Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-26 / 46. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE 3 Polgármesterünket, dr. Könözsy Lászlót nem könnyű elérni, hisz percre beosztott munkarend szerint tölti napjait. -A választási ciklus felénél tartunk. Hogyan kezdődött a megbízatás? - A KDNP felkérésére, függetlenként kerültem a testület élére. Régi esztergomi vagyok, bár az egyetemi évektől a fővárosban éltem. - Köztudott, hogy\ kétdiplomás, műszaki végzettségű. Új feladatai viszont sokirányú, jogi és közigazgatási ismereteket is igényelnek. Sikerült-e elsajátítani a tudnivalókat? - A joggal autodidakta módon ismerkedtem, de a közgazdaság területén is jelentős tapasztalatokra tettem szert, hiszen 26 éves koromtól különböző szintű vezetői beosztásokban dolgoztam. - Nem tartja magát technokratának? - Bármilyen hihetetlennek tűnik, nagyon vonzódom a humán szférához. Az I. István Gimnázium humán tagozatán érettségiztem, mégpedig kitűnően. Ott latint tanultam. Bár pályám a műszaki berkekben folytatódott, régi érdeklődési köröm is megmaradt, és barátaim is különböző foglalkozású emberek. - Megválasztásakor ismerte-e szülővárosa gondjait? - Gyakran hazajártam, ezért számomra nem sok volt az új, hiszen a hiányosságok többsége hamar szembeötlik. Aztán reálisan felmértem a többit... Gond van bőven: a csatornázás helyzete, az utak hiánya, az országos viszonylatban is a legrosszabbak között számontartott, magas kéntartalmú levegő, a „lerobbant" házak, a romok a város szívében, a megoldatlan szemétkezelés, amiért a városgazdálkodási Vállalatot szidták... Soroljam tovább?... - Mit tartott a legégetőbb gondnak? - A városiasság hiányát, hiszen azt elsősorban az infrastruktúra jelenti. Amíg a város szélei - vagy a Szenttamás környéke - csatornázatlanok, elmaradottak, addig nem vagyunk igazán méltóak Esztergom nevéhez. És akkor az iskolák gondjairól, a meglévő szállodák alacsony színvonaláról, illetve a kevés szállodai férőhelyről, az „összeomló" gyárakról, a növekvő munkanélküliségről, Bős-Nagymaros következményeiről, a Duna elszennyeződéséről, vagy a környezeti ártalmakról nem is beszéltem... - E nehéz munka kezdetén szükség volt-e átszervezésre, létszámcsökkentésre a Polgármesteri Hivatalban? - Legnagyobb örömömre ez utóbbira nem került sor, hisz a feladatok is megnőttek. Aki vállalta ezeket, maradhatott. - Milyen új munkakörök létesültek? - Megnyitottuk az ügyfélszolgálati irodát - ehhez az épület oldalbejáratát is kinyitottuk, hogy a város lakói könnyebben intézhessék ügyeiket. De a vagyonkezelői iroda is új célokat szolgál. A szociálpolitika területén szintén sikerült előrelépni; egységesítettük a segélyezési rendszert. Amit csak lehet, számítógépre viszünk, így az adattárolás, a nyilvántartás egyszerűbb. - Véleménye szerint hogyan dolgozik a képviselő-testület? - Tapasztalataim szerint az országos átlagnál jobban. Keményebb összeütközéseink nem voltak, bár a megoldott feladatokat tekintve - lehettek volna. Gondolok itt az egyházi ingatlanok átadására, a különböző intézmények vezetőinek kinevezésére. - Milyen sikereket könyvelhet el az elmúlt két év munkája nyomán? - Kezdem a már láthatóval, a köztisztasággal. Érdekességként említem, hogy néhány városból Eger, Szolnok, Szentendre - ebben az ügyben már tapasztalatcserére jöttek hozzánk. Igaz, hogy mi a gyorsaság miatt még előnyösebb szerződést köthettünk, mint amit ők remélhetnek. Eredménynek érzem a Városgazdálkodási Vállalat megszüntetését, hogy az ottani jó szakembereket sikerült elhelyezni. Ez utóbbit a Rumpold céggel kötött szerződésben feltételként szabtuk meg. -A városközponti két romhalmaz megszüntetése is látható, de említhetem a megújult Múzeum cukrászdát és a Mindszenty tér felújítását is. A városban járva-kelve viszont mindenhol felbontott utakat látunk... - Ez is eredmény, a folyamatos Látogatóban a polgármesternél munkát jelzi. Az első évben a csatornák és a gázvezetékek épültek. E munkálatok jelenleg a Szenttamáshegyen folytatódnak, jövőre pedig a déli városrészben. - Hogyan lehet ezt az évszázados lemaradást pótolni? - Megpróbáljuk, de sok év kell hozzá! A telefonhálózat például már egészen jó. Víz, csatorna, gáz, utak - ez a sorrend szerepel az ütemezésben. Ha a város peremvidékét is felemeljük a városiasság szintjére, akkor a centrum is továbbfejlődhet. - Melyek a soronkövetkező feladatok? - Rendkívül fontos a munkanélküliség csökkentése. Folyamatosan tárgyalunk a nyugati befektetőkkel, de nehéz a helyzet. A Suzuki gyárnak beszállítók kellenének, ám nincs alkalmas jelentkező. Az embereket képessé kell tenni az új feladatok ellátására, ezért átképzéseket szervezünk. - Milyen módon lehet még segíteni a munkanélküliségen? - Tagja vagyok a Megyei Munkaügyi Tanácsnak, amely e súlyos gond enyhítésére jött létre. Ezáltal támogatni tudjuk a kezdő vállalkozókat. Elsősorban a munkahelyteremtéshez adunk segítséget, de az átképzéseket is e forrásból fedezzük. Itt meg kell említenem az oktatás fontosságát is, hiszen az értékteremtő, jól képzett munkaerő mindenütt kelendő. Például nálunk nagyon alacsony a szolgáltatásokban alkalmazottak száma, mintegy 10 %. A fejlett országokban ez az arány 40 % körüli. -A sok érdekes, közérdekű kérdés után engedjen meg néhány személyeset is. Marad-e ideje a magánéletre? - Nagyon kevés. Három gyermekem már felnőtt. Feleségem, aki angol, német, francia nyelven beszél, a nemzetközi kapcsolatok területén dolgozik, szintén elfoglalt. Az idő, amit a családdal töltök, többnyire csak néhány óra. -Mit érez hibájának? - A sokat vállaló ember vétke az enyém is, türelmetlen, néha nyers vagyok, különösen akkor, ha az idő sürget. Bűnömül rovom fel, hogy a város lakosságával kevés kapcsolatot sikerült kialakítanom. Bár ehhez talán az is hozzájárul, hogy ma az emberek zárkózóttabbak, es kevés klub létezik, melyek a társasélet színteréül szolgálhatnának. - Nem aprózza el magát? - Az első időben ez szükségszerű volt, a kezdet kényszerű hátránya, ha nem akar felületes lenni az ember... - A bölcsek szerint azt, amit nyolcórai munkában nem lehet elvégezni, azt tizenkettőben sem... Mi erről a véleménye? Hiszen köztudott hogy 14-16 órát dolgozik? - Svájcban, ahol 700 éve működik a demokrácia, ez talán igaz, bár a jó vezető - személyes tapasztalatom szerint - ott sem nyolc órát dolgozik. De nem itt, ahol mindenki maga dönti el, mennyit akar tevékenykedni, hiszen nagyok a lehetőségek... - Esztergom polgármestere menynyit akar dolgozni? - Amíg látom az eredményt, addig örömet okoz. Úgy is felfoghatjuk, hogy a nyolcórai munka után a többit szórakozásból, hobbiból végzem. - Milyen a hétköznapi időbeosztása? - A kora délelőttöt a belső munkatársakkal, a vezetőkkel töltöm, majd a postámat rendezem és utána tárgyalásokkal folytatom, nemegyszerkéső estig. Estepedig a másnapi feladatokat készítem elő. - Mit kíván a városnak, a lakosságnak? - Azt, hogy gondtalanul sétálhassanak a tiszta levegőjű Kis-Duna parton, legyen elég közrendőr, aki a rendre, a biztonságra ügyel, a munkanélküliek találjanak helyet, a betegek korszerű gyógyulási lehetőséget, a gyerekek jól felszerelt óvodát, iskolát... na és a város érdekeit továbbra is méltóképpen képviselő vezetőket... - Én pedig sok-sok türelmet, további jókedvűen végezhető feladatokat és jó egészséget kívánok! (K.E.) (/ szerző neve és címe a Polgármesteri Hivatalban) Megyeszékhely!? No végre! - szakadt fel az örömteli sóhaj a város politikai rehabilitációját régtől óhajtó esztergomiakból a jó hír hallatán: a Város a Belügyminisztériumnál decemberben kezdeményezi Komárom-Esztergom megye székhelyének Tatabányáról Esztergomba történő át (inkább vissza!) -helyezését! Hány és hány esztergomi (és más megyebéli) polgár életét keserítette meg az a rákosista döntés, mely 1950-től Tatabányát tette meg a megye székhelyévé. Ezúttal „szocialista mintavárossá", mely a megye többi településén élősködve, felemésztve még a nekik juttatott állami „morzsákat" is, lett azzá, ami. Mielőtt bárki rosszat gondolna, gyorsan ki kell jelentenem: nem Tatabánya akkori, vagy mai lakói tehetnek erről! Az MSZMP-s párt- és megyei vezetés utolsó, Esztergom elleni merénylete a Megyei Bíróság és a Megyei Főügyészség Tatabányára költöztetése volt 1986-ban, s mint 1949-50-ben, ekkor is: bármi áron! (Nem számított az államtól pártdöntés révén kizsarolt 100-200 millió; emberek életének feldúlása...) A rehabilitációért vívott küzdelmet tehát Esztergomnak most e hármas cél eléréséért kell megvívnia. Persze a társadalmi és gazdasági feltételek-Esztergom kárára -1950 óta sokat változtak. Mégis, a Városnak bármely anyagi áldozat árán is meg kell kísérelnie a teljeskörű rehabilitáció elérését! A régi megyeháza, mely 1805-től volt Esztergom Vármegye székháza (a régi a Vízivárosban, a mai Pázmány Péter u. 13. szám alatt volt) célszerű átalakítás után újra alkalmassá tehető arra, hogy kényelmes otthont adjon a Megyei Önkormányzat testületének és apparátusának. (Hiszen gondolni sem lehet arra, hogy ily nehéz időkben akár a megye, akár a város új épületet emeljen.) Úgy látszik, Esztergomnak még saját rehabilitációjáért is áldoznia kell. De ahogy elvették, önbecsülését vissza is kell szereznie: törvényes eszközökkel, bármi arom: Koditek Családi hírek Házasságot kötöttek: Lévai Rita és Kovács Zoltán, Jung Andrea és Orsó János, Zséfár Gabriella és Veszelovszki Zoltán. ^ Sok boldogságot kívánunk! j