Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-15 / 15. szám

92 év telt el híres-hírhedt huszadil századunkból. Világok omlottal össze, nemzetek rohantak egymásn ordas eszméktói feltüzelten, gyilkoí indulattal. Az epizódnak tűnő béke időben is mintha csak erőiket gyűjtőt ték volna az újabb összecsapásra hogy ismét lángba borítsák a világot hogy ismét a gyűlölet lepje el a földet A ma 98. évét töltő Meszéna Jolán néni öt évvel idősebb századunknál Tanúja, résztvevője, szenvedő alanya volt mindannak, amit majd száz év történelme Magyarországra mért Hosszú élete során szinte mindig z szenvedők, a megszomorítottak, az áldozatok oldalán állt. Soha, egy pillanatig sem vált rabjává a gyűlölködésnek, az embertelen indulatoknak Küzdelmes élete talán annak az igazságnak a bizonyítása, hogy az erős jellemek, akik Jézus tanítása követésére tették fel életüket nem megtörnek, hanem megerősödnek a nehéz próbatétel alatt. 1895. december 23-án, a ferencjóskás „boldog békeidőben" született dr. Meszéna Kálmán esztergomi ügyvéd harmadik gyermeke abban a házban, amely 1845-től a család tulajdona. A jómódú polgárcsaládokban szokásos gyakorlattól eltérően Jolán nem elégszik meg a Szatmári Irgalmas Nővérek Polgári Iskolájában szerzett akkor nagyon is színvonalasnak elismert műveltséggel. Többre vágyott. Tudását fejlesztendő és Annuska unokatestvére biztatására, hogy együtt tanuljanak, beiratkozik az Óvónőképző intézetbe. Jó lesz, ha lesz valami a kezemben" - mondta sem a korra, sem életkorára nem jellemző előrelátással. Ezt megelőzően vesztette el gyorsan egymás után szeretett nővérét majd a legdrágább embert: édesanyját. Mindkettőt hirtelen ragadta el a morbus hungaricus. Az óvónői oklevél megszerzése után Budapesten a Ranolder Tanítóképzőben tesz különbözeti vizsgát és 1916-ban képesítőzik. Elérte élete célját tanítónő lett. Romantikusan, szinte Jókai-regénybe illő módon indul pályája. Az ,Aranyember" a rokon, Etter Gyula prímási jószágigazgató, aki a Kéméndpusztai prímási birtokot bérli és itt, a pusztán iskolát alapít, rendez be és tanítót szerződtet a saját költségén. Ő hívja meg Jolánt, hogy tanítsa a 16 pusztai gyereket betűvetésre, olvasásra, a számok rejtelmeiben való eligaEsztergomi arcélek MESZÉNA JOLÁN (I.) zodásra. Év végén mind a tizenhatan sikeresen vizsgáznak a szigorú vizsgabizottság előtt. Zajlik az első világháború. Hol van már az 1914-es csinnadratta, az „Éljen a háború!" meg a „Mire a levelek lehullanak..." lelkesedése. Gyászos hírek érkeznek a frontról. Minden családnak van kit féltenie. A Meszénák négy fiúért küldik az ég felé buzgó fohászaikat. Isten segítségével mind visszatérnek kisebb-nagyobb sebesülésekkel. Van a családnak hőse is, Jolán bátyja, M. Tibor, aki saját élete kockáztatásával mentette meg sebesült katonatársát a biztos haláltól, kimenve érte a lövészárok elé az ellenséges golyózáporba. O is sebet kap, de behozza bajtársát. Ez volt a háború romantikája, ilyen történetek ezerszámra születtek. A realitás viszont a pergőtüzek, gáztámadások, rohamok, a gyilok és halál visszataszító triumfálása az emberi ráció és a szeretet parancsa felett: Isonzó, Doberdó, Przemysl húsdarálói, az elesettek, megcsonkítottak százezrei. 1917 szeptemberétől a bánáti Torontálkeresztesen kezdi a tanévet. Nagymamájával érkezik és foglalja el a tanítói szolgálati lakást. A falu színmagyar lakosú kis sziget a négy nemzetiség lakta Bánátban. A magyarok, németek, románok és szerbek megtanultak békésen élni egymás mellett, elismerve és megbecsülve egymás A Meszéna-ház kapudísze kultúráját, szokásait, értékeit. Példaként is szolgálhatott volna ez a népközösség az eszüket elveszteni készülő politikusok számára. (Máig él az itt lakók nemzetiségi türelme, lásd: Temesvár, 1989. december.) A fiatal tanítónő szakmai sikereire büszke, alig érnek el hozzá a világpolitikahullámai. A magyarországi kommün százegynéhány napos szégyenéről is csak jóval később, hazatérése után hall először. Trianon. Változnak a határok. Először szerb, majd román közigazgatás alá kerül a kis magyar falu. Egy távoli fővárosban a győztes államok politikusai vonalakat húzogatnak ismeretlen nevű városokat, falvakat, hegyeket, folyókat feltüntető térképeken és ötmillió magyar kerül idegen hazába, anélkül, hogy szülőföldjéről kimozdult volna. Kalandos repatriálása előtt Meszéna Jolánnak alkalma volt megismerkedni a dáko-román elmélet történelemhamisításával. Aradon bentlakásos tanfolyamon tanulja az új hitet. Ez a néhány hét azonban élete egyik nagy élményével is megajándékozza. Megnyitják a tanfolyam magyar résztvevői számára az 1848-49-es Szabadságharc bezárt, de le nem bontott múzeumát. Ott, a bebörtönzött honvédek által készített emlékek között, egy faragott táblán megtalálta Meszéna Istvánnak és Ferencnek, Bem tábornok hadsegédeinek nevét. Ok nem az esztergomi Meszénák közül valók, de az esztergomi ág is dicsekszik egy 48-as hőssel, Meszéna Jánossal, Esztergom vármegye alispánjával, aki szabadságharcos múltjáért börtönbüntetést is szenvedett. Élete végéig megőrizte független, szabadságszerető gondolkodását. Négy éves távollét után, 1921-ben tér vissza Esztergomba. Szentgyörgymezőn kezdi, majd a községi iskolában folytatja pedagógiai tevékenységét. 1927-től a Szent Margit községi iskolába kerül. Mátéfi Viktor, a belvárosi egyházközség plébánosa meghatározó szerepet játszik ekkor a város életében. Épít, szervez, iskolát alapít. Gyermekkori jó barátja Vass József népjóléti miniszternek, aki erkölcsi és anyagi támogatást nyújt az esztergomi kulturális célú építkezésekhez. A jelenlegi Petőfi iskolán kívül akkor épült a Legényegylet és az „Ökörkör", a földműves fiatalok kulturális egyletének székháza. A háború utáni Magyarországon sokáig nem indult meg a konszolidált élet. Szegénység, nélkülözés, éhezés a jellemző állapot. Sok gyereket az iskoIákban megszervezett ínségkonyhák mentenek meg a tragikus fizikai leromlástól. Meszéna Jolán az egyik lelkes, fáradságot nem ismerő szervező. Iskolájában konyhát hoznak létre; Mezeiné, a pedellus vállalja a főzést, a tanítónők a beszerzés, segélyek megszervezése ügyében fáradoznak. A gyermeki vágyak netovábbja ekkor a tejbegríz kakaóval. Ennél finomabb talán a mesékben sincs. Hollandia és Belgium, a két jóléti állam fogadja be a magyar gyerekek tízezreit. A fél, vagy egy évet külföldön eltöltött gyerekek felerősödve térnek haza és életük végéig hálásak a befogadó szülőknek. Sokan menekülnek így meg a tartós, kínzó éhezéstől és annak későbbi súlyos következményeitől. Talán 1938 az első olyan év, amikor honi állapotainkat többé-kevésbé konszolidáltaknak tekinthetjük. Milyen tragikus viszont, hogy csak három év választ el bennünket attól, hogy újra háborúba keveredjünk a leendő vesztesek oldalán. Ugrunk az időben, hogy elérkezzünk 1948-49-hez, amely esztendők Meszéna Jolán számára a szó szoros értelmében is a „fordulat évei" voltak, sorsát a továbbiakban döntően meghatározták. A romokból viszonylag hamar újjáépült országban a demokrácia rövid korszaka után baljós változások történnek. Szinte egyidejűen a többi, a Vörös Hadsereg által „felszabadított" és Jaltában szovjet érdekszférának elismert országgal, hazánkban is kommunista puccs ment végbe. Törvénytelenségek sorozata után a volt koaliciós pártok felszámolásával rendezkedett be a hatalomba a szovjet érdekeket kiszolgáló kommunista párt, élén „bölcs vezérükkel és nagy tanítójukkal, Sztálin legjobb magyar tanítványával", Rákosi Mátyással. (folytatjuk) Horváth Zsolt