Esztergom és Vidéke, 1992

1992-01-31 / 3. szám

Esztergomban - mint köztudott - sok egyházi ingatlan került állami kézre. Ezek visszaadása hosszú folyamat -10 év áll rendelkezésre, hogy ezek sorsát az állam és az egyházak közös egyetértéssel rendezzék. - Mi várható idén a volt egyházi ingatlanok ügyáben? - kérdeztük Balogh Péter alpolgármestertől. - A Római Katolikus Egyház 1991-ben számbavette visszaigénylendő iangatlanait, s e jegyzék egy példányát megküldte a Polgármesteri Hivatalnak is. Ez teljeskörűen tartalmazza az egyházi tulajdonban volt ingatlanokat, melyeket vissza kívánnak kapni a törvényes időn belül. - Melyek azok az ingatlanok, amelyek helyzetét már 1992-ben rendezni lehet, vagy a rendezést ez évben meg kell kezdeni? - Jelenleg hat ingatlannal foglalkozunk. A Szatmári Irgalmas Nővérek Magyarországi Tartományfőnöksége 1991 októbetében levélben kérte, hogy a Pázmány Péter u. 18 (korábban: Bajcsy Zs. u. 44. - Szerk.) szám alatti volt zárdaépületet 1992-ben bocsássuk rendelkezésükre. Az épület kiürítése már két éve folyik, ESZTERGOM, >92: Egyházi ingatlanok az idén még hét lakást kell felszabadítanunk, hogy a birtokba adás megtörténjen. Erre van esély. - Haladjunk sorban, városrészenként. A Vízivárosban még mikről tárgyal a Város? - Ebben a városrészben még két épület visszaadásáról folyik a tárgyalás. A Bibliotéka tulajdonjogi rendezésének nincs akadálya, hiAz Esztergomi Önkormányzat ebből az alapból (februárban - a szerk.) 150 millió forintot igényel arra, hogy a Dobogókői úti volt Malinovszkij laktanyában az új iskolaépületet kialakítsa. „Optimista becslés" szerint az 1993/94-es tanévet a közgazdasági szakközépiskola már az új helyen kezdheti meg. Ezt követően nem lesz futna", de ez elsősorban pénzkérdés! A belvárosban az Imaház utcai (korábban Ifjúmunkás u. 12. - a szerk.) volt óvodaépület visszaadására még ez évben sor kerül. Még a korábbi vezetés tett eme írásos ígéretet, így most csak a telekkönyvi rendezés van hátra. - Várható-e, hogy a Petőfi utcai volt Katolikus Legényegyletet (régi Művelődési Ház) is ki kell üríteni? - Nem, az épületet a „lehetőség szerinti megegyezéses időpontban" kell visszaadnunk. Miután az ott működő Kossuth Lajos Általános Iskolát jelenleg máshol elhelyezni nem tudjuk, így az épület kiürítése 1992-ben nem várható. - A másik téma a szociális lakásépítés. Várható-e, hogy 1992-ben Esztergomban szociális bérlakás épül? - Sajnos, szociális bérlakások építésére nincs pénzünk. Viszont a Dobogókői úti laktanyában 30 db. félkomfortos szükséglakást alakítunk ki és a kiutalás nagyrészt szociális szempontok szerint történik. Ezek várhatóan a félév táján készülnek el. - Köszönöm a beszélgetést! Koditek Pál akadálya a birtokba adásnak. - És a Város más részein mi várható? - A déli városrészen kiemelten foglalkozunk a Kiss János úti óvoda helyzetével. Az óvoda egységes egészet képez az épülő Rudnay Sándor Katolikus Általános Iskolával és egykor egyházi épület volt. Az óvodai szárnyat azonban csak akkor tudjuk átadni, ha annak elhelyezését megoldjuk. Erre szintén állami támogatást igénylünk, s ha megkapjuk, elképzelésünk szerint a Hősök téri iskolaépületben nyitjuk meg az új óvodát. Persze, kívánatos lenne, ha az iskola- és óvodaépítés „egy sínen szen a Balassa Bálint Múzeum onnan kiköltözött és az épületben mindig is egyházi intézmény működött. Nehezebb kérdés azonban a Közgazdasági Szakközépiskola, azt 1992-ben nem tudjuk kiüríteni. Az iskolára szükség van, viszont más, állami épületben elhelyezni nem tudjuk. Az igényt méltányoljuk, de az épületet csak akkor tudjuk átadni, haaz iskola sorsát megnyugtatóan rendezzük. - Honnan lehet erre fedezetet biztosítani? - Az állami költségvetés az egyházi ingatlanok visszaadásával kapcsolatos kiadásokra 1992-ben 1.1 milliárd forintot irányzott elő. - Leszögezhetjük, hogy a liberális piacgazdaság a lehető legjobb rendszer, noha rengeteg hiba rejlik benne. Az igazán jól működő gazdaságokban a termelőeszközök 90 %-a magántulajdonban van. Nálunk a tizedrésze. Az állami vagyon privatizációját kell meggyorsítani. - Ma mi történik? Az állami cégek többsége feléli tőkéjét; eladásokból szerzik meg a pénzüket, nem pedig a tőkéjük működtetéséből. Minél inkább magánkézbe kerül az eddigi állami tulajdon, annál inkább érvényesülni fog a tulajdonjog. A tulajdonos el tudja dönteni, hogy mit szabad és mit kell működtetni. Az önkormányzatoknak is tőketulajdonossá kell vállniuk, de az iskoláknak, a kórházaknak is; csak így fognak jól működni. A privatizáción kívül a másik alapvető gazdasági követelmény az állami költségvetés reformja. Megengedhetetlen, hogy a nemzeti jövedelemből közel kétharmad legyen az újrafelosztás aránya. Ez a jól működő tőkés gazdaságokban nem sokkal lépi túl a 20 %-ot. Akár a privatizációról, akár a költségvetés reformjáról közölt számok bárkit meggyőzhetnek arról, hogy a drasztikus változtatás elkerülhetetlen. Ehhez jó kormányzati koncepció kell. István király, vagy Géza fejedelem óta nem volt ilyen zűr ebben az országban. Ám dolgainkat a mainál jobban is lehet csinálni! (Pálos) Géza fejedelem óta nem volt ilyen ziir,.,'

f VENDÉGÜNK VOLT... Tardos Márton közgazdász, parlamenti frakcióvezető 1985-től az ellenzék aktív tagja lettem; az Új Márciusi Front alapítói között is ott voltam. - Mit örököltünk a szocialista gazdálkodásból? - Az elmúlt több mint negyven év alatt az ország tragikusan nehéz helyzetbe jutott A szocializmus összerombolta a magántulajdon intézményeit, amit évszázadok alatt építettek fel elődeink. A hatalom elvette a földet a földbirtokosoktól és a parasztságtól; államisította a nagy- és kisüzemeket, a kereskedelmet és a szolgáltatást is a szocialista közösbe hajtotta. A pártállam a gazdaságból kiirtott minden önszabályzó rendszert. Rövid idő alatt vették el a tulajdont az emberektől, de kinek adják most oda? Ez a privatizálás nagy kérdése. Ez ügyben sajnos, 1990 óta a demokratikusan választott Antall-kormány is keveset tett. Látványosabban kellett volna leszámolnia a kommunista örökséggel. Például alig változtatott a korábbi költségvetési, tervezési metodikán. A rendkívül magas 60 % körüli újraelosztás tűrhetetlen. Ezen az úton haladva tönkretesszük magunkat. - Hogyan kellene ezt jobban csinálni? tak meg fiatal kollegáim a Pénzügykutató RT elnök-vezézigazgatójának. - Mikor döbbent rá, hogy a leningrádban tanultak elavultak? - Még apámtól kaptam két életre szóló indíttatást: azt, hogy a mindenkori államrendet tartsam be, és azt, hogy polgári elkötelezettségemet ne adjam fel. Nos 1956-ig hittem, és hirdettem is, hogy a piacgazdaságnál jobb a tervgazdaság. Akkor aztán rádöbbentem, hogy ez a szocializmus nem működőképes! Meggyőződéssel és tiszta szívvel a forradalom oldalára álltam. Utána már soha nem vállaltam azonosságot a kádári rendszerrel. Bár nem hittem el, hogy az én életemben még összeomlik a szovjet hatalom. reskedelmi Kamarában a nyugati kapcsolatok kiépítésén dolgozhattam. Olyan ismereteket szereztem, hogy akár amerikai egyetemen is taníthatnék. Higgyék el, voltak meghívásaim, de maradtam. - Nyomatékul elmondta, hogy lánytestvére az amerikai kontinensen él. - 1981-től a Tudományos Akadémia intézetében a szerkezetátalakítás és a tulajdonreform volt a fő kutatási területem, és innen választotA ma döntő kérdése a gazdasági rendszerváltozás megvalósítása. - Városunk egyes rétegei és pártjai ugyan gyakran rendeznek politikai fórumokat, ám gazdasági kérdések megvitatására csak elvétve kerül sor. Ezért örömmel fogadtam a meghívást a városi könyvtárba, a Liberális klub összejövetelére, ahol Tardos Márton közgazdász volt az előadó. Ót pártja, az SZDSZ - nemrég frakcióvezetőjének választotta, és ő az, akit szakmájában minden parlamenti erő elismer, még Antall József miniszterelnök is. És akinek az ellentáborból Csurka István is a barátja. Ezt itt, Esztergomban büszkén említette. • Az ön szakmai karrierje a leningrádi tervintézetből indult. Hogyanjutott el mégis az SZDSZ frakcióvezetői székébe? - Budapesten születtem 1928-ban, nagypolgári családból, apám és még előtte nagyapám, építési vállalkozók voltak. Tizenöt éves koromban szüleimet deportálták, és 1945 tavaszán árván maradtam. Előtte nekem is bujkálnom kellett, hogy nem kapjanak el a nyilasok. A háború után három évig a nemzet i diákszövetség budapesti titkára voltam. Egy ösztöndíj-pályázat útján kerültem ki Leningrádba, és a . népgazdasági tervezést tanultam 1952 decemberéig. 1953-56 között az Országos Tervhivatalban az éves és a távlati tervezés volt a feladatom. A forradalomban az OT forradalmi bizottságának titkára voltam. Az ezt követő tizenhárom évben a Magyar Ke-