Esztergom és Vidéke, 1991

1991-03-15 / 10. szám

Pf. 106, Tsl." 11-Ü49 ALAPÍTTATOTT 1879-BEN ESZTERGOM ÉS VIDÉKE TÁRSADALOM * POLITIKA * MŰVELŐDÉS * HELYISMERET • IDEGENFORGALOM 1991. MÁRCIUS 15. 10. SZÁM ÁRÁ: 19,50 Ft Öröktől fogva így volt ez március első felében a mi európai éghajlatunk alatt: ilyentájt, tél és tavasz között jótékony szelek, esők, melengetőbb napsugarak ígértek Ígérnek változásokat. Földnek, embernek reményei teljesülését, lehetőségeik beváltását, munkájuk termőre fordulását. Amióta a mítoszok hivatásos szolgálattevőitől tudósok, politikusok, költők örökölték meg a közvetítői szerepet ég és föld, múlt, jelen és jövendő között: ők is ugyanezt jósolták. Jósolják máig rabságban, elmaradottságban megváltásért szorongó népeknek, nemzeteknek, - ígérik, mint az időjárás bizonyosságával beérő függetlenséget és haladást. Mint történelmi kikeletet, európai tavaszodást. 1848 márciusának régtől áhított fordulatát Petőfi így foglalja naplójába: „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez új evangyélioma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. (...) Magamba zárkóztam, mint elzárkózik tornyába a csillagász, s a földről az égre vetettem szememet, a jelenből a jövőbe. Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő... a forradalom kitört Olaszországban! (...) Egy Pesttől távoleső megyében utaztam, s ott egy fogadóban lepte - rohanta meg e hír szívemet, fejemet, lelkemet, idegeimet... Vive la république! -kiálték fel, aztán némán, merően álltam, de égve, mint egy lángoszlop." Versben pedig így jövendöli a forradalmas időjárást: „Kemény szél fúj, lángra kap a szikra,/ Vigyázzatok a házaitokra,/ Hátha mire a nap lehanyatlik,/ Tűzben állunk már tetőtül-talpig." Mint tudjuk, az a március idusa nem tűzzel és vérrel, hanem tavaszi esővel virradt fel történelmünkben. Petőfi már korán reggel „az ifjak kávéházába" sietett, ahol - naplója szerint „azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot, s majd teljes erővel kezdjük meg a nagy munkát. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, és ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a Időjóslás egy történelmi hétköznapra görögtűz: a víz nem olthatja el." Mire a nap lehanyatlott: az esőnek akkor sem kellett polgárok házait, nemesek palotáit oltania; csak a lelkesedés lángja lobogott még magasabban - a közös sikerélménytől táplálva. Egy „nagy munka" eredményességétől, amely a lassú előzményeket felgyorsítva folytatást követelt. A nemzeti polgárosodás mm**® világítja át a „nagy munka" e hétköznapi kötelesség-sorát a történelemalakítás fényes hitével. Ezt a lángot megőrizni legbelül: - lényege szerint ugyanarra szólító intelem, mint a kifelé hangzó „vigyázzatok" házaitokra!" A Pesttől nem „távoleső" Esztergom-megye székvárosába - hála a rendszeres dunai hajójáratnak mmmm^mmmm ESZTERGOM POLGARAIHOZ! HlVl-et J'nrrndalom • • tzabadttínharr ét-fordulóján, 1991. március 15-én a következő megemlékezésre várjak ÖnSket: 10 .00 óra: KegyrleU ategemléktnén n n%enlgy6rit»;>»i 18ll-n. hanrédlrmetóbrn fe Bruédet mond: Dr. Uády litván voll polfárnuiler jv (Találkoió t.OVV.lS kitölt n Bibliotékánál) 18.30 órától: (.yülrkrtí a fáklrá. frlronuln.ho. {f a Míndntnty prímát térin, u koauth hídfőnél (v (Fáklyák elővételien a Gran Tourt-ban ét a helyuínen tátórolhntók) 19.00 óra: Koinnii.i a Komulh-emlékláblámál llürdó aálIá) ét a Stichenyi téren í'.Hih-m emlékmű) £$ Bettédel nutnd: lír. KőnStty Utaló ftalftármettor X (A i ,„emléke,é.l e.elé. U meg,ártjuk) POLGÁROK! LOBOCÓZZl k FEL NEMZETI ZÁSZLÓKKAL HÍZAI\kAT, k ÖZlNTtZMÉy lEINk BT! épületének - „európai házának" betetőzését, független hazában. A márciusi forradalom lelkesült békéjének megőrzését - áprilisi és későbbi törvények rendjével. Hogy az a „görögtűz" örökméccsé váljék, mielőtt magától kihunyna az elkerülhetetlen „rendszer- és elitváltás", pártosodás, gazdasági szűkösség közepett, szónoki nagy szavak sziporkáiban... És nehogy önös érdekek osztogassák szét eltorzult indulatok, érzelmek falánk tüzeinek fellobantására... A szabadság „trónusánál" ünnepelve álló Petőfi szemében „miljom s miljom fáklya": mint „meggyúlt szíveink lobogó lángja" gyorsan, már másnap megérkeztek a történelmi kitavaszodás bécsi majd pesti hírei. Esztergomban nem volt „egyetemi ifjúság", de voltak gimnazisták, köznemesek, polgárok, ügyvédek, hivatalnokok és kézművesek. Közöttük olyanok, akik Petőfi intésének szellemében - ha többnyire a maguk kevésbé tudatos és jóval mérsékeltebb módján is „lelkesedettek és lelkesíteni tudók". A 15 éves Bauer - később Pór Antal, a 30-as éveiben járó Palkovics Károly, Besze János, a náluk idősebb Meszéna János, Ács Flóris. Nevük jelzi, hogy többféle etnikumbóljöttek; tetteik, hogy egyfelé tartó magyarok. Március 18-án - még a kormányintézkedés előtt, így az országban alighanem a legelsők egyikeként - határozatot hoz Esztergom „ősgyűlése" a helyi nemzetőrség megalakításáról. Mintegy tíz nap alatt 1278-an jelentkeztek a négy - jogilag külön álló - városkából, amelyek együtt nem egészen 15 ezer lelket számláltak akkoriban. A lelkek azonban, úgy látszik, nem igen számoltak mással mint a közérdekkel. Esztergom elöljárói a polgári város érdekére is gondoltak: szemben a nemesi vármegyével. A 12 ezernél nagyobb lakosságú városért, ezáltal az országgyűlési szavazati jogért nem sokkal előbb indított küzdelmük első sikere, hogy a négy település nemzetőrsége már egyesülten alakulhatott meg. A városegyesítő akarat jegyében bontakozó esztergomi tavasz - több mint évtizedes tél után - alighanem a megbékélés példázatos és az országban szintén legelső gesztusával ígérkezett újra. Az 1961. február 18án tartott megyei közgyűlésen elfogadták Palkovics Károly első alispán indítványát, hogy állítsanak közös emlékoszlopot 604 honvéd és 175 osztrák katona - egykori ellenségek - tömegsírjai fölébe. Azóta is -130 éve - ott emelkedik. Azóta járunk oda, a Honvédtemetőbe március 15-én. Többen vagy kevesebben, attól függően, milyen a meteorológiai és/vagy történelmi időjárás... A száz évvel ezelőtti Esztergom és Vidéke „felhős és esős" napról tudósít. E mostaniról nem tudunk időjóslást adni. Csak bízunk benne, hogy rossz időben is lesznek, akik lángjukat őrizni odasereglenek; este pedig fáklyával adnak majd jelzést a történelem időjárásának. Ámely - hogy valóban haladás lehessen - a lelkesültség hétköznapi tetteire vár. És nélkülözhetetlen szüksége van az egység és a megbékélés reményt adó példáira is. Nagyfalusi Tibor