Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-08 / 17. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 Utcát ugyan neveztek el róla, de e név sokak számára semmit sem jelent. Igaz, ő is csak 24 éves korától viselte, azelőtt Kucsera volt, Kucsera Vendel esztergomi orgonakészítő fia. A belvárosi plébánia anyakönyvi bejegyzéséből tudjuk, hogy a Bazilika felszentelésének évében született. 23 éves korában alapítója lesz az Esztergom és Vidékének, és ezzel majdnem egyidőben doktorál. Első nagyobb műve ez a bölcsészdoktori dolgozat, s a legalaposabb munkája is egyben. Benne Rumy Károly György pályarajzát adja, aki a felvilágosodás és reformkor szorgalmas irodalmára, ismeretterjesztő „napszámosa" volt, 1828 őszétől a szeminárium tanáraként Esztergomban működött és itt is halt meg 1847-ben. Munkássága kísértetiesen hasonlít a Kőrösy éhez: mindkettőjük tevékenységét mohó, sokirányú érdeklődés vezérli, amelyből többnyire hiányzik az elmélyültség. Hírlapíróként a Szabadelvű sajtót! című röpirattal jelentkezik, ezzel szabja meg az Esztergom és Vidéke irányát: „Helyi laptól nem kívánhatunk lehetetlent. Mert nem tartjuk lehetetlennek a közügy őszinte szolgálatát. Szolgálja tehát városunk minden érdekét, lelkesen, föláldozó igazságszeretettel, függetlenül és egyenes szóval." Es ő így is cselekszik. Kedvenc témái a városrészek egyesítése, a vasútépítés, a vashíd, az állandó színház, az idegenforgalom. Elképzelése, hogy Esztergom a pestiek nyaralóhelye legyen, amihez viszont a várost „komfortossá" kell tenni. A város megismertetésének érdekében írja Esztergom című könyvecskéjét 1886ban. Újsághír szerint német nyelvű ismertetést is megjelentetett. Szülővárosához ambivalens érzések fűzik. A történelmi hagyományokra büszkén méltó modernizációt szorgalmazó publicista karcolataiban és regényeiben gyakran feltűnik a műveletlen és pökhendi vidéki polgár alakja is. Szépirodalmi kísérletei sorába a tárcákon, elbeszéléseken kívül ez a három regény tartozik. Az első kettő (A kirepült galamb Félrevert harangok) romantikus szerelmi történet: az árva Mari és a szegény, fiatal értelmiségi, Kovács László históriája, bonyolult mesefűzéssel, idealizált és anekdotikus figurákkal, akik többé-kevésbbé sikerült Jókai-utánzatok. Harmadik regénye, az Elkésett apostol más hangvételű. Hőse egy nagyon tehetséges fiatalember, aki csak megalkuvással - érdekházassággal - tud kievickélni szívszakasztó nyomorúságából. Önálló szépírói munkássága mellett amolyan irodalmi mindenes is Esztergomban. Tanár a reáliskolában, s megírja az intézmény történetét. Emlékkönyvet szerkeszt a város török alóli felszabadulásának 200. évfordulóján. Antológiát állít össze a katolikus költők műveiből. Mulattató Zsebkönyvtár címen a nyomdász Buzárovitscsal sorozatot indít, amelyben 1888-ig 50 füzet jelenik meg. Bár rajong Esztergom tájszépségeiért, történelmi múltjáért és műkincseiért, - magasabb szellemi horizontra, Budapestre vágyik. 1892-ben kerül oda, a belvárosi főreál tanára lesz. Ettől kezdve cikkei nem csak számtalan vidéki lapban, de igen sok fővárosi újságban is megjelennek. KorrajNoha nyugdíjazása után -1911től - Dömösön élt, kapcsolata az esztergomi újságokkal haláláig megmaradt. Tárcáival gyakran jelentkezik bennük. 1917 karácsonyától Lapunk négy évtizede címen emlékezik meg az Esztergom és Vidéke múltjáról, egyben a város kulturális életének eseményeit is igyekszik áttekinteni. A hat folytatás mindennek meglehetősen szervetlen krónikája: érződik rajta a szétszórtság, a betegség. (Béna lábait gyógyítandó, élete végefelé Kőrösy még Lourdesba is elzarándokolt.) Dömös szép fekvésével vonzotta, saját tervei szerint építtetett ott nagy házat, a főúton, amely kis Néhai jó Kőrösy László (1856 -1918) zok címen nagy kortársak életrajzait írja meg: XIII. Leó pápával kezdi, Ferenc Józseffel majd Kossuthtal folytatja. Vaszary Kolos hercegprímás életrajzának hátlapján gazdag programot ígér, de a sorozatot tíz személy után abbahagyja. Érdeklődése a művészettörténet felé fordul. Nyári szünidőit Egyiptomban tölti, s 1896ban megjelenik tollából az Egiptom művészete: igényes kivitelű, vaskos kötet, amelyet Juhász Árpád 250rajzzal illusztrált. Címlapja 1. kötetként jelzi, az Egyetemes művészettörténet 12 kötetesre tervezett egész épületét is felvázolva. A valóság azonban az, hogy élete utolsó_tíz*évében - legalábbis a könyvészet tanúsága szerint - Kőrösynek egyetlen önálló kötete sem jelent meg, sem ebben, sem más témában. saroktornyáról ma is könnyen fölismerhető. Elég későn nősült, felesége - Kendői Júlia - jóval fiatalabb volt nála, mégis öt évvel korábban halt meg. így amikor 1918. április 26-án Kőrösy László is végleg lehunyta szemét, két fiatal leányt hagyott árvaságban. (Az ő életük későbbi története olyan, mintha apjuk szentimentális elbeszéléseiből kanyarogna elő...) Az Esztergom és Vidékében Homor Imre számol be részletesen a dömösi temetésről. Majd hamarosan - május 9-én - felhívás jelenik meg az újságban: Síremléket Kőrösy Lászlónak! Hónapokon keresztül gyűlnek az adományok, a lap szeptember 22-ig folyamatosan közli az adakozók nevét és az összeget, - aztán a nemes szándék egyszerre elnémul a háborús összeomlás és a forradalmak Egy kis virágcsokrot küldünk ma levélben a dömösi sírra, dr. Kőrösy László sírjára. Egy év előtt hunyta le örök álomra szemeit ez az Esztergomot lángoló lélekkel szerető férfiú, aki törődött testben is utolsó percében is fiatalos szívvel csüggött e város jobb jövőjén, boldogulásán, melyet szolgálni meg nem szűnt egy egész életen át. Most, amikor valóban nagy eszmék mozgatják, rázzák Európaszerte az emberi társadalom fundamentumait s a lelkekben nemcsak a közszereplésre alkalmas konjuktúrák, hanem valóban erősen megérett meggyőződések is új kilátásokat nyitnak és nagy terveket segítenek diadalra juttatni, szeretném a közügyért dolgozni vágyó esztergomiak tekintetét Kőrösy László nagy alakjára irányítani. Szeretném, ha az általános emberi érdekek mellett - melyek kétségtelenül ma a legfontosabbak, - a mi szűkebb világunkra, Esztergomra is új fény fakadna, új és boldog perspektívák nyílnának, s azok, akiket a forradalmi viszonyok magasra segítettek, Kőrösynek Esztergomot lángolóan szerető szívével működnének. Szeretném, ha minél többen dolgoznának oly eredménnyel, oly törhetetlen szülőföld-iránti szeretettel, hogy valamikor majd sírjukra úgy hulljanak a kegyelet virágai földiéi részéről, mint a mi Kőrösynknek, akire egy év után íme, forradalmak kigyúlta, trónok ledőlte, új világok keletkezése közben is kegyelettel és szeretettel emlékezünk. H(omor) I(mre) (Esztergom és Vidéke, 1919. ápr. 27.2.1). hangzavarában, az összegyűlt 2071 koronát pedig valószínűleg elsodorják az infláció árhullámai. Emlékmű máig sincs a családi síron, csak a leszármazottak sírkövei. Az író és felesége nevét csak egy leszúrható és kivehető vastáblácska őrzi, amely szinte elvész a rózsák mögött. (Szerkesztőbizottságunk, amely az első lapalapító sírjánál május l-jén tisztelgő látogatást tett, kénytelen szomorúan jelenteni: a körálakú vastáblát nem találta helyén. És pedig nem azért, mert „szinte elveszett a rózsák mögött"... A szépen rendben tartott síron most nem voltak rózsák; a tábla „nélkülük" és valóban veszett el. Ám - mint útibeszámolónkban olvashatják - nem „nyomtalanul"...) Halálának első évfordulóján csak Homor Imre (H.I.) emlékszik meg róla: a rövid méltatást, amely már a történelmi változások hevületében fogant, az Esztergom és Vidéke adja közre. Több mint félévszázados hallgatás után, emlékét 1978-ban Pastinszky Miklós eleveníti fel (a Dunakanyar 2. számában), 1986-ban pedig az újraindult Esztergom és Vidéke, amely kezdettől az ő örökségével kíván „gazdálkodni". Mint szépírót Hegedűs Rajmund méltatta. (Új Forrás, 1986.4. sz.) Tavaly novemberben a Martos Flóra kollégiumnak ő lett az új névadója. Az avatáson megjelent egyik unokája, Magdi néni, aki ma is a dömösi házban lakik. Tőle tudjuk, hogy egy-két bútordarabon kívül semmilyen tárgyi emlék nem maradt nagyapja után, akinek hatalmas könyvtára is elkallodótt. A kéziratoknak, fényképeknek is nyoma veszett. Magdi néni birtokában csupán egy egészalakos, életnagyságú festmény volt, amelyet aztán a községi könyvtárra bízott, letétként. így Kőrösy személyiségéről ma ez az egyetlen, nyilvánosan is látható emlékjel. Lapja - lapunk - szinte megszámlálhatatlan hosszabb-rövidebb írását őrizte meg, közülük sokat névjellel vagy álnéven publikált. Regényei is először az Esztergom és Vidékében jelentek meg folytatásokban. Könyvei csak egy kiadást értek meg, ezek részben a Bibliotékában, részben a városi könyvtárban, részben az Országos Széchényi Könyvtárban megtalálhatók. Publicisztikája feltáratlanul, kutatókra vár. Mivel igényes életmű, biztosan örömöket lelnék benne, - s mert igen széleskörű, lehet, hogy meglepetéseket is tartogat. Szabó Mária