Esztergom és Vidéke, 1994

1994-01-13 / 2. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Jó ütemben halad az AMP-gyár építése A Suzukival átellenben gyorsan halad az AMP amerikai multinacionális cég által telepítendő gyár építése. A tavasszal aláírt szerződés értelmében itt az AMP háromszáz-háromszázötven főt foglalkoztató, elektromos csatlakozó rendszereket készítő üzemet létesít. Az AMP a világ egyik legjelentősebb elektronikai eszközgyártója. A központ Harrisburgban - Pennsylvániában - található. Harmincegy országban, 165 üzemükben mintegy 25.000 alkalmazottjuk van. Számos termékük között különböző típusú és méretű vezetékvégek, csatlakozó rendszerek, kábel- és hálózategyüttesek, elektrooptikai eszközök és alkalmazott szerszámok egyaránt előfordulnak, amelyeket az autógyártásban, a repülőgépiparban, a nagyfeszültségépítés során, a számítógépekben, a hírközlő eszközökben és nem utolsó sorban a háztartási gépekben használnak föl. A szerződés értelmében az AMP cég a Suzuki-gyárral szemközti volt szovjet lőtéren, az út túloldalán a Kincstári Vagyonkezelő Szervezettől öt hektárt vásárolt meg, melynek eladási árából 40 százalék ugyancsak a város bevételét növeli. Az FTV Geotechnikai Rt. az AMP megbízásából - tűzszerészek bevonásával - elvégezte a talaj vizsgálatát, melynek során analizálták a talajban található harcigázok és lőszerek maradványait, valamint a talaj mechanikai állapotának jellemzőit. Ennek költségeit, 1,5 millió forintot, a megrendelő fizette. Végső állásfoglalásukat e vizsgálat eredményétől tették függővé. Az említett területen úgynevezett zöldmezős beruházást valósítanak meg, melynek során egy 3000 négyzetméteres alapterületű, egy 500 négyzetméteres irodahelyiségből, egy 1100 négyzetméteres szerszámgyártó műhelyből, egy 800 négyzetméteres szerelőcsarnokból, egy 200 négyzetméteres raktárból és egy 300 négyzetméteres szociális és kiszolgáló helyiségből álló épületkomplexum valósul meg. A hat méter magasra tervezett épület átlátszó üvegablakokkal, tetőtérvilágítással, füst- és melegelvezetéssel készül. A szerszámműhely és az irodák nyáron légkondicionáltak lesznek. A felépült üzem és az alkalmazott technológia a környezetbarát-kívánalmaknak maximálisan megfelel. A felépülő gyárba elsősorban szerszámkészítőket, forgácsolókat, marósokat, síkköszörűsöket, esztergályosokat, szikraforgácsolókat és az NC és CNC technikákat ismerőket várják. Előnyben részesülnek a német nyelvtudással rendelkezők, hiszen az üzem leendő szakembereinek egy része németországi betanításon-képzésen fog részt venni. Az AMP cég esztergomi gyára itteni székhelyű lesz. (s.j.) Az MTA Politikai Tudományok Intézetének kiadásában a közelmúltban jelent meg - a VárosTársadalmak sorozatban - Bánlaky Pál Esztergomot vizsgáló kötete. A szerző, aki közel két évtizede a vidékiség tüneteinek föltárására vállalkozott, újabb mérföldkőhöz érkezett. Ezúttal egy összehasonlító vizsgálat keretében - a kontroli-város Pápa és Orosháza - Esztergom helyi társadalmában végzett mélyfúrást. Az egymás után felszínre kerülő rétegek legteteje az 1990-es szabad választás. E végkifejletet azonban egy kényszerpályás fejlődés előzte meg. A középkor hol dicső, hol véres évtizedei-évszázadai után az egykor királyi székhely szinte teljesen kimaradt a kapitalista fejlődés áramából. Elkerülte a vasút, ipari üzemei - modern értelemben - nem is voltak: húsz főnél többet alkalmazó még a két világháború között is mindössze négy. S Trianon nemcsak az országot tette csonkává, hanem Esztergomot is, hiszen teljes „hátországát" - a Felvidéket - elveszítette, s egy lett az országszéli kisvárosok sorában. 1944 karácsonyán pedig még a köldökzsinórt is elvágták: a németek ekkor robbantották föl a Felvidék kapujának szerepét betöltő MáriaValéria hidat. De szenvedései ezzel még korántsem értek véget. A kisegzisztenciák városa az ötvenes években a „fekete reakció városa" címet „érdemelte ki". S nemcsak a megyeszékhely költözött a „munkásmozgalom fellegvárába", gyár. Bár a kívülről irányítottság továbbra is megmaradt: az ilyen-olyan intézményeket, üzemeket továbbra is Tatabányáról és Pestről irányítgatták. E kontraszelekciós folyamat eredményeként lett Esztergom az egy helyben topogás fővárosa. A gazdasági gúzsbakötöttségnél VárosTársadalmak Esztergom, a szent és gyámoltalan város Tatabányára, de még járási székhely sem lehetett. E rangot 1984-ig a szomszédos nagyközség, Dorog viselte. És: horribile dictu, Dózsafalvaként Dorog külvárosa lett volna... Ennek ellenére a népesség gyorsan nőtt: 1948 és 1980 között 52 százalékkal. A magyarázat egyszerű: a környező iparvidék munkásainak mégiscsak könnyebb volt itt, az úgy-ahogy kiépített infrastruktúrájú „bolygó városban" lakásokat építeni, mint a bányászfalvakban. És gyárat is kapott szép számmal: ekkor települt ide a Labor MIM, a Medicor, a Látszerészeti Eszközök Gyára, a SZIM Marógépazonban csak a közéleté volt a nagyobb. E folyamat napjainkra érett be: a közöny. Az 1988-89-es felmérések szerint az MSZMP városi első titkárát, aki akkor több mint fél évtizede töltötte be e posztot, névről a megkérdezettek alig 25 százaléka ismerte. Eredeti foglalkozásáról, iskolai végzettségéről 5 százalék tudott. „A városlakóknak mint állampolgárnak alig volt köze a politikáhozközélethez; ez a legfontosabb tanulsága adatainknak." - írja a szerző. A lokálpatrióták fennen hangoztatott szlogenje az „ezeréves királyi városiról - a szerző megállapítása szerint - egy szűk szellemi elit csinálmánya. E szép címke mögött nincs tartalom. Az értékekben gazdag helyi társadalom itt, ahol „minden múlttal trágyázott" (Babits), még inkább kialakulatlan, mint más, kevésbé „különleges" kisvárosokban. „Esztergom... szűk magánvilágok szervezetlen egymásmellettisége!" mondja ki a verdiktet a szerző. A kötetből voltaképp csak az utolsó három év történései hiányoznak: a nagyipar megroppanása, s ennek következménye, a több mint háromezer munkanélküli, amely országos mérce szerint is kimagasló, több mint 20 százalék! Azonban: a Suzuki-gyár termelése még korántsem érte el a tervezett csúcsot, s húzóágazatként a környező kistáj fejlődésének motorja lehet. Ennek egyik első jele, hogy a Suzuki tőszomszédságában rövidesen felépül az egyelőre 300-350 főt foglalkoztató, elektronikai eszközöket gyártó AMP-gyár. A Fata Strigonii - Esztergom sorsa - tehát korántsem kikerülhetetlen fátum... Sebő József (Heti Magyarország, 1993. VIII. 13.)