Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-22 / 41. szám

337 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ta." - Hogy érintettek ezek a szavak? - Mint egy olyan lektor szavai, akinek dicsérő véleménye is megalapozott, mert sosem felejti, hogy a lektor elemi kötelessége az adatok és a források pontosságának ellenőrzése. Magam is elég sok lektori munkát végzek, így például Benedek Istvánnak is lektoráltam a Hügieia című könyvét - Min dolgozol most? - A Lucaszékeként készülő Magyar Nagylexikon 20. századi orvosi címszavait írom. Gyötrelmesen nehéz, ám annál gyönyörűbb munka, mivel a lexikonok hibaátvételi hányadosa igen magas. Én pedig ezt csökkenteni szeretném. Szenvedélyes levelező vagyok, így szerzem be a szükséges információkat a szélrózsa minden irányából. - Körzeti orvosként is eléggé fárasztó munkát végzel; erre még ráadás a történészkedés. Nem érzed olykor többlet-terhelésnek? - Bizony, néha előfordul, flyenkor hajlok arra, hogy a hangulatnak engedve, lazítsak kissé. Sajna, nem vagyok olyan fegyelmezett, mint például kedves Tábori Lajos kollégám. Azonban úgy látszik: a nagyon szigorú önfegyelemnek korai rokkantság lehet az ára. - Kutatói-Írói munkásságodhoz kaptál-e valamilyen támogatást, mondjuk, a közvetlen feletteseidtől? - Ha szegény, áldott emlékű Sinka Gáborra gondolok, akkor egyértelmű igennel válaszolhatok. Más esetben annak is örültem, ha nem akadályoztak. A rosszindulatot meg igyekeztem nem észrevenni. -Antall miniszterelnök úr most is köztetek van? - A valóságban jóval kevesebbet, de lélekben - úgy érezzük - változatlanul. Nem csak társasági elnökünk, de az Orvostörténeti Múzeumban, ahol továbbra is rendszeresen összegyűlünk, nekünk is, ma is ,főigazgatónk". Csakhogy mostanság, ebben az őszi politikai csúcsforgalomban kevesebb ideje adódik... - Köszönöm a beszélgetést. Úgy érzem, mélyebb betekintést adott „mellékfoglalkozásod!" örömeibe és gondjaiba, mint a veled készült korábbi interjúk. Kitüntetésedhez mégegyszer szívből gratulálunk. (Pálos) Egy kép - monotípia Kákonyi Krisztina Próféta-ciklusából, címe: Elés felébred. Láthatóan bibliai személyeket és történést ábrázol, a fekete-fehér ellentétekre épített szűkszavú drámaisággal. Olyan művészi teremtő erő nyilvánul meg benne, amely képes végtelenné nyitni az esemény terét és idejét. Kifejezni tehát a lényeget: a lélek - hit, képzelet és gondolat - látomásait, megjeleníteni örök igazságokat. Ez az üzenet-közvetítés még megrázóbb erejű a nyolcadik évtizedében járó művésznek azokon a monotípiáin, amelyeken e kivételes tökéletességgel alkalmazott technikához a színek érzékibb hatalma is társul. Byenkor sajnálhatjuk igazán, hogy ennek dokumentálásáról lapunknak le kell mondania. Annál kevésbé a mindenkinek szóló ajánlásról: az október 4-én megnyitott kiállításon saját szemük-lelkűk szerezhet bizonyságot. A földi, emberi lét biblia szerinti kezdete és vége: a Teremtés (Genezis) és az Utolsó ítélet (Apokalipszis) napjainak egetföldet Isten titokzatos tervével átjáró eseményei micsoda varázslatos színekkel-fényekkel nyílnak meg előttünk! És nem csak a képek felülete, de mélyük jelképes üzenete is - befogadhatóan, követhetően azok számára is, akiknek ízlése a hagyományos(abb) művészi ábrázoláshoz idomult. A képekből sugárzó feltétlen hit átélhető műélmény: a néző, ha kicsit is fogékony, látóvá lesz, legyen bár hívő, istenkereső vagy isten-nélküli ember. Kákonyi Konstantina adománya főként ezért igazi ajándék: kincs, mely mindnyájunkat gazdagíthat. S nem csak az év végéig, amíg a kiálltás nyitva tart, hiszen ez kivételes tárlat azért is, mert végleg itt marad, a Keresztény Múzeum modem gyűjteményét gyarapítva. (Reméljük, hogy nem csupán a raktárban rejtőző értékként) Köszönet a művésznek a legutóbbi három esztendő gazdag termésé* ért; a töretlen alkotóerőhöz kitartóan szolgáló egészséget kívánunk. És dr. Prokopp Mária művészettörténésznek is köszönettel tartozunk többszörösen is. Nagyrészt az ő jótékony önsztönzésének köszönhető, hogy az adományozó művész Esztergomot választotta; ő rendezte és nyitotta meg a tárlatot (Felvételünk a megnyitóról: Prokopp Mária - Paskai László prímás-érsek és Cséfalvay Pál kanonok, múzeumigazgató között) Egyszerre vall avatott műértőre és érzékeny befogadóra a kiállítási meghívó lapjain közölt ismertetője. A fentiekben ezt használta kalauzul e sorok írója is, amiért dr. Prokopp Máriának külön köszönettel tartozik. (Erről pedig eszünkbe jut egy régebbi adósság, illetve törlesztésének kötelezettsége - helyreigazítás formájában. Lapunk a kiállítás megnyitója előtt ugyanis szintén az esztergomi származású kitűnő művészettörténésztől kapott cikket, amely 38. számunkban jelent meg. Egyik mondata, sajnos, elírással és hiányosan. A Kákonyi K. - még 1963-ban, Kennedy elnök számára ajándékként készült - művét ismertető sorok helyesen: „Az öt rézlapra olvasztott színes üvegmozaik Minnesota életét és kincseit mutatja be: az örökzöld Fát a Vizet, a természet erőin győzedelmeskedő Embert, majd a gazdag ásványvilágot mint az ipari fejlődés alapját; végül a minnesotai táj jelenik meg mint az ember felüdülését szolgáló nemzeti park.") N.T. A kiállítás a Keresztény Múzeum földszinti termeiben december 31-ig látható ESZTERGOMI HELIKON