Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-05 / 43. szám

355 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Illyés emlékképe az előhegyi Költőről Kilenc évtizeddel ezelőtt, halottak napján született Illyés Gyula, a rácegrespusztai pusztafi, a magyar irodalomnak ez a Bethlen Gábor-i méretű és természetű reálpolitikai lángelméje. Jó hazai szokás szerint egy hétig a lapok tele lesznek méltatásával (hogy utána hosszú csönd következzék), így mi csak az Esztergomhoz, illetve Babits Mihályhoz fűződő kapcsolatát kívánjuk érinteni. Ugyanis: amikor a termetre és tehetségre nézve egyaránt kiemelkedő ifjú 1926-ban Ady „szent városából", Párizsból hazatért, forradalmi hevületének lelohadtával a szintén dunántúli születésű Babits barátságában-bizalmában találta meg azt a morális mércét, tiszta művészeti igényt és elfogultságtól mentes magatartási egyennílyt, amelyhez a hazai viszonylatban oly szokatlanul hosszú, de a szokásos viszontagságokat rendkívüli szívóssággal tűrő életében mindvégig ragaszkodott A harmincas évek elejétől már ő a betegeskedő Mester atya-fiúi barátja, avatott és beavatott szerkesztőtársa, potenciális lektori helyettese a minőség ellenőrzésében. Az esztergomi Előhegy és a Nyugat szerkesztősége közt önként ingázó „futár", aki az egyre barbárabb külvilág híreit igyekezett megszürten közvetíteni. O a híres Emlékkönyv szerkesztője (érdekes, hogy ebben a reprintdömpingben eddig még senkinek nem jutott eszébe) és a ,Jónás könyve" költőjének legtekintélyesebb szellemi ébrentartója. Az ifjú Illyés irodalmi ihletője Petőfi, az öregedőé Babits, még a „síron túl is", ahogy az a most kiadott, 1978-ban írott naplójából kiderül. Május 2-án az emlékezet a tudat mélyéről előhívott egy képet, nyilván valamelyik tavaszi látogatás felidézésével és a friss élmény erejével: ,Amikor először tölthettem időt az esztergomi Előhegyen, naponta leereszkedtünk a városba; úsztunk egyet, bevásároltunk, cipeltük föl a friss főzeléktől duzzadó irattáskákat Ez az idő gyorsan elmúlt A betegség, amelyet kezdetben asztmaként emlegettek, egyre többször kifullasztotta feleúton a költőt; végül teljesen odarögzítette a hegyre. Afféle toronyba zárta. A város is, de aztán az ország is úgy tekintett föl rá, az igényes magányos költőre, mint aki kedvére él a maga elefántcsonttornyában. Kevés művészi magányt látott, aki Babits hegyi házára is elefántcsonttomyot mondott. Az elefántcsont drága anyag, ára az ókorban az aranyéval vetekedett Tornyot abból legfeljebb asztali díszül csináltatott, akinek volt módja még olyannal is ékeskedni. Babits elefántcsonttornyába alulról beszivárgott, fölülről becsepegett a víz, a vakolat megpuposodott, és lehullott a falról, a költő házaspár maga kente rá az olajfestéket A szél meghasaltatta a gyertyalángot, éjjelente megemelgette a függönyöket, a könnyebb takarót. Az esztergomi elefántcsonttorony olyan volt, mint általában a nem az érvényesülésre, hanem a mesterségükre adó művészeké. Babits igényes volt, nem szerette a magányt A félreértés szülte, hogy aki szenvedéllyel szavalja a horatiusi procul negotiis-t, az vallja is. Nyájas magasságban csüng dombtetőn a ház, de én zordan ülök benne, mint Jeremiás. Ám ő nem elvonuló próféta. Nemcsak siránkozó nézője a lenti világnak. őrszem inkább - a műveltség, az emberi világ magas figyelőpontján, egy írógéppel, mint tört vitéz egy rozzant gépfegyverrel A lenti közösség szívós tagjaként így ült ő, így feküdt aztán, amíg csak le nem vitték hordágyon. Néhány nappal azelőtt, hogy sírba eresztették azt az agyongyötört testét, melyben a végsőkig lobogott a lélek: az olthatatlan remény, hogy érdemes a küzdelem a társakért." Megrázó és pontos kép. Nem igényel különösebb kommentárt Szállási Árpád Levél a tál világra Október 9. és 23. között volt látható az esztergomi Bajor Ágost Képzőművész Kör hagyományos évi kiállítása a Szabadidő Központ előcsarnokában. Felidézünk egy-két gondolatot Csernus Ferenc igazgató megnyitójából, előhangjaként annak a levélnek, amelyet a kör egyik tagja bízott ránk: továbbítsuk ismeretlen helyen tartózkodó vezetőjüknek... Az öntörvényű emberi szellem szigeteit alkotják azok az alkotóközösségek, amelyek folyamatosan felül tudnak emelkedni a mindennapok partikuláris érdekein; nehéz, mégis gyönyörűséges teherként cipelik magukkal az önkifejezés vágyát, belső kényszerét. Kellenek ezek a szigetek, kellenek a kultúrának, a magasabbrendű szellemiségnek a fellegvárak, szentélyek, amelyek megóvják az értelmet, a gondolkodást, az alkotó cselekvést, az értékgyarapítást; megóvják mindezt a pénz, az üzlet, a vállalkozás mindenhatóságát hirdető szemlélettől. (...) Nekem a Bajor Ágost Képzőművész Kör olyan közösséget jelent, amely évtizedek óta kitüntetett szerepet játszik a város művészeti életében. (...) Olyan művészeti műhelyt jelent, amely az évtizedek során sok tehetséget nevelt és bocsájtott saját útjára. Olyan mesterek szellemi kisugárzásának színterét jelenti, mint amilyenek többek között Nóvák Lajos, vagy a közelmúltban elhunyt, tragikusan rövid életű Kollár György voltak. * Levél Kollár Gyurinak a Képzőművész Körből, - miután úgy érezzük, hogy itt van valahol a közelben... Gyurikám, elküldünk Neked egy példányt: benne néhány részlet a Csernus Feri köszöntőjéből, habár... lehet, hogy ismered a tartalmát Talán láttál is bennünket, amint eljutottunk odáig, hogy - a Te távollétedben - megnyílhatott az évi szokásos őszi tárlat A válogatásnál, rendezgetése közben vártunk Téged, mikor jösz gyors lépteiddel, vagy az amúgy is zajtalan járást biztosító sportcipődben beröppensz a Zöldház lengőajtaján. Persze késve, mert valahonnan rohansz és valahova újra rohannod kell. Felméred a taglétszámot és nevetve ismételgeted: „Szuper, gyerekek! szuper! Együtt a csapat!" Igazán nagyon hiányzol, Gyuri! A dinamikád, a jó bírálataid: mind gyors volt és találó. Alig hihető, hogy megtorpanva lelassultál az örökkévalóság igénye szerint Hidd el, úgy meghallgatnánk Tőled átlényegülésed magyarázatát, ha volna rá alkalmas vevőkészüléke lényünknek, mely kötve van a földi lét dimenzióihoz. A lélek azonban elér Hozzád, Gyuri. A hiányérzet közöttünk tart. Ne haragudj, de nem tudunk végleg elengedni, mégha elhívtak is. A „csapat" árva és tétova maradt Nélküled, ez a „képzőművészzenekar" játszani akar, de hol a „karmester"? Gyuri, hogy állsz most az idővel? Az időtlenséggel? Azt nem mondom, hogy tégy emlékeztetőt a kis barna bőrtáskádba, mert az ilyesmit itt hagyják a „rapportra menők", de enélkül is intézkedhetsz a légben, a térben, az „Enyészet vonzásában", a számunkra még ismeretlenben. Ott, ahonnan tehetséged kiindult, a titokzatosságban, a magasabbrendűségben, a lényegben, a tisztában, az Istenközeiben. Számítunk a kapcsolataidra. Legyen gondod ránk, Gyuri! -óHalottak napja múltával másik nagy veszteségünkre, Kaposi Tamásra is gondolunk: EMLÉKKIÁLLÍTÁSA november 12-én, este hat órakor nyílik Budapesten, a Képzőművészeti Főiskola kiállítótermében. Megnyitja Klimó Károly festőművész. FELHÍVÁS az 1993. évi KI MIT TUD? vetélkedőre A Magyar Televízió ismét megrendezi a hagyományos KI MIT TUD? vetélkedőt, előadóművész kategóriákban. A versenyre Jelentkezhet minden olyan magyar állampolgárságú, vagy külföldön elő magyar fiatal, aki 1992. december 31-éig betöltötte 14., és nem töltötte be 26. életévét. Jelenkezhetaek szólisták, duók, triók, csoportok, együttesek

. Jelentkezni csak formanyomtatványon lehet, mely átvehető a városi művelődési központokban, Tatabányán a Közművelődés Házában. Bővebb felvilágosítás ugyanitt kérhető. A területi fordulókra 1993. január 2.február 21. között kerül sor. A megyei döntő 1993. március 28-én lesz. Jelentkezési határidő: 1992. december 1. Cím: Közművelődés Háza, 2800 Tatabánya, V. Szent Borbála tér. Kategóriák 1. Vokális zene (ének) Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Műsoridő: maximum 5 perc 2. Hangszeres zene Részt vehetnek: hangszeres szólisták, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Műsoridő: maximum 5 perc 3. Vers-, próza-, mesemondás, szónoki beszéd Részt vehetnek: egyéni előadók Műsoridő: maximum 4 perc 4. Néptánc Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, együttesek Maximális létszám: 24 ío Műsoridő: maximum 4 perc, együtteseknél 6 perc 5. Klasszikus és modern színpadi tánc Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 12 fő Műsoridő: maximum 5 perc 6. Színpadi játék Részt vehetnek: szólisták, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Műsoridő: maximum 6 perc 7. Egyéb Részt vehetnek: szólisták, duók, triók, kisegyüttesek Maximális létszám: 6 fő Műsoridő: maximum 5 perc