogatottjairól. Szombat délelőtt Szabó András Balassi Bálint és öccse, Ferenc nürnbergi tanulóéveinek városát mutatta be. Az eredeti elképzelés szerinti első előadás Kőszeghy Péter: „Balassi mitológiája, avagy az első költő" című szélesívű előadását, amely Dantétől Rimayig terjedt, Rimay Balassi kultuszt teremtő tevékenységéig, kedves vendégek zavarták meg: két fecske tévedt be az esztergomi zsinagóga kupolája alá mintha nekik is lenne véleményük a természetet kedvelő nagy költőről. Bencze Balázs egy Nádasdy Tamás-levél irodalmi utalásával kapcsolatos elképzeléseit villantotta föl. Küllős Imola egy múlt századi vőfélykönyvben fellelt Balassi-strófákról adott ismertetést. Szünet után Szabó András előadása után Horváth István Esztergom 1594-es ostromát mutatta be korabeli metszetek és térképek segítségével. Ortutay András az esztergomi székesfőkáptalan hiteleshelyi leváltárának Balassa forrásait ismertette, míg Pifkó Péter a Balassinemzetség címerét és genealógiáját mutatta be. A hetedik, záró ülés első előadója a sok hozzászólást kiváltó Bartók István volt Balassi inventio poeticájáról. Heltai János egy 1590-ben megjelent bibliai történet, Ilyefalvi István Jephte tragédiája és Balassi egy Buchanan Jephtesére való utalást vizsgálta meg. Utolsó előadóként Szilasi László a haldokló Balassi Bálint által fordított ötvenedik zsoltárról beszélt, amely a korabeli Angliában „nyakvers"-ként volt ismert, mert a halálos ítélettől a klerikusokat, majd később az írástudókat is megmenthette, ha a bíró előtt bebizonyították, hogy tudnak olvasni, s a szokás szerint ezt a zsoltárt kellett elolvasniuk - írástudásuk bizonyítékaként. Az lehet, hogy a csak véletlen egybeesést az előadás magas heve tette a konferencia méltó befejezésévé. Kőszeghy Péter elnöki zárszavában a konferenciát kiemelkedő fontosságúnak tekintette, s csak a legmelegebb hangon tudott köszönetet mondani a szervezőknek, köztük a helyieknek. Esztergomban évtizedes hagyományai vannak a Dózsa Farkas-féle Balassa-szobornál történő megemlékezésnek, most ez szélesebb körben történt meg, hiszen nemcsak a helybeliek voltak ott, hanem a konferencia résztvevői is. Könözsy László, Kovács György Zoltán és Juhász János, Szörényi László római nagykövet és Kőszeghy Péter a konferencia nevében, Gömöri György az Anyanyelvi konferencia, Horváth István a Balassa Múzeum, Pifkó Péter és Lázár Sarolta a Balassa Bálint Társaság, Koditek Pál és Meszes Balázs az Esztergom Barátainak Egyesülete nevében koszorúzott, majd a Balassa Bálint Iskola igazgatója helyezte el koszorúját. Jankovics József, az MTA Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának vezetője, Zalán Tibor költő a Magyar írószövetség nevében és Horváth István múzeumigazgató mondott beszédet. A Balassa kórus éneke és egy Balassi-vers adott méltó keretet a megemlékezésnek. O.A.