Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-29 / 17. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Génhiba - bennünk. Minden csoportos utazás legnehezebb pillanata az összeegyeztethetetlenség. Mert a negyedik napon feltör a sokakba beleépült vásárlási láz. Vita, veszekedés; erről nem volt szó; ha már itt vagyunk, kibírjátok... Ez még a késésnél is borzalmasabb. Hazafelé, valahol a Fekete-erdőben letérünk az autópályáról. Az áruháznak látszó vörös épületről kiderül, hogy mosóport csomagolnak benne, mellette méregdrága üzletek, amerikai kocsik: egy támaszpont business-centerére gördültünk be. Jól megnézzük egymást. Mi őket, ők, amerikai katonák, fehérek, sötétbőrűek a keletieket. A választék: kínai ételbár, japán játékterem, vadnyugati kocsma. Aztán: eredménytelenség nélkül út tovább. A pályáról egy darabig még látszik a sok-sok laktanya; mintha, öt éve, Piliscsabán hajtanánk keresztül. A vásárlás marad Bécsre. (Mert a tervezett Salzburg helyett odazavart minket az eső - és az időbőség. (Van-e még illúziórombolóbb: Mozart városába hajnali ötkor, sötétben, esőben érkezni, és várni, várni, várni...) A vásárlásról pedig: Budapesten minden, de minden! kapható, eddig még: olcsóbban!!! Egek, földek, vizek színek Kései télből mentünk az óceán, helyesebben az Északi-tenger közelébe. Átlépve Belgiumba, éppen hajnalodván, feltűnt, hogy az autópálya mellett minden friss zöld, a pirkadó ég esőfelhői mögül vakító kékség villan ki, vastag fürtű aranyesőbokrok a két úttest felezővonalában. Nem őrült pedantéria, inkább józan rend a normális méretű házak körül (és sehol Kelet-Európa reménytelen sufnihalmaza), hatalmas ablakok, kevés függöny, jelentéktelen kerítések, vagy helyettük: élősövény. S bár ez még nem Hollandia, itt-ott csatornák, muskátlis ablakú lakóuszályok, csipkés függönyű kormányállásokkal. Mindenütt: virágok. Az évszak legszebbjei: tavaszi kikerics, lilák és sárgák, ezerszínű jácint, sárga és fehér nárciszok. Millió tulipánfa, halvány rózsaszíneikkel. Közel a nagy víz, téli melege valóban fűt; jó lehet itt élni. Percnyi eső, szemezget, szemetelget (de szemét nincs, se por; Luxemburgban, őrület: Ultrával vagy mivel moshófehér gótikus ház garázsában, mesésen kék ajtó árnya megett a legújabb, metállzöld Mercedes. El a város. Rossz irányba indulunk, időben visz szafelé a Stedelijk múzeumban. Modernek: jók. De mi Van Eyckért, Boschért, Memlingért jöttünk ide. A flamand Dávid képei. Egy-két ták az úttestet...), aztán dől a napfény, késő németalföldi gyümölcsös, halas már melegít. Brugge Brugge, Brügge, fonetikusan Brűzs. A csodaváros. Ki, miért megy oda mindenkinek csoda. A gótika csodája. A középkori gótika: harmónia. Az építőmester kísérletezett: ez az ív, ez az oszlop mit bír még el? Mennyire szűkíthetem a méretét, s így mennyivel növelhetem a teret? Mit csendélet. Aztán a két Brueghel. Nézem az órám. Haza? Vissza? S mint régen, egyszer, az Ermitázsban Rembrandt Öregembere: megérint egy kép, átszólít a következő terembe. Memling Angyali üdvözlete. Asztalomon a reprodukció. Lágy tekintet, a hit, a szeretet békéje. Megvan-e ez benned? Mire születtünk? Hová tartunk, merre, meddig? Tudjuk, ide vissza kell majd jönni, nem három órára, de „háEsztergom - Cambrai 1993 - HL faragjak még rá, hogyan díszítsem? rom napra, évre, évszázadra..." BaAbrugge-iNotreDame hajója, mint bits, itt, ott - Brűzsben. Brűzs. BrugaXVII. század németalföldi templom- ge. Te álom. És Babits mellett Nemes belső-festményem: világos. Csak az Nagy Ágnes. A brugge-i 64 hattyú. És apszis ablakait borítják festett ólom- Esterházy. A Tizenhét hattyúk. üvegek, a mellékhajókból, a rózsaablakon át árad befelé a fény. Kinn virágok és robbanó rügyek, hatalmas tavaszi napsütés. Benn Michelangelo szobra-értékelhetetlenül: korláttal elválasztva, üveglappal védve, tizenöt méterre. Mária arca profilból izgalmas - csak fotón élvezhetjük. De benn, az apszisban Van der Goes oltárai. Tíz centiről: az enyémek. Akórusról ének, egynemű kar. Hazahozható? S ez a gótika illik a fiatal, kirobbanó szépségű lányokhoz. A velük viháncoló fiúkhoz - jobban, mint a kintornáshoz, a mindenütt ott lévő csatornaparttucatfestőkhöz. A városka folyócskáin, a crachtokon mikrofonos idegenvezetőkkel hajók, kora áprilisban sorok a kikötők előtt. Az utcákon, a hatalmas főtéren hullámzik a nép. Kávéházaik tele, nyugodtan ülnek, figyelnek, beszélgetnek. Hófehér tejszín, laza, illatos kávé, virág, virág, kék, vörös ablakok, ólomüveg. Egy keskeny, És a Szent János kórház, a Saint Johann Hospitál: Memling, a menekvő festő. Á béke és a kiegyezés, a megmenekülés és a harmónia festője: visszavársz? Hazafelé Cambrai-ba kétszer is körbejárjuk a várost, csatornák, városfalak, a vízen uszályok, csónakok, hatytyúk. Aztán eltévedünk; kilépve Belgiumból, még kétszer visszakeveredünk. A határállomáson, mintegy zárt benzinkútnál: senki. Ringat a nagy busz, lassan elcsendesedünk. Béke van. Bennünk és köröttünk. Dől, szinte zúg a napfény. Búcsú reggel, már esőben, indulás Luxemburgon, Heidelbergen, Bécsen át hazafelé. Hazafelé? Rafael Balázs Prepák és preparínák Az alma mater dicsérete címmel jelent meg - dr. Gábris József tollából - a Vitéz János tanítóképző öregdiákjainak iskolájuk előtt tisztelgő kötete. A vén diákok, a prepák és preparinák egyesülete a főiskola tavalyi 150. évfordulója kapcsán számba vette azt a hagyatékot, melyet kissé megkésve e kötetben tár a nagyközönség elé. A kis könyv külön érdeme, hogy számos dokumentum bemutatásán kívül a másszor voltak nevei is szépen fölemlítődnek. Az öregdiákok egyesületéről szóló rész pedig a főiskolán végzettek sokezres táborának nélkülözheteüen iránytűje. Kapható a Gran Tours utazási irodában. Új MDF irodát avattak Április 20-án bensőséges hangulatban került sor az MDF észtéig omi szervezete új irodájának felavatására. A Bottyán János utcában, a Geodézia irodájának helyén kialakított párthelyiség felújítása jórészt társadalmi munkában valósult meg. A megjelenteket dr. Antalics Mihály, az MDF helyi elnöke köszöntötte, majd Bánhidy László, a KDNP helyi elnöke mondta el a két párt szorosabb együttműködésére vonatkozó elképzelését. Ezután dr. Könözsy László polgármester mondott köszöntőt és tájékoztatta a jelenlévőket a város legaktuálisabb dolgairól. „..Értelmes béke szárnyal minden dalban; Szív és mosoly a szemben, szerelemben. ' (Miskolcá Ottó: Bárdosköszöntő) Április 24-én kezdődtek, május 30ig tartanak a Bárdos Lajos Zenei Hetek rendezvényei. Bárdos Lajos a XX. századi kórusművészet jelentős alakja. Kodály „éneklő Magyarország" eszméjét kívánta megvalósítani. Kórusvezetőként a Cecília és a Palestrina Kórusok élén állt vezette a Mátyás-templom énekkarát. Zeneszerzői, zenepedagógiai munkássága is jelentős. Kórusművei mellett hangszeres darabok, színpadi művek is kikerültek tolla alól, elméleti munkái szakmai alapművek. Az országos szervezésű Bárdos Lajos Zenei Hetek társrendezői között van az esztergomi Dobó Katalin Gimnázium és Galyasi Géza karnagy. A teljes, országos program ismertetésére nincs módunk; most azokat a rendezvényeket ismertetjük, ahol az esztergomiak is érdekeltek. Éneklő Ifjúság Díszhangverseny a Dobó Katalin Gimnázium aulájában. Időpont: május 14., péntek, 18 óra. Közreműködnek: Mezőpaniti Általános Iskola Énekkara (Románia), vezényel Balázs-Mezei Erzsébet; Dobó Katalin Gimnázium Vegyeskara, vezényel Galyasi Géza; József Attila Általános Iskola Énekkara, vezényel Vereckei Attila; Szent István Gimnázium Vegyeskara, vezényel Durzák Anna. A házigazda dobósok ezen kívül énekelnek a budapesti díszhangversenyen is. Ideje: május 18., kedd, 18 óra, helye a Zeneakadémia. Hans Memling: Angyali üdvözlet