Esztergom és Vidéke, 1993

1993-01-07 / 1. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Konkrétan Koditek Pál úr „Feljelentés!"-ére gondolok, mely az Esztergom és Vidéke 1992. évi 46. számában jelent meg, és kissé érinteni szeretném Tóth Tamás úr Válasz egy „feljelentésre" című írását is, mely a 49. számban volt olvasható. Tisztelt Szerkesztőség! Kissé fellélegeztem, amikor tudomásomra jutott, hogy mégiscsak akadt valaki, aki egy nagyobb nyilvánosság előtt (mégpedig az Esztergom és Vidéke olvasóinak tábora előtt) védelmére kelt az Auróra együttes közízlést sértő plakátjával szennyezett városunknak, Esztergomnak. Azt hiszem, nem az a lényeg, hogy milyen formát választott az írás szerzője véleménye kinyilvánításához, hanem az a fontos, hogy nem ment el szó nélkül e sajnálatos jelenség mellett, mely történelmi városunkban 1992. novemberében felbukkant. A magam és mindazon esztergomi polgártársaim nevében, akik velem azonos nézetet vallanak (márpedig - tudomásom szerint - sokan vannak ilyenek) szeretném megköszönni Koditek Pál úrnak, hogy nem sajnálta az időt és a fáradságot; sőt, vállalta a kockázatot is, mellyel napjainkban - egy ilyen írás megjelentetése járhat; s megszerkesztette a „Feljelentés"-t. Én is és mindazok, akiknek nevében ezeket a sorokat írom - természetesen - azokhoz zárkózunk fel, akik elítélik azt a tényt, hogy az Auróra együttes közmegbotránkozást keltő plakátja belvárosunk utcáin, terein megjelent. Mi nem kívánunk a törvények és rendeletek bonyolult paragrafusainak útvesztőiben bukdácsolni - a kákán is csomót keresve - mint a Válasz egy „feljelentésre" sorok szerzője. Viszont - igenis - hallatni szeretnénk szelíd, de határozott hangun„A Molotow Ligetet koncert céljára kibérelték. A bérleti szerződésből kitűnik, hogy a Molotow Liget vezetői kötelezték a bérlőket arra, hogy Esztergomban csak a kijelölt, hatóságilag engedélyezett helyeken ragasztanak plakátot." (Tudhatjuk meg mindezt Tóth Tamás úr írásából, és köszönjük is neki ezt a pontos tájékozatást!) ^ A bérlőket tehát „kötelezték"! Ok pedig ragasztottak is! (Vagy ragasztattak? ! - A lényegen ez mit sem változtat!) A város lakóit viszont a bérlők Gondolatok egy „Feljelentés!"-ről kat mindazzal szemben, ami rontja városunk képét, mocskolja közterületeit, sérti becsületes polgárainak önérzetét! Szomorú, hogy az Auróra együttes szóban forgó plakátja, szinte minden híres, történelmi városunkban megtalálta azt a bizonyos „kiskaput" (ha netán „nagykaput" talált, az még szomorúbb) melyen keresztül oda bejuthatott! (Fel is sorolja a plakát - szinte kérkedve - legszebb városaink nevét!) Sajnos, szeretett Esztergomunk sem maradhatott ki e sajnálatos sorból! „kötelezték" arra - mégpedig szerződés nélkül - hogy olvassanak! Tehát olvasnunk kellett a plakát szövegét! Akár akartuk, akár nem! És kiknek a plakátját kellett olvasnunk?! Azokét, akikről Tóth Tamás úr így vall írásában: „... irigylem az AURÓRA együttest. Fiatalságukat, szókimondásukat, bátorságukat. Az esélytelenek dacos bátorsága az övék. Nincs vesztenivalójuk. Kívülállók." Elgondolkodom! Mit értsek azon, hogy „esélytelenek"; egy olyan együttes esetében, mely végigturnézhatta egész Magyarországot?! Reméljük, arra „esélytelenek", hogy plakátjuk jelmondatával?, felszólításával? „elkápráztassák" a magyar ifjúságot! Bízunk abban, hogy az esztergomi ifjúságot nem sikerült! Az a „molotowos" kislány sem volt hajlandó azonosítani magát a „címadó" szereplőkkel, aki - nem tudni, milyen indítékból - belesikoltotta a belvárosi éjszakába: „Értsétek meg! Részeg voltam, de k... nem vagyok!" Kívánatos lenne, hogy a bátorságnak is ne a - Tóth úr által jelzett „dacos" változata váljék irigylésre méltóvá ifjaink szívében, lelkében, hanem a hősies bátorság álljon előttük követendő példaként! Azé a bátorságé, mellyel történelmünk nagyjai megszerezték, óvták, védték, felvirágoztatták ezt a Hazát! Köszönöm, hogy meghallgattak! Esztergom, 1992. december 24. Tisztelettel Hudra Mária Szerkesztőségünk a vitát ezzel lezártnak tekinti. Köszönjük az eddigi hozzászóláso^ kat! Mint esztergomi - igaz, Esztergom széli - lakó, adófizető, apa, sőt később nagyapa, majd azt követően ükapa, igaz és őszinte megnyugvással tapasztalom lapotokból, -ban, hogy gyermekeim erkölcseire határozott, magabiztos és erkölcsös közéleti emberek ügyelnek. És persze nem kizárólag az erkölcsről van szó, ha a puszta erkölcs szó elhangzik. Erkölcsös művészet, erkölcsös irodalom és erkölcsös tekintet, amely a jobbítás szándékával előre, és csak előre viszi az ősi magyar földet. Már az augusztusi eseményekre reagáló r.b. szöveg is megnyugtathatott volna, de - és ez, megvallom, kishitűségemet (is) bizonyítja egyszerre - nem érzékeltem a leírt és láthatóan kiegyensúlyozott szöveg mögött az összefogás közös vágyát. Pedig már ott, akkor is kifejezhettem volna köszönetemet. De hát honnan is tudhattam volna, hogy már vállat a vállnak, ez az együttes megvilágosodás első fecskéje. Félre ne értsétek, nem külön rosszindulatom miatt nem köszöntem meg akkor nyomban. Vártam, várakoztam, az ember most olyan korba ereszkedett belé, ahol jó, ha van türelme, jó, ha várakozik, legyen csak minél tisztább a kép, pontosabb az irányvonal, hogy ahhoz aztán tiszta szívvel, meredő lándzsával csatlakozhassák az, aki partnerül szegődik, később ne kelljen változtatnia álláspontján. (Akad egy ilyen képviselőno, - parlamenti! A szerk. -, aki nem is tudni hányadik átütésénél tart a szavazatommal. Ez az önbizalomrongáló alaphelyzet mindenképpen elkerülendő.) A vita a cicanadrágról és egyebekről is megnyugtatásomat szolgálta. Én bizonyos vagyok abban, hogy a cicanadrág a sátán műve. Nem is kérdés. Minden a sátán terméke, mely elvonja figyelmünket arról a koncentrált és kiegyensúlyozott munkáról, mely a haza felemelkedését, felvirágzását szolgálja. Olvasva november 26-i számotokban a FELJELENTÉS! című kiáltványt, megnyugodhatok végérvényesen. Ma már fogadnék rá, hogy ha netán és valaha el is kerülök gyönyörű városotokból, gyermekeimmel komoly baj nem lehet. Nem csak a rokonság ügyel majd rájuk, nem csak tanáraik figyelnek oda olvasmányaikra, lépteikre és egyáltalán, hanem a Lap is. így szerettem volna mindig. Ilyen városközösségben élni, ahol a pódiumon lévő felelős emberek (vezetők és vezetettek) mint sajátjukra ügyelnek a város valamennyi éretlen tagjára, s értük morális felelőséget éreznek. Tudva tudKedves Barátaim, Tisztelt Szerkesztőség! ván milyen törést okozhat egy kiforratlan gyermek lelkében az a két szó, amelyeket én leírni sem vagyok bátor. Köszönöm a harcos kiállást. Látva a példát, amennyiben módomban áll, követem. így teszek eztán én is, töretlenül. Jó, hogy az ember nincs maga a megjelenő mocsokkal szemben. Azonban volna itt valami, amely - úgy találom - elkerülte ügyelő tekinteteteket, én teszem szóvá tehát. A napokban vásároltam egy társasjátékot Piroska és a farkas címmel, 7-től 13 éveseknek ajánlják. A boltban nem olvastam bele, bátran gondolva arra, hogy egy ilyen korú gyermekeknek készült társasjátékban nemigen találhatni kivetendő dolgokat. Tévedtem, és erről szeretném tájékoztatni a tisztelt szerkesztőség egyetértő tagjait. A játék szinte minden mondata és sora kétértelműséggel teli, akár bújtatott pornográfiának is nevezhetném. Csak mintaképpen, az érthetőség kedvéért: 1. mező: Piroska útnak indul, de észreveszi, hogy otthonfelejtette a gyógyszert, ezért vissza kell mennie a kiindulási pontra. 2. mező: Útja három kismalac háza előtt visz el, Piroska megáll két dobásból kimarad. (Ezért kellett visszamennie a gyógyszerért!) 3. mező: Piroska anyja tanácsa ellenére a sűrű setét erdőn át halad. (Édesanyja tanácsa ellenére!) 10. mező: Két kismalac elhatározza, hogy Piroska után szaladnak. (Nem volt nekik elég az a két dobás!) Azután futkosnak a réten a virágos mezőn. Piroska megint veszít egy dobást. 13. mező: Piroska kedves ismerősökkel találkozik, megáll velük játszadozni. (A játszadozásnak köszönhetően újra kimarad!!!) Nagyon kivonatosan, nem az összes pornográf beütésű, gyermekeket rongáló, a szülői tiszteletet kiforgató, félre vivő pont idézésével a következőket kérdezném. Szerintetek, szerkesztő urak, lehet elég korán kezdeni az érintetelen gyermeki lélek megóvását? Én úgy hiszem, soha nincs korán. Hirtelen felindulásomban öt dobozzal vásároltam és megsemmisítettem őket, nehogy a gyanútlan szülők ezt a szennyet, ezt a borzalmat helyezzék el az Ünnep, szent Karácsony fenyőfája alá. Úgy gondolom, ezzel a tettel megcselekedtem, amit megkövetelt a haza. Remélem, követőkre találok. Tisztelettel üdvözöl benneteket: Onagy Zoltán