Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-22 / 16. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A változások témánként érintő egyik lényeges történése az iskolák államosítása, a pedagógusok „átneve­lése", az egész társadalom ideológiai képének, eszmerendszerének erősza­kos megváltoztatása. Meszéna Jolánt több pedagógus társával átképző tan­folyamra rendelik be. A tanfolyam helyszíne Esztergom, Meszéna Jolán lakása ugyanitt van -, mégis kötelező számára a bentlakás, hogy a pozitív hatás éjjel-nappal érvényesülhessen. Egyik este titokban hazaszökik és sa­ját ágyában alszik. Másnap szigorú megrovást kap. Megfenyegetik, hogy az állásába kerül, ha az ilyen rebellió megismétlődik. Megalázzák, lelkileg igyekeznek megtörni, engedelmes alattvalóvá degradálni. Jó másfél évig tart a zaklatás, lelki terror és a benne kialakult értékek lerombolását célzó igyekezet. Egy alkalommal az ideoló­giai vitában Aquinói Szent Tamás idé­zeteket állít szembe az egyházat igaz­ságtalanul vádló megállapításokkal. Vitapartnere alul marad, megszégye­nül. Egyre világosabb számára, hogy nem maradhat meg állásában. Túlzott megalkuvásra kellene kényszerülnie. Ezt nem vállalja. Képtelen lenne ate­ista szellemben végezni hivatását. 1949-ben kéri nyugdíjaztatását. Vége a tanítói munkának, 33 éves becsü­letben eltelt, oly sok eredményben gazdag pedagógusi pálya zárul le. De az egész város ezután is mint a város tanítónénijét emlegeti, szinte napjain­kig. Kegy a hatalom részéről, hogy meg ­kapja nyugdíját, nem teszik utcára egy fillér nélkül. Mint köztudott, a jog eb­ben az időben nem igen játszott szere­pet a társadalom életében, azt osztály­érdekekre hivatkozva bármikor fel le­hetett rúgni. Rúgták is szorgalmasan. Csapkodott a munkásököl, ahova „köllött". Egyik ilyen jól irányzott ökölcsapás a nemkívánatosnak nyil­vánított személyek deportálása, vagy annak kilátásba helyezése volt. Felke­rül a listára Meszéna Jolán is. Egy hetet kap a felkészülésre, otthonának átadására, ingóságainak elhelyezésé­re, aztán mehet, amerre lát. Összefog­tak a barátok. Akkor még nem veszett ki a szolidaritás az emberek nagy ré­széből. Jolán néni szavai szerint: „Vol­tak jó emberek, akiknek volt szíve, akik Jézus útmutatását követték". Si­keres volt a mentőakció. Először arra kapott engedélyt, hogy a városban ma­radhat, ha egy család befogadja. Azon­nal ajánlkoztak dr. Prokopp Gyuláék, bár ők szintén a nemkívánatosak kö­zöttvoltak nyilvántartva. Végül mégis maradhatott a régi családi otthon egyetlen szobájában, saját bútorai, könyvei között. Teljesen komfort nél­küli szobájához csak jóval később si­került mosdót és W.C.-t toldani az egyik sarok lefalazása után. Azok az olvasók, akik átélték az ötvenes éveket, emlékezhetnek, mi­lyen életszínvonalat látott jónak enge­délyezni a mindenható párthatalom. Az aktív dolgozók is éppen csak vege­táltak. A „vas és acél országa" építésé­nek ostoba céljai az ország minden anyagi forrását felemésztették. Sok­szorosan mostohább volt a B-listázot­tak, állásukból, hivatásukból politikai okokból eltávolítottak helyzete. Me­széna Jolán néni is kilátástalan hely­zetbe került volna, ha nem segítik a már előbb említett jó emberek, akik­nek ,szívük van". Éveken át család­tagként fogadták be dr. Prokopp Gyu­láék és osztották meg vele azt a keve­set, amit maguknak meg tudtak sze­rezni. Ő cserébe a háztartás munkáiba, a gyerekek nevelésébe, a súlyosan be­teg nagymama ápolásába segít be. Kölcsönösen segítik egymást, a segít­ségre egyaránt rászorulók. Az önfelál­dozás és szolidaritás csendes hőstettei esnek meg nap mint nap a Sissay utcai lakásban, és mindez, mindkét érintett tanúsága szerint, sok derű kíséretében. A tevékeny életet szeretőt nem lehet tétlenségre kárhoztatni. Meszéna Jo­életet meghatározó spirituális él­ményt Ó maga írja azt a hittanköny­vet, melyből tanítványai tanulnak. A hatalom egyik túlbuzgó lakája még a puhuló, enerválódó kádári dik­tatúrában is megpróbálja megfélemlí­teni, tevékenységétől eltiltani. Nagy dörgedelmek kíséretében a nyugdíj megvonásával fenyegeti (amire sem­mi törvényes alapja nem volt), ha nem hagy fel a hittan tanításával. Akkor inti tanítványait hogy 3-4 hétig ne jöjje­nek, majd újra visszaáll a korábbi rend. Jolán néni érzi, hogy a hatalom már nem a régi. Képviselőit nem az eszme győzelme, sokkal inkább saját befolyásuk erősítése és a kisebb-na­gyobb korrupció, a megtollasodás le­hetősége érdekli. Nem is jön vissza a tanácsi elvtárs, vagy elvtársnő. (Elját­szom a gondolattal, vajon, ha egyálta­lában eszébe jut hajdani aljassága, szé­gyelli-e egy kicsit magát? Vagy, ami inkább jellemző, talált-e már magya­rázatot saját belső használatára szó­banforgó illetékesünk? Fogadni mer­nék viszont hogy kifelé már vagy két esztendeje az „én-mindig-is-a-demok­rácia-tántoríthatatlan-híve-voltam" Esztergomi arcélek MESZÉNA JOLÁN (II.) Ián néni megtalálja a maga számára azt a tevékenységet melyben a leginkább hasznosnak érezheti magát. Saját ál­landó továbbképzésével egyidejűleg hittant tanít kisebb csoportoknak. Az esztergomi gyerekek több generációja kerül ki ebből az „iskolából", és szerez Jolán néni lelkiismeretes vallásoktatá­sán és példamutatásán keresztül egy pózában tetszeleg.) Hogyan él most 97 évesen Jolán néni? Kis nyugdíjából valamicskét félre tud tenni. Anyagi igényei mindig is szerények voltak. Soha nem az evi­lági javakat gyűjtötte. Szerzetesi egy­szerűségű szobájában az egyetlen „lu­xus" a két, könyvekkel zsúfolásig megrakott szekrény. Egyikben csak Atyánkfiai, erdélyi testvérek! Gyászolunk, a szikla tovább porladt. Életének 87. évében őseink maguk közé fogadták LÖRINCZI MIHÁLY vasdiplomás pedagógust kántortanítót, aki több mint négy évtizeden át oktatta, féltő szeretettel nevelte a székely gyermekek ezreit akinek ­mint a dal mesterének - intésére szá­zak ajkán csendült fel a forrástiszta dallam. Élete így vált példát sugár­zóvá, megtartó erővé. Főhajtva em­léke előtt egy perces néma magunk­ba szállással gondoljunk Rá április 23-án délután egy órakor, a végső búcsúztatás pillanataiban. Özvegyé­nek, valamint Vékás Domokos fő­konzul családjának mély fájdalmá­ban osztozva hisszük: seregünk a csillagösvényen most egy nagy lélek előtt tiszteleg. Isten veled, Mihály bácsi! ÁBEL ERDÉLYI KÖZÖSSÉG egyházi, teológiai könyvek vannak, a másik a magyar irodalom java termé­sétől roskadozik. Ezeket olvassa újra, a kedvenceit többször is. Élelmezését az Önkormányzat látja el. Kedves szomszédai, a Tálas nővé­rek vigyáznak rá, veszik körül nagy szeretettel. Ok hozzák az ebédjét a hétköznapokon, és főznek rá vasár­nap. Gyakran jönnek hozzá látogatók, barátok, volt tanítványok. Egészségét féltékenyen őrzi Bense Imre doktor úr. Hetente legalább egyszer eljön, meg­nézi „saját élő reklámját". Egyetlen kóbor bacillust nem tűr meg mellette. Mindezt egyetlen fillér nélkül, csak „vatikáni valutáért". „Tetőtől-talpig szeretetbe vagyok öltözve" - mondja dicsekvően. Való­ban, minden ruhadarabja barátoktól kapott ajándék, a szeretet apró meg­nyilvánulásai. Ö maga annyi szeretetet sugárzott szét élete során, így méltó és igazságos, hogy abból minél több visz­szaáramoljon erre a 97 évesen is egy kedves kis madárra emlékeztető, apró, vékonycsontú, csillogóan fekete sze­mű, repeső szívű EMBERRE. „Napsugaras lélek" - motoszkál a fejemben az egész beszélgetés alatt. Ez a legtalálóbb kifejezés, amivel rö­viden jellemezni lehet Jolán nénit. Nem fogy el a mosoly eiről az arcról, kedves derűvel tud beszélni megpró­báltatásairól. Mindenkinek megbo­csájtott akik ellene vétkeztek, ahogy azt Jézus az Úr imájában, a Miatyánk­ban rendelé. Napsugaras lélek a napsugaras kapu mögött Nagy gond számára a kapu veszélyeztetett állapota. Magyaror­szág legszebb magánkapuja, nyilatko­zott róla nem egy műemlékes szakér­tő. Jolán néninek köszönhető, hogy a kapu jelenlegi állapotában van. Vi­gyázva, gondosan összeszedi a leeső darabkákat félreteszi a jövőbeli resta­urálás számára. A kapu minden egyes nyitása azzal a veszéllyel jár, hogy újabb szilánkok vállnak le róla. Bár­csak mindannyian hasonló gondos­sággal bánnánk kevés megmaradt és fogyatkozó műemlékünkkel, kultú­ránk tárgyi tanúival. Nem mehetek el Jolán nénitől üres kézzel. Távozásomkor egy idézettel ajándékoz meg, melyet bibliája első lapjára írt fel, hogy naponta lássa és elmélkedjen rajta. Mintegy élete mot­tójául választotta Schütz Antal e mon­datát. Legyen ez írásom végszava, ta­lán néhány olvasó számára is lelki erőt nyújt. „Minden szentmisében, a konszek­rációban megnyílik az ég, rés szakad a természet zárt világán és közvetlenül beözönlik a természetfeletti nagy va­lóság, Jézus Krisztus." Horváth Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom