Esztergom és Vidéke, 1993

1993-02-18 / 7. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Hol a baj A nyitott szemmel járó, kicsit is reá­lisan ítélő városi polgár egy ideje lát­hatja, hogy Esztergom tisztább. Nem halleluja következik, a Rumpold glo­rifikálása, de tény: már nem olyan kí­nos látvány utcáink állapota. Néha mégis lebénulunk a látvány­tól: csupasz szemetesállványok, összetört korlátok, veszélyes üvegcse­repek, felborított piaci padok - főként hétfő reggelenként. Mintha valami őrült vandalizmus karmaiba kerülne a város szombat, : vasárnap éjszakán­ként. Erről kívánt beszélni velem Parragi György, a Városháza Műszaki Irodájának előadója, = Utcai műtárgyak: szemetesedé­nyek, padok, korlátok, közlekedési táblák pótlására évente mintegy 500 ezer forintot költ a város. Ami így: kidobott pénz. Keserűen mondom ezt, pedig nagyon szeretném, ha szép len­ne a város. - A Kis-Duna parton látok új sze­métgyűjtőket. Mégis csak történik va­lami! - Igen, de meddig örülhetünk? A múlt héten kezdtem el kihelyeztetni ezeket az edényeket. Ma már látom, hogy jónéhány hiányzik. Leveszik, bedobják a Dunába, összetapossák, szétszórják a szemetet. -Nem lehel ezeket lezárni? - Akkor hogyan fogják kiüríteni? Reménytelen. - A város melyik részét érinti ez a pusztítás? - Elsősorban a belvárost, a diszkók útvonalát. Amikor az „erős emberek" mennek hazafelé, törnek, zúznak, bo­rogatnak, üvöltenek, senki nem mer közelükbe menni. Embertelen. S bár­mit teszünk, minden elpusztul. -Az a tragédia, hogy ez világjelen­ség! - Igen, csakhogy van, ahol tudják pótolni - mi ennyire vagyunk képe­sek. S a legfájóbb az értelmetlen pusz­títás! Nekem meg elfogy a pénzem, jön a nyár, a turisták, s nem tudok mit tenni. - Mi lesz a szeméttel, a csupasz állvánnyal? - Nem tudom. Annyit tehetek még, hogy legfeljebb kiszedetem a tartót is a földből - őrület! És az is pénz! - Rendőrség? - Nem lehet minden ember mellé egy rendőrt állítani. Nem lehet minden pillanatban emiatt telefonálni. És ha megjelennek valami randalírozásra, egy perc csönd, aztán folytatódik. - Közúti jelzőtáblák? - Életveszélyes dolgokat csinál­nak! Egyirányú utcáknál lelopják a táblát, elviszik, ez is színesfém, alumí­nium; kész balesetveszély. Mi lesz, ha egy idegen akár csak hatvannal is szembehajt egy Uyen utcában?! Bele­gondolni is félelmetes! Kertvárosban a sorompónál egymás után háromszor lopták le az összes táblát, (sorompó...) - A rendőrségnek a színesfém-fel­vásárlókat kellene jobban ellenőrizni - kapcsolódik be Kósáné Táky Éva csoportvezető. - De tönkretesznek itt mindent. Hogy nincs játszótér? Hát szétverik! De nemcsak a lakótelepe­ken! A város közepén, a Széchenyi téren a betonbabákat kihúzzák a földből. De­rékba törik a kis fákat Amikor kiáram­lanak ezekből a „műintézményekből", mindent pusztítanak. Mit tehet ehhez hozzá a kommentá­tor? Miért nem állunk eléjük? Mert fé­lünk. Mert ahogy a munkát, amellyel a szemetesedény készül, a takarítót, aki rendbe hozná a várost, a fa életét nem tisztelik, úgy minket sem tisztelnek. A mi éltünket sem - végső soron egymást sem. Pedig valamit meg kell próbálnunk csinálni. Ez így tarthatatlan. A városi rendőrkapitányság csütör­töki állom ánygyűlésén sok szó esett a polgárőrségről. Meg kellene csinálni ­bevonva fiatalokat, „éjszakai" embe­reket is mert nagyon elszalad a ló. Aztán nekünk csak a citromjai marad­nak... (erbé) mEGA TOLJ) Hidasi László (Balassa iskola, 3. a) rajza ÜZENET A POSTAHIVATAL DOLGOZÓINAK Sajnos egész életemben félrevezet­tek! És erre csak most jövök rá! Jobb későn, mint soha!" mondja a szólás. Évtizedek óta postafiókot bér­lek, s annak rendeje-módja szerint nyilvántartást vezet rólam a posta, ne­vem, címem feltüntetésével. Jobbára meg is kapom küldeménye­imet. (Remélem!) A tegnapi napon a,fiókban" vaskos borítékot találtam„Horváth Károly el­nök Kolping Család Esztergom, Si­mor József u. 65." címzett részére. Feladó a .Magyar Kolping Szövetség 1035 Budapest, Vihar u. 8. szám." Ezt - miután tévesen helyezték a fiókomba - a postahivatal vezetőjénél leadtam. A mai napon a fiókomban ismerős boríték fekszik. A „Kolping" boríték! Hát, én ekkor döbbentem rá, hogy nagy valószínűséggel más iskolát vé­gezhettem, mint a posta tisztelt alkal­mazottai. Mert én, (vagy ők?) nem tudnak olvasni, és valaki képtelen ar­ra, hogy egy levelet megfelelően to­vábbítson! A címzettnek! A levél ugye „nagyalakú" volt, tes­tes, minek cipelje a kézbesítő? Ott a fiók! Zutty! Oda! így, miután fogalmam van a Kol­ping-család jelentőségéről városunk­ban - ezen levél kíséretében magam kézbesítem a küldeményt. És mindezt ingyen! Társadalmi munkában! (A küldeményt a Gran Tours Irodá­ban átvette a címzett, Horváth Kálmán úr, akit telefonon hívtunkfel. Az is igaz, hogy Simor - volt hercegprímást ­Jánosnak hívták és nem Józsefnek! Ezt a Kolping Szövetségnek is tudnia kel­lene! - A Szerk.) Kérem, a megtévesztés ellenére, én olvasni és írni is tudok. Kérem a postahivatal dolgozóit, amíg nem késő, próbálják meg ők is! Horváthy Borbála Pf. 166. MIRCIMURCI ES A JOMODOR Kandúrunk szépen sétált a városban den nép kultúrájára kiterjed, legyen az elgondolkozva, de fülét hirtelen meg- Anglia, Franciaország vagy Japán, Ki­ütötte egy disszonáns hang, a mai na, esetleg a részletekben van különb­időkben sajnos nem is olyan szokat- ség. Keleten többször, mélyebben há­lán. Két csinos, fiatal, tizenhárom év jóinak meg, nyugaton kevesebbszer, körüli macskaleány haladt el mellette, de azért alapvetően a másik tisztelete, beszélgetve, ami nem is olyan külö- a csiszolt, pallérozott beszéd itt is, ott nös. Mirci Murci fülét azonban már is követelménye a jó viselkedésnek, bántotta, hogy a társalgás sűrűn hasz- Üres formalitás lenne a modor? ­nált kötőszavai jobb érzésű macska okoskodott tovább a kandúr, de úgy által megismételhetetlenek voltak - érezte, korántsem. A stílus maga az obszcén jellegük miatt. A kiváló kan- ember, jelentette ki valamelyik nagy dúmak nagyon tetszett az obszcén szó, macska, már az elő-időkben. számára főleg a hangzása volt kelle- Ökölvívók, akik látszólag kegyetle­mes. nül harcolnak egymással, betartják a Elgondolkozott azon, hogy ez egy- szabályokat, udvariasak, vagyis van szerűen korszellem-e, vagy másról stílusuk. A rosszul felfogott demokrá­van-e szó? Mirci Murci arra gondolt, cia azt sugallja, hogy azt tehetünk, hogy voltak idők, amikor a kocsisok is amit akarunk. Nem egészen így van, szégyellték volna magukat hasonló ki­szólások miatt. Prüdéria-e, hogy vala­ki nem szereti a közönséges beszédet, vetette fel a kérdést. A jó modor min­Privatizáció az egészségügyben Az Esztergomi Liberális Klub február 22-én, hétfőn 17 óra­kor a Babits Mihály Városi Könyvtárban Privatizáció az egész­ségügyben címmel egészségügyi fórumot szervez. Meghívott előadók: dr. Mikola István, a Magyar Kórházszö­vetség elnöke, dr. Szolnoki Andrea, a Fővárosi Egészségügyi Bizottság elnöke, dr. Huszár Csaba, a Magyar Orvosi Kamara országos jogi és közgazdasági bizottságának elnöke. mert arra nincs jogunk, hogy mást za­varjunk vagy sértsünk. A látszólag obszcén dolgokat is meg lehet oldani kulturáltan, vagyis a jó értelemben vett modor határain belül. Jó példa erre Bunuel vagy Fellini, akik mindig a jó ízlésen belül maradnak, bár néha ezt a határt megközelítik. Mirci Murci mellett elügetett egy dalmát eb, s közben udvariasan vak­kantott: tiszteltetem Kandúr úr! A macska boldogan dorombolta, mily' szerencse, hogy a jó modor még nem veszett ki Macskahonban! Barcsai Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom