Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-22 / 16. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A változások témánként érintő egyik lényeges történése az iskolák államosítása, a pedagógusok „átnevelése", az egész társadalom ideológiai képének, eszmerendszerének erőszakos megváltoztatása. Meszéna Jolánt több pedagógus társával átképző tanfolyamra rendelik be. A tanfolyam helyszíne Esztergom, Meszéna Jolán lakása ugyanitt van -, mégis kötelező számára a bentlakás, hogy a pozitív hatás éjjel-nappal érvényesülhessen. Egyik este titokban hazaszökik és saját ágyában alszik. Másnap szigorú megrovást kap. Megfenyegetik, hogy az állásába kerül, ha az ilyen rebellió megismétlődik. Megalázzák, lelkileg igyekeznek megtörni, engedelmes alattvalóvá degradálni. Jó másfél évig tart a zaklatás, lelki terror és a benne kialakult értékek lerombolását célzó igyekezet. Egy alkalommal az ideológiai vitában Aquinói Szent Tamás idézeteket állít szembe az egyházat igazságtalanul vádló megállapításokkal. Vitapartnere alul marad, megszégyenül. Egyre világosabb számára, hogy nem maradhat meg állásában. Túlzott megalkuvásra kellene kényszerülnie. Ezt nem vállalja. Képtelen lenne ateista szellemben végezni hivatását. 1949-ben kéri nyugdíjaztatását. Vége a tanítói munkának, 33 éves becsületben eltelt, oly sok eredményben gazdag pedagógusi pálya zárul le. De az egész város ezután is mint a város tanítónénijét emlegeti, szinte napjainkig. Kegy a hatalom részéről, hogy meg kapja nyugdíját, nem teszik utcára egy fillér nélkül. Mint köztudott, a jog ebben az időben nem igen játszott szerepet a társadalom életében, azt osztályérdekekre hivatkozva bármikor fel lehetett rúgni. Rúgták is szorgalmasan. Csapkodott a munkásököl, ahova „köllött". Egyik ilyen jól irányzott ökölcsapás a nemkívánatosnak nyilvánított személyek deportálása, vagy annak kilátásba helyezése volt. Felkerül a listára Meszéna Jolán is. Egy hetet kap a felkészülésre, otthonának átadására, ingóságainak elhelyezésére, aztán mehet, amerre lát. Összefogtak a barátok. Akkor még nem veszett ki a szolidaritás az emberek nagy részéből. Jolán néni szavai szerint: „Voltak jó emberek, akiknek volt szíve, akik Jézus útmutatását követték". Sikeres volt a mentőakció. Először arra kapott engedélyt, hogy a városban maradhat, ha egy család befogadja. Azonnal ajánlkoztak dr. Prokopp Gyuláék, bár ők szintén a nemkívánatosak közöttvoltak nyilvántartva. Végül mégis maradhatott a régi családi otthon egyetlen szobájában, saját bútorai, könyvei között. Teljesen komfort nélküli szobájához csak jóval később sikerült mosdót és W.C.-t toldani az egyik sarok lefalazása után. Azok az olvasók, akik átélték az ötvenes éveket, emlékezhetnek, milyen életszínvonalat látott jónak engedélyezni a mindenható párthatalom. Az aktív dolgozók is éppen csak vegetáltak. A „vas és acél országa" építésének ostoba céljai az ország minden anyagi forrását felemésztették. Sokszorosan mostohább volt a B-listázottak, állásukból, hivatásukból politikai okokból eltávolítottak helyzete. Meszéna Jolán néni is kilátástalan helyzetbe került volna, ha nem segítik a már előbb említett jó emberek, akiknek ,szívük van". Éveken át családtagként fogadták be dr. Prokopp Gyuláék és osztották meg vele azt a keveset, amit maguknak meg tudtak szerezni. Ő cserébe a háztartás munkáiba, a gyerekek nevelésébe, a súlyosan beteg nagymama ápolásába segít be. Kölcsönösen segítik egymást, a segítségre egyaránt rászorulók. Az önfeláldozás és szolidaritás csendes hőstettei esnek meg nap mint nap a Sissay utcai lakásban, és mindez, mindkét érintett tanúsága szerint, sok derű kíséretében. A tevékeny életet szeretőt nem lehet tétlenségre kárhoztatni. Meszéna Joéletet meghatározó spirituális élményt Ó maga írja azt a hittankönyvet, melyből tanítványai tanulnak. A hatalom egyik túlbuzgó lakája még a puhuló, enerválódó kádári diktatúrában is megpróbálja megfélemlíteni, tevékenységétől eltiltani. Nagy dörgedelmek kíséretében a nyugdíj megvonásával fenyegeti (amire semmi törvényes alapja nem volt), ha nem hagy fel a hittan tanításával. Akkor inti tanítványait hogy 3-4 hétig ne jöjjenek, majd újra visszaáll a korábbi rend. Jolán néni érzi, hogy a hatalom már nem a régi. Képviselőit nem az eszme győzelme, sokkal inkább saját befolyásuk erősítése és a kisebb-nagyobb korrupció, a megtollasodás lehetősége érdekli. Nem is jön vissza a tanácsi elvtárs, vagy elvtársnő. (Eljátszom a gondolattal, vajon, ha egyáltalában eszébe jut hajdani aljassága, szégyelli-e egy kicsit magát? Vagy, ami inkább jellemző, talált-e már magyarázatot saját belső használatára szóbanforgó illetékesünk? Fogadni mernék viszont hogy kifelé már vagy két esztendeje az „én-mindig-is-a-demokrácia-tántoríthatatlan-híve-voltam" Esztergomi arcélek MESZÉNA JOLÁN (II.) Ián néni megtalálja a maga számára azt a tevékenységet melyben a leginkább hasznosnak érezheti magát. Saját állandó továbbképzésével egyidejűleg hittant tanít kisebb csoportoknak. Az esztergomi gyerekek több generációja kerül ki ebből az „iskolából", és szerez Jolán néni lelkiismeretes vallásoktatásán és példamutatásán keresztül egy pózában tetszeleg.) Hogyan él most 97 évesen Jolán néni? Kis nyugdíjából valamicskét félre tud tenni. Anyagi igényei mindig is szerények voltak. Soha nem az evilági javakat gyűjtötte. Szerzetesi egyszerűségű szobájában az egyetlen „luxus" a két, könyvekkel zsúfolásig megrakott szekrény. Egyikben csak Atyánkfiai, erdélyi testvérek! Gyászolunk, a szikla tovább porladt. Életének 87. évében őseink maguk közé fogadták LÖRINCZI MIHÁLY vasdiplomás pedagógust kántortanítót, aki több mint négy évtizeden át oktatta, féltő szeretettel nevelte a székely gyermekek ezreit akinek mint a dal mesterének - intésére százak ajkán csendült fel a forrástiszta dallam. Élete így vált példát sugárzóvá, megtartó erővé. Főhajtva emléke előtt egy perces néma magunkba szállással gondoljunk Rá április 23-án délután egy órakor, a végső búcsúztatás pillanataiban. Özvegyének, valamint Vékás Domokos főkonzul családjának mély fájdalmában osztozva hisszük: seregünk a csillagösvényen most egy nagy lélek előtt tiszteleg. Isten veled, Mihály bácsi! ÁBEL ERDÉLYI KÖZÖSSÉG egyházi, teológiai könyvek vannak, a másik a magyar irodalom java termésétől roskadozik. Ezeket olvassa újra, a kedvenceit többször is. Élelmezését az Önkormányzat látja el. Kedves szomszédai, a Tálas nővérek vigyáznak rá, veszik körül nagy szeretettel. Ok hozzák az ebédjét a hétköznapokon, és főznek rá vasárnap. Gyakran jönnek hozzá látogatók, barátok, volt tanítványok. Egészségét féltékenyen őrzi Bense Imre doktor úr. Hetente legalább egyszer eljön, megnézi „saját élő reklámját". Egyetlen kóbor bacillust nem tűr meg mellette. Mindezt egyetlen fillér nélkül, csak „vatikáni valutáért". „Tetőtől-talpig szeretetbe vagyok öltözve" - mondja dicsekvően. Valóban, minden ruhadarabja barátoktól kapott ajándék, a szeretet apró megnyilvánulásai. Ö maga annyi szeretetet sugárzott szét élete során, így méltó és igazságos, hogy abból minél több viszszaáramoljon erre a 97 évesen is egy kedves kis madárra emlékeztető, apró, vékonycsontú, csillogóan fekete szemű, repeső szívű EMBERRE. „Napsugaras lélek" - motoszkál a fejemben az egész beszélgetés alatt. Ez a legtalálóbb kifejezés, amivel röviden jellemezni lehet Jolán nénit. Nem fogy el a mosoly eiről az arcról, kedves derűvel tud beszélni megpróbáltatásairól. Mindenkinek megbocsájtott akik ellene vétkeztek, ahogy azt Jézus az Úr imájában, a Miatyánkban rendelé. Napsugaras lélek a napsugaras kapu mögött Nagy gond számára a kapu veszélyeztetett állapota. Magyarország legszebb magánkapuja, nyilatkozott róla nem egy műemlékes szakértő. Jolán néninek köszönhető, hogy a kapu jelenlegi állapotában van. Vigyázva, gondosan összeszedi a leeső darabkákat félreteszi a jövőbeli restaurálás számára. A kapu minden egyes nyitása azzal a veszéllyel jár, hogy újabb szilánkok vállnak le róla. Bárcsak mindannyian hasonló gondossággal bánnánk kevés megmaradt és fogyatkozó műemlékünkkel, kultúránk tárgyi tanúival. Nem mehetek el Jolán nénitől üres kézzel. Távozásomkor egy idézettel ajándékoz meg, melyet bibliája első lapjára írt fel, hogy naponta lássa és elmélkedjen rajta. Mintegy élete mottójául választotta Schütz Antal e mondatát. Legyen ez írásom végszava, talán néhány olvasó számára is lelki erőt nyújt. „Minden szentmisében, a konszekrációban megnyílik az ég, rés szakad a természet zárt világán és közvetlenül beözönlik a természetfeletti nagy valóság, Jézus Krisztus." Horváth Zsolt