Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-22 / 16. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Mi lesz veled, Sandokán? Mint azt minden laikus járókelő láthatja, a Prímás-sziget legszebb része, a volt „Sandokán" játszótér és környéke ebek harmincadjára jutott. Meddig lesz ez így? - kérdeztük polgármesterünket, dr. Könözsy Lászlót. - Két-három évvel ezelőtt - svéd tőke bevonásával - létrejött egy részvénytársaság, mely megvásárolta a „Sandokán" játszóteret és környékét. Azonban hiába készültek szebbnél szebb szálloda-tervek, a mai recessziós időkben egyszerűen nem lehet befektetőt találni. Még a japánoknak is elküldtem a terveket. Az idegenforgalomban befektetni szándékozó külföldiek inkább csak Budapestre és környékére kívánkoznak. Ennek eklatáns példája, hogy a visegrádi Silvanus hotel is áron alul, ha jól tudom, 70 millióért kelt el. Látva a meglehetősen reménytelen helyzetet, az önkormányzat azt kérte a terület tulajdonosaitól, hogy addig, amíg nem találnak befektetőt, a város ideiglenesen hadd állítsa helyre a játszóteret és a teniszpályákat. A beleegyezést megkaptuk. A Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési és Műszaki Irodája remélhetően a nyárra helyre is tudja állítani a játszóteret és környékét. Tehát megindítottuk az átmeneti hasznosítást. De hangsúlyozom, szállodára-szállodákra égetően szüksége lenne a városnak, hiszen fogadókészség nélkül nincs idegenforgalom. Például számos konferenciát rendezhetnénk, de nem tudjuk hol altatni a vendégeket. (s.j.) AZ UTILITAS RT. JÓ BEFEKTETŐNEK ÍGÉRKEZIK... A Granvisus Látszerészeti Eszközök Gyára fénykorában ezerkétszáz dolgozónak adott munkát és megélhetést. Ez a helyzet az utóbbi időben gyökeresen megváltozott. Másfél évvel ezelőtt a gyár saját maga kezdeményezte a felszámolását. A Reorg Rt. vette kezébe az irányítását. 160 milliós adósságával több mint felerészben bankoknak tartozott. Az első értékesítési próbálkozás a magas, 610 milliós kikiáltási ár miatt eredménytelen volt. Röviddel utána a Fotex megvette a Granvisus Plasticot. Majd másodszorra, öt versenytárs közül négy hónappal ezelőtt a miskolci székhelyű Utilitas Rt. vette meg a Granvisus vagyonát. Akkor már a végnapjait élte a gyár. Az Utilitas megvásárolta a Granvisus nevet is és létrehozta a Hunoptika Részvénytársaságot. Az igazgatótanács elnöke Kormos Imre, Hermann Szilárd az ügyvezető igazgató és dr. Orbán Károly a gazgasági igazgató. Az új gazdasági társaságban az Utilitas 52 százalékos többséggel rendelkezik, míg 37 százalékban egy német kft. jutott tulajdonrészhez. Az Utilitas üzletpolitikája: biztosítani a működés összes feltételét; most az újraindítás, a folyamatos termelés a cél! Legfontosabb tennivaló a marketingmunka beindítása volt. Hiszen korábban a volt KGST országok részére szállítottak. Ez már a múlt. A meglévő berendezések elsősorban a középkategóriás árfekvésű szemüvegkeretek gyártására alkalmasak. Az új tulajdonosok is ezek gyártásával kötik le a kapacitás jelentős részét. Továbbra is ellátják az országot az úgynevezett „SZTK-vényes" keretekkel. Természetesen nem mondanak le a drágább, a mindenkori divatot követő, ám kisebb sorozatban gyártható szemüvegkeretekről sem. Magyarországon a piac tíz százalékát ma a Hunoptika Rt. tartja kezében. Kaphatók: Benetton, Axel, CDH (lengyel), francia stb. keretek is. Fontolva haladó, de hatásos üzletpolitikával ezt az arányt növelni szeretnék. A közelmúltban mintaboltot rendeztek be a Simor János utcában, ahol a teljes kollekció megtalálható, és privát vények is beválthatók. Termelői áron; más boltoknál 30-40 százalékkal olcsóban árusítanak. Az Utilitas termelőeszközökkel jól ellátott gyárat vett meg, továbbá jók a külföldi kapcsolatok is. így a Hunoptikában minőségben egyaránt európai színvonalú termékeket tudnak előállítani. Jelenleg kétszázötven-kétszázhatvan jól képzett szakembert tudnak foglalkoztatni, akiktől korrekt munkát kérnek. És azt meg is fizetik. A hathatós piaci politika eredményeképpen az idén várhatóan egymillió darab szemüvegkeret gyártását és eladását valósítják meg. (Pálos) Barcsa Barcsa Palit fénylő szemekkel ismertem meg: Kollár Gyurit temettük. Barcsa Pali festő. Festőművész. Gyuri barátja. Tanítványa. Gyuri barátja volt Tanítványa volt Ne essék több szó halálról. Most ne. Előttünk, itt, Pali műtermében érték születik. Kevés szavú ember, bivalyerős tekintet Közelében nem lehet mellébeszélni. Képei: szűk ablakrés, mögötte puszta. Puszta, alapélmény. Dinnyék. Csillogó görögdinnyék, élükön megnevezhetetlen fényjáték. Csík. Árnyjáték. Árny csík. De másról szól az egész. Tárgyi világ? Kapuk, kőkapuk, oszlopok, megalitok. Megátalkodott magasságban boltív, mögötte - mögüle - fény. Titokzatos, sejtelmes fény. Ikontöredékek - cserepeken. Mai festő és örök anyag: mi marad meg? Minden az életről szól? Minden a halálról szól? Minden: rólunk? Képei a Szabadidőközpont falain, egy hónapon át, május 16-ig láthatóak. A kiállítást pénteken szép szavaival megnyitotta Simon Tibor. Majd mindenki ott volt. (rafael) Babits Mihály idézett sorával vette kezdetét április 15-én a városi könyvtárban a Kazinczy szépkiejtési verseny. A nevezettek - iskoláik legjobbjai - két korcsoportban indulván (ötödik-hatodik, illetve hetedik és nyolcadik osztályosok) mutatták be szabadon választott szépirodalmi ihletésű produkcióikat, ezt követően pedig minden induló kézbe kapta a központilag megküldött kötelező szemelvényt A zsűriben Durzák Anna, Orbán Ferencné és jómagam arra törekedtünk, hogy elsősorban a helyes és szép magyar beszédre koncentráljunk, függetlenül az „előadástól", mint színészi produkciótól. Meglepő volt a pontozás összesítése. Egy-egy félpontnyi különbségtől eltekintve a vélemények nem oszlottak meg. Örömmel töltött el mindnyájunkat - az elmúlt esztendőkhöz képest - a fegyelmezett és alkalomhoz illő megjelenés, az igényes próza választás, a versenyzők szemmel látható felkészültsége és felkészítettsége. Köszönet érte a kollégáknak, akik közül többen a helyszínen izgultak együtt a gyerekekkel, várták az eredményhirdetést. Külön öröm volt mindnyájunk számára, hogy a városkörnyék iskolái is szép számmal képviseltették magukat, nem is akármilyen eredménnyel. A kisebbek közül különdíjat kapott Cseszka Szilvia az Arany János Általános Iskolából, harmadik lett Buza Marianna, második Kecskés Orsolya (előbbi a Gyakorlóból, Orsi pedig a Somogyiból) az első helyet pedig Tóth Anett nyerte el Tát-Kertvárosból. A felsőbb évesek számára a tét valamivel nagyobb volt hiszen közülük a legjobb nyerte el a jogot hogy Esztergomot és környékét képviselje majd az országos döntőben. Közülük Győri Melinda kapott különdíjat Nyergesújfaluból. Harmadik lett Eipl Barbara Süttőről, a második helyezett Nagy Márta a gyakorlóból, a dobogó legfelső fokára pedig - elnyervén ezzel az országos versenyen való részvétel lehetőségét -Nagyfalusi Flóra került a József Attila Általános Iskolából. Mindnyájuknak gratulálunk, Flórának pedig további sikeres szereplést kívánva köszönjük e tartalmas és szép délutánt a Polgármesteri Hivatalból Koditekné Jernei Ilonának, a könyvtárból pedig Váradi Eszternek. Varga Péter Lét? - Szám? Hónapok óta készülök e néhány sor megírására, de most segített a döntésben dr. Csemohorszky Vilmos levele („Esztergom iskolaváros!?), hogy valóban elküldjem a szerkesztőségnek e két hónapja fiókomban őrzött írást. Az a szomorú tény késztetett írásra, hogy megtudtuk, osztályokat kell összevonni és tanítókat elbocsátani. Tudom, nehéz gazdasági helyzetben van az ország, de a rengeteg felesleges kiadáshoz viszonyítva a gyerekekre szánt (illetőleg tőlük elvett) összeg aprópénz, főként ha átgondoljuk, milyen kárt okozunk azzal, hogy nagy létszámú osztályokba „préseljük" őket. Félreértés ne essék, én nem félek a munkától, hiszen 24 év alatt 30-40 fős létszám mellett is elvégeztem a rám bízott feladatokat, de nem ilyen tananyaggal és nem ilyen gyerekekkel. A mai gyerekek többsége érzékeny, sérülékeny, és ingerszegény környezetből érkezik az iskolapadba. Tehát a tanítónak a tanítás mellett rengeteg időt kell szánni az ideges, nyugtalan, neveletlen gyerekekre. De ott vannak az okos, tehetséges tanulók is, akikre szintén külön kell figyelni. Sajnos egy tanítási óra 45 perc, és hogy mindenkivel megfelelően tudjon foglalkozni a tanító, az csak kis létszámnál érhető el. Szerintem nem szabad osztályokat összevonni és a régi „fapados" módszert visszahozni. Ülhet 30-40 gyerek egy osztályban, a minimumot meg is tudnám tanítani nekik, de nem ez a cél, hanem tájékozott, okos értelmes embereket nevelni, hiszen erre nagy szüksége van az országnak. Nagyon meg kell fontolni, hogy szabad-e - éppen az oktatáson - spórolni (néhány pedagógus béréből nem fog a város talpra állni), viszont sokat árthatnak a gyerekeknek. Szeretném írásomat dr. Cs.V. leveléből idézett sorokkal lezárni, „...Az oktatás és nevelésügy azonban, hasonlóan az egészségügyhöz, nem vállalkozás, még csak nem is szolgáltatás, hanem kinek-kinek pártállása szerint - össznemzeti vagy össztársadalmi kötelezettség." K.R. „Jót, s jól..."