Esztergom és Vidéke, 1993
1993-02-18 / 7. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A fák állva halnak meg? A múlt csütörtöki képviselő-testületi ülés kezdetére - mint mindig - ott feküdt asztalunkon az Esztergom és Vidéke legújabb, még nyomdaszagú száma. Az ülés vége felé jutott rá időm, hogy figyelmesebben is átlapozzam. így ütött szíven egy szép, lírai „gyászjelentés" Esztergom legöregebb tölgyfájáról, amelynek „törzsét barbár kezek körbebal tázv a elpusztították". Azonnal szót kértem: interpelláltam, kérdésembe befoglalva a képzővel szembeni Vár-hegyoldal néhány fájának kivágását is. Indítványoztam, hogy a Városháza illetékes szakemberei írásos válaszukat az Esztergom és Vidéke nyilvánossága számára adják meg a következő lapzártáig. Ez pontosan megtörtént, köszönet érte a Városüzemeltetési és Műszaki Irodának. Megtudhatuk - és most „közhírré tesszük" -, hogy a tölgyfa „ügyének" igen hosszú múltja van: a Deák Ferenc utca 13. sz. ház lakói már a hetvenes évek vége óta - több helyiségben észlelve a hidegpadlók károsodását - a tölgyfa gyökérzetére gyanakodtak. Már a Tanácsnál is többször panaszt tettek a nem kívánt „terjeszkedés" ellen, a fa kivágására azonban - természetesen - akkor sem, azóta sem kaptak engedélyt. 1992 szeptemberében a lakók megnyugtatására (és a város költségén) a fa vonalában feltárták a járdát, de kárt okozó gyökereket nem találtak. Ami persze nem zárta ki, hogy esetleg jóval mélyebben nem akadhattak volna rá a „tettesekre". Egy ilyen - bizonytalan kimenetelű cs nem is közérdekű - „nyomozás" jóval nagyobb költségeinek vállalásában a Városháza érthető módon szeretett volna osztozni Patonai Lászlóval, a panaszossal. Szóbeli egyezkedés során ő hajlott is erre, azonban a november 4-i dátummal írásba foglalt „megállapodást" (amelynek másolatát itt közöljükj már nem volt hajlandó aláírni. O tudja, miért... A fa brutális megTalálkozás a természettel címmel február 26-án 17 órakor a Dobó gimnázium galériájában Szekeres János természetfotós kiállítása nyílik. A művészt Bánomyné Kovács Ildikó ajánlja a nagyközönség figyelmébe. csonkítását időközben - október 10. körül - végrehajtotta „valaki", aki olcsóbb megoldást keresve, biztosra akart menni... Úgy látszik: ez a tettes mégsem marad ismeretlen. Ugyanis jelentkezett egy szentanú, így február 15-én a Városüzemeltetési és Műszaki Iroda szabálysértési feljelentést tett Patonai László ellen. A „tölgyfa-korelnök" sorsára nézve megnyugv^t ebben a hírben sem találhatunk. Annál nagyobb öröm, hogy a Várhegyalji elöregedett fákról a legilletékesebbek megegyezése döntött, egy olyan szakszerű alapokra helyezett szerződésben, amely pótlásukról is gondoskodik. (Zsíros Mihály vállalkozó levelét itt közöljük.) Nagyfalusi Tibor képviselő A fák állva halnak meg. Valamennyi. Az az öt darab nagyon idős, végelgyengülő, szaknyelven „túltartott" akácfa is, amelyik a Várhegy-oldalon a Tanítóképző Főiskola és a Balassa-szobor között, a járda szélén állt. Évek óta figyelem őket. Lombjuk, virágjuk minden tavaszszal kevesebb volt. Elsorvadt, száraz ágaik azonban évről évre szaporodtak, növekvő balesetveszélyt, sőt életveszélyt jelentve a járdán haladó sok-sok diáknak, turistának, sétálónak. Zöldessárga, zuzmós kérgük a szakembernek már elárulta, hogy hónapról hónapra közeledik a vég. Nekik is meg kell halniuk. Mert a fa is élőlény. Ugyanúgy van csecsemőkora, cseperedik, felnő, lombjával, árnyékával, virágjával, gyümölcsével, nektárjával értéket, hasznot és szépséget hozó ,/elnőtt", mint az ember. Ugyanúgy vénül, gyengül, majd végelgyengül, mint akármeKérdések és válaszok SZEKERES JÁNOS FOTOJA MEGALLAPODAS Mely létrejött az Esztergomi Polgármesteri Hivatal és Patonai László között. Megállapodás tárgya: A Deák Ferenc utca 13. sz. előtt lévő tölgyfa gyökérzetének feltárása. A megállapodás részletezése: A Polgármesteri Hivatal vállalja, hogy a Deák Ferenc utca 13. sz. előtti járdát az említett tölgyfa és az épület fala közti szakaszon feltárja. Amennyiben a feltárt részen a kárt okozó gyökeret megtalálják, azt elvágják és a feltárás költségeit, valamint a helyreállítást a Polgármesteri Hivatal fizeti. Amennyiben a kárt okozó gyökeret nem találnák, úgy a feltárás és a helyreállítás költségeit Patonai László állja. Esztergom, 1992. november 4. Patonai László Szenczy Zoltán lakástulajdonos irodavezető lyikünk. A fa is, az ember is meghal. Közös a sorsunk. Elmúlunk mind a ketten. Ezekkel a gondolatokkal vágtam ki azt a szóban lévő öt halálra vált akácot ott a Várhegy alján, minden szabálynak és formaságnak maradéktalanul eleget téve. Megvallom: nagyon jólesett az a nem kis felháborodás, ami ezután következett. Kiscserkésztől az idős nyugdíjasig nagyon sok ember tiltakozott a természet- és környezetvédelem nevében, „barbárságnak" nevezve a fakivágást és „gyilkosnak" kikiáltva engem. Most tudtam meg igazából, hogy a lakosság jelentős része menynyire törődik városunkkal, szereti környezetét, szívén viseli még néhány, régen „vágásérett" öreg fa sorsát is. Aki szereti a virágot - és a virággal édestestvérfát rossz ember nem lehet. így egészítem ki a jól ismert közmondást, és nagyon-nagyon örülök, hogy ennyi fát szerető ember él városunkban. Erdész vagyok. Ismerem és mindig betartom az 1961. évi VII. számú ún. Erdőtörvényt. Ez nagyon határozottan és egyértelműen előírja: „A vágásérett idős erdőállomány véghasználatával egyidejűleg mindenképpen gondoskodni kell a letermelt erdő felújításáról is." Ha csak egyetlen fát vágnak is ki, ugyanúgy újat kell ültetni helyette. Néhány hét múlva itt az új tavasz, a faültetés ideje. A nemrég kivágott öreg, beteg fák helyébe sokkal szebb, sokkal értékesebb és odavalóbb fákat ültetünk. Vérbükköt, vöröstölgyet, ezüstjuhart, vagy nyírfát. Még nem döntöttem. De már előre nagyon kérek minden városlakót és erre járót: még nagyobb szeretettel, még féltőbb gonddal fogadják majd az új parkfákat! A hamarosan elültetésre kerülő, sokkal odaillőbb, sokkal szebb fákat. Alattuk járva jusson mindig eszünkbe a szép erdészmondás: „Aki fát ültet, az bízik a jövőben." Esztergom 1993. február 15. Zsíros Mihály vállalkozó Jön a tavasz? Elkezdődött a Széchenyi téren a díszfák megújítása: tavalyi, magasra nyúlt vesszőiket visszavágják, minél gazdagabb, szebb lombkoronájuk legyen a meleg nyári napokra. (b)