Esztergom és Vidéke, 1992

1992-10-22 / 41. szám

336 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ESZTERGOMI HELIKON - Szerkesztőségünk tisztelettel gratulál újabb kitüntetésedhez. Természetesen kínálkozik, hogy először a névadójára kérdezünk: kit tisztelhetünk az ő személyé­ben? Igaz, hogy fordulhatnánk le­xikonhoz is, de nálad megbízha­tóbb forrást úgysem találnánk. -Weszprémi István aZsámboki János utáni és a Semmelweis előtti kor legjelentősebb magyar orvosa volt. Debreceni székhellyel műkö­dött, a 18. század második felében. Orvosdoktori tanulmányait Svájc­ban végezte. Ismert és elismert volt, mert 1755-ös, londoni kiadá­sú könyvében (Tentamen de ino­culande peste) ő vetette fel a him­lő és a pestis elleni védőoltás lehe­tőségét, Jenner előtt 40 esztendő­vel. így lett az aktív immunizálás gondoltának előfutára. Legalább ennyire fontos azonban, hogy a modern kórbonctan megteremtő­je, az olasz Morgagni 1761-ben kiadott alapművében többször hi­vatkozik Weszprémi patológiai ta­pasztalataira. így a kórbonctan történetébe is beírta a nevét Ké­szített még bábakönyvet, gyer­meknevelési tanácsadót, kis ösz­szefoglalót Magyarország termé­szeti kincseiről. Mégis, a mi szem­pontunkból legjelentősebb mun­kája a négykötetes latin nyelvű or­vostörténet, amely nem csak a me­dicina históriájának alapműve, de irodalom- és kultúrtörténetet is ne­héz lenne nélküle írni. Magyarán: ő a hazai orvostörténetírás atyja. Ezért nevezték el róla az 1958-ban alapított emlékérmet, amely a szaktörténeti megbecsülés jele. Évente egy személynek adják ki, rávésve a nevét, szép, latin nyelvű oklevél kíséretében. A kiválasztás titkos szavazás útján történik. - Kik kaphatják meg ezt a ki­tüntetést? - Akiket az elnökség - tagjai sorában például Szentágothai, Schultheisz, Zoltán, Birtalan pro­fesszorokkal - arra érdemesnek tart. Megjegyzem, még ha sze­rénytelenül is hangzik, hogy eled­dig körzeti orvos, pláne vidéki még nem került a kitüntetettek kö­zé, akiknek névsora tudományos főmunkatársaktól hazai és külföl­di egyetemi tanárokig terjed. - Valóban, az ünnepi ülésen el­nöklő Rigelhann Béla professzor is hangsúlyozta az indoklásban, hogy nem főállásban, hanem min­dennapi munkád mellett érdemel­ted ki az emlékérmet Meglepett, hogy orvostörténészi munkássá­god már több, mint 500 dolgozatot termett, továbbá, hogy hazai és külföldi előadásaid száma szintén igen nagyüogy jut erre időd? A Magyar Orvostörténelmi Társaság meghívóját dr. Antall József elnök és dr. Schultheisz Emil díszel­nök aláírásával kaptuk kézhez: az 1992. szeptember 24-i ünnepi tudományos ülésre, a társaság budapesti székházába. E tudományos ülés keretében vette át a Weszprémi István Emlékérmet dr. Szállási Árpád esztergomi orvostörténész, körzeti orvos, akinek elő­ző kitüntetéséről - az Orvosi Hetilaptól kapott Mar­kusovszky-díjról - ugyancsak idén tudósíthattuk ol­vasóinkat DR. SZÁLLÁSI ÁRPÁD ORVOSTÖRTÉNÉSZ a Weszprémt Emlékérem idei kitüntetettje - Amivel kezdetben csak hobbi­szerűen foglalkoztam, fokozato­san a szenvedélyemmé vált. Ér­deklődési köröm szerteágazó. Ál­talában a napi munkám után és a hétvégeken „bütykölgetek". Ez persze nem igen kedvez a hosz­szabb lélekzetű munkáknak. Idáig csak kettőre telt az időmből. Az első - városunk egészségügyének története - 1987-ben megjelent. A másik könyv egyelőre kéziratban vár a kiadásra: ez a monográfia a magyar szülészet és gyermekor­voslás történetét tárgyalja, és az Orvostörténelmi Intézet megbízá­sábók készült. - Az elnökség másik tagja, Ka­rasszon tanár úr kiemelte ritka becsű kézikönyvtáradat Szen­vedélyes könyv- és kéziratgyűj­tőként is eléggé közismert vagy. - Igen, általában az újságírókat is ez érdekli leginkább: szívesen ismertetik és dicsérik gyűjtemé­nyem „kincseit". Ugyanakkor ­bizonyára tapin tatból - el szokták kerülni a legfontosabb kérdést: mindez mennyibe került? Nos, ki­jelentem, hogy az alapfizetésem­ből aligha futotta volna. Ez 1968­ban, amikor Esztergomba kerül­tem, háromezer forint volt. A mos­tani sem ér többet. Közel négy év­tizednyi munka után... Vagyis a fizetés megállapításánál bekalku­lálták a hálapénzt, amit én - hagy­juk a szemforgatást - általában el­fogadtam. Városunkban sokszor emlegetik - és méltán - Schleifer Matyi bácsit, a szegények ingye­nesen gyógyító orvosát. Csakhogy amennyit ő a bányától pengőben kapott, az körülbelül nyolcvan­ezer forintnak felel meg. Ha né­kem csak csak a felét garantálták volna, ma önérzetesebb lennék. Továbbá mentségem, hogy a borí­tékok tartalma esetemben nem lu­xuskocsira, nem vadászatokra vagy hajnalig tartó dajdajozásokra ment el, hanem a kézikönyvtáram­ra. Amely elsősorban nekem érték, és nyilván nem fogom a sírba vin­ni. Vannak erre méltóbb örököse­im: a többi az ő dolguk. - Térjünk vissza tudós körű­ben is nagy tetszéssel fogadott előadásodra, amelynek címe A debreceni orvosi iskola kialaku­lása volt Miért éppen ezt a té­mát választottad? - Annak több oka van. Egyrészt Weszprémi is az ottani iskola-ala­pítók közé tartozott. Másrészt nemrég jelent meg a Debreceni Orvostudományi Egyetem törté­nete című könyv, amelynek előtör­téneti része bizony rövidke. Ezt a hiányt részben pótoltam az előa­dásommal. Továbbá hazánk négy orvosi egyeteme közül alapítása­kor a debreceni volt a legkevésbé támogatott Végül: ez az egyetlen orvosi egyetemünk, amelyik ma is ott működik, ahol alapították. A pesti fakultás őse Nagyszombat­ban létesült, a szegedi a menekü­lésre kényszerült kolozsvárinak, a pécsi a szintén áttelepített pozso­nyi orvoskarnak a jogutóda. Törté­nelmi hátrányai ellenére a két vi­lágháború között már a debreceni egyetem vált Budapest egyik fő bázisává a professzorok utánpót­lásában. A legutóbbi vidéki pro­fesszor is innen, a Tiszántúlról jött katedrai meghívással Budapestre. Ám maradjunk csak itthon, a fővá­ros tőszomszédságában: nézzünk szét Esztergomban, amely egyéb­ként Pécshez és Szegedhez is kö­zelebb fekszik, mint Debrecenhez. Lám, dr. Lel-össy Loránd tanár úr, dr. Berbik István kandidátus-főor­vos, dr. Jankovich Mihály sebész­főorvos, dr. Illyés Melinda és dr. Esztári Piroska főorvosnők, vala­mint dr. Zámbori János főorvos: ­valamennyien Debrecenben vé­geztek. S gondolom, hogy nem hoztak szégyent sem a városra, sem a medicinára. A fiatalok kö­zött úgyszintén akadnak bőven, akik a civis-fővárosban diplomáz­tak. - Magad hová sorolod? - Mivel sem főorvos, sem fiatal nem vagyok, közéjük nem... Ám az értékelést elvégzi majd az idő. Ha lesz egyáltalán értelme. - Az ünnepi ülésen jelen lévő Benedek István professzor sza­vait idézem: „Szállási Árpád előadása régen várt élmény volt. Mindig bámulatot kelt sokoldalúságával, pontossá­gával, alaposságával. Téma­választása különösen azért ra­gadott meg, mert az általa Debrecenben megismert tu­dós professzoroktól nem egy került a pesti egyetemre, vált nekem is Tanárommá. így el­lenőrizhetem Szállási Árpád szavait: a valóságot mond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom