Esztergom és Vidéke, 1993
1993-01-07 / 1. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE y'm U J PAPNEVELŐ INTEZET EPUL (III. rész) BEMUTATJUK HERMÁNY JUDIT- SCHLOSSZER ATTILA TERVPÁLYÁZATÁT I A Lapunkban már olvashattak arról, hogy az Esztergomi Érseki Főhatóság meghívásos pályázatot hirdetett a volt Volán szálló papnevelő intézetté, szemináriummá való áttervezésére. A bíráló bizottság értékelése, sorsolása szerinti elsőket: az ABAKUSZ BT és az É-ll Tervező-Fejlesztő Kft. pályázatait már bemutattuk. Most a sorrendben következő munkát, Hermány Judit és Schlosszer Attila építészek tervpályzatát ismerhetik meg. - Kérem, mutassák be pályamunkájukat! - A pályázati kiírásban részletesen megkaptuk a tervezéshez szükséges irányelveket. Az 1992. június 15-i helyszíni konzultációs megbeszélés módot adott az épület megtekintésére. Ezt követően több ízben jártunk az épületben, felmérést végeztünk, fotókat készítettünk. Pályázatunk első szempontja az volt, hogy figyelembe vegyük akiírási irányelveket. Az áttervezés során a helyi kötöttségeket és adottságokat szintén mérlegeltük. Fontosnak tartottuk az „ésszerű takarékosság" elvét. A meglévő födémek felhasználásával a lapostetők beépítését javasoljuk, megnövelve ezzel a hasznos alapterületet. A bővítést az ebédlők kedvező kialakítása érdekében, a jelenlegi acélszerkezetű étterem teljes elbontása után a Kis-Duna felé javasoltuk. A jelenlegi teraszburkolat rovására a zöldterületet is növelni kívántuk. A papnevelő szeminárium főbejáratát a Czuczor Gergely utca felől adjuk meg. Kiiktatva a jelenlegi, a Liszt Ferenc utca felőli bejárást. A kibővített előtető elé az új üvegezett szélfogóhoz a terméskő lábazat másik oldaláról is javasoljuk a lépcsőfeljárást. Ezzel a megoldással a belső teret, a foyer-társalgót is megnöveljük. így kedvezőbben alakítható ki a porta előtti várakozóhely. A szélfogó felett az előtetőt magas tetővel tervezzük. A kápolna magas tetőzetébe a tetősíkban fekvő tetőablakot terveztünk a kedvező belső tér harmóniájának biztosítására. A teljes tető és a kazánház feletti szárny fedélszéke manzárdtető, kiugró tetőablakokkal. A volt Volán szálló Czuczor Gergely utca felőli homlokzati ablaksorának mázolását barna szinűre javasoltuk, mivel ezeket az anyagi költségek miatt kicserélni nem lehet. Felújításukra nemrég került sor. így az új nyílászárókkal egységesebb képet adunk. cd c;"dd- • • •• q b" c: i !M i! ' " h: 1 1 1 !l i |l 1 ! Ül ' • r !• • ;! •» • ii ' Az áttervezés során a papnevelő homlokzati megjelenését esztétikusan összefogva, a műemlék jellegű környezetének megfelelően igyekeztünk kialakítani. A kápolna csúcsában keresztjel lesz. A lépcsőház feletti tetőteraszon haranglábbal kívánjuk érzékeltetni az épület funkcionális jellegét. Az új tetőszerkezettel a tetőteret javasoltuk beépíteni, lakószobákkal és vizesblokk kialakításával. A tetőépítmény felett harangláb elhelyezését javasoltuk. A szálló Kis-Duna felőli oldalán az étterem nem illeszthető az épületegyüttesbe. Elbontása után, helyére környezetbe illő, bástyaszerű építményt tervezünk, hagyományos szerkezetekkel. Ennek az épületnek a földszintjére kerül a kispap-étkezde, emeletére pedig a kápolna, hagyományos fa fedélszékkel. A belső udvart, a kertet a Czuczor utca felől a jelenlegi magas kerítést örökzölddel célszerű felfuttatni, ezzel intimebb lezárást biztosítva. A márványozott sétáló út mellé padokat, sakkasztalt, pingpongasztalt, lengőtekét lehet elhelyezni. A szabad területen virágágyások alakíthatók ki. A kivitelezési költségek becsült értéke hatvankilenc millió forint, melyből közel tíz millió a bontás, valamint az átalakítás. A kivitelezési költségek előzetes becslése szerint a statikai szerkezetek 14 millióba, a gépészeti berendezések 18 millióba, az építészet 35 millióba, az egyéb munkák több mint 2 millióba kerülnének, (folytatjuk) (Pálos) Felfedezés Jó sorsom úgy hozta, hogy mostanság elég sokat kell buszra ülnöm, nem lévén más módom a Budapestre utazáshoz. Ezek az utazások innen, a főváros szomszédságából sohasem voltak különösen élvezetesek. Igyekvő ember vonattal innen nem utazik, marad a Volánbusz - amíg marad. Lassan már kiszorítják az autóbuszpályaudvarról, a nagy utasforgalmat „bonyolító" budapesti járatok megállója a szabad ég alá került. Esőben, tűző napsütésben nincs hová behúzódni, hacsak nem akarjuk élvezni az esőfogó alól az esztétikus mellékhelyiség terjengő illatait s az impozáns beton virágtartó nyakunkba lógó növénykülönlegességeit. Jómagam egy alkalommal a nem mindennapi színvonalú büféépület falához húzódtam- a hullámlemez bódén rejtező ajtó kivágódva a lapockámon landolt A szimpatikus rikácsolás szerint én magam volnék a bűnös, miért álltam épp: oda. Beállván a tél, a nyirkos, kellemetlen idő, azt tapasztalom, hogy a buszokon nem fűtenek - egy-két kivétellel. Meglepő módon ez nem kocsi-, hanem „sofőrfüggő". Elébb azt gondoltam, hogy olyan kocsit fogtam ki, amelyiken rossz a fűtés. Ugyanaz a kocsi másik gépkocsivezetővel: a fűtés működött. December 20-án, az Árpád hídnál mínusz egy fokban toporgunk néhányan, várva a 20.20-as járatot A vezető kocsijával be is áll elénk. Az ajtót azonban nem nyitja ki. Jó kelet-európai módra rendezgeü papírjait pénztárgépét apróját. Aztán végül felszállhattunk a dermesztően hideg buszra. Utas alig volt gondoltuk, előbb hazajutunk. Vezetőnk Üröm után magára is húzta ajtaját A fűtés nagyon nem akart beindulni. Mi magunk ugyan leheltünk eleget látszott, de ez nem elég a boldogsághoz. Vörösváron megkértem, hogy fűtsön. Vezetőnk kis ablakát kinyitotta s emelt hangon közölte, hogy az ő lábai is majd megfagynak, a fűtés egyébként be van kapcsolva! Végig fagyoskodtunk. Nem értem. Európa - hülyepénz, de mekkora! szóval az öreg földrész fele így haladunk?,, Csak túl ne menjünk rajta..." - Hofi) Tudom, maguk az utasok sem angyalok, de azért egyelőre - és egyre inkább! - a vállalatot mi tartjuk fenn, a mi pénzünkből kell fűteni, takarítani (van, amikor undorító olajon csúszkálunk), kocsit javítani! És: egyes gépkocsivezetők csendőrstílusban tárgyalnak az emberrel, van, aki rendszeresen kenyérért ugrál le (éheznek Pesten a kollégák?), ugyanakkor a kuplungot nem ismeri, némelyik megszállottan vágtat a csuklóssal, másik üres országúton is állandóan késik, a következő késve indul, rendszeres a jegymanipuláció... Vólános urak, elvtársak: az ellenőrök - ha vannak! - ezt is ellenőrzik?! Örök szlogen: a szolgáltatás területén nagyon nagyok még a lehetőségek! Tessék! Pénzünkért szolgáltassanak! Képviselő-testületi ülésen helyijárati díjakról esett szó (december 17.) A testület hozzáállására nem lehet panasz: védi a lakosság érdekeit de a Vértes Volánét is és csak a bérletek árait engedi megemelni. Arról utólag hallok, hogy a Vértes Volán távolsági kocsijaira helyijárati bérlettel nem lehet felszállni! Agyrém! Fél hét után nem lehet bejutni Kertvárosból Esztergomba a méregdrága bérlettel, csak plusz jeggyel. Számoljunk? Hány bőrt lehet még lehúzni a leendő polgárról?! (E)jurop felé menet... Korábban ez nem volt gond - bár egyszer engem is meg akart verni egy (igaz, hogy Volánbuszos) gépkocsivezető, mert bérletemmel a végállomásig! utaztam, s nem szálltam le a Fogaskeréknél. Januári panasz: nem nyílnak az ajtók a helyijáratokon, tumultus, alpári szóváltások.;. A felfedezés? Van egy-két (nemcsak fiatal) gépkocsivezető, aki köszön, pontos, udvarias. Esténként, a téli homályban nem grasszálnak marmonkannákkal. Kocsijukon zümmög a fűtés. Ma már van kiből válogatni. Javaslom: őket tartsák meg! Rafael Balázs MEGHÍVÓ Dr. Etter Ödön és Sebő József valamint a nézők a helyi tévé egyenes adásában faggatják dr. Arató Gézát, országgyűlési képviselőnket. Az adás időpontja: 1993. január 11. hétfő, 18 óra. Helyszíne: Zöldház Élő telefonok az adás idején: 11-111; 13-888. Tél, hideg Naponta megfordulok városunk egyik ismert épületében. Az előcsarnokban, a hátsó sarokban, rendszeresen: alvó férfi. Rosszul öltözött Nyúzott arcán kipihenhetetlen, örök fáradtság. Lába lelóg a plüss kerevetről; a félelem fegyelmezettségét lassan legyőzi az ösztön: emelkednek a kopott csizmák, lábát maga alá húzza. - Régen jár ide. Mit csináljunk? Sajnáljuk. Dobjuk ki? Eleget kínlódhat így is éjszaka. Hallgatok. - Néha valakitől kap egy húszast, ötvenest egy felesre, sörre. Mit segít ez rajtam? - mondja, mit segít... Móricz szava vág belém a Hét krajcárból: nekem már csak a kapa főd. az hiányzik..." Szemünkbe világít a nyomorúság. Ünnep közeledtével még jobban éget a tehetetlenség. Hányan vannak? Hova jutnak? Eltűntek az ismert, igazolványos kéregetők a városból - vannak helyettük újak. Nem látom azt a szomorú embert, akivel egy kovácsműhely előtt csináltunk egyszer, nyáron riportot, ahonnan egy darab, kihegyezett vasat kért magának a turkáláshoz. Másutt gazdagabbak a kukák? Elment? Elvitték? Vagy... Kiskarácsony, Nagykarácsony, kihűlt-e már a kalácsom... Mi lesz velünk? (erbé)
