Esztergom és Vidéke, 1992
1992-10-22 / 41. szám
336 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ESZTERGOMI HELIKON - Szerkesztőségünk tisztelettel gratulál újabb kitüntetésedhez. Természetesen kínálkozik, hogy először a névadójára kérdezünk: kit tisztelhetünk az ő személyében? Igaz, hogy fordulhatnánk lexikonhoz is, de nálad megbízhatóbb forrást úgysem találnánk. -Weszprémi István aZsámboki János utáni és a Semmelweis előtti kor legjelentősebb magyar orvosa volt. Debreceni székhellyel működött, a 18. század második felében. Orvosdoktori tanulmányait Svájcban végezte. Ismert és elismert volt, mert 1755-ös, londoni kiadású könyvében (Tentamen de inoculande peste) ő vetette fel a himlő és a pestis elleni védőoltás lehetőségét, Jenner előtt 40 esztendővel. így lett az aktív immunizálás gondoltának előfutára. Legalább ennyire fontos azonban, hogy a modern kórbonctan megteremtője, az olasz Morgagni 1761-ben kiadott alapművében többször hivatkozik Weszprémi patológiai tapasztalataira. így a kórbonctan történetébe is beírta a nevét Készített még bábakönyvet, gyermeknevelési tanácsadót, kis öszszefoglalót Magyarország természeti kincseiről. Mégis, a mi szempontunkból legjelentősebb munkája a négykötetes latin nyelvű orvostörténet, amely nem csak a medicina históriájának alapműve, de irodalom- és kultúrtörténetet is nehéz lenne nélküle írni. Magyarán: ő a hazai orvostörténetírás atyja. Ezért nevezték el róla az 1958-ban alapított emlékérmet, amely a szaktörténeti megbecsülés jele. Évente egy személynek adják ki, rávésve a nevét, szép, latin nyelvű oklevél kíséretében. A kiválasztás titkos szavazás útján történik. - Kik kaphatják meg ezt a kitüntetést? - Akiket az elnökség - tagjai sorában például Szentágothai, Schultheisz, Zoltán, Birtalan professzorokkal - arra érdemesnek tart. Megjegyzem, még ha szerénytelenül is hangzik, hogy eleddig körzeti orvos, pláne vidéki még nem került a kitüntetettek közé, akiknek névsora tudományos főmunkatársaktól hazai és külföldi egyetemi tanárokig terjed. - Valóban, az ünnepi ülésen elnöklő Rigelhann Béla professzor is hangsúlyozta az indoklásban, hogy nem főállásban, hanem mindennapi munkád mellett érdemelted ki az emlékérmet Meglepett, hogy orvostörténészi munkásságod már több, mint 500 dolgozatot termett, továbbá, hogy hazai és külföldi előadásaid száma szintén igen nagyüogy jut erre időd? A Magyar Orvostörténelmi Társaság meghívóját dr. Antall József elnök és dr. Schultheisz Emil díszelnök aláírásával kaptuk kézhez: az 1992. szeptember 24-i ünnepi tudományos ülésre, a társaság budapesti székházába. E tudományos ülés keretében vette át a Weszprémi István Emlékérmet dr. Szállási Árpád esztergomi orvostörténész, körzeti orvos, akinek előző kitüntetéséről - az Orvosi Hetilaptól kapott Markusovszky-díjról - ugyancsak idén tudósíthattuk olvasóinkat DR. SZÁLLÁSI ÁRPÁD ORVOSTÖRTÉNÉSZ a Weszprémt Emlékérem idei kitüntetettje - Amivel kezdetben csak hobbiszerűen foglalkoztam, fokozatosan a szenvedélyemmé vált. Érdeklődési köröm szerteágazó. Általában a napi munkám után és a hétvégeken „bütykölgetek". Ez persze nem igen kedvez a hoszszabb lélekzetű munkáknak. Idáig csak kettőre telt az időmből. Az első - városunk egészségügyének története - 1987-ben megjelent. A másik könyv egyelőre kéziratban vár a kiadásra: ez a monográfia a magyar szülészet és gyermekorvoslás történetét tárgyalja, és az Orvostörténelmi Intézet megbízásábók készült. - Az elnökség másik tagja, Karasszon tanár úr kiemelte ritka becsű kézikönyvtáradat Szenvedélyes könyv- és kéziratgyűjtőként is eléggé közismert vagy. - Igen, általában az újságírókat is ez érdekli leginkább: szívesen ismertetik és dicsérik gyűjteményem „kincseit". Ugyanakkor bizonyára tapin tatból - el szokták kerülni a legfontosabb kérdést: mindez mennyibe került? Nos, kijelentem, hogy az alapfizetésemből aligha futotta volna. Ez 1968ban, amikor Esztergomba kerültem, háromezer forint volt. A mostani sem ér többet. Közel négy évtizednyi munka után... Vagyis a fizetés megállapításánál bekalkulálták a hálapénzt, amit én - hagyjuk a szemforgatást - általában elfogadtam. Városunkban sokszor emlegetik - és méltán - Schleifer Matyi bácsit, a szegények ingyenesen gyógyító orvosát. Csakhogy amennyit ő a bányától pengőben kapott, az körülbelül nyolcvanezer forintnak felel meg. Ha nékem csak csak a felét garantálták volna, ma önérzetesebb lennék. Továbbá mentségem, hogy a borítékok tartalma esetemben nem luxuskocsira, nem vadászatokra vagy hajnalig tartó dajdajozásokra ment el, hanem a kézikönyvtáramra. Amely elsősorban nekem érték, és nyilván nem fogom a sírba vinni. Vannak erre méltóbb örököseim: a többi az ő dolguk. - Térjünk vissza tudós körűben is nagy tetszéssel fogadott előadásodra, amelynek címe A debreceni orvosi iskola kialakulása volt Miért éppen ezt a témát választottad? - Annak több oka van. Egyrészt Weszprémi is az ottani iskola-alapítók közé tartozott. Másrészt nemrég jelent meg a Debreceni Orvostudományi Egyetem története című könyv, amelynek előtörténeti része bizony rövidke. Ezt a hiányt részben pótoltam az előadásommal. Továbbá hazánk négy orvosi egyeteme közül alapításakor a debreceni volt a legkevésbé támogatott Végül: ez az egyetlen orvosi egyetemünk, amelyik ma is ott működik, ahol alapították. A pesti fakultás őse Nagyszombatban létesült, a szegedi a menekülésre kényszerült kolozsvárinak, a pécsi a szintén áttelepített pozsonyi orvoskarnak a jogutóda. Történelmi hátrányai ellenére a két világháború között már a debreceni egyetem vált Budapest egyik fő bázisává a professzorok utánpótlásában. A legutóbbi vidéki professzor is innen, a Tiszántúlról jött katedrai meghívással Budapestre. Ám maradjunk csak itthon, a főváros tőszomszédságában: nézzünk szét Esztergomban, amely egyébként Pécshez és Szegedhez is közelebb fekszik, mint Debrecenhez. Lám, dr. Lel-össy Loránd tanár úr, dr. Berbik István kandidátus-főorvos, dr. Jankovich Mihály sebészfőorvos, dr. Illyés Melinda és dr. Esztári Piroska főorvosnők, valamint dr. Zámbori János főorvos: valamennyien Debrecenben végeztek. S gondolom, hogy nem hoztak szégyent sem a városra, sem a medicinára. A fiatalok között úgyszintén akadnak bőven, akik a civis-fővárosban diplomáztak. - Magad hová sorolod? - Mivel sem főorvos, sem fiatal nem vagyok, közéjük nem... Ám az értékelést elvégzi majd az idő. Ha lesz egyáltalán értelme. - Az ünnepi ülésen jelen lévő Benedek István professzor szavait idézem: „Szállási Árpád előadása régen várt élmény volt. Mindig bámulatot kelt sokoldalúságával, pontosságával, alaposságával. Témaválasztása különösen azért ragadott meg, mert az általa Debrecenben megismert tudós professzoroktól nem egy került a pesti egyetemre, vált nekem is Tanárommá. így ellenőrizhetem Szállási Árpád szavait: a valóságot mond-