Esztergom és Vidéke, 1991

1991-08-09 / 31. szám

5: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE - A csomagokat tessék a pogygyásztartóba tenni! A szemközt ülő bácsi azonban nem válik meg a csomagjától. Sót, még inkább magához szorítja, mint akit eleve, már a rendelet kiagyalói megsértettek. A tájra se figyel. Ezek után nem is ő utazik, ő csak kísérője csomagjának. Pedig milyen üdítő képek az autóbusz ablakában! Már eltűntek az emeletes házak, már az apró földszintes házacskák következnek, homlokukon kék fülkében kis Mária-szobor, vagy monogram A.D., M.E., O.P. - , vagy fehére meszelt három betű: I.H.S. - Már szántóföldek! Már villák, villasorok! Már Visegrádot is elhagytuk, már csak fél órára van Esztergom! A bazilikánál szállunk le. Fél nyolckor indultunk Pestről, most tíz óra van. kényelmesen eléljük a féltizenegyes misét. Nem hoztam magammal semmi csomagot, csak pulóvert és esőkabátot egy oldalzsákban. Könnyű léptekkel elsőnek érek fel a hegyre. A hatalmas bazilika sarkába húzódom, István vértanú oltárához. Aranyrács mögött gyönyörű tizenötödik századi Úrkoporsó. A templomhajó fénye messziről világítja meg az apostolok és a sír alsó szegélyén alvó három katona alakját. Kezükben még ott a dárda, de már csak erőtlenül, álmukban tartják. Jézus már men foglyuk többé. A bazilika alatti kriptában hideg van, mintha a halál lehelete csapna meg. A bejáratnál két hatalmas angyal: a Végítélet és az Öröklét angyala. Ez Gazda Péter kriptaköve 1400-ból, ez Csáky Ugriné 1204-ből, ez Széchy Dénes érseké 1465-ből... Már fölfelé jövök, mikor a lépcső tetején kisgyerek kapaszkodik az anyja szoknyába: - Itt egészen le kell menni? - Igen, itt egészen le kell menni - hallom a biztató, s akaratlanul is jelképes választ. Odafenn lángoló nyár, de csak annyi időre, amig átérünk a szomszédos ásatásokhoz. Ez volt valaha Beatrix királyné szobája. Fönn, a bástyán: innét védelmezték három éven át a támadó törökökkel szemben. Ez itt tizenötödik századi freskórészlet (egy kisfiú megérinti a maradék oroszlánt), ez itt török golyó (egy felnőtt férfi fölemeli a földről az épen maradt kőgolyót). Ez meg itten, még a Szent István alapította, tizenkettedik századi márvány bazilika timpanonjának darabja... Egy ablakfülkébe szorulok: alattam a Duna, kétágú kaijában a szigettel. Vajon mennyit változott azóta a táj? A Keresztény Múzeumban csak folytatódik a múlt - és a nyári délelőtt varázsa. Az első terem áll szívünkhöz a legközelebb: Kolozsvári Tamás oltárképei a XV., és M.S. mester csodálatos alkotásai a XVI. századból. Jézus az Olajfák hegyén, Jézus a kereszt súlya alatt, Jézus a kereszt magasában! A következő három teremben a Sietek a fürdőbe. Jó volna még úszni egyet ebéd előtt! A pénztárnál elolvasom a gépelt tájékoztatót, s nagyon tetszik: a 140 centinél magasabb gyerekeknek már teljes árat kell fizetniük a belépőért A strand vize kitűnő, és kékebb a Genfi-tó vizénél. A kabinok, az emeletes kabinsor is kék, s könnyű övként hullámzik körülötte - a fenti s lenti kék között - a párkányokon végigfutó virágsor. Utolsó képem: kezében kulcscsal az elmaradhatatlan csecsemő az elmaradhatatlan frottírköpenyben, amint épp sírni készül, az ócePilinszky János VASÁRNAP ESZTERGOMBAN EGY KIRÁNDULÁS PILLANATFELVÉTELEI Hetven éve született, tíz évvel ezelőtt halt meg Pilinszky János, korunk egyik legnagyobb magyar nyelven alkotó lírikusa. Életművének feldolgozása, kriükai kiadása még hosszú időt igényel, de munkásságával így is halála óta benne van a magyar szellemi élet vérkeringésében. Ehhez különösen fontos hozzájárulás volt prózai műveinek megjelentetése, legutóbb (1984-ben) a Mélypont ünnepélye c. gyűjteményében, amelynek első kötete válogatott újságcikkeit a második pedig novelláit, drámáit forgatókönyvtervezetét, regényét tartalmazza. Bár a költő egyértelműen élte külső kényszereinek engedve írta újságcikkeit (főként az Új Ember c. katolikus hetilapba), mégsem lehet ezeket a hagyományos publicisztikához sorolni. Másságuk nem annyira tematikai, hiszen többségük megfelel a szerkesztők és olvasók „elvárásának*': a mindennapi élet aktuális eseményeivel foglalkozik, - hanem a megközelítés, a látás módjában különböznek. így nézni talán csak Bach, Dosztojevszkij vagy Van Gogh, József Attila - Pilinszky kedvelt nagyságai - tudtak. A leghétköznapibb tárgyban, jelenségben észrevenni a szentséget, monotóniában az örökkévalóságot: ez a meditáció írásának lényege. Ezért újságcikkei lehettek ugyan elsősorban a megélhetés forrásai, életművét mégis nehezen tudnánk nélkülük igazán megérteni. Itt közreadott írása 1958 augusztusában jelent meg, szintén az Új Ember-ben. Néhány ifjúkori cikkétől eltekintve, első publicisztikai művei közzé tartozik, mégis megtaláljuk benne azt a szemléletmódot, amelyre fentebb utaltam: misztikus érzékenység, az Egészben való gondolkodás jellemzi. Ugyanígy a rendkívül szerény stílus, a kristályosan tiszta nyelvi megformálás. Szilágyi S. Fernc régi olasz, majd a holland művészet remekei. Stilizált tornyok és háztetők aranyfalú kapujában glóriás férfiú: „Joachim elhagyja a várost." Az öröklétből ideplántált erdő előtt fiatal nő a mélyzöld fűben, egy különös, zsemleszínű állattal: „Leány egyszarvúval." Újra és újra meg kell állni az időtlen bűvöletben. Az utolsó teremben régi magyar, és magyar tulajdonban volt francia, olasz kódexek a vitrinek üvege alatt Az üvegen kapaszkodó gyennekfejek és egy jegyespár tükörképe: a jelen idő gyönyörködik a múlt felett ánnyi víz mélyéről, hogy visszahívja szüleit. Állva iszom egy feketét s máris girbe-gurba utcákon kapaszkodom fölfelé a tamás-hegyi kálváriához. Nem tudom, miért, hajdani parasztlányjut eszembe, aki kapcsos imakönywel a kezében hajnali misére siet hogy annak az útját ismétlem a szelíd gazokkal benőtt köveken. A tetőn ünnepi csend. A kálvária hét fülkéje után meszelt kőKrisztus, átlyukasztott lábaival csak egy lépésnyi magasságban, vagy még annyival se, a dombon felszabadultan hullámzó zöld felett. Két oldalán Mária és Szent János már a gazos, falusi fűben állnak. Lenn a Vízivárosban újjáépül a régi kéttornyú plébániatemplom, Esztergom legszebb barokk temploma. 44-ben omlott be, s csak a belsejéből 824 szekér törmeléket kellett kihordani a tavasszal, hogy az újjáépítési munkálatok megkezdődtek. Újrafestik a szentgyörgymezei templom belsejét is, s most már csak a hívek áldozatkészségén múlik, hogy a munka idejekorán meglegyen. Áhítatos boldogság az újjászületést érezni az augusztusi ragyogásban. Vak Bottyán háza előtt a Szentháromság-szobor körül, sokszínű, merev virágok, s a délutáni szellőben meg-meginduló, szelíden lebegő szirmúak. Csák egy pillantást vetek az árkádos, szép rokokó épültre, s oldalt a műemlék házakkal teli Vak Bottyán utcába, mert még el szeretnék jutni a nagy magyar katolikus költőnek, Babits Mihálynak nyaralójába is. De nem jutok be. Csak kintről, az utca felől láthatom a lapos, szinte földbe kapaszkodó keskeny tetőt, mely alatt úgy szeretett élni, s oly megrendítően viaskodott a halállal. S egyszerre verssorok zsonganak körül, halhatatlan sorok a teraszos hegyoldalról, Esztergom fénylő kupolájáról, az esteledő Dunáról, s az elmúlásról; a könyörületes Istenbe vetett emberi hit halhatatlan vallomásai. Búcsúzóul betérek még egy csésze feketére a kávéházba. A teraszra ülök, ki a főtérre. Szomszédomban, anyja ölében, kedélyes csecsmő bókol és motyog az asztal márványa felett. Jobbomon komoly turisták töltik ki a levlapokat, mintha valamit kérvényeznének, mielőtt még beesteledne. A téren ekkor szürke ló vágtat keresztül, tízesztendős fiucskával a hátán, mint egy látomás. Aztán egy komoly apa megható gyerekkocsit tol át a színen, s ezzel véget ér számomra az előadás. Hét óra, mikor a vonatunk megindul hazafele. Fáradt és boldog kislány ül mellettem az elsötétedő ablakban. Rám-rámejti fejét, majd végképp elalszik oldalamon. Mamája bocsánatkérő, anyás pillantést vet felém, s én úgy fordulok, hogy a gyereknek kényelmes legyen. Békés félálomban távolodunk F.sztereomtól.