Esztergom és Vidéke, 1991

1991-02-28 / 8. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Január 24. Egy kilencedet fejeztem be ma. Nagy bizalommal végeztem. Remélem, a Szűzanya meghallgatja kérésemet. Itt van már egy hónapja az orosz hadsereg. Január 29. Hálát adhatunk és nagyon nagy hálát a jó Istennek, hogy még eddig viszonylag nyugalomban vagyunk itt a plébánián. A személyzet: a plébános úr, P. Belányi István S. J., hat Szatmári Irgalmas nővér Esztergomból: M. Salvatoris, sátoraljaújhelyi főnöknő, M. Flóra, Carissima, Felicissima, Majella, Ludovika, azonkívül Jurkovics Rozamunda nővér, Király Ilonka, a két Kara, én. A betegek 14-16, sőt 20-an is voltak. A gyakori „bevétel" mellett volt „kiadás" is: öten már elhagyták a „kórházat", köztük volt a mozdonyfűtő, akit elvittek Pilisvörösvárra a kórházba. Az oroszok még mindig itt vannak. Keservesen megy a frontjuk. Azt mondják, hogy Hután (Pilisszentlélek) patakokban folyt a vér, oly harcok voltak. Kesztölcről is voltak itt sebesültek, egy 49 éves aszszony meghalt. Igazán az isteni Gondviselés éltetett bennünket. Ha megengedett a hasonlat, azt mondhatjuk, hogy sokszor olyan helyzetbe jutottunk, mint Don Bosco Atyánk: reggel szinte minden nélkül voltunk, estére pedig összejött több napra való élelem. Nagyon jó orosz katonáink voltak az udvarunkban. Sokszor ők segítettek ki. Eddig egyáltalán nem éheztünk, pedig teljesen mások jószívű adományaiból éltünk. A hívek felfigyeltek a plébános úr templomban elhangzott felhívására s nem maradtak érzéketlenek a kórház anyagi gondjai fölött. Sok katona volt a faluban. Általában az idősebbek mind komolyak, rendesek. A fiatal abbakban volt rosszindulat, vadság. Voltak, akik barbárul viselkedtek: szobákba lovakat vittek stb. Ami megtetszett nekik, azt vitték. Gyakran részegek s emiatt sok a baj. Több bajban talán a drága csévi semmirekellők a hibásak; egymásután jelentik fel egymást. Akad olyan ember, akinek haszna volt az oroszokból. Rengeteg embert teljesen kifosztottak. Sokan elkívánták őket, pedig előtte nagyon várták őket. Mindenütt csak panasz és panasz. Úgy látszik, hogy az oroszellenes propaganda jórészt igazat mondott. Igaz, hogy az Egyház, a papok elleni gyűlölet jelei még nem jelentkeznek. Nem tudjuk ugyan, mi fog még bekövetkezni. Amint látom - ez teljesen egyéni véleményem -, a papoknak itt nagyobb tekintélyük van, mint a hírek szerint őnáluk. Sokan olyanok kerestek menedéket a plébánián, akik azelőtt gyűlölettel néztek feléje. A plébánia lett a központ. Gyülekezőhely (a ház előtt) minden reggel 7 órakor a munkába rendelt férfiak (16-tól 55 évig) számára stb. Itt jönnek össze lapáttal felszerelkezve. A községháza mint hivatal teljesen megszűnt. Vöröskeresztes elsősegélyhelyet és fürdőt rendeztek be ott. Kitették a főjegyzőéket. Lakásukat természetesen kifosztották, tönkretették. Gyér ismereteim folytán sajnos mindenben csak hiányos egyéni ismereteket tudok feljegyezni. Állandóan csak otthon (a plébánián) tartózkodom. Mozogni nincs hová. Akad sok jó lélek. Egymás után jönnek a plébános úrhoz misemondatásért. Van egy hónapra előre jegyzett mise. A templomba nem sok ember jár, hisz lakását senki sem akarja üresen hagyni s állandóan dolgozni kell. jobban hallani a puffogásokat. A plébános úr kesztölci tapasztalatai után is azt mondja, hogy eddig arany dolgunk volt. FEBRUÁR 1. Már több, mint egy teljes hónapja élünk így. Semmiről nem tudunk, csak ami a szűk környezetünkben történik. Sehová nem mozdulhatunk. Sok esetben az oroszok lovagiasabbak a falubelijeinknél. Igaz, hogy nem mindenkiről lehet ezt elmondani, de sok hasonló érzésű katona akadt a „tovarisok" között. Pl. a plébánia irodájában katonák vannak. Az előszobában, a szekrény mögött volt a nemzetiszínű zászló. Az oroszoknak nem volt útjában, egy csévi embernek azonban már szemetszúrt. Leszakította a rúdjáról és el akarta vinni. Ám észrevette a bolondos jószívű oroszunk és kérem, visszavette tőle, átadta a plébános úr kezébe, Piliscsévi napok 1944 karácsonyától 1945 húsvétig Flekács Vendel szalézi papnövendék feljegyzései Majdnem megfeledkeztem: a védőnő már harmadmagával lakik itt: két nővére is eljött Kesztölcről. Mindenüket elvitték. A plébános úr jószívűségének köszönhetik, hogy kaptak továbbra is lakást, habár szűkösen, de lakást. Sokan zúgolódtak, hogy a plébános úr még másokat is fogad be. A jó Isten azonban a jószívű irgalmasságához mérten segített meg. Nem egyszer sor került a koldulásra is: ennyi embert eltartani a levegőből nem lehet. Most azonban nem lehet, nem szabad szégyenkezni, hogy mások segítségére szorul az ember. Napirendem: 6-1/2 7 felkelés, 1/2 8 szentmise. Mindennap ministráltam, mert 2 mise volt egyszerre: a ft. Páter a mellékoltáron. Délelőtt többnyire tanultam M. Carissima segített a Mennyiségtanban és Fizikában. 12 között ebéd. Délután már nem sok idő volt, ilyenkor olvasgattam, segítettem a konyha körül. 7 óra körül vacsora. Lefekvés 1/2 9-9 tájban. Ájtatossági gyakorlataimat (reggeli ima, esti ima, rózsafüzér) jobbára elvégeztem. Elmélkedést külön nem tudtam tartani. Gyakran eszembe jutnak rendtársaim, különösen ma, Szalézi Szent Ferenc ünnepén. Minket jóformán ezek a betegek mentettek meg. Vajon milyen helyzetben lehetnek többi rendtársaim? Igyekszem meghálálni a jó Istennek ezt a jóságát. Január 31. Eddig elég csendes volt már a front, de úgy látszik a csend után jön majd a vihar. Tegnap, ma, hogy őrizze meg. Hasonló eset az irodai iratok, anyakönyvek; az oroszok tiszteletben tartották, de a cséviek, az első alkalommal, ahogy a közelébe férkőztek, szétszórták. A lakosok a plébánia kertjének a kerítését egy szálig elhordták tüzelőnek stb. 9-én elment Fuhlmann Sándor, a legszorgalmasabb betegünk. Szinte csodálatos, hogy mennyire felépült. Mindenben segített. Arról volt híres, hogy sokat tudott enni. Szájlövése miatt kezdetben se beszélni, se enni nem volt képes, de felépülése után mindent bepótolt. Gyalog indult Losoncra. 10-én az Újvári házaspár indult útnak. Ezek a Sanyival teljesen ellentétes módon viselkedtek. Nem nagyon sajnálkoznak felettük a többiek, mert azt mondják róluk, hogy „csirizes volt a kezük", s nem tetszett nekik semmi, mindent csak kritizáltak. Ma olvastunk magyar újságot, először ebben az évben. Pestről hozta valaki. Címe: Szabadság, a legújabb demokratikus napilap. Délután disznóölés. Állítólag 2-3 nap múlva elmennek az oroszok s ők mondották, hogy ha tudjuk, vágjuk le a malacot, mert az utánuk jövő csapatok esetleg elvihetik. 11-én Farsangvasárnap. Király Ilonkának, Kara Jóskának és Pistának még kedve is kerekedett táncolni. Estefelé jött a hír, hogy Kesztölcöt kilakoltatták. 12. Beteljesedett a tegnap esti hír. Jönnek a kesztölciek, minden nélkül. Fegyverrel kényszerítették őket, hogy hagyják el a falut. Csak a bíró és néhány más ember maradhatott. A plébános úrnak is el kellett jönnie. Estefelé jöttek orosz kocsikkal. Az egész lakását tönkretették, végül neki magának is el kellett hagynia faluját. Nagy német felderítő légitevékenység fedezete alatt jöttek. Az oroszok is állandóan lőtték a repülőgépeket. 13. Húshagyókedd. Még mindig jönnek kesztölci menekültek, férfiak sírva. Lelövéssel fenyegették őket abban az esetben, ha ott maradnak. A hadsereg elkezdett garázdálkodni. A lakások után a pincék „bunkerek" jöttek sorra. Amit el nem vihettek, azt felgyújtották. Délelőtt minket is rémület ért. Ki akartak lakoltatni a plébániáról, mert kórháznak akarták a maguk számára lefoglalni az oroszok. Hála a jó Istennek és a szentek pártfogásának, akikhez imádkoztunk, mégse kellett elhagynunk helyünket. Délután 3 órakor engesztelő litánia. Sokan voltak a templomban. A Páter prédikált. Csütörtökön és pénteken elég nagy volt a mozgalom: nagy légi tevékenység. Pénteken az első nagyböjti litánia. Három kesztölci gyereket hoztak, 10, 11 évesek. Az egyik a következő nap meghalt. Gránáttal játszadoztak, az felrobbant és súlyosan megsebesültek. 18-án vasárnap Flóra nővér elindult Budára. 22-én csütörtökön P. Belányi, Salavatoris, Felicissima és Ludovika nővér indultak. Vörösvárig kocsival mentek, majd a hozzánk járó sakkozó főhadnagy elvitte őket budára autóval. 25-én vasárnap reggel a Carissima és Majella nővér hagyta el Csévet. Délután váratlanul beállt Flóra nővér. Egész hátizsákra való köt- és gyógyszert hozott. Március 14-én elment a 3 utolsó kedves nővér: Flóra, Carissima, Majella. 15-én a kesztölciek nagyrésze hazamehetett, a plébános úr is. 22-én három napi erős földi- és légi harc után másodszor esett el Esztergom. A bombázás miatt sok civil halott volt. Március 23-án este megszólaltak a harangok. 24. Fájdalmas péntek.