Esztergom és Vidéke, 1992

1992-05-08 / 17. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 MEGIZMOSODTUNK Lapunk az idén fennállásának 113. esztendejét tapossa. Közel negyvenkét évi tiltás után indult újra, előbb műsorfüzetként, majd 1988 decemberétől helyismereti és idegenforgalmi tudósítóként - afféle féllegális kiadványként. „Törvényes" lappá 1990. május 18-án váltunk, ekkor kaptuk meg a hivatalos lapengedélyt. Elődeink 1879 és 1944 között igyekeztek pártatlanul, pártoktól függetlenül, hitelesen tájékoztatni a Város és környéke közönségét. A „Vidékét" az önkormányzat félhivatalos szócsöveként is számontartották. A jelenlegi szerkesztőség, melyben jelen vannak a kormánypártok és az ellenzék tagjai, továbbá a párton kívüliek, társadalmi önszerveződés révén, spontán módon alakult ki. A különböző csatornákon visszaáramló vélemények szerint az Esztergom és Vidékét elsősorban a helyi társadalomnak a Város sorsát figyelemmel kísérő tagjai, főként a "véleményformáló" értelmiségiek olvassák. Az a minősítés, hogy "réteglap" vagyunk amit néha kritikának szánnak - számunkra nem sértő, mert ebben egyúttal a lap színvonala, értéke is testet ölt. A gazdasági alapokat tekintve, az utóbbi időben mi is kissé megrendültünk, noha kiadónk, a Gran Tours a múlt év nyarán egy kiadványszerkesztő számítógépet vásárolt, így a lap előállításának legköltségesebb munkafázisát, önköltségi áron, magunk végezzük. Számos más város lapjától eltérően a mi újságunk mind a mai napig javarészt „társadalmi" munkában készül és gazdaságilag is jórészt önfenntartó. Az önkormányzati támogatás aránya a legutóbbi napokig nem érte el az egyharmadot. Ezért - saját korlátainkat és az „objektív" akadályokat leküzdendő - önfejlesztő pályázatot készítettünk. Arra kértük a város képviselőtestületét, hogy a jelenlegi szerkesztőséget és a kiadót ismerje el, és a korábbi hozzájárulást növelve erősítsen meg bennünket. A Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság előterjesztése nyomán a képviselőtestület elismerte a szerkesztőség hat éves erőfeszítéseit, s elfogadta lapunk pártsemleges irányvonalát. A szerkesztőség és akiadó - erkölcsiekben és anyagiakban megerősítve úgyszintén bizalmat kapott. így,,/elsőbb osztályba lépve" egykét év alatt szeretnénk meghódítani az „... és Vidékét", ezáltal egy kistáj, az egykori Esztergom vármegye Dunán inneni részének lapjává válni. S ez természetesen nem csak a példányszám jelentős növelését eredményezné, hanem néhány év múltán egy profibb, színesebb - főállású munkatársakkal megerősített - hetente kétszer megjelenő lap megvalósulását is. Egyelőre a főszerkesztői félállás mellé egy főállású státuszt kaptunk, de ennek is örülünk. (A leendő munkatárs egyben a Városháza sajtóreferensi szerepét is betölti.) Továbbá szeretnénk létrehozni azokat a csatornákat, amelyek a Városháza és a civil társadalom közötti híráramoltatást segítenék elő. Ezzel hozzájárulhatnánk ahhoz, hogy a Város társadalma - a négy évtizednyi lefojtottság és a gazdasági nyomorúság rontó hatásai ellenére-ismét összekovácsolódh ásson. E célt több vitázó, tényfeltáró, s ha kell, „odamondogató" írással, s számos színes hírrel szeretnénk szolgálni. Természetesen a mi tenniakarásunk - önmagában - fabatkát sem ér. Kér jük tehát a városra odafigyelő s érte tenni akaró Olvasó segítségét! A szerkesztőség Dömösre zarándokoltunk Lapunkat, mint a címlap is hirdeti, dr. Kőrösy László alapította 1879-ben. Régóta tervezte szerkesztőségünk, hogy elzarándokol a nagynevű előd sírjához. Erre május l-jén került sor, amikor is három Trabanttal kerekedtünk föl. A sírt némi keresés után meg is találtuk - emlékjel nélkül! A Kőrösy nevét megörökítő, kerek öntöttvas táblát (amely az itt közölt régebbi fotón még látható) vandál kezek összetörték. Mint később megtudtuk, darabjait Magdi néninek, a Kőrösy-unokának még idejében sikerült hazamentenie. Mi előbb a sírra helyeztük az Esztergom és Vidéke koszorúját, alátéve a legújabb számot, s a márciusi 15-i mellékletet, majd ősi szokás szerűit némi italt cseppentettünk a hamvakat borító földre. Az aranyló napsütésben egy kis időt még a sírnál töltöttünk, elvitatkozva a nemzet sorsáról, majd meglátogattuk az egykori Kőrösy-házat, amelyben most a nagymamakorú unoka és a dédunoka él. Mivel Magdi nénit nem találtuk otthon, lányának adtuk át az Esztergom és Vidéke legújabb számát, s megígértük, hogy még eljövünk. Ezután betértünk egy helyi fogadóba, ahol igazi munkaebédet tartottunk, s megbeszéltük annak a számnak a tartalmát, amelyet a Tisztelt Olvasó most a kezében tart. Reméljük, hogy az ott elfogyasztott csekélyke sör hatása nem érződik e szám színvonalán... Fokozott figyelemmel állunk ört a napi események fölött. Pártoktól függetlenül pusztán a közérdek vezeti tollúnkat. Nem habozunk az érdemnek megadni jutalmát, valamint a bűnnek, a magyartalanságnak, a haszonlesésnek, az ostobaságnak letörni szarvait Czikkeinkben részint a kulíurát

y részint az anyagi gyarapodást iparkodunk előre vinni, hisz olyan sok még a tennivaló... (Az Esztergom és Vidéke elój elhívásából 1894. december 30.)