Esztergom és Vidéke, 1992

1992-01-31 / 3. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Nem vagyok túl boldog, amiért előrejelzésem engem igazol. A II. János Pál pápa trónusa fölötti vasvázat és az azt fedő hatalmas műanyag borítót ugyan lebontották és elvitték már, mielőtt ez utóbbiból a mindent gyűjtő kezek néhány négyzetméternyit kihasogattak volna. Közbevetőleg meg kell jegyeznem, hogy minden normális gazdasági viszonyok közt élő országban a rendeltetést betöltött, ilyenszerű építményt az esemény elmúltával azonnal lebontanak. Csak a napjainkban megboldogult Szovjetunióban volt bevett gyakorlat a diadalkapuk és más hasonló alkotásoknak a május l-jét üdvözlő jelmondatokkal együtt történő érintetlenül hagyása a nagy októberi szocialista forradalom évfordulójáig -, s csupán akkor cserélték ki az üdvözlő sorokat. Egyszóval: a társadalmunknak mérhetetlen károkat okozó, a pusztításban, rombolásban örömüket lelő vandálok összetörték a pápalátogatás után kinthagyott telefonfülkék tetejét, belső felületének szerelvényét. Pedig hányan telefonáltak az egyetlen, készülékkel is ellátott! fülkéből... Szorongva várom a folytatást. 3 pezsgős és 2 kristály keserűs üveget vittem vissza a napokban a Dobozi utcai ABC-be. Az értünk, a vásárlókért fáradó dolgozók kedvesen fogadtak: - Csak cserére vesszük vissza az üveget! - jelentették ki határozottan, s e kijelentésükhöz szilárdan tartották magukat. A csere nem jött létre, mert: lom vonzonak fenti eljárásukat. De hát rendeletek ugyebár vannak - és üvegvisszaváltásra vonatkozók is -, hogy legyen miket megszegni. * Ma sem értem ki időben munkahelyemre. Nem, mert a január 16-án délelőtt 10 óra 10 perckor a végállomásról induló 4-es járat az Iskola 1. csúnya makacsságomon nem tudok változtatni, miszerint magam határozom el, hogy mikor vásárlók és iszom pezsgőt, s mikor nem. Szégyenkezés nélkül vallom be, pezsgőfogyasztásom jóval alatta marad Dallas szereplőinek. 2. egyetlen üveg kristálykeserü jük sem volt, holott legalább 7 üveggel kívántam biztosítani ilyen nemű italszükségletemet. Nem és nem vagyok hajlandó kristálykeserű helyett paradicsomlevet inni, hogy „egy az egyben" cserélhessek üveget! Ez okból hát az üvegeket az üzletben hagytam, hadd növelje az értünk dolgozók év végi nyereségét. Egy állandó vásárlójukat úgy is elvesztették, tekintve, hogy nem taláutca helyett a Basa utcán át ment ki Kertvárosba. Néhány hét, hónap óta az irányító forgalmi iroda „kebelében" ismét lábra kapott a fejetlenség, vele együtt a felelőtlenség, a nemtörődömség - hadd ne soroljam a többi szinonimát. Máig sem sikerült „a megfelelő embert a néki megfelelő helyre" juttatni? Ki a felelős értté? Utóírat: Ma, január 17-én, pénteken a 3-as járat reggel 8 órakor az Iskola utcai útvonal helyett a Basa utcán át ment, az előbbi helyen várakozó utasok szítkaitól s dühétől kísérve. Ez már tiszta kabaré!!! Ujabb ajánlatom: helyezzék a mindkét irányból jövő buszok megállóhelyét a két utca találkozóján a sarokra. Mi, utazni kívánók ez esetben csak az úttesten át futunk majd oda, amely irányból érkezik a kívánt járat. Tiszteit Polgármester Úr! Tisztelettel kérdem, nem érzi-e szükségességét, hogy megkövetelje a rendet a VOLÁN helyi járatait illetően? Ha másképpen nem, indítson a város egy továbbképző tanfolyamota VOLÁN azon alkalmazottjai részére, akik majd képesek lesznek arra, hogy a végállomáson helyesen mondják meg a két járat vezetőinek - nem az „öreg", régi vezetőkre gondolok -, hogy melyik menjen a végállomáson jobbra s melyik balra. Igen sokan várjuk a Polgármesteri Hivataltól az iker telefonállomást kapottaknak visszajáró 4000 forint kifizetését. Nem csupán arra lennénk kíváncsiak, mikor fizetik vissza az immár több mint egy éve esedékes összeget, de arra is, 25, avagy 30 %-os kamattal gondoljáke tartozásunkat kiegyenlíteni. Vajh, mikor lesz, midőn azt érezhetjük, hogy a hivatalok értünk vannak, s a lakosság érdekeit képviselik? Kadosa Árpád Talált, süllyedt! A kedves olvasó bizonyára ismeri a torpedó nevű játékot! Legszívesebben középiskolások játszszák, az esetek többségében tanítási órák alatt. Mente a következő: a kétjátékos rajzol egy-egy négyzetet. Azok függőleges oldalát számokkal, vízszintes oldalát pedig betűkkel látják el, majd az ilyenmódon felosztott négyzetbe, ötletszerűen, úgy, hogy a másik ne tudjon róla, hajókat rajtolnak. A feladat: kilőni a másik hajóját. Ha azután a tipp, például „C 4" bejön, azt kell mondani: talált, süllyedt! Nos, valami ilyen,történet zajlott le Esztergomnál is janár 2-án, 22 óra 40 perckor. Komárom felől Budapest irányába közlekedem,az ukrán Varsava nevű tolóhajó. Hat, úgynevezett „tolatmány" volt egymáshoz erősítve. A békés vizén békésen ereszkedett lefelé a hazájában is békére vágyó hajó és legénysége, amikor a jelzett időpontban az Esztergom-Párkány között meredező „csonkahíd" egyik pillérének ütközött, a „tolatmány" szétszakadt és az egyik hajó a Duna fenekére süllyedt. A dolog pillanatok alatt történt, hiszen a hajó vaslemezekkel volt magpakolva. Kora reggeltől emberek jöttekmentek, ácsorogtak, kíváncsian nézegetve a folyómederből gyászosan kikandikáló uszály orrát. Perceken belül erről beszélt az egész város. Gúnyos és gúnyosabb megjegyzésekkel illették a történetszerencsétlenüljárt kapitányát és hajóját, sőt, sokat sejtető megjegyzéseket tettek a történelemre, saját történelmünkre is. íme, itt ez a 44 telén felrobbantott „csonkahíd", melyet azóta sem építettek újjá. Ma is örök mementója az elmúlt negyven esztendő történetének, szimbóluma az egyazon kommunista táborba tartozók barátságának. Ráadásul nem elég, hogy szegényt fölrobbantották, de égnek meredő megmaradt pilléreivel máig is bosszút áll. Méghozzá egy ukrán hajón. Bizony, a szegény ukránt még az ág is húzza! Szabadságára gondolva gyanutlanul úszkál a szabad Dunán, és egyszer csak: talált, süllyedt... Mintha négy évtized minden elkeseredéséért állt volna bosszút a csonkahíd csonka pillére. De a történelem eme bosszújának csonka nyomait most tüntetik el a fejüket csóváló búvárok. Hajók, darúk és bárkák vonultak fel, motorcsónakok köröztek a mélyen nyugvó hajó körül és fölött, hogy a dunaújvárosi Manta Kft. közreműködésével felszínre hozzák előbb a rakományt, majd a hajót. A csonakhíd bűnös pillére persze némán, szótlanul szemléli az eseméyneket. Az 1944. decemberi nagy megrázkódtatás óta őt már komolyabb trauma nem érheti. Abba is beletörődött, hogy minden reményteli ígérgetés ellenére újjáépítése egyre késik. A választási kampányok idején persze be-bekerül a köztudatba, például így: Az MSZP hidat ver! Hogy honnan hová? Ezt legfejebb a híd pillérei tudnák, őket azonban senki sem kérdezi meg. Nem is marad más számukra, mint a kicsinyes bosszú. Gúnyosan, összevont szemöldökkel várják az arra úszkáló hajókat, és csöndben jelt adnak egymásnak, aztán... talált, süllyedt... Varga Péter SifM Tövisek és virágok