Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-19 / 45. szám

És talán az sem akkora baj, hogy — ha már belekezdtem — végig is gondoltam ezt az egészet. Abból az egyetlen pontból kiindulva, amiben kétségtelenül mindnyájan egyetérthetünk: az adott eset „túlmutat önmagán". A jelenség — a szemléleti kölünbségekig. Szerintem tehát jóval bonyolultabb és tanulságosabb összefüggések felé, mint ahogy azok az egyszerűsítők hiszik, akik úgy akarják hinni... Én kizárólag abban hittem, hogy értelmiségiként is, képviselőként is ügyelnem kell a tényekre, és indulatok nélkül el kell végeznem egy racionális szövegelemzést. Nem egy párt nevében vitázva egy másik párttal, hanem más értelmiségieket — valakiket szólítva meg. Olyan pártbeszéd reményében, amelynek tanácstermünkben nincs helye, a médiában annál inkább. Elfogult nyilatkozatok, ítéletek előtt, pártszerű előítéletek, politikai acsarkodás és moralizáló felháborodás helyett — mérlegeltem, elemeztem. Szétválasztottam, kiemeltem, megkülönböztettem: disztingváltam. Szóval csak úgy gondolkodtam. Mint valaki, akinek ez nem luxus. Elvégre egy értelmiséginek ez szolgálata és kötelezettsége. Ha úgy tetszik: politikusi és morális. Egyetértünk?... pártonkívüli szabadelvű képviselc