Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-15 / 10. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ZAJOS TEMETŐKERT még meddig? Mint minden településnek, Kertvárosnak is van egy útja, amely a köztemetőhöz vezet. Oda, ahol a megfáradt Embert végső nyughelyére kísérik szeretteik, barátaik, ismerőseik. A legtöbb településen ez AZ a csendes meghitt temetőkert, ahol a gyászoló hozzátartozó együtt lehet elhunyt szeretteivel. Kertvárosban sajnos NEM AZ a hely! Felháborító, a temetési szertartás közben felhangzó éles fékcsikorgás, az összekoccanó szemeteskonténerek fémes csattanása, dübörgő motorzaj. Ugyanis a temetőkert közvetlen szomszédságában van a városi szemétdomb, és ott ér véget a kiépített betonút is. Amikor a szeméttelepet létesítették, nem a mai forgalom elviselésére építették az oda vezető betonutat, így azután nem csoda, ha mára kátyúkkal díszített, autópróbáló, sárral, iszappal borított út lett belőle, ahol egy gyakorlott autóvezető is megizzad mire a végére ér. Tavasszal, hóolvadáskor, vagy esős időben gyomorszorító látvány, az út szélén patakokban folyó, meghatározatlan színű folyadék, melynek eredete jól láthatóan a szeméttelep ismeretlen összetételéből ered. Nyáron, a szélfútta sárgás színű por letelepszik az út mellett lakók ablakába, házaiba, az ott élők mérhetetlen bosszúságára. Ez a környéken lakók legnagyobb gondja, már évek óta. A régi tanácsi határozathozók azzal érveltek, hogy ODA nem vezet más, használható út. Ez az indok mára már megszűnt, mert a volt szovjet laktanyán átvezető út egyenesen a meglévő szeméttelephez vezet. Ha ez a megoldás nem megfelelő, még mindig van egy út, mely a Mechatronika Kft. mellett vezet el. Kertváros lakossága, de legfőképp a környéken lakók bíznak a mielőbbi megoldás lehetőségében, és várják az Önkormányzat döntését, a csendes temetőkert, valamint a tiszta, pormentes odavezető út megvalósításának reményében. • Szóda Tibor Bevásárlóközpont lesz a Tökházban ! Aki mostanság a Tökház felé jár, az a lecsupaszított épületen dolgozó serény építők munkájában gyönyörködhet. Mint megtudtam, itt rövidesen az ország egyik legkorszerűbb bevásárlóközpontját avatják. A mintegy 80 millió forintos költséggel átalakított és felújított épületben májustól „PRÍMA" névre hallgató áruház lesz. A PRÍMA Trading Kft. öt cég - négy magyar és egy angol vállalkozó összefogásával jött létre. Az előzetes elképzelések szerint az élelmiszer- és iparcikk osztályon szinte „mindent" forgalmaznak, ezenkívül gyorsétkeztető és 10-13 magánkereskedői részleg is helyet kap a mobilizálható falakkal ellátott „csoda"-üzletben. A tervek szerint az áruház egy országos kereskedelmi lánc első szeme. - Hogyan született meg a gondolat? - kérdeztük Brassai Györgyöt, a PRÍMA Trading ügyvezető igazgatóját. - Miután a Metál Kisszövetkezet kiköltözött a Labor MIM-be, nap mint nap láttam, hogy a jó adottságú Tökház hogy lepusztult, s mennyire kihasználatlan. S azt is láttam, milyen lehetne. Készítettem egy projektet, és elmentem az Elektroimpexhez, amely adósság fejében kapta meg az épületet a Labor MIM-től. Megnézték a projektet, tetszett nekik, s ráadásul még pénzük is volt. így a beruházást jórészt ők pénzelik, így lett a szívem csücske a Tökház. Az üzletközpont kijelölt igazgatója Szedmer József. A tervekről őt kérdeztük. - A kivitelezést - 24 cég közül az Agroépszer nyerte el. A határidőt szigorúan vesszük: minden egyes nap késés harmincezer forintba kerül. Egyelőre nagyon jól tartják a részhatáridőket. Az 1969-ben készült épületen a víznyomócsőtől a tetőszigetelésig mindent ki fogunk cserélni, s új színt is kap. A kész áruházban legfeljebb 50 alkalmazottunk lesz, akiket elbeszélgetés alapján az osztályvezetők választanak ki. Ők döntik el, kivel akarnak együtt dolgozni. Április 1jétől három hónap próbaidőre alkalmazzuk őket. Az egyhónapos betanulás alatt azt szeretnénk elérni, hogy Esztergomban itt legyen a legkulturáltabb a kiszolgálás. Minden eladónak éreznie kell: ez az övé is. így jöjjön ide! A dolgozók munkáját számítógép segíti, s percre pontosan tudjuk a készletet és a forgalmat. -Milyen lesz a kereskedelmi politikájuk? - Tíz percre vagyunk a városközponttól. Egy doboz cigarettáért senki sem fog ide kijönni, éppen ezért tudnunk kell, mit lehet eladni, és annak ott is kell lenni. Természetesen tudjuk, hogy nem lehet mindent raktáron tartani, de ha valamit keresnek, azon leszünk, hogy beszerezzük, és ne kelljen érte Pestre menni. Az egyes üzlethelyiségekre vonatkozóan is komoly ajánlatokat kaptunk, de csak olyan tevékenységet támogatunk, amely kiegészíti a miénket. Választékunkkal, szolgáltatásainkkal szeretnénk minden esztergomit meghódítani, s egy törzsvásárlóközönségre is szert tenni. Az élelmiszerosztályon például figyelembe vesszük, hogy idősek is laknak a környéken. Mi ki fogunk menni a vevőért, s nem akarunk az első percben meggazdagodni, ezért áraink kedvezőek lesznek. Az áruház előtt ingyenes parkol'ót alakítunk ki, és olyan bevásárlókocsikat szerzünk, amelyekben kisgyerekeket is lehet tolni. - Milyen különlegességeket fognak árulni? - A háztartási gépeket és a szórakoztató elektronikát közvetítők nélkül szerezzük be, amit áraink is tükrözni fognak. Néhány termék kizárólagos magyarországi forgalmazói úgyszintén mi szeretnénk lenni. A fotócikkek kedvelőinek is akarunk újat adni, de névjegykártya-készítő automata beszerzésén is gondolkodunk. - Köszönöm a tájékoztatót. (s.j.) A magyar „Ruhr-vidék" iparosai Esztergom, Dorog, Nyergesújfalu térsége jelenleg a magyar ipari termelés nyolc százalékát adja. A szakemberek ugyancsak hasonló arányt képviselnek. Róluk volt szó az építők februári találkozóján. „Isten áldja a tisztes magyar ipart! fogadta a felirat február 23-án az építőket a volt ipartestületi székházban (legutóbb Petőfi Művelődési Központ). A meghívottak között jelen volt Szűcs György, az IPOSZ országos elnöke (esztergomi születésű dorogi vasas kisiparos), Juhász József, az IPOSZ elnökhelyettese (az esztergomi szervezet elnöke), Balázs Tibor, a szakmunkásképző nyugalmazott igazgatója és Sinkó Gyula, a jelenlegi igazgató. Török József nyugdíjas tanár a tőle megszokott gyakorlati érzékkel szervezte meg a tíz-húsz-harminc éve végzett építőipari szakemberek találkozóját. „Könnyen" tehette, hiszen már a dédapja is kőműves volt a városban. Megnyitójában még azt is fölemlítette, hogy a Bazilika építésekor 384 kőműves élt Esztergomban. S az iparosok rendkívül összetartottak: dalárdát, színkört alapítottak, s közös kirándulásokat szerveztek. (Boldog békeidők!) A tanoncok füzetébe pedig a következő jelmondatot írták: „Napi munkádat úgy végezd, hogy abban gyönyörködni tudjál!" Beszéde végeztével átadta a ház 20-as évekből származó alapító dokumentumait az iparosok mostani vezetőjének, Juhász Józsefnek. (Az épületet 1950-ben „térítésmentesen" államosították.) Török tanár úr meleg szavú megnyitója után Sinkó Gyula, a 317. sz. Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola igazgatója vázolta a képzés gondjait-bajait. A százöt éves iskola a jelenlegi 1733 fős tanulólétszámmal elérte a csúcsot. Közülük 524-en esztergomiak és 1209-en környékbeliek. Sajnos, a nagyvállalatok egyre kevesebb tanulót vesznek föl. Az idén sokkal rosszabb lesz a beiskolázás, mint tavaly. Sinkó Gyula éppen ezért az iparosok segítségét kérte. A szakmunkástanulók fele várhatóan a kisiparban fog elhelyezkedni. Ajánlatában 28 szakma szerepelt, melyeket CNC-kabinet és a videotechnika alkalmazásával oktatnak. Az egykori „Szendrő-akadémia"népszerű tanára után az ötvenes években így nevezték a szakmunkásképzőt - csak ezek révén válhat korszerű iparosképzővé. Szűcs György véleménye szerint új jelszóra van szükség, s ez csak a nyugat-európai értelemben vett minőség lehet. A polgári társadalmak alappillére az iparosság. Itt is azzá kell válnia, hiszen a termelés és a szolgáltatás 40%-át nálunk úgyszintén az építőipar adja. Az oktatásnak nem csak 2%-kal kell részesednie a nemzeti jövedelemből, hanem legalább 7-8-cal. Az NSZK-t is a szakmai képzés vitte a világ élvonalába. Éppen ezért az IPOSZ a német minta átvételével mesterkurzusokat indít. A magas követelmények okán pedig ne az menjen szakmunkásképzőbe, akit máshová nem vesznek föl, hanem aki élethivatásának tekinti a választott pályát. A szakmai képzés során fokozatokat kívánnak fölállítani, melyek eléréséért érdemes lesz küzdeni. (Az elmúlt években még a mestervizsgát is el akarták törölni!) „Nem akarunk egyetemisták lenni, de egyetemi fokon akarjuk űzni a szakmát, hogy a kilencvenötös világkiállításra érkező külföldiek méltó társai lehessünk. Éppen ezért nemcsak a szakmát kell újratanulnunk, hanem a kőművesnek is nyelvet kell tudnia" - fejezte be szép magyarsággal, papír nélkül elmondott hozzászólását Szűcs György. Mint kérdésemre elmondta, az esztergomi szakmunkásképzőben végzett, s annak idején történelemből az országos versenyen második volt... Szerkesztette Sebő József