Esztergom és Vidéke, 1991

1991-06-28 / 25. szám

6: ESZTERGOM ÉS VIDÉKE lWÍ(m| . .. j&JL m ^ • J> IDOLAPOZO „A lengyel és a magyar nemzet közös sorsát és évezredes küzdelmét a belső és külső szabadságéit a mindennapok időszerűsége most is igazolja" - írta dr. Antall József az 1989. augusztus 25-én, a Balassa Múzeumban rendezett „Lengyel menekültek Magyarországon 1939-1945" című kiállítás megnyitójában. Ennek a közös sorsnak esztergomi jelképe a Sobieski-emlékmű, melynek felavatása az 1933-as év jelentős eseménye volt. Ezt bizonyítja a Magyarság 1933. szeptember 16-i számában megjelent, alább szöveghűen közölt cikk: „Pénteken avatták fel ünnepélyes keretek közt a Lengyelországból hozzánk érkezett küldöttség, valamint a magyar előkelőségek népes részvétele mellett az esztergomi Szobienszky-emlékművet, amelyet a nagy lengyel királynak kétszázötven évvel ezelőtt Párkánynánánál a törökön aratott diadala emlékezetére állított a magyar társadalom. Pénteken reggel indult Budapestről a lengyel vendégek külön vonata, amelyen a küldöttség, élén Hlond bíbornok, Lengyelország prímása, Janta-Polczynski nyugalmazott miniszter, Matusevski és Kotszynski volt meghatalmajos báró követségi tanácsos, Czettler Jenő a képviselőház alelnöke, Somoijay Lajos államtitkár, Széchenyi Károly gróf, Csekonics Iván gróf, Ernszt Sándor dr., vitéz Hellebront Antal felsőházi tag, Zsemberi István, Misiczki lengyel követségi titkár és számosan mások. 1933-ban irta a Magyarság; Felavatták az Esztergomi SZOBIESZKY-EMLÉKMŰVET! " zott miniszterek, Staminovsky volt államtitkár, Mosczyczki egyetemi tanár, Puczinsky képviselő, Czartorycki herceg, Beaupte főszerkesztő, Chelmiczki konzul és Lepkovski lengyel követ utaztak. Ugyancsak a külön vonaton utaztak a magyar előkelőségek közül Lázár Andor igazságügyminiszter, aki az ünnepségen a kormányt képviselte, Villáni LaAz esztergomi pályaudvaron megjelent az ünnepélyes fogadtatáson Serédi Jusztinián hercegprímás, Lingauer Sándor főispán, valamint Glatz Gyula polgármester, aki a vendégeket meleg szavakkal köszöntötte. Divéky Adorján egyetemi tanár tolmácsolta lengyel nyelven az üdvözlő beszédet, amelyért Hlond bíbornok mondott köszönetet. A vendégek a pályaudvarról a székesegyházba hajtottak, ahol Serédi Jusztinián fényes főpapi segédlettel ünnepi szentmisét pontifikált" Ugyancsak ebben a számban jelent meg a Hlond bíboros-érsekkel készített inteijú. A magyar-lengyel barátság elmélyítéséről mondott szavai ma is érvényesek: - „Ezek az ünnepségek, amelyekkel a magyarok a két nagy lengyel király egyikének, olyan nagyszerű külsőségek között áldoztak, egyszersmind nagyon szép kifejezései voltak annak a belső szimpátiának, amely a két nemzetet egybekapcsolja és a lengyel vendégek lelkében a legmélyebb érzelmeket váltották ki. ... akik ezeken az ünnepségeken résztvettek, visszatérve hazájukba mindannyian egyenként apostolai lesznek otthon a két nemzet közötti barátságnak." Közli: Csombor Erzsébet A Deák Ferenc utca 1. számú ház helyén e század elején a Dunához vezető keskeny közt szélesítették. Ezért az ott állott barokk házat lebontották. A mai Deák Ferenc utca 3. számú ház építési idejének befejezését pontosan jelzi a kapu kőkeretébe vésett 1767-es évszám. A ház a barokk stílus kiemelkedő emléke. A Pálos-házzal (Bottyán János u. 8.) való rokonsága arra utal, hogy ennek a háznak a tervezője ugyancsak Oracsek Ignác, a híres budai építész volt, akit Grassalkovics Antal kamaraelnök és Esztergom főispáni helytartója ajánlott a városnak, mind a Pálosok-háza, mind a belvárosi plébánia templom tervezésére 1759-62. között. Ezek kivitelezése után felkerült a várba Barkóczi Ferenc érsek építkezéseinek vezetésére, amikor a középkori székesegyház helyén elkezdték az új építését. Ekkor Oracsek István házat is vett magának a Vízivárosban. De 1765-ben, Barkóczi hirtelen halálával, az építkezés abbamaradt, Oracsek pedig a királyi városban keresett munkát. Ez a ház lehetett utolsó alkotása, mert 61 éves korában, 1767-ben meghalt. E ház kivitelezői is azok a helyi mesterek lehettek, akik 4 év múlva önállóan tervezhették a pompás városházát. A ház kapu-kiképzése szinte azonos a Pálosok-házéval. De a köztük levő 5 év is mutatja a stüusfejlődés irányát, mely a díszítő elemek könnyedségében jelentkezik. A kora barokkra jellemző timpanon itt már elmaradt, a középső rizalit sem emelkedik ki a homlokzatból, de a két szintet elválasztó vízszintes párkány még éppoly erőteljes és a kapu feletti két ablak is azonos a Pálos-házéval. A fejlődést az abalakok körüli és alatti stukkódíszítés képviseli, főleg az emeleti ablakoknál. Ez már a rokokóba való átmenetet jelenti. E megoldást három év múlva, 1770-ben a városháza esetében még kiérleltebben alkalmazta.Igazán játékosan azonban 1790-ben a teljesen rokokó GROH-háznál jelent meg. igen fontos szerepet töltött be a város művelődésében. Első igazgatója Kollár István belvárosi plébános volt, majd 1869-ben Kaán Jánost választották igazgatónak, aki Mészé na Jánossal együtt alapítója volt az Esztergomi Borászati Egyesületnek. Ezeket annyira felvirágoztatta, hogy utcát is neveztek el róla, minthogy szőlője és híres pincéje is volt. Kaán János már a reáliskola alapítása, tehát 1857. óta is tanára volt és 4 évi igazgatósága után is tanára maradt az iskolának, élete végéig. A reáliskolában akkor minden igazgatót Szólaljatok meg régi esztergomi házak A VOLT OBERMAYER HÁZ Deák Ferenc utca 3. Kérdezzük most miért nevezik e kis palotát Obermayer vagy később: polgármester háznak? Első adatunk az 1767-es zárókő. Az 1777-es Eperjesy jegyzékben a ház tulajdonosa Kinczel Lőrinc özvegye, így valószínű, hogy 10 évvel korábban férje volt az építtető, aki - a ház és telek nagyságából ítélve - gazdag, befolyásos ember lehetett. A további tulajdonosokról annyit tudhatunk a levéltári adatokból, hogy 1809-től a Fogarassy család tulajdonában volt, 1867-ig. Ekkor a házat elárverezték és a város tulajdonába került. A város 187 l-ben idehelyezte egy időre az 1857-ben alakult reáliskolát, mely - a gimázium mellett a tanárok közül választottak, de csak 4 évre. 1886-ban Obermayer Györgyöt választották, most már állandó igazgatónak, aki 1901-ben ment nyugdíjba, de haláláig e házban lakott; ezért nevezték el róla a házat is, noha ez a város tulajdonában maradt. 1928-ban ez a ház adott otthont a város régészeti kiállításának. A XIX. század második felében már az ország nagyobb városaiban egymás után alakultak a régészeti-helytörténeti múzeumok. Esztergomban az egykori királyi székhely és környékének gazdag emlékei is ontották a régészeti leleteket, amelyeket 1857. óta a bencés gimnázium régiségtára őrzött. Knauz Nándor esztergomi kanonok, a tudós történész, majd Récsei Viktor bencés tanár ásatásai után az anyag annyira bővült, hogy önálló régészeti múzeum alapítása vált szükségessé. 1875ben Simor János érsek a Bibliotéka emeletén a nyilvánosság számára megnyitotta magángyűjteményét, a későbbi Keresztény Múzeumot Ez a tény méginkább ösztönözte a várost, hogy a bencés gimnáziumban levő Régiségtárból önálló múzeumot létesítsen. 1894-ben megalakult az Eszetergom-Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat, mely az önálló múzeum alapításának tervét hatékonyan felkarolta. 1898-ban a bencés gimnáziumot újjá kellett építeni, és ekkor, e Társulat közbenjárására, a Régiségtár beköltözhetett a Bibliotéka emeletére. A Keresztény Múzeum képtára ugyanis az Érseki palota átépítése után, 1882-ben, már helyére költözött 1914-ben Einczinger Ferenc ajánlotta fel házának egy részét kiállítás céljára, majd 1922-ben a Kollár-házban (Széchenyi tér 24.) költözött a Régészeti Múzeum. A kiállítás 1928-ban került ide, az Obermayer-házba, ahol 1934-ig volt, amikor a város mindenkori polgármesteri lakásnak adta át Innen származik a „polgármester ház" elnevezés. Prokoppné dr. Stengl Marianna