Esztergom és Vidéke, 1993

1993-12-24 / 51-52. szám

8 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Madonna a gyermek Jézussal Keveseknek adatik meg, hogy a képzőművészet legnagyobb alkotásai­val élhessenek együtt. Zenével, iroda­lommal könnyebb a dolgunk - vala­mennyire -, mert a lemezt, kottát, könyvet megvehetjük, s a Művet, csendes magányunkban, bármikor hallgathatjuk, olvashatjuk: érezhetjük a Hatást. Könyveinkben ott vannak - mára már, ne tagadjuk, a legesleghűsége­sebben - a nagy, jelentős festmények reprodukciói - de azok a nyomatok azért mégiscsak reprodukciók. A fest­ményeket eredetiben kell, kellene lát­ni, s egy művésznek nemcsak a tech­nikáját ismerhetjük meg így; a sugal­latát is eredetiben érezhetjük igazán. Nekünk, esztergomiaknak, meg­adatott, hogy együtt élhessünk a kép­zőművészet jónéhány rendkívül jelen­tős alkotásával. A Keresztény Múze­umra gondolok most, karácsonyi pél­dámat onnan veszem. Francesco Pesellino képe gyerek­kori élményem. Ha eljutok a Palotába, a múzeumba, képéhez, a Madonna a gyermek Jézussal címűhöz, úgy, mint M. S mester képeihez: mindig vissza­térek. Ezen a képen megszólít a krisz­tusi sors - s a firenzei reneszánsz. Botticelli légiesen könnyed és fáj­dalmasan ólomnehéz világát idézi. Szomorú, komoly, szótlan anya, nyu­godt madarát óvatosan tartó gyermek a képen. (A hegyes szárnyú kis állat tengelice. Itt, ikonográfiái feladat sze­rint: a passió szimbóluma.) Mária feje félig lehajtva, maga elé néz, befelé figyel. Tudja a sorsot; bal keze érinté­se, jobbjának védő mozdúlása is ezt sugallja. Szépséges, földien szép arcát fátyol keretezi, feje fölött halvány, anyagta­lan glória. Glória, dicsőség. Kék köpe­nye alól gazdagon redőzött vörös bár­sony ruha villan elő. Szép, vonzó asszony - de nehéz tudása az emberi lét kétségeit közvetíti. A gyermek Jézus ránk néz, ránk fi­gyel - tekintete azonban mögénk is réved. Pesellino a gyermek bölcsessé­gébe a rendkívüli tudatot is beleszőtte; ábrázolása a jövőre mutat: tudom, tu­dom. Rajta gyolcs, fürdőkendő, földi ru­hadarab, teste a jóltáplált, óvott gyer­meké - és feje fölött ugyanaz az anyagtalan, vibráló, gyöngyöző gló­ria... Karácsony éjszakáján ne feledjük sorsát, embertelenségünk végítéletét, örök lelkiismeretfurdalásunkat: tudta, feláldoztatik. Általunk. Ez a kép számomra örök kérdés, mint hit és hitnélküliség egymást nem kizáró, de erősítő alapkérdései. Nincs válasz. De... De üljünk le a kép elé. Nézzük egymást. Rafael Balázs Karácsonyi hangverseny a Dobóban Pénteken, december 17-én este szé­pen feldíszített fenyőfa várta az érke­zőket a Dobó gimnázium aulájában. Minden ülőhely, de még a karzat is megtelt. Smíger András igazgató kö­szöntötte a megjelenteket. Különös örömének adott hangot, hogy aznap délelőtt Arató András (IV. osztályos), Palkó Eszter (III. osztályos) és Major Ágota (III. osztályos) gimnazisták arany minősítést szereztek a megyei népdalversenyen. Arató András egy­ben az országos döntőbe is bejutott. Gratulálunk! Balogh Péter alpolgármester ünne­pi beszédében többek között ezeket mondta: - Köszöntöm mindazokat, akik úgy gondolták, hogy a karácsonyra való bevásárlás forgatagában, az év vége fáradtságában, feszültségében is szük­ség van valami másra. Valami másra, ami nem röghöz kötötten materiális, hanem egy alkalomra, amely nem han­gos-harsány vigasság, de jókedvű, fi­nom derű, ami kiszakít a zajból, a kül­ső-belső lármából, a magunk diktálta tempóból, ami egy belső nyugalmat, csendet teremt bennünk. Olyan csen­det, ami megadja a lehetőséget annak átgondolására, hogy mi is a karácsony, amit az adventben várunk... Figyelmes készülődést arra, hogy ajándékot adhassak másoknak, megle­petést, örömet szerezhessek környeze­temnek, a rokonság fogadását vagy meglátogatását, örömeik és gondjaik meghallgatását. Á másokra való ráhangolódás, törő­dés, érdeklődés minden tárgyi aján­déknál jobban kifejezi azt a szeretetet, amire leginkább szükségünk van... A szeretetet persze nemcsak adni kell, hanem tudni is kell elfogadni, s ez az örömszerzés egyik fontos része. Hiszem, hogy ez a karácsonyi hang­verseny ennek a szeretetnek a jele. Ennek az örömszerzésnek a része, s hogy a közreműködők szívből és sze­retetből adják ezt a műsort tanáraik­nak, diáktársaiknak, szüleiknek és az érdeklődőknek... A József Attila iskola gyermekkóru­sa népdalt, Ottó Fischer Harangszó, LisznyaiO Betlehem kis városa, Gru­ber-Mor Csendes éj, Bárdos Lajos O gyönyörű szép, csodálatos éj című művét énekelte. Vezényelt Vereckei Attila, közreműködött Acsay Akos (zongora) és Kicsák Katalin (gitár). A Dobó gimnázium lánykara Ko­dály Harmatozzatok, Kocsár Miklós O havas erdők némasága, Kodály A n­gyalok és pásztorok, Mendelssohn Veni Domine című dalait adta elő. Ve­zényelt Galyasi Géza, kísért Eöry Ka­talin (zongora), szólót énekelt Pintér Katalin (szoprán) és Tüz Helga (szop­rán). A Liszt Ferenc Vegyeskartól isme­retlen szerző művét, ArcadelAve Má­riáját, Adventi énekét, valamint Ner­mann Johnson és PaulMcCartney da­lait hallottuk, vezényelt Vereckei Attila. Meglepetésként és az eredeti műso­ron kívül tanári produkció következett: Vereckeiné Kiss Beáta (szoprán), Juhos Erika (alt), Galyasi Géza (tenor), Verec­kei Attila (basszus). Bemutatkozott a gimnázium új kamarakórusa is, a Gyer­tyaláng című szép dallal. A Dobó ve­gyeskara hatalmas közönségsikert a­ratott Verdi Nabucco című operájából a Rabszolgák kórusával. Bárdos Lajos Karácsonyi bölcsödal, Farkas Ferenc Áldott éj, Rathbene Mondj új dalt az Istennek című vegyeskari műveit hall­hattuk még. Végezetül a szereplő kórusok közös előadásában karácsonyi dalokat énekel­tek. (Pálos) Kapocs Megjelent az esztergomi Család­segítő Központ „koordinációs füze­teidnek első száma. Mint beköszön­tőjében Návrádi Kálmánné írja, el­sősorban a humán segítő szakmában dik esztergomival kapcsolatba ke­rültek. És akkor a kiszállásokat, helyszíneléseket nem is említettük. „... A város lakossága szociális és mentális krízisállapot felé tart!" - ír­dolgozóknak írják lapjukat, de az ér- ja Návrádi Kálmánné. deklődő laikusok is haszonnal for­gathatják. Szerettek volna negyedévenként jelentkezni, de költsévetésükből csak évi kétszeri megjelenésre tud­ják előteremteni a fedezetet. Lapunk, az Esztergom és Vidéke A színvonalas ellátás helyett azon­ban csak „tűzoltásra" telik erejükből. A közölt felmérés szerint a munka­nélküliek 41 %-ának kifejezetten romlottak a kapcsolatai, 15,8 %­ának megromlott a családi békéje, az állandó veszekedés és vita a munka­megértve a nehézségeket, fölajánlja nélküliek családjának 10,5 %-át jel­segítségét: ha a Családsegítő Köz- lemzi! Az emberi kapcsolatok csu­pont sokaknak szóló, fontos infor­mációkkal szeretne szolgálni, hetila­punk szívesen ,,kÖlcsőnad" egy-egy hasábot, oldalt. A tájékoztatóból azt is megtudhat­juk, hogy az év első kilenc hónapjá­ban háromezer esetben! álltak a hoz­zájuk fordulók rendelkezésére. Ez a szám azt jelenti, hogy minden tize­pán az esetek 6,3 %-ában javultak (több idő jut mindenre). A lapban olvashatunk még a pá­lyaválasztás okozta gondokról, a Via Bona Otthonról, az iskolaérettségi vizsgálatokról és az alkohol- és drogbetegek gyógyításáról - Ameri­kában. s.j.

Next

/
Oldalképek
Tartalom