Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-22 / 16. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Hol volt, hol nem volt egy naiv esztergomi újságíró, aki ugyan nem bennszülött, de már hallott egyet s mást a fent nevezett városok kutya-macska barátság áról.Ennek ellenére él benne a hit: a toll fegyverével tehet valamit, hogy a Turulmadár szárnyai alatt és a Bazilika mellett egyszer még fölszálljon a fehér füst. Amikor benősült Esztergomba, „veretes" történeteket hallott a szomszédvárról: - Ha a Bazilikának kereke volna, azt is eltolnák Tatabányára! Tatabánya olyan, mint egy polip, amelyik befonja Esztergomot! - No meg a „tanácsi" vonatra is emlékszik még az idősebbje. (A fiatalabbja kedvéért: az ötvenes években Esztergomból Tatabányára utaztatták a megyei tanács dolgozóit) Amikor még az „átkosban" gyengülni kezdtek a rendszer eresztékei, a naiv újságíró írt az Esztergom és Vidékébe egy cikket: Legyen ismét Komárom-Esztergom megye! címmel. S az isten malmai nem is őrölnek olyan lassan... S úton-útfélen azt hallani: a két város viszonya most már valóban felhőtlen. (Majdnem, mert egy-egy fekete foszlány néhanap csak odatolakodik...) A közelmúltban a naiv újságíró levelet kapott Komárom-Esztergom „egyelőre" egyesített megyék legelső tisztségviselőjétől, dr. Kovács György Zoltán elnök úrtól, amelyben „baráti beszélgetésre" invitálta a megyében kiadott hírharangok kongatóit Megérkezvén a megyeházba, föl is tette a számára igazán fontos kérdést: Miért gyülekeznek már megint a felhők a két város egén? Azaz: jelen esetben a Megye (alias Tatabánya) miért nem áldoz a végső lepusztulás előtt álló esztergomi kórházra? Ám e percben a naiv újságírót váratlan meglepetés érte: Rudlof Tibor megyei főjegyző úr elővevén a kuruckodó hajlamú esztergomiak számára előkészített ,/evolver"-kérdését így válaszolt: Miért követelődzik Esztergom, amikor a saját kórházának szánt 12 milliót is másra költötte?!... A naiv újságíró csak ámult-bámult... Hazaérkezvén, fölkereste a megyei önkormányzat harcos esztergomi tagját, Sipos Imre tanár urat: Igaz-e, hogy az esztergomi képviselő-testület más célra költötte azt a csekélyke 12 milliót? - A hírből annyi feltétlenül igaz, hogy Esztergom ezt az összeget levél,/élrehállottá" - írta volt megyei főjegyzőnk. A lényeg: a kórház vezetése a „bűvös 12"-ről még csak nem is hallott így arról nem is álmodozhatott A naiv és immár félrehalló újságíró időközben azt is megtudta, hogy az esztergomi önkormányzat illetékesei a költségvetés összeállításakor hiába osztottak-szoroztak, tizenkettő biz'a hiányzott Ezért kérték - úgymond - a megyétől. A főjegyző úr válaszát ismerve, azt hiszem, ezt nevezik bumeráng-effektusnak. De: kedvelt polgármesterünk is „fejmosásban" részesítette a naiv és félrehalló újságírót aki „aláássa a váMiért felhőtlen Tatabánya és Esztergom viszonya? Avagy a naiv újságíró esete ben kérte a megyétől - válaszolta a megyei szenátus jeles tagja. A naiv újságírónak több sem kellett: az elnöki vizitről írt cikkecskéjébe belefoglalt egy mondatocskát mely szerint a megyétől kapott 12 milliót másra költötte a város. Ebből aztán lett haddelhadd. Rudlof Tibor főjegyző úr sürgő nyileg üzent: a megye semmiféle 12 milliót nem ígért! - Ebben a megye „adományozó" szerepét illetően igaza is volt De - csupán a történelmi hűség kedvéért - : a méltán tisztelt főjegyző úr más alkalommal is fölemlegette, hogy a „renitens" esztergomiak a saját kórházuknak szánt 12 milliót másra költötték. Például a megyei egészségügyi fórumon. (Lásd erről dr. Osvai László tudósítását a Kór-Lap ez évi 3. számában.) Azt hogy a megye adott volna 12 milliót a naiv újságíró csak A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Komárom-Esztergom Megyei Tagozata, az esztergomi Balassa Bálint Társaság és a LIMES c. Komárom-Esztergom megyei tudományos szemle szerkesztősége tisztelettel meghívja a MŰHELY c. gyón kulturális folyóirat bemutatkozó estjére, amelyet 1993. április 26-án, hétfőn 17,30 órai kezdettel a Babits Mihály Városi Könyvtárban rendezünk VENDÉGEINK: TOLNAI OTTÓ ( Újvidék), József Attila-díjas író VILLÁNYI LÁSZLÓ , a Műhely főszerkesztője SZAJCÁL GYULA történész BAK ZOLTÁN gitárművész Örömmel tudatjuk mindekivei, akit érint, hogy 1993. április 17-én házasságot kötött a Városházán Szép Mónika és Szeghalmi Attila. ros érdekeit". És dörgedelmes szavait a képviselő-testület előtt is megismételte, bizonyos „felelőtlen újságírókat" emlegetve. (Lásd: Tatabánya és Esztergom felhőtlen viszonya.) A naiv és félrehalló újságíró e fejmosások után fülmosást tartott, s tükörbe nézve annyit mondhatott: „félrehallása" legfeljebb csak annyi volt, hogy azt a bizonyos tizenkettőt nem a megye adta volna neked, Kedves Vaszary Kolos Kórház, hanem az a fránya, sokat szidott esztergomi önkormányzat ami, azt hiszem, sovány vigasz. A naiv és félrehalló újságíró ugyan protestálhatott volna, de arra gondolt: kinek használ vele? Pedig még a kórházi dolgozók is melléje álltak: megvédünk a polgármester ellen! Ha kell, magnófelvételt is hozunk a főjegyzői válaszról biztatták. De ő hajthatatlan maradt inkább gyávának lássék, mintsem, hogy az ügy fölemlegetésével,aláássa a város érdekeit". (Lásd: Tatabánya és Esztergom felhőtlen viszonya.) Ám az én mesémből sem hiányozhat a fátum, amely a Fölöttébb Igazságtalan Egészségügyi Törvény formájában van jelen a történetben. Ez úgy szól, hogy a városok tartsák el a maguk intézményeit, a megye pedig szintúgy a magáét Mivel a mi kórházunk nem a megyéé, az a mi szegénységünk dolgában „mossa kezeit", hiszen a bolond is tudja, nem az ő felségvizein található - noha a megye harmadát látja el, annak „két szép szeméért", miközben a tatabányai megyei kórház csekély hetven milliót kap a megyétől. (Lásd: Tatabánya és Esztergom felhőtlen viszonya.) A naiv és félrehalló újságíró, aki tudja, hogy Esztergom a maga tehetetlenségéért, cselekvésképtelenségéért gyakorta Tatabányát szidja, már-már lenyelte a békát amikor Esztergom utcáin járva különös pletykára lett figyelmes: A Megye mégiscsak fölvállalja az esztergomi kórházat! Azaz: maradhat ugyan városi tulajdon, de megyei fenntartású intézmény lesz, így megfelelő hányadban részesülhet abból a bizonyos hetven millióból. „Csupán" a megyei kórház ellenállását kell még legyőzni... A naiv és félrehalló újságírót az illetékesek ugyan óva intették mindenfajta „előrejelzéstől", de az „utca" már „biztos forrásból" tudja. Avagy: Tatabánya és Esztergom egén mégiscsak oszladoznak a felhők? És az újságírók mégsem hiába firkálgatnak összeLejegyezte: Sebő József vissza?... LÉTKÉRDÉSEK Beszélgetés és vita egészségügyünkről, szociális helyzetünkről A Magyar Televízió nyilvános felvétele 1993. április 24-én, szombaton délután 6 órakor a Szabadidőközpontban. (Esztergom, Bajcsy-Zsilinszky út 4., Zöldház) A népszerű televíziós vitaműsor résztvevői: dr.Surján László népjóléti miniszter és dr. Kovács Pál, az Országgyűlés Egészségügyi és Szociális Bizottságának titkára. A vitaest szervezői és résztvevői szeretettel várják Esztergom polgárait !