Esztergom és Vidéke, 1991

1991-12-20 / 43-44. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A régi esztergomiak maguk között máig „tábornak" mondják Dorog felé elterülő városrészünket, holott a katonai táborok korszaka 76 év (1914-1990) után végleg a múlté. E közel nyolc évtized alatt Esztergom új városrészt „szült" s a „gyermek" a „szülőanyját" most elhagyni készül. A szülő fájdalma érthető, ha a magát már felnőttnek tekintő gyermeke az önállóság útjára lép. Súlyos gond nehezedik a szülőre, gyermekre egyaránt! A szülő most felméri: megtettem-e mindent gyermekem boldogulásáért? De a gyermek megtagadhatja-e „édes" szülőjét? Az ezeréves város határa ma is jórészt első királyaink által benépesített Esztergomi-medence területével azonos és ezt csak alig módosították a törökdulást követő századok közigazgatási árszervezései. A XX. századba a mai Kertváros Kenyérmező és Sátorkőpusztaként, városi majorsági területként érkezett. Első állandó lakói az 1914-ben a Strázsa-hegy környékén létesült hadifogoly tábor* majd a helyébe lépő magyar honvédséget kiszolgáló polgári alkalmazottak, a nekik szállító földművesek, kereskedők, kocsmárosok, a közeü bányába dolgozni járók és Trianon után az itt olcsó telekhez jutó letelepülők (innét a szép hagyomány: az elcsatolt országrészek nagyvárosainak nevével jelzett utcák!) népesítették be a korábbi majorságok területét Ma már tudjuk: a katonák jelenléte egyszerre volt áldás és gondjaink forrása. Esztergom és Esztergom-Kenyérmezői-tábor a közéjük ékelődő lőtér és repülőtér miatt soha nem épülhetett össze, s a „szülő-gyermek" kapcsolat megromlásának, az elhidegülésnek e „földrajzi távolságban" leljük egyik okát. 1947 őszén, 1948 tavaszán „kétfordulós" népszavazást írtak ki Esztergom-tábor Doroghoz való csatolása érdekében. Gyaníthatóan az akkor már igen erős MKP befolyás kezdeményező szerepet játszott ebben. A táboriak akkor hűségesek maradtak Esztergomhoz: az első fordulóban a családok 86 %-a, a másodikban 61 %-a szavazott az akkor már erősen támadott „klerikális fészek" mellett. A kommunista hatalomátvételt követő években a politikailag és gazdaságilag egyaránt megnyomorított Esztergomnak honnét is jutott volna arra pénze, hogy a „táboriak" egyébként jogos igényeit kielégítse, mikor magának sem jutott?! Szentgyörgymező, Szenttamás, a Nagyváros egy része szintúgy csatornázatlan, úthálózata, kereskedelmi ellátása alig fejletebb, mint Esztergom-Kertvárosnak. A fejlesztési pénzek szubjektív elosztásáról csak az beszélhet, aki nem ismeri Esztergom sanyarú anyagi helyzetét! Aki igen, az tudja, hogy a tervutasításos rendszerben a juttatott fejlesztési források 80, olykor 90 %-a „pántlikázott forint"-ként érkezett a városba, amit csak a „fent" megjelölt célra lehetett felhasználni. Szándékos háttérbe szorításról tehát nincs szó, erre a két belterületi városrész hasonló elmaradottsága szolgál igazolásul! Viszont a korábbi tanácsrendszer vezetőit évtizedekre visszamenően is komoly kriüka illeti a városfenntartására tervezhető pénzeszközök (különösen az un. útak-hídak költséghely) nem kellően átgondolt elosztása és a felhasználások ellenőrzésének területén. Ha új útak építésére nem is, arra azonban kellett volna jusson, hogy a kertvárosi földútakat portalanítsa, évente egy-két alkalommal gréderezze, a felszíni csaparativ működésének költségei, a közmű- és egyéb kommunális feladatok ellátása, a kulturális- és egészségügyi ágazat igényeinek kielégítése előzetes számítás szerint jóval meghaladja a helyi erőforrásokból származtatható bevételeket. A lakosság jelenleginél nagyobb (adó) teherviselésére számítani nem lehet, szintúgy a település kincstárában nem lesz számottevő tétel a helyi vállalk9zások által befizetett adó sem. Es még nem beszéltünk a jogos fejlesztési igényekről, és az ehhez szükséges források előteremtéséről! A városrész immár százados kommunális elmaradottsága ma elsősorban a csatornázás hiányában ölt testet. Szennyvíztisztító nélkül a csatornázás lehetetlen! A teljeskörű csatornázás becsült költsége e nagy kiteijedésű településrész esetében, folyó áron elérheti az egy milliárd forintot. A hatalmas laktanyakomplexum, további gond. Kommunális hálózata „Esztergom sorsán tűnődvén..." Három választás Esztergom-Kertvárosban dékvíz-elvezető árkokat kialakítsa és folyamatosan tisztítsa. Ez nem juttatta volna csődbe a városi költségvetést, viszont a lakhatáshoz, közlekedéshez emberi feltételek jöhettek volna létre. (Igaz, e karbantartási minimumot 1990-ben az új Képviselőtestület sem terveztette be, mint ahogy a korábbi tanácstagok sem léptek fel - véleményem szerint - kellő határozottsággal, megvalósítható, reális feladattervvel a városrész érdekeinek védelmében.). Európa keleti fele a polarizáció korát éli! Néhol századokig békében élő társközségek, de országok széthullásának vagyunk szemtanúi. A letűnt rendszer minden felgyülemlett igazságtalansága elemi erővel tör felszínre, zúdítja társadalmi-gazdaségi csődtömegét esetünkben a demokratikus önkormányzat nyakába! Ilyen helyzetben Ígérgetéseknek nincs helye csak józan számvetésnek! A rendelkezésre álló központi források az önkormányzatok működésének gazdasági alapjait mintegy 80 %-ban képesek ma fedezni. A működőképesség fenntartásához szükséges részt helyi adókból és egyéb helyi erőforrásokból kell előteremteni. Esetünkben az önálló település adminisztelavult (vagy nincs), épületállományának jelentős része használhatatlan, vagy csak igen magas költséggel lenne funkcióba helyezhető. Elsősorban a terület értékes, de közművesítés nélkül csak „áron alul" értékesíthető. A földtulajdon kérdésének tisztázása sem kedvez az esetleg önálló Esztergom-Kertvárosnak. Itt most nem arról van szó, hogy két korábbi „közös tanács" szétválik, s mindenki eredeti tulajdonába visszahelyeztetik, hanem egy mindig is Esztergomhoz tartozó terület „újraelosztása" történne. De milyen rendező elv szerint? Egy biztos csak: az önálló településé az lesz amit ma a területen lakók magántulajdonként birtokolnak! Vállalva a mindkét oldalról érkező kritikát, kijelenthetem; ha Esztergom-Kertváros népe a teljes önállóság mellett dönt, gazdálkodása az első évtől alaphiányossá válik és a „hátrányos helyzetű önkormányzatok" sorában foglalhat helyet! Esztergom pedig csak nyerne, ha egy „két milliárdos csőd-városrésztől" ily könnyen, egy népszavazás árán megszabadulna. Meglévő hátrányát könynyebben, rövidebb idő alatt lenne képes „ledolgozni" mert adó-és többletbevételeinek elenyésző hányada származik Kertvárosból. De Esztergom és az esztergomiak felelősége éppen abban rejlik, hogy „ezeréves határait" megőrizve, minden városrészét saját gyermekeként szeretve gondoskodjon azok elemi szükségleteiről, felvirágzásáról! Ez utóbbi csak az erőforrások koncentrálásával - és nem szétforgácsolásával látszólag az egyik, vagy másik városrész „rovására" - történhet. Persze, a meglévő településrészi problémák újra rangsorolása bizonyára kedvezőbb helyzetbe hozná Kertváros lakóit, s ez nem is várathat soká magára. Lenne tehát esély arra, hogy ne a széthúzás „magyar átka" nyerjen teret, hanem az összetartozás, az egymásrautaltság igénye legyen vezérlő elv a városrészek közöti harmonikus együttélés feltételeinek megteremtésében. Egy városrész zúgolódik, a múlt bűneit, hibáit a mán kéri számon! Az észérvek könnyűnek találtatnak ott, ahol indulat „igazgat". Kertváros népe 44 év alatt most harmadszor kerül válaszút elé. Nagy a felelősége mindazoknak, akik e népszavazást kezdeményezték! A lakosság elsőszámú céltábláivá válhatnak, amennyiben az önállóság nem hozza meg a várt és „azonnali" felemelkedést. Visszaút bizonyára nem lesz, hacsak már most nem a Doroggal való későbbi egyesülés lebeg egyes „honatyák" szeme előtt. Esztergom Önkormányzatának most egy érzelmektől mentes, hiteles helyzetfelmérés és a lakosság megfelelő döntési helyzetbe hozása marad 1992. január 11-ig egyetlen feladata. Sajnálom Esztergomot, sajnálom Esztergom-Kertvárost, sajnálom - magunkat! PS: Ha a lakosság az önállóság mellett voksolna, első királyunk szelleme mégis tovább élhetne. 1938-tól a már akkor is sokaknak „fülsértő" Esztergom i-tábort Szent István Város névre változtatták és e néven volt ismert 1945 nyaráig. E név ma is aktuális: Esztergom - Esztergom Szent István Város! Paul us r KELLEMES N KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN tt <D ÜZLETHÁZ! 1992-ben szolgáltatásaink és címünk is változatlan: Esztergom, Lőrinc u. 6. Telefon: 12-082