Esztergom és Vidéke, 1992

1992-03-27 / 11. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 IDŐLAPOZÓ Kastélyok, várak, templomok a régi Esztergom vármegyében Reviczky-kúria Bikolpusztán Süttőtől 5 km-re délre, a Bikol patak fölött egy kis teraszon, parkjainak roncsai között áll a Reviczkykúria. Valahol itt lehetett a középkori Bikol falu központja. Erre több régészeti lelet utal, valamint a közelben egy kis földvár. (Ezt egy későbbi cikkben mutatjuk be.) A török pusztította el a környék több kis településével együtt. A hódoltság után sem születtek újjá, csak tanyák és majorok őrzik neveiket (Alsóvadács, Felsővadács). A gyakran változó földbirtokos családok közül a Sissayak fogtak jelentős építkezésbe. 1760 körül épült a ma is látható kis barokk kastély (a szerte heverő korabeli téglákon ezt az évszámot találjuk). A XIX. sz-ban Esztergom közéletében is szerepet kapó Reviczky család tulajdonába kerül, a máig használt elnevezés is rájuk utal. Utolsó tulajdonosok a Radvánszkyak. A földszintes, manzárdtetős kúria rendkívül kiegyensúlyozott kompozíciójú homlokzataival szépen illeszkedik a nagyszerű természeti környezetbe. Külső díszítése, berendezése szinte teljesen elpusztult. Több eredménytelen kísérlet történt megmentéséért, közben nem messze fényűző vadászház épült Az elpusztult parkban viszonylag jó állapotú kápolnát alatta kriptát találunk. Meglepő fordulat történt a kúria életében a 80-as évek végén. A teljesen romos épületet a műemlékfelügyelőség új födémmel és tetőszerkezettel látta el. Napjainkban az ország egyik legszebb környezetében álló kis barokk alkotás évek óta várja helyreállításának befejezését - vagy az újabb pusztulási folyamatot... Bánhidy László Brenner Júlia a háború befejeztével folytatta karitatív tevékenységét. Fennmaradt 1920. március 10ről Meszlényi Zoltán érseki titkár levele, amelyben a szenttamási szegény gyerekek élelmezésére indított akció vezetését köszöni meg Brenner Júlia zongoratanárnőnek. Ugyanez a szociális érzés vezette e nehéz években is a városi zeneiskola megalapításáért kezdett nem kis küzdelmre. Eddig ugyanis az 1874 óta működő, Prokopp János által alapított Zenei Kör, később Zeneegylet „csak fél munkát végez", írja Brenner Júlia az Esztergom 1920. május 1-i számában megjelent „A komoly irányú zeneoktatás" című cikkében, majd így folytatja: „mert csak hangversenyeket rendez, de zenélő közösséget nem nevel... sürgős feladata Zeneegyletünknek, hogy korunk követelményeinek megfelelő zeneiskolát létesítsen városunkban... amely nyissa meg kapuit a nép gyermekei számára is... a céltudatos és általános zeneoktatás mellett sok tehetséget menthetünk meg a magyar zeneművészet számára." 1926-ban öccse, dr. Brenner Antal, mint a város főjegyzője, polgármesterhelyettese és a város képviselőtestületének tagja, akihez a zeneiskola ügye is tartozott az ügy mellé állt. Biztosította a szükséges termeket és azok üzemeltetését is. A helyi zeneoktatóknak ekkor is sikerült meghiúsítani a szépen induló kezdeményezést. 1928. júliusában Brenner Júlia ismét felhívást közöl az Esztergom című lapban a szülőkhöz, hogy írassák be gyermekeiket a szeptemberben induló városi zeneiskolába. Augusztus 15-ig 47 fő jelentkezett, zömében Brenner Júlia magántanítványai. így 1928. szeptember 12-én megindult Esztergom első városi zeneiskolája. Igazgatónak Buchner Antal főszékesegyházi karnagyot nyerte meg, a zongorát ő maga tanította. Az első év azonban elgondolásom egy nép-zeneiskola, mely gyűjtőhelye lenne a dalt és muzsikát művelni akaró minden osztály- és nembeli tanulóifjúsápnak és magasabb korosztályoknak is... közönségünk inkább a kevésbé hivatottakat pártolja, mert nem akarnak művészt csinálni gyermekeikből... Esztergomnak egyelőre nem igénye, hogy iskolája minden tanszékén a Zeneművészeti Főiskola tanBrenner Júlia (1876-1960) IIL A városi zeneiskoiii mdp anyagi veszteséggel zárult. 1929 júniusában a tanév végén Brenner Júlia fájó szívvel elhagyta tanítványaival együtt az iskolát. Ismét nehéz évek következtek Brenner Júlia életében. Otthona, a családi ház még 1915-ben leégett, és az újjáépítésre felvett nagy kölcsönt az infláció miatt 1930-ig sem tudták kifizetni. így azt el kellett adni. Brenner Júlia édesanyjával és 3 testvérével a szőlőjükbe költözött (Mély-u. 2.) Brenner Júlia, az ünnepelt zongoratanárnő önállósulni akart, és ezért 1932-től önálló ház építésébe kezdett a Mátyás király u. 29. szám alatt. Zeneiskoláját a Sissay-u. 1-ből ide tette át és új lendülettel készült az újabb, életképesebb városi zeneiskola alapítására. 1937 áprilisában, miután 1936 decemberében végleg megsnt a Buchner-vezette zeneiskola, újabb tervezetet nyújtott be a városházára. „Az én terve szerint tanítsanak... de vannak és mindig többen lesznek a komoly tanítás hivatott művelői városunkban is"..." Dr. Brenner Antal főjegyző, polgármesterhelyettes, akihez a zeneiskola ügye tartozott, felkérte a minisztérium képviselőjét, Kazacsay Tibort, a zeneiskolák országos szakfelügyelőjét, hogy a tanári kart állítsa össze Brenner Júlia zongoratanárral. Igazgatónak, ének és zeneelmélettanárnak megnyerték a budapesti dr. Sztarcsevich László operaénekest, aki éppen 1937-ben szerezte meg zenetanári oklevelét a Zeneművészeti Főiskolán. A zongorát Brenner Júlia mellett a Dorogon lakó Vörös Lajosné KürschnerLili tanította. Az első év végén, 1938 júniusában megjelent már a Zeneiskola évkönyve, melyben a tanárok és a tanulok névsora is szerepelt a polgármester előszava után. Itt már a HL osztályban találjuk Kirnsker Márta nevét, aki férje nevén mint Kurtás Márta lett országos hírű zongoraművész. Kimagasló teljesítményt elért, Zeneakadémiát végzett tanítványa Brenner Júliának több is volt így Ámon Magdolna, aki ugyancsak Brenner Júlia magániskolájából jött át a zeneiskolába. Azl938-39-es tanévben tíz párkányi növendékkel emelkedett a tanulok létszáma. Ezek között volt Szkalka Ágoston és Mária, ők is Brenner Júlia tanítványai voltak. Szkalka Ágoston már 1940-ben a Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Az 1939-40-es zeneiskolai évkönyv bevezetőjében Brenner Júlia elmélyült tanulmányt közöl „Isten, lélek és korszerű zenetanítás" címmel. („Mi a zene? Istennek ajándéka... ahol a szó már kevés, ott zenével szárnyal a lélek...") Az ókori és középkori nagy gondolkodók után az általa annyira tisztelt Liszt Ferencet idézi, aki a zenét az emberiség nevelőjének vallotta. 1950-ben, 74 éves korában nyugdíjazását kérte, jóllehet teljes szellemi és fizikai erejében volt. Az új diktatórikus rend beleszólását a szakmai és nevelőmunkába nem tudta elviselni. Mátyás király utcai kis házában még 10 évig lelkesen tanított A vasút melletti távoli otthonát szívesen keresték fel tanítványai. Prokoppné Dr. Stengl Marianna