Esztergom és Vidéke, 1992

1992-11-05 / 43. szám

354 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Mélységesen egyetértek a KDNP helyi elnökségével (E. és V., 41. szám) abban, hogy „a demokratikus többség akaratát" el kell fogadni. Csak egyet nem értek, mert nem fejtették ki nyilatkozatukban: hogyan, mitől lesz a többség - demokratikus? Talán attól, hogy eleve többség? Én ezt nem hiszem, ha csak meg nem győznek róla. Addig viszont úgy vélem: a többség csakis attól lehet „demokratikus", ahogy különféle érdekek, ismeretek, vélemények ütközéséből kialakul. Az eredmény - egy többségi szavazattal hozott határozat, törvény stb. - így olyan megegyezés, amely magában foglalja a kisebbségi álláspontok egyes elemeit is: tehát demokratikus. En éppen ezt a konszenzusra törekvést tekintem „érdemi munkának" minden olyan szervezetben, testületben, amelynek felépítése nem monolitikus, hierarchikus. Ezt az érdemi munkát mi, liberális helyi képviselők sosem „akadályoztuk", hanem kezdettől fogva legjobb tudásunk, képességeink szerint és minden törvényes eszközzel segítettük. Ami már csak azért is természetes, hiszen , kisebbség" lévén, elemi érdekünk, hogy ne maradjunk ki a „többségből", sem magunk, sem választóink. Amit szeptember közepén egy bizonyos ügyben - a KDNP nyilatkozata szerint: „inkorrekt eszközökkel" megakadályoztunk, az éppen nem az érdemi munka, vagyis egy megegyezésen alapuló döntés, hanem az ellenkezője. Az tudniillik, hogy a „másik oldal" számszerű fölénye kényszerítő erővel, gépies sietséggel érvényesülhessen. Bizonyítja ezt, hogy miután nem-szavazásunk elodázta a határozatot, s mindnyájan „aludtunk rá néhányat", a pénznyerő automaták helyi „térnyeréséről" valóban demokratikus tartalmú határozat született. Nem teljes tiltás, vagyis a mi kisebbségi felfogásunk sem enyészett el benne nyomtalanul. Az önkormányzati hozzájárulásra azonban csak igen szűk körben enged lehetőséget: tehát a testület jelenlegi többségének döntő hatását (ha úgy tetszik, hatalmát) tükrözi. Ez számunkra teljesen magától értetődő, hiszen ők vannak erősebb - egy demokratikus választás révén megerősített alku-pozícióban. Csak egyet nem értek: miért nem ugyanilyen természetes, hogy a gyengébb (hatalmú) fél is törekszik az érdekérvényesítésre. A tisztességes, azaz demokratikus alkura. Mivel hatalma - mennyiségi fölénye -kevesebb, olykor az is megeshet, hogy több, minőségibb benső késztetéssel. (Ennek tagadására magyarázatot keresvén, fel kellene tételeznem, hogy nem plurális, hanem többségi demokráciában gondolkodnak...) Mi nem „léptük át", nem helyeztük hatályon kívül a többségi álláspontot, csupán elmozdítani szándékoztunk. Szükségszerűnek vettük, hogy törekvésünk csak úgy vezethet eredményes egyezkedési folyamathoz, ha van, amiben egyetérthetünk a többséggel. (És viszont) Ezért mi sem kívántuk, hogy a meghozandó helyi határozat semmivel ne legyen szigorúbb annál a törvénynél, nám: szabályos kivétel), akkor az miért „inkorrekt"? Nem csak a szabad véleménynyilvánítás alapvető emberi - és alkotmányosan demokratikus jog; a hallgatás is az. Jő, tudom: a választott képviselőnek kötelessége, hogy... Egyetértünk. Csak egyet nem értek: egy megfontoltabb, többféle érdekkel tárgyilagosan számot vető döntés reményében - és csakis ezért miért ne lehetne akár „obstruálni" is? Amely lehetőség ugyan testületi működésünk szabályzatában nincs megfogalmazva, - de megtiltva sem. Hogy tiltakozni kellene?... Hát nem tudom: elég furcsa volna emberi - és törvényes -jogaiban egy ,házszabály" által korlátozni valakit csak azért mert képviselő. (Nekünk, szabadelvűeknek az a természetes, hogy a nem lezárt de kétségtelenül veszélyes ösvényeken egyéni ítélőképességünk és felelősségérzetünk kalauzoljon.) Egyetértünk... (2) amely a pénznyerő automaták működtetését országos érvénnyel korlátozza. így végül most is - mint ahogy legtöbbször - kijutottunk a megszokott, az eddig is együtt járt útra. Legtöbbünket ugyanis most sem világnézeti, pártpolitikai „haragszomrád" vezérelt hanem a „bölcs belátás" készsége. Ezért aztán az eredmény sem szokatlan: egy közösen meghozott, tehát valóban többségi döntés. Mindössze négy ellenszavazattal, ha csupán mennyiségében méijük. Ám ebben ott van a minőségi érték: többféle felfogás kölcsönhatásából formálódott, tehát - szerintem méltán mondható tisztességesnek, demokratikusnak. Ennyit döntésünk tartalmáról. Remélem, hogy ebben tényleg egyetértünk. Itt van azonban a formára, az eszközre nézve lesújtó vád: „obstrukció" volt „inkorrekt" volt áthágta a demokratikus Játékszabályokat". Hajói értem a nyilatkozatot egyetértünk abban, hogy a nem-szavazás kivételes eszköz, és az ellenzék is így alkalmazta. Csak egyet nem értek: ha egy eljárás kivételes, de szabályos, (mondhatÁm pusztán praktikus meggondolásból sem volna értelme a nem-szavazás betiltásának, hiszen bármely képviselő (vagy csoportjuk) megteheti, hogy feláll és kimegy a teremből. Akár a napirendi téma tárgyalása előtt, akár közben, - halaszthatatlan (bokros) teendőire hivatkozva, vagy anélkül. Még egyszerűbb, ha késve - mondjuk, az „akadályozásra" kiszemelt napirendi téma után - érkezik. Legegyszerűbb, ha egyáltalán nem megy el a helyszínre (tehát annyira tartózkodik, hogy máshol): így egész biztosan megóvhatja magát a „kivételes eszköz" nyílt felhasználásától. Mert ez kétségtelenül kényes-kínos helyzet; engem sem töltött el éppen jóleső érzéssel úgy tenni: „nem ér a nevem", nem vagyok itt De mindenki láthatta: társaimmal együtt úgy tettem. Mert mi ott voltunk, ahogy - igen ritka kivétellel - minden ülésen ott szoktunk lenni. Pedig a Demokratikus Charta meghirdette tüntetésre már e téma tárgyalásának megkezdése előtt is elindulhattunk volna. Mi azonban nem tartozunk a személytelenül „lábbal szavazók" közé. (Nemde, ők elég sokan vannak? Városainkban tíz- és százezrekkel, országosan milliókkal is többen, mint az így-úgy szavazó, vagy nem-szavazó önkormányzati és parlamenti képviselők...) „Ki nem szavazott?" - kérdezte tőlünk az ülés elnöke. Mi, kisebbség, feltettük a kezünket Mindnyájunknak van nevünk: többé-kevésbé ismerik. Ha nem, könnyedén megtudható. Volt hozzá - arcunk is, látható. (Rajta bőr...) Azelőtt is, most is ugyanazt hordjuk. Bár „szabadelvű" arc, ennek is két fele van... Mielőtt a másik felét is odakínálnánk, azért megkérdezzük tisztelt keresztény(i) barátainktól (merthogy liberálisként afféle megrögzött „okvetlenkedők", örökös „értetlenek" vagyunk): miért nem érthetünk egyet abban, hogy ez nem volt annyira „inkorrekt" magatartás? Legközelebb pedig rátérek arra a bizonyos napirendi tárgyra, amelyért különben magánember-értelmiségiként én sem rajongok, hiszen - a találó nyelvi humor szerint - félkar is bőven elegendő neki, hogy sikeresen fosztogató „bandita" lehessen... Továbbá eltűnődöm majd egy másik, - hiánytalan testrészen, amely viszont mindig is csodálatom tárgya volt (Mint hajdan volt csecsemőnek fiúi, „boldogult úrfíkoromtól" kezdve férfias csodálatomé...) Igen, az „emlőkről" lesz szó, melyek az elnökségi nyilatkozatban ,.pártállamosítva" bukkanak elő, sőt „kategóriáik" is támadnak valahonnan. Titokzatos vonzerejük mindettől persze csak méginkább ellenállhatatlanul sugároz felém: ezen „pártállami emlők", bizony, bennem már a korosodó liberális pasast is megejtik. Merthogy belőlük kétségkívül több is van. (Volt...) Lehet hogy kettőnél is több... Mindenesetre szerintem épp elég, hogy kicsiny hazánkban igen-igen sokunknak jutott belőlük. (Mármint betevő tej...) Sőt nemcsak hogy ennyire több volt belőlük, de többféle is. Bizony, mondom: válogathatott közöttük, akinek volt hozzá képessége, (akkor is), hogy disztingváljon... Nagyfalusi Tibor pártonkívüli szabadelvű képviselő „Tűnődések", majd kontra, rekontra... Előttem az Esztergom és Vidéke ményt tükröz, sőt itt valami másról 39., 40. és 41 száma, s olvasom dr. van szó. Ez már nem az eltérő nézetek, Antalics Mihály Tűnődések, Miavecz vélemények kifejezése, amely magáJenő Cicanadrágban a demokráciá- ban rejti az igényt a más véleményűek ról, valamint a KDNP esztergomi el- válaszadására, nöksége által jegyzett Válasz Miavecz Műfaját tekintve nem is vitairat haJenőnek című cikkeket. nem inkább kommüniké, s ráadásul Az első két cikk, bár mindkettőben milyen? Csupa kijelentés, csupa tétalálható előítéletes vélemény, s egy vedhetetlen megállapítás, sommás, másik helyen kitetszik belőlük a té- megfellebbezhetetlen ítélet Sehol egy nyek ferdítése, csúsztatása, vagy csak félmondatnyi szándék a másik megértalán azok nem ismerése, de ez még tésére, jel, utalás arra, hogy talán néha, nem indított volna hozzászólásra. olykor másnak is lehet egy kicsinyke Nem, mert mindkét szerzőt képvi- (rész)igazsága, hogy a más véleméselőtársaimat ismerem, nap mint nap nyen lévő is lehet(?) tisztességes, találkozom velük, s módom van sze- Nem, a KDNP esztergomi elnöksémélyesen megvitatni mindazt amit g

e megállapítja, hogy „...a magukat megítélésem szerint vitatni kell. liberálisnak tartó pártok képviselői a A „KDNP" esztergomi elnöksége" pártállam emlőin nevelkednek... Száaláírás azonban már nem egyéni véle- mukra a hatalom mindig a visszaélés, az erőszak eszköze. El sem tudják képzelni, hogy a hatalommal az országra, a városra szolgálni is lehetne." Én pedig el sem tudom képzelni (vagy inkább nem akarom), hogy ezt Önök, (a KDNP esztergomi elnöksége) valóban így gondolják. Mint ahogy azt sem akarom elhinni, hogy Csurka István „Néhány gondolat.." című tanulmányának tárgyilagos cáfolatára lennénk kíváncsiak. Mindha anélkül továbbra is szentül meg lennének győződve arról, hogy az IMF, a zsidó nagytőke, az államelnök és a párizsi, New York-i, tel-avivi összekötők, a liberálbolsevista kozmopolita erők mind-mind e kicsiny, mindenkitől elhagyatott, meglopott Magyarország tönkretételén mesterkednének, hogy a vezető pozíciókba való kerülésnek ne a tehetség, tudás, teljesítmény legyen az alapja, hanem a népnemzeti gyökerű, a mi kutyánk kölyke-származás, hogy romlásunk genetikai okokra is visszavezethető, hogy... de minek tovább sorolni. Ha Önök ezekre „tárgyilagos cáfolatot" igényelnek, akkor én csupán annak a magyarázatát igényelném, hogy vajon mit jelent pártjuk rövidítésében a K és a D betű? Persze jobb szeretném, ha nem kapnék magyarázatot (pláne kioktatást), ha ehelyett egyre többször a két betű mögött álló szavak tényleges jelentésének megfelelő magatartást tanúsítanának mindannyian, függetlenül világnézettől, pártállástól. A dolog nem reménytelen, hiszviszszagondolva a mindennapok történéseire, ez a gyakorlatban mintha jobban is menne, mint írásban. Balogh Péter