Esztergom és Vidéke, 1991

1991-08-09 / 31. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE GYÓGYÍTÓ ELJÁRÁSOK NEMCSAK GYÓGYNÖVÉNNYEL (3.) Sebek, zúzódások, duzzanatok és daganatok ellátására, továbbá szemölcsök eltüntetésére is bőséges adatokkal szolgál a népi emlékezet, ill. a gyakorlati tapasztalat Szentgyörgymezőn - jó néhány gyógyító eljárást mind a mai napig alkalmaznak. A farkasalma nevű növényből készített főzetet hatásosnak találták sebek borogatására. Nádlerné Erős Julianna elbeszélése szerint: fiam a front alatt fogott egy lovat. A fél combja le vót szakadva. Megmosta a sebetfarkasalma-főzettely aztán a porrá tört, szitán átrostált (előtte megszárított) farkasalma-port a sebre szórta. A ló meggyógyult " A farkasalma bolhák, férgek ellen is hatásos volt: szalmazsákba, kutya vackába is beletették a szárított növényt Farkasalma levélel a levéltetveket is el tudták pusztítani (S. F.). Zúzódásra, púpra penészt tettek: Emikor betörték fejemet kővel a gyerekek (játék közben), lett egy púp rajta. Anyám nagy késsel visszanyomta a púpot, penészt rakott rá a befőttről, úgy kötötte be a fejemer mondja Kurucz István. Diólevél teája, a már felsoroltakon kívül, az árpára is jó volt (meginni). Égett sebre nyers tojást borítottak. Nyers tojást evett az, aki „megmérgezte a gyomrát". Kelésre nyers paradicsomot tettek, papsajtlével mosogatták. Kelésre és sebekre is ajánlatos volt az „ojtott túró, zsírozott kovász, tejföl" (télen, mikor nem volt paradicsom). Daganatra, duzzanatra lapulevelet, bogáncsot tettek, az leszívta. Az útifű kelések sebek gyógyítására - többek elbeszélése szerint kitűnően bevált „vastag erét megtörni, bezsírozni, rá a sebre, kelésre - az kipucolja" K. I-né). Tyúkszemre, szemölcsre vérehullató fecskefű nedvét dörzsölték, vagy kutyatej nedvét Szemölcsöt lószőrrel is szokás volt elkötni. „Lófarkából szedtek szőrt, és azt szorosan aggyig összehúzni a szemülcs körül, míg az elszárad" (E. F-né). Ekcémát ökörfarkkóró virágjával gyógyítottak. Ökörfarkkóró virágját frissen összetürték, azt ráborították az ekcémás testrészre. y/íZ öcsém kétszer borította be a lábát. Először ég, lemarja a se bet, de aztán szép, új bőr lett a lábán" (E. S.). „Az ökörfarkkóró virágja (ennek főzete) asztmára, köhögésre („cigerettázó embereknek") ajánlatos - levele (főzete): aranyérre, borogatásképpen" (K. I-né). Talán a „legkézenfekvőbb" , vagyis a leghamarabb és mindig rendelkezésre álló gyógyító anyag az emberi vizelet. Szamárköhögésre, szemgyuladásra, bőrbetegségre is alkalmazták. Gyakori előfordulású tünetek, betegségek voltak: a fejfájás, fogfájás, gyomor-, epe-, vesebántalmak, cukorbaj, asztma és reuma. Természetes, hogy minden lehetséges módon, a rendelkezésre álló anyagokkal, növényekkel igyekeztek enyhíteni a gyakran krónikussá vált bajokon. Fejfájásra leggyakrabban citrom fu-teát, még inkább tormalevelet használtak. Fogfájásra a krumplihaj volt hatásos. Gyomor bántalmak ellen számtalan növény gyógyhatását fedezték fel az arra rászoruló emberek: papsajt, cickafarok, katángkóró, ezerjófű, üröm fű teája enyhítette a fájdalmakat. A cickafarok rekedség, hurut kezelésére is bevált: édesapám be volt rekedve, hurutot kapott Egy öregasszony azt mondta neki: „Nem kell orvos, szedjen - az uton van sok cickafarok. Abból főzzön a felesége teát!" „Nem főz az, haragszik rám a feleségem (apám sokat ivott, csapos volt, és azért volt rekedt, mert a hideg sörbe jégkockát is tett, úgy itta)!" „Akkor rágjon cickafarkot, az is jó!" El is múlta rekedsége, azután mindig rágta a cickafarkot. 91 évig éü " (Gy. M-né). A szurokíunek általánosan jó hatást tulajdonítottak - szép, piros-lillás virágú, és a Kerek-tó felé lehet szedni -, mondják a szentgyörgy mezeiek „Vesepucoló", vizeihajtó főzetet lehetett készíteni zsúrlófüből (csak a mezei zsúrlófű a jó, a mocsári mérgező!) , kecskerutából, ürömből és gyermekláncfű (szárított) levéből. y/iZ ürmöt (annak idején) árulták így összekötözve mindig a piacon, téjának, gyomorfájásnU, vesepucolónak"(E. F-né). A mezei zsúrlófű teája nemcsak vesetisztító volt hanem izzasztó, jó epe- és májbántalomra, reuma és csúz ellen. A cukorbetegséget enyhítette: a fehérbab héjának főzete, csóvány • (csalán), kukoricahaj, pásztortáska, gyermekláncfű gyökere, cickafarkkóró (fehér) teája. Asztmára bodza-és katángkórótea használt „Asztmás volt édesanyám, bodzateát, katángkóróteát ivott. 86 évig élt, sokszor fuldoklott, mindig teávatgyógyította magát" (Gy. M-né). Reumás testrészre „cingrád" (cindrót - zsúrló) ízekre szaggatott törekét borították, vagy „rézelejével" kúrálták: „Mikor pálinkát főztek, a „ rézelejét" (ami pálinka először jön ki) , az olyan erős volt, fölfogták, eltették Azz/il kenték a reumát, ízületet, fájós testrészt: inni nem volt szabad belőle, csak kenni, mint a sósborszeszt" (K.F-né). Tisovszki Zsuzsanna SZEMBEN AZ ÁRRAL! Egykori rajzok, fotók a várhegyi ásatásból A Dunakanyart ritkán kerüli el a hazánkba látogató idegen, s még inkább elmondható ez a szülőfölddel ismerkedő hazai turistáról. A csodálatos táj látnivalói mellé társul közgyűjteményeinek gazdagsága és a látogatóknak kínált kúltúrális programok változatossága. A Dunakanyar „fővárosa", Esztergom, idén különösen gazdag programmal várja vendégeit. Augusztus 14-én nyílik a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumban az esztergomi királyi palota 1934-1938 közötti feltárását és helyreállítását korabeli rajzok, fotók, műemléki felmérések alapján bemutató kiállítás. Az esztergomi Várhegyen, az egykori kelta oppidum, majd római castrum még fönnálló maradványaiba telepedett be Géza fejedelem, akinek a hegy északi felén lévő palotájában született fia, István király, ttől kezdve a tatárjárásig Esztergom fejedelmi-, majd királyi székhely, s egyúttal a magyar egyház központja (az esztergomi érsek rezidenciája) is. István király a hegy déli sziklaperemére új királyi palotát, a hegy közepére a Szt Adalbert bazilikát építi. Ettől északra épült fel az Árpád-kori érseki palota. III. Béla király az 1180-as években tűzvész által elpusztult korai palota helyén nagyszabású palotaegyüttest épít amely a XÜ-XIIL század fordulójára készül el. A tatárjárás után a király Budára költözik, az esztergomi királyi palotát IV. Béla király 1256-ban az érsekségnek adományozza. Ettől kezve az érsekek építkeznek a volt királyi palota területén, akik közül a történeti források Telegdi Csanád, majd különösen Vitéz János palotaépítkezéseit emelik ki. Esztergom várát 1526-tól több alkalommal ostromolja a török, míg 1543-ban Szulejmán szultán elfoglalja. Ettől kezdve, 130 éven át fontos török végvár, amelyet 1683-ban sikerült végleg visszafoglalni. A török-kor másfél százados időszakában, számtalan ostrom során, úgy elpusztultak a Vár egyházi és világi épületei, hogy az újkorban semmilyen maradványuk nem volt látható. Az esztergomi Várhegy déli részénekkutatása 1934-ben kezdődött el Lepold Antal kanonok kezdeményezésére és jelentős anyagi támogatásával. A kutatásba hamarosan bekapcsolódott a Műemlékek Országos Bizottsága. Az előkerült építészeti emlékeket Hl. Béla király XII. századvégi palotájaként határozták meg. Csupán az Árpád-kori lakótorony déli végében találtak XH. századnál korábbi falmaradványokat, illetve az ásatások teljes területén késő-középkori, török és barokk átépítéseket A feltárások, az előkerült Árpádkori épületmaradványok rekonstrukciója, helyreállítása Gerevich Tibor, Lux Kálmán és Géza, valamint Várnai Dezső közreműködésével 1938-ra, a 900 éves Szt István évfordulóra fejeződött be. A palota feltárása és műemléki restaurálása méreteit és eredményeit illetően, mindmáig a legjelentősebb ásatási és helyreállítási feladata volt a magyar műemlékvédelemnek! A kiállítást egyrészt a munkálatokat irányító szakemberek rajzain és felmérésein, másrészt a városban élő művészek - Bajor Ágost, Einczinger Ferenc festőművészek és Petrás István fotóművész - képein keresztül mutatja be a feltárások és helyreállítások menetét A kiállítás november végéig tekinthető meg a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum Esztergom, Kölcsey utca 2. sz. alatti épületében. Molnár Erzsébet régész-muzeológus