Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-22 / 28-29. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 BÁRSONYSZÉK A CÍMLAPON i Minden bizonnyal nagy közönségsikerre tarthat számot a „Magyarország miniszterelnökei 18481990" című olvasókönyv. Az öt szerző jegyezte portrékötet nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy népszerű, ismeretterjesztő formában bemutassa a történelem iránt némiképp érdeklődő olvasónak 1848-tól az első felelős magyar kormány miniszterelnökétől, a tragikus sorsú Batthyány Lajostól kezdődően az 1990-es szabad választásokon győzelemre került koalíciós pártok kormányfőjéig, Antall Józsefig a magyar kormányfők életrajzát. Az olvasókönyv szerzői - Izsák Lajos, Pölöskei Ferenc, Romsics Ignác, Szerencsés Károly, Urbán Aladár - azokat a magyar államférfiakat, politikusokat mutatják be időrendi sorrendben, akik Magyarországon a végrehajtó hatalom élén állottak. Az olvasókönyv nemcsak a szűken vett életrajzi adatok száraz felsorolását tartalmazza, hanem a szerzők arra vállalkoztak, hogy az olvasó elé tárják az ország politikai történetének korszakait meghatározó személyiségek származását, életútját, politikai tevékenységét, amely a kormányfői pozícióhoz vezetett. S tekintve, hogy nem tanulság nélkül való, a szerzők a további életútról is számot adnak az olvasónak. A kötet által tárgyalt időszak alatt 58 kormánya volt Magyarországnak, amelyeket 51 miniszterelnök neve fémjelzett, tekintve, hogy egy kormányfő (Wekerle Sándor) három alkalommal, többen pedig (pl. Teleki Pál, Nagy Imre, Kádár János) kétszer alakítottak kormányt. A kötet öt fejezetre tagolódik, az első az 1848-49-es forradalom és szabadságharc két miniszterelnökének - Batthyány Lajos és Szemere Bertalan - életútját tartalmazza. A második rész a kiegyezést követő dualizmus időszakát taglalja 1867től 1919-ig. Az adott korszakban összesen 22 kormány követte egymást, 19 miniszterelnök. Ezekből 16-ot Ferenc József császár, illetve IV. Károly nevezett ki, mivel a dualizmus jogrendje szerint a miniszterelnök kinevezése és felmentése az uralkodó joga volt. A dualizmus korának miniszterelnökei általában a magyar egyetemeken állam- és jogtudományt tanultak, s bizonyos pénzügyi, közgazda: : sági, közigazgatási ismereteket is szereztek. Tekintve, hogy Magyarországon a közgazdasági, közigazgatási képzés egyetemi szinten csak a 20-as évektől volt lehetséges, a politikusi pályára készülők körében gyakori volt a külföldi tanulmányút, ahol leginkább a korszerű közgazdaságtudományt sajátították el a megélénkülő polgári fejlődés igényei szerint. Az Osztrák-Magyar Monarchia közös pénzügyei a két kormány (osztrák, magyar) egyezkedésein keresztül bonyolódtak. Nem véletlen, hogy a kor miniszterelnökeinek döntő többsége kitűnő pénzügyi szakembernek számított. (Andrássy Gyula, Tisza Kálmán, Tisza István, Wekerle Sándor stb). A16 kormányfő közül hét gróf, három báró, három pedig dzsentri származású volt. Az 1919 és 1944 között eltelt negyedszázadban összesen 15 kormányfő váltotta egymást a budavári Sándor-palota miniszterelnöki rezidenciájában. Származás szerint a 15 miniszterelnök közül három arisztokrata, öt köznemes és hat polgár volt, (Gömbös Gyula hovatartozása bizonytalan, vagy köznemes, vagy polgár), ami azt jelenti, hogy a dualizmus korszakához képest jelentős volt az eltolódás a társadalomban a polgári értékek irányába. Végzettségüket tekintve a legtöbbjük állam és jogtudományi egyetemen szerzett diplomát, négyen vezérkari pályáról érkeztek a kormányelnöki pozícióba, egy miniszterelnök iparos, egy tanítói végzettséggel rendelkezett. A kor viharos, háborúktól és forradalmaktól kísért jellege magyarázza, hogy a miniszterelnökök közül csak heten haltak meg természetes körülmények között, négyet közülük háborús főbűnösként 1946ban kivégeztek, egy öngyilkos lett, egy pedig szovjet fogságban hunyt el (Bethlen István). A Tanácsköztársaság bukását követően hatalomra került, magát ellenforradalminak nevező állam királyságnak tekintette magát, király nélkül. A kormányzónak választott Horthy Miklós kormányzói jogköre alapján nevezte ki a miniszterelnököket. Az olvasókönyv negyedik fejezete 1944 őszétől 1990 tavaszáig tárgyalja a magyar kormányok történetét. Ez idő alatt 17 kormány váltotta egymást, 15 miniszterelnökkel az élén. Nagy Imre és Kádár János két alkalommal alakított kabinetet A korszak első miniszterelnöke szovjet vezetői akaratra vitéz Dálnoki Miklós Béla vezérezredes, az 1. magyar hadsereg korábbi parancsnoka lett, végül Németh Miklós, aki 1988. november 24-től 1990-ig vezette az állampárti korszak utolsó kormányát. A háború után a „király nélküli királyság", mint államforma megszűnt, kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Az államfői jogokat a köztársasági elnök gyakorolta egészen a fordulat évéig, amikor a hatalmat megszerző kommunista párt egyeduralkodó szerephez jutott a magyar politikai életben. A miniszterelnöki tisztség jellege az állampárt korszakában eltérő volt az eddigiektől. A kormány pártirányítással működött, egészen 1989-ig. Nemegyszer a párt első titkára - Rákosi Mátyás, Kádár János, Grósz Károly töltötte be a kormányfő szerepét. Minden kormányfő tagja volt a párt legfelsőbb szervének, de a párt első titkára a hatalmi hierarchiában a kormányfő felett állt. Kivételt képez Németh Miklós kormánya, amely 1988. november 24-től 1990. május 22-ig volt hivatalban. Németh Miklós - miniszterelnökként önálló politikai tényezővé vált, és kormánya több tagjával együtt (Pozsgay Imre, Nyers Rezső) hozzájárult ahhoz, hogy megteremtődjék a demokratikus jogállam, a békés hatalomátadás, tehát meglegyenek a rendszerváltás feltételei. Az olvasókönyv utolsó, ötödik fe jezete természetesen a legrövidebb. Az 1990. március 25-én megtartott szabad választások eredményeképp választási győzelmet aratott MDF, FKGP és a KDNP koalíciót alkotott, Antall József vezetésével megalakult az új kormány. Az olvasókönyv Antall József életútjának rövid ismertetésével zárul. Ravasz Éva dr. IDŐ LAPOZÓ Egy sörgyár terve Esztergomban Száz éve, 1893. július 27-én Esztergom város közgyűlése igent mondott arra, hogy sörgyár létesüljön Esztergo mban. Horn Mór budapesti lakos kérte, hogy a város adjon el számára 6-8 hold földet a városi faiskola melletti területből, ahol két év alatt sör- és malátagyárat építene. Az esztergomi ipartelepítések szándékát a vasútvonal 1891 -es megnyitása és a Duna-híd építése fokozta 1892 után. Az ezt megelőző években a kaszámyaépítés kapott támogatást a szabad királyi város közgyűlésétől és közvéleményétől. Most öt ellenszavazattal megszavazták a terület eladását holdanként 800 forintért Az igennel szavazók között két mai esztergomi utca névadóját is ott találjuk: Kaán Jánost és Majer Istvánt, de az Esztergomi Takarékpénztár képviselői is megszavazták a sörgyár létesítését. A sörgyár, mint sok más ipari üzem telepítésének terve azonban nem valósult meg, mert a város közgyűlése a későbbiekben nem adta meg az adómentességet a kért tíz évre a vállalkozónak, aki ezért a vásárlástól visszalépett A Helc Antal polgármester által vezetett közgyűlésen az épülő Buda (ma Kossuth Lajos) utcai kaszárnyában levő katonaság ideiglenes elhelyezéséről intézkedtek, ismertették a városi erdészet 1893-as vágási eredményét A városi erdő az egyik legbiztosabb bevételét jelentette a város gazdálkodásának, a bevétel 15.835 forint volt, a vágás bére 2.618 forint, így tiszta bevétel 13.217 forint volt. Esztergom szabad királyi város tisztikara száz évvel ezelőtt a polgármester vezetése alatt a következő tisztviselőkből állt: Keményfi János tanácsnok, Niedermann József rendőr kapitány, Kollár Károly főjegyző, Rothnagel Ferenc aljegyző, dr. Földváry István tiszti főügyész, dr. Feichtinger Sándor főorvos, Dóczy Antal számvevő, Bártfay Géza közgyám. O.A. " 1 ímm