Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-29 / 20. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 IDŐLAPOZÓ SIMOR RESTIK Eiítercora, ftíLru.ir 26 A herczegprimásért viselt gyász csütörtökön végződött, midőn a főszékesegyházban a harmadik és utolsó requiemet szolgáltatták emlékének. A főszékesegyház ormán gyászlobogót lengetett a szél. A nagy harang bánatos panaszszal hivta össze a gyászoló székváros apraját-nagyját. A herczegprimás végső rendeletéhez képest az utolsó requiem is a lehető legegyszerűbb volt. Nem hivtak meg országos gyászgyülekezetet, nem mondtak magyar és latin parentatiókat, mint Scitovszky, Kopácsy és Rudnay emlékezetére. A kupola alatt fölállított egyszerű ravatalon a herczegi és bíbornoki szimbólumokat állítottak ki virágtalanul, koszorutlanul. József főherceg, Thurn-Taxis, Pálffy herczeg, az országgyűlés koszorúja lent maradt a krypta oltárán. A szanktuáriumot fekete lepellel vonták be. A primás trónusát és székét gyászba burkolták. A ravatal körül csoportosult a főgymnázium, a reáliskola s a tanítóképző intézet növendéksége gyászlobogók alatt. Az érseki árvaház növendékei, a vízivárosi zárdával testületileg jelentek meg. A kath. egyesületek is lobogóik alatt vonultak fel. Valamennyi kanonoki stallum be volt töltve a főkáptalan tagjaival. A növendékpapok padjai fölött foglaltak helyet a hatóságok és testületek. A törvényhatóságot Kruplanicz Kálmán kir. tan. alispán, a várost Helcz Antal polgármester, a közös hadsereg tisztikarát Grivicsics lovag ezredes vezette. Ott voltak a gyászgyülekezetben a primás összes rokonai s az állami szolgálatba esketett primási gazdatisztek. A főszékesegyház összes padjait betöltötte a város polgársága. Palásthy Pál püspök, a herczegprimás fölszentelt segédpüspökje pontifikált egyszerű segédlettel. A főszékesegyházi zenekar ugyanazt a gyászmisét és libérát adta elő, mint az első rekviemen: Schöpf rekviemét és Führer libéráját. A főszékesegyház sírboltja zárva maradt. Az egész gyászgyülekezetben nem láttunk más vendéget Dankó József pozsonyi prépostnál. Megható egyszerűséggel végződött a harmadik és utolsó exequia, mely után a gyászszertartás közönsége lassan eloszlott. Az egész gyászgyülekezetet uj fajdalom verte le. Még az egyszerű néposztályon Is meglátszott a levertség az érseki szék elvétele miatt, így végződött az utolsó Simor-rekviem kettős fájdalommal, kettős gyászszal. Az Esztergom és Vidéke 1891. febwár 28-i számának betiíhív vezércikke m • • Két szamárfül története Jilli „Nem erővel lesz tudós az ember. Wí: Iskolás éveink alatt megismerked tünk számos nagy királlyal, hadvezér rel, tudóssal, költővel. Arról azonbar nem, vagy alig tanultunk, hogy ezek; híres emberek milyen gyerekek vol tak. Bizony néha rakoncátlanok, ele venek, vagyis hasonlóak a mai gyere kekhez. Az alábbi kis történet egy kalando: sorsú férfiú gyermekkorának régen el feledett délelőttjét idézi fel... 1562 tavaszának valamelyik elsc napján történt: a zólyomi vár tanuló szobájának mélyén a tanár hiába pró bálta kis tanítványát elvezetni a tudo mánynak a kisfiú számára még isme retlen tájaira, a gyerek gondolatai í várudvaron hancúrozó társainál jár tak. Tanára hiába adta kezébe féltet kincsét, Volaterranus lexikonát, aí örökmozgó fiúcska dacosan hallga tott. Nevelője egy idő után magán hagyta, de előzőleg bizony megszidta Mondandóját egy korabeli közmon dással zárta, amin az amúgy érzéken) lelkű gyermek eltűnődött. Gondolko dás közben mereven nézte a köny\ címlapját. Mit is mondott a mester' Milyen marad, ha nem tanul? Olyan mint ezek az O betűk, ha egy kicsi kiegészíti őket... Pár pillanat múlva Í COMMENTARIORUM szó O betű jeiből nagy, elálló fülü szamarak néztek ki. Ezek bizony nem szépek - gon dolta a kisfiú. - O nem szeretne szamár lenni! De akkor bizony tanúin kell. Igaza van Bornemissza tanár úrnak! S hogy el ne feledje nevelője intését, a könyv utolsó lapjára felírt* az akkor nagyon ismert latin közmondást: „Nem erővel lesz tudós az ember hanem szorgalmas tanulással." Nem tudni, mit szólt a kisfiú nevelője az odakanyarított sorokért, de hí CGmMENTARIfRVM •RCANORVM RAPH AELtí VOLATERRANI, OCTO öl m'g'nta libri jccurstius quám antchac cxculí, cum dupiici corundcm indice fccundiim Tomos cűllcdto. Itcra Occonomíaii Xcnophonrís.ab codem latío dorutus. BAÍttE/E.IN OrPICfNA FROBK' 11 I A NA, ANNO M. D • XXX. Az 1848-49-es szabadságharc egyik jellegzetes alakjáról úgy tudta a közvélemény, hogy Esztergomban fogták el, Pozsonyban végezték ki. A szabadságharc pap-résztvevői közé tartozott, azok közé, akik együtt voltak a honvédekkel az első vonalban, hazaszeretetre és bátorságra buzdítva a katonákat. Borovszky vármegye-monográfiája ír Gasparich Kiliti Márkról, a legendás ferences barátról. Bóna Gábor újabb kutatásai alapján városunkról most egy „szégyenfoltot" el tudunk távolítani: nem Esztergomban adták fel! Negyedszázada sem találtuk a megyefőnök elnöki irataiban nyomát ennek a legendának. A Zalai Gyűjtemény 33. számú kötete - a témához illő kiadásban és szerkesztésben - „A szabadságharc zalai honvédéi 1848-1849" című kötet, benne Bóna Gábor írása. Elmondja, hogy a muraközi - 1810-ben született - horvát parasztfiú, mint ferences barát, 1848 októberében csatlakozott Perczel Mór tábornok törzskarához. 1849. április 3-án a szenttamási sáncok (ma Jugoszlávia, vagy Szerbia?) ellen indított, sikertelennek tűnő támadás során, kereszttel a kezében állt a honvédek élére, akik őt, a keresztet követve - most már győzelmesenharcoltak, a délvidéki lázadás Gasparích (Márk) Kilitről központját eltiporták. Perczel Mór Gasparichot, „hadlelkészi főnökként", őrnagyi címmel ruházta fel. Most pedig a kiadvány szövege: „A szabadságharc után a császáriak körözést adtak ki ellene, egyelőre azonban sikerült illegálitásban maradnia. Esztergomba költözött, ahol álnéven írnoki állást vállalt. Szabadságszeretete azonban veszélyes vállalkozásba sodorta. Egy függetlenségi szervezkedés tagja lett, s ennek egyik szervező útja során 1852 februárjában Gyöngyösön elfogták. Több mint egy évig tartó, ismétlődő kihallgatásai során szerveszkedéséről, társairól semmit nem volt hajlandó elárulni. E megátalkodottság - noha 1848/49-es tevékenységén, valamint „communistikus egyénre" valló naplóján kívül (Szent Ferenc egyéniségében nem találtunk-e bizonyos communisticus elveket? nem bolsevizmusra gondolva!) melyek a halálos ítéletet igazában nem indokolhatták, más komoly vádat nem tudtak rábizonyítani - büntetése végül is a halálos ítélet lett. Az 1853. augusztus 10-én Bécsben kimondott ítéletet szeptember 2-án Pozsonyban hajtották végre." Egy újabb esztergomi feladat: mely néven élt itt, hol dolgozott? Hősöket teremtő világunkban egy valódi hős megérdemelné, hogy kimondjuk: ki volt, hős volt! Ortutay András A fiúcska megfogadta nevelője ta| nácsát. A kis tudatlan, mozgékony : gyerekből európai hírű költő lett, a magyar világi líra megteremtője. Azt, hogy ezt az utat bejárhatta, nagymér5 tékben nevelőjének, Bornemissza Pé1 ternek köszönhette. Talán ezt a távoli í jövőt érezte meg akkor, amikor a - könyv utolsó oldalának legaljára ma- gyárul még ezt írta fel: „A kegyelmed c tanítványa, Balasi Bálint". Bánomyné Kovács Ildikó csóválta is a fejét, tanítványa későbt sem tudott leszokni arról, hogy a könyvben ne húzzon alá sorokat, ne írjon a lapszélére feljegyzéseket. Érdekes módon ezek a bejegyzések azokon az oldalakon találhatók, amelyek az irodalomról szólnak.