Esztergom és Vidéke, 1990

1990. június / 10. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 MEGSZÜLETETT Annamária (Házenfrotz Attila-György és Turóczi Annamária, Esztergom); Ádám (Nagy József és Kovács Zsuzsanna, Nyergesújfalu); Árpád-Gyula (Kecskés Mihály és Lőrincz Timea, Dömös); Bianka (Fekete Imre és Dankó Ibolya, Lábatlan); Brigitta (Gondos Mihály és Szénder Erzsébet, Esztergom); Gyöngyi (Horváth Mihály és Szakács Gyöngyi, Tokod-üveggyár); Kitti (Palotai Sándor és Bekő Rita, Nyergesújfalu); Martin (Priegl János és Jámbor Rita, Csolnok); Máté (Behány Zsolt és Bányai Enikő, Tát); Nikolett (Kovács Ferenc-László és Sipos Edit, Sárisáp); Péter (Naár Tibor és Csaba Ildikó, Dorog); Rajmund (Rejtélyi Róbert és Ficsar Ildikó, Sárisáp); Sándor (Juhász Sándor és Németh Mária, Nagysáp); Timea-Julianna (Oláh István-László és Mayer Ildikó, Esztergom) Boldog, hosszú életet kíván valamennyiüknek az Esztergom és Vidéke PÁLYÁZAT A Vitéz János Tanítóképző Főiskola pályázatot hirdet a Gyakorló Általános Iskolájába 1 testnevelés szakos, és 1 ének — bármely szakos (szerződéssel) pedagógus részére. Bérezés megegyezés szerint. Az állás elfoglalásának időpontja: 1990. augusztus 16. Jelentkezési határidő: megjelenéstől számított 15 napon belül. Cím: Dolinszki Ilona igazgató, Gyakorló Általános Iskola, 2500 Esztergom, Helischer u. 5. VITA „NYÍLJÉK MEG A ZSILIP ... és vidéke GOMBÁSZSTART. FIGYELEM! Esztergom-Kertváros legelőjén fejkendős asszony sétálgat. Néha lehajol, keresgél, úgy tesz, mintha a zsendülő füvet vizsgálná (vagy inkább cirógatná?). Az évtizedek óta magamban ,hordozott" hobbi ösztöne máris azt parancsolja: fékezzek, húzzak az útszélre, s álljak meg. Innen lesem a műveletet, s mikor látom, hogy az asszonyság valamit szedeget, kosarába rak, máris a titok birtokába érzem magam: ott a szegfűgomba! Ismerem az íratlan, de annál szigorúbb gombász-szabályt: nem illő a mások által felfedezett terület kínálatára ácsingózni. Most mégis ezt teszem, de ahogy a gyűjtögetőhöz érek, máris elnézést kérek, s megnyugtatom: nem kívánom begyűjteni az általa felfedezett tetszetős-friss példányokat, csak a kíváncsiság, a gombász szenvedély hozott ide. De ő nem mohó, nem irigy, bíztat, csak szedegessem, van itt bőven! Nem szedem a friss paprikásnak valót, de megkérdezem: ismeri-e a vadontermő gombákat? Habozás nélkül vágja rá, a szekfűgombát, azt igen! De amikor arról faggatom, nem téveszti-e össze valamilyen hasonló mérgező gombával, bizony elbátortalanodik. Mondom, hogy ugyancsak így, a legelőn, parlagon, réteken seregesen terem a parlagi tölcsérgomba, ami nagyon hasonlít a szekfügombához, de méreganyag-tartalmánál fogva súlyosan ártalmas. . . De összetéveszthető a szekfűgomba a kerti susulykával is. . . Nem folytathatom, hogy mi e felsorolt gombák közt az azonosság és az eltérés, mert az ,,alkalmi gombász" emeli a kosarát, hogy akkor bizony ő máris mind a legelőre borítja amit összegyűjtött. Felelősségem tudtában felajánlom segítségemet a gombavizsgálatra. Adja is a kosarat. Nem találok egyetlen eldobni valót sem a „gyűjteményben". De mégis elmondom a most már gyanakvó gyűjtögetőnek: ha kételkedik hozzáértésemben, az esztergomi piacon ott a hivatalos gombaszakértő. . . Míg az útszélén hagyott, árválkozó járgányomhoz ballagok, azon elmélkedem: a kivétel valóban erősíti még az íratlan szabályt: lehet, ezúttal arra tanítottam egy kezdő gyűjtögetőt, hogy agombászás öt alaptörvénye közül jól vésse eszébe az egyik legfontosabbat. „Addig ne fogj egy gombafaj gyűjtéséhez, míg nem tudod milyen mérgező gomba hasonlít ehhez, amellyel esetleg összetévesztheted!" PILISSZENTLÉLEK FOLYTATJÁK AZ ÁSATÁST Nemrég az Esztergom és Vidékében cikk jelent meg a csenkepataki vízfolyáson épülő Dédai tó zsiliprendszerével kapcsolatban, mely valószínű a sugalmazok jóhiszemű tájékozatlanságának következménye. A megállapítások nem felelnek meg a valóságnak, ezért sértő a VASAS Horgászegyesület számára az elmarasztalás, és ezért kiegészítés szükséges. Az Egyesület nem kívánja az ügy teljes hátterét megvilágítani, csak a már megjelent cikkben megjelentekre reflektálunk. „Nyíljék meg a zsilip" mondották a cikk szerzői, de gondoljuk, nem úgy, ahogy a gyakorlatban történt. A zsilip megnyílt, a műtárgy alig másfélméteres duzzasztás után áteresztette a vizet. A tél folyamán több helyen karvastagságú jégcsapok képződtek a zsilip belső falán. így azonnal írásban jeleztük a problémát a Kisszövetkezetenek és minőségi kifogással éltünk. Azóta a zsilipet még kellett nyitni, az összes vizet elereszteni, hogy a STRIGONIUM Kisszövetkezet — mint Kivitelező a javításokat elvégezhesse. Ennyi talán elég annak megértéséhez, hogy az Egyesület eddig nem háromszor, de még egyszer sem tudott eldicsekedni a zsilippel. Reméljük: egyszer azt is megérjük! Ami a Kisszövetkezet népszerűsítésére vonatkozik, ahhoz csak annyit: a piacgazdaság felé haladó országunkban minden vállalkozó számára egyetlen népszerűsítési lehetőség van és lesz: az általa végzett munka minősége. A dolog pénzügyi részét említve, ismét nem tudtunk a cikkel egyetérteni, mert korábban az elvégzett munkák ellenértékének kifizetését éppen a Kivitelező merev magatartása hiúsította meg. Bizonyára a cikk szerzői nem tudtak arról, hogy az Egyesület már a múlt év végén az első rész-számla összegét átutalta és kérte a további rész-számlák megküldését a kollaudálás, illetve az 1989. nov. 24-én kelt levelünk szerint. A kivitelező a további számlák helyett az átutalt összeget is viszszaküldte. Ezután — 1990. márc. közepén—az Egyesület korábbi kérésének megfelelően — a kollaudált összegeknek megfelelő bontásban a Kisszövetkezet elküldte a számlákat, az Egyesület pedig a hiánypótlásra visszatartott 50.000,- Ft kivételével a számlákat kiegyenlítette. Befejezésül még annyit: a zsilipnek, az eredeti megállapodás szerint, a múlt év júniusában már működnie kellett volna, az őszszel egyesületünknek már halat kellett volna telepítenie a Dédai tóba. Sajnos, ma még nem tudjuk hogy azok a horgászok, akiket 1990-re előre felvettünk tavas tagoknak a Dédai tóra, egyáltalán mikor ülhetnek oda a tópartra és mikor foghatják ott az első halat?! VASAS HE vezetősége * A VASAS HE 1989. április 28-án megrendelte a STRIGONIUM Kisszövetkezettől a Dédai-tó zsiÜp-műtárgy munkálatait, az átadott tervdokumentáció alapján. Gyakorlatunktól eltérően, szerződés-kötésére nem került sor, mert a HE elnöke úgy tájékoztatott, hogy a munka ellenértékének egy részét szponzorok fogják kiegyenlíteni. A munkálatokat 1989. május 23. és 1989. augusztus 11-e között végeztük el, melyet a HE részéről felügyelt Peti Endre elnök és műszaki szakértőjük, Kékesi Gyula. Az eredetihez képest jelentős többletmunkákat is kértek, így az elvégzett munka ellenértéke 757.221,- Ft lett. A HE nem ismeri el ennek jogosságát, annak ellenére, hogy a munka elvégzését igazolta. Ezzel szemben a nem vitatott 475.281,- Ft-ot is csak 1990. V. 7-re teljesítette 50.000 Ft visszatartásával. Ezt az összeget a minőségi kifogások rendezéséig nem fizeti ki, holott ez az általuk javasolt nem megfelelő technológia alkalmazására vezethető vissza. Többször javaslatot tettünk az egyezségre, de mivel ez nem vezetett eredményre, peres eljárást kezdeményeztünk. STRIGONIUM Építőipari és Szolgáltató Kisszövetkezet Immár ötödik esztendeje csodálhatják a természetjárók, kirándulók, múltunkat tisztelők a Pilisszentlélektől csak egy jó sétányira eső egykori Pálos-kolostor eddig feltárt, kialakulóban lévő körvonalait, milliőjét. Sokakat érdekli: hogyan tovább? Folytatjáke az idén is a már megkezdett ásatásokat? A kérdésre Lázár Saroltáiéi, a Balassa Múzeum ez ügyben illetékes múzeulógusától kértünk, s kaptunk választ. — Szívesen válaszolok a kérdésre, mert múzeumunk egyik dédelgetett ügye ez az ásatás. Valóban, öt esztendeje munkálkodunk már itt, hogy mihamarabb és minél többet adhassunk vissza azok számára, akiket érdekel ez a valóban csodálatra méltó hajdani építDÖMÖS FENSÉGES TÁJ A szó mindkét értelmében igaz a címben leírt megállapítás. Kies, csodálatosan fenséges ez a dömösi táj! Fenséges, mert innen, a prépostsági romoktól alátekintve olybá tűnik: a Visegrádi-hegység és a Börzsöny déli nyúlványa karjába öleli, védi, dajkálja a májusi napfényben meg-meg csillanó vén Dunát. Fenséges, mert kórnikák bizonyítják: Dömös már a XI. században királyi birtokközpont volt, az árpádháziak magánbirtoka. . . Míg a temetőn túl a prépostsági templom és kolostorrom irányába haladok, úgy érzem, magával ragad a történelem. Korülleng, meghat, felemel. A máskor csendes—magányos, romotőrző vidék most felbolydult. Gépkocsik, gyalogos vándorok kapaszkodnak a dombtetőre minden irányból. Ünnepségre gyűl a tömeg: a prépostsági templom és kolostor Árpádkori feltárt és felújított altemplomának ünnepélyes megnyitására. Akadémikustól a háziasszonyig, mény, a szentély és környéke. Az idei nagy munkálatokat, az ásatásokat júliusban kezdjük. De a feltárással párhuzamosan végzünk tereprendezési, állagmegőrzési, épületkiegészítési munkálatokat is. . . Az idei ásatásokat (mondom ezt azok számára, akik már jártak a helyszínen) elsősorban a templomtól délre fekvő területekre, az ott található épületsorra és falra kívánjuk összpontosítani. Ezt a részt szeretnénk feltárni, hogy az idelátogató már átfogóbb képet alkothasson arról, milyen is volt hajdan e kolostor és környéke. De lesz még itt munka: az idén a templomban korábban félbemaradt tereprendezést, csinosítgatást kell bevégeznünk. görbe botra támaszkodó öregtől iskolás korig rétegezett az ünneplő sereg. Nem kong harang, nem szól orgona, tömjénfüst sem lengi be a kis altemplomot. Mégis nagy az áhítat. A kétoldalról levezető csigalépcsőn kezünket összekulcsolva lépkedünk alá az altemplomba. Lent, az ötletesen megszerkesztett üvegtető alatt még kegyeletteljesebb a hangulat. Csend. . . nézelődés. . . ima — ki-ki a maga módján. Dr. Horváth István, az esztergomi Balassa Bálint Múzeum igazgatója lép a picinyke oltár elé. A sok megnyitót látott szakember arcán is megilletődést tapasztalok. Üdvözli az egybegyűlteket, külön is a „szakma" kiválóságait, majd Gerevich Lászlót, a feltárás vezető-irányító akadémikust kéri, szóljon az altemplom és környéke századokra visszanyúló történelméről, itt szerzett tapasztalatairól. És a tudós szólt. Szólt arról, hogy a dömösi altemplom a magyar építészetben egyedülállóan és eredeti állapotban őrizte meg első árpádházi királyaink magántemplomát. Az ásatások során faragott kövek, építészeti tagok, eddig soha nem látott oszlopok kerültek birtokunkba. . . Jogos hát az ásatást vezető munkájának és csoportjának elismerését jelképező kitüntetés, annak az emlékplakettnek az átadása, amit Vertei József grafikusművész készített és Fehér Károlyné, a Dömös Községi Tanács elnöke adott át Gerevich László akadémikusnak. Ez az emlékplakett a dömösiek, s velük együtt az ország TÁT VENDÉGJÁRÁS Ebben a községben szeretik a vendégeket. Erről magam is meggyőződhettem már, pedig még esztendő-fordulót sem értem meg ezen a vidéken. Nos, ha szívesen látott a táti vendég és örömet okoz vendéglátójának, akkor a közelmúltban bőven örvendezhettek a vendégfogadók. Volt itt vendégjárás csűstől-csomóstól! Aközségbeliek örvendezése május 11-én tetőzött, amikor hazai és külföldi vendégekből egyaránt bőven jutott az egyéni portákra és a középületekbe. A település fennállásának 800. évfordulóját ünneplők között ott volt az Uj Időkönyvek szerkesztőségének sok illusztris tagja, vezető munkatársa: Végh Antal, Bertha Bulcsú, Csukás István, Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula, Szakonyi Károly. A Népházban ünnepelni, szórakozni, művelődni jött össze a község apraja, nagyja. Azt mondták többen is, hogy ilyen nagy tömeget soha sem láttak még ezek a falak. Ebben viszont nagy szerepe volt a neves vendégseregnek, no, és Kótai Ferencnek, Ladányi Ferencnek, Kótai Katalinnak, meg a többi szervezőnek— rendezőnek. Mint májusi szikkadt föld a csendes-szemerkélő permetet, úgy fogadták magukba az írók-költők által felolvasott, előadott alkotásokat . Már az írók—olvasók találkozóját megelőző napokban vásárolhatták az irodalom barátai az Uj Idők legfrissebb kiadásait. Vásárolták is, hogy aztán kedves szavakat írathassanak majd bele a szerzőkkel. .. Nem csak az irodalom kedvelőit látta vendégül ezen a napon a 800 éves település lakossága. Tát NSZK-beli testvérközségeinek — Schrattenback és Dietmannstried — lakói is népes küldöttségükkel örvendeztették a helybelieket. A családoknál elszállásolt bajor vendégekkel két éves a tátiak kapcsolata. Azt mondják, tartós lesz ez a testvéri kapcsolat, mert jól érzik magukat együtt mind a két országban. Most például a közös kirándulások, családi ismerkedések mellett a Népházban is ott voltak a németek: együtt tapsoltak a helybeliekkel az írók-olvasók találkozóján. .. lakóinak elismerését jelképezte... Ezután percekig ismét döbbent csend. Hallgatásával adózott az ünneplő közönség. Nem volt hangzatos a befejezés sem. Nem szólt a Himnusz, sem a Szózat és mégis úgy éreztem: Álmos herceggel, Lőrinc érsekkel, dicső őseinkkel együtt zengjük a zsolozsmát, kérjük a magyarok Istenét, hogy vegye végre kegyelmébe ezt a sokat szenvedett, meggyötört, de Urához mindig hűséggel, kegyelettel visszatért maroknyi népet! • Rovatszerkesztő: Kiss József PÁLYÁZAT! Az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola óraadói pályázatot hirdet a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékre, óvónői és logopédiai oklevéllel rendelkező, legalább ötéves gyakorlatot igazolni tudó számára. A pályázó az 1990/91 -es tanév első félévében heti egy órában az irodalmi nevelés módszertanát és heti két órában logopédiát tanítana óvodapedagógiai szakos hallgatók számára. A pályázatot a főiskola főigazgatójához kell benyújtani a megjelenéstől számított 15 napon belül. (2500 Esztergom, Majer I.u.1-3.) Tájékoztatást a főiskola személyzeti vezetőjétől ill. a tanszékvezetőtől kérhet Kaposi Endre főigazgató Az Esztergom Városi Tanács megbízásából a Városgazdálkodási Vállalat bérleti üzemeltetésre meghirdeti az alábbi nyilvános illemhelyeket: a kompkikötő mellett, a Balassa-szobor környékén és a Bazilika alatt. A versenytárgyalás időpontja: 1990. június 18. 1/2 9 óra, helye: Esztergom, Dózsa Gy. tér 1. Pályázni a vállalat által rendelkezésre bocsátott nyomtatvánnyal lehet,június 15-ig.