Esztergom és Vidéke, 1990

1990. nyár / 12-13. szám

4 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 SZENT IMRE REÁlJSKOLA A 30 éves háborút követő elvadultság ellenhatásaként egy vallásos eredetű pedagógiai irányzat született, a .pietizmus. Megalapítója Philipp Jákob Spener. Az ő tanítványa, a pietizmus legjelentősebb képviselője, August Hermann Francke munkássága Magyarországon is hatott. A mindennapi élethez érvényesülő gyakorlati vallásosság megteremtését hirdette. Frankce azt vallotta, hogy a hibák alapja a tudatlanság, a nevelés hiánya. A világ megváltoztatásának egyetlen eszköze a nevelés: „Egy szemernyi élő hit többet ér, mint egy mázsa a puszta történeti ismeretből, s egy csepp igpzi szeretet becsesebb, mint a titkok tudományának egész tengere." Az életre kívánt nevelni, és ezért a legfőbb cél a praktikus, tevékeny, a mindennapi életbe jól beilleszkedő ember kialakítása. A tevékeny munkáséletre nevelés szempontjából az élettel való szoros kapcsolat jegyében hozták létre az ún. reáliskolákat. Hazánkban is a középiskola egyik típusa volt 1849-1934 között. Az Entwur rendelte el a 3 osztályos alreáliskolák és a 6 oszt. főreáliskolák megszervezését. Trefort Ágoston 1875-ben létrehozta a nyolcosztályos reáliskolát, megszüntetve az al- és a főreáliskolákat. A főreáliskola név ettől kezdve nem szerepelt hivatalos elnevezésként, mégis sok új típusú nyolcosztályos reáliskolát továbbra is „főreálnak" neveztek. Esztergomban 1857-ben kezdte működését a város által alapított és fenntartott háromosztályos reáliskola. 1873-ban indult a IV. osztály. 1907-1910 között nyolc osztályossá fejlesztették, 1922-ben az iskola felvette a Szent Imre Reáliskola nevet. A reáliskola a gimnáziumhoz és a reálgimnáziumhoz hasonlóan általánosan képző középiskola volt. Jelentős az 1924. évi törvény 16. paragrafusa, amely kimondta az egységes jogosítás elvét, vagyis a középiskola mindegyik típusában letett érettségi valamennyi egyetemi, főiskolai karon való továbbtanulásrajogosít. Eddig reáliskolából csak „műszaki pályára" készülhetett a diák. Ezzel az intézkedéssel megszűnt a hagyományos „humán" gimnázium megkülönböztetetten kiemelt jellege, s lett vele egyenrangú a reál középiskola. Az 1924—25-ös tanévben, az új oktatási rend életbelépésének kezdetén kezdte tanulmányait a Szent Imre Reáliskolában dr. Bánomy Brenner Antal elsőszülött fiúgyermeke Miklós, aki itt is érettségizett 1933-ban. A következő tantárgyakat tanulhatta az ott eltöltött nyolc év alatt: hittan, magyar, német, francia, történelem, földrajz, természetrajz, fizikai, kémia, matematika, geometria és ábr. geometria, bölcseleti bevezetés, rajz, testgyakorlás. Az 1927-28. tanévig Főreáliskola szerepel a bizonyítványok fejlécein, ettől kezdve Szent Imre reáliskola olvasható. 1935-ig „élt" ez a középiskola. A Hóman Bálint Vallás- és Közoktatásügyi miniszter által beterjesztett 1934. évi 11. törvény megszüntette a különféle középiskolákat, egyetlen középiskola, a gimnázium és a leánygimnázium folytatta a működését. Ezt az új egységes gimnáziumot 1948-ban összevonták az államosított bencés Szent István Gimnáziummal, s mint I. István Gimnázium folytatta működését. Bánomyné Kovács Ildikó ÚJ FORRÁS Szép, esztergorpi témájú írásokkal jelentkezett megyénk irodalmi folyóirata, az Új Forrás. A júniusi számban elsőként Nagy falusi Tibor míves esszéje olvasható Csoóri Sándorról, szűkebb pátriánk költő-honfoglalójáról, kinek a város határában megbúvó nyaralóháza ugyanúgy zarándokhellyé vált, mint egy másik, az előhegyi, Babitsé. Az írás a párhuzamos szerkesztés remeke. Másodikként Bánlaky Pál szociológus tanulmánya olvasható Esztergomról. Ő a mostanság oly kívánatos városi autonómiát vizsgálja. Előbb történeti visszatekintést ad a kisvárosi fejlődés alternatíváiról, majd az önsors-irányítás gazdasági és kultúrális feltételeit helyezi górcső alá. A végeredmény lesújtó: városunk nemcsak gazdaságilag, hanem kulturális-művészeti életét tekintve is meglehetősen infantilis helyzetben leledzik; a megyei és országos gyámkodást még mindig el kell tűrnie, noha a nagypolitika az elmúlt évtizedben már nagykorúsította. Harmadikként Dankó József riportja olvasható Cséfalvay Pállal, a Keresztény Múzeum igazgatójával, „Az embernek egy szíve, de annak két kamrája van" címmel. Bizonyítás Bozókv Mihálv •i j » nótárius úr élete iránt A megyénkben élt írók között számon tartják Bozóky Mihályt, aki élete nagyobb részét Pilismaróton töltötte. Nevével nem csak a legnagyobb irodalmi életrajzgyűjteményben és az Esztergom vármegyei írók ismertetésében találkozhatunk. A KomáKétkedés nélkül kövesd erkölcseimet" Talán másfél évtized telt el azóta, hogy az 1000. év karácsonyán Istvánt Esztergomban a magyarok királyává koronázták, amikor egy velencei apát, a tudós Gellért úr érkezését jelentették az uralkodónak. Gellért, a velencei SzentGyörgy kolostor apátja, a Szentföldre indult, de az Adrián dühöngő bóra miatt egy ideig a Szent-András-sziget kolostorában húzódott meg. Itt találkozott a pannonhalmi Szent Márton kolostor apátjával, Razinnal, aki váltig biztatta, hogy Jeruzsálem helyett jöjjön inkább Magyarországra. Ennek a véletlen találkozásnak köszönhető, hogy István király nem kisebb feladatra kérte őt, mint arra, hogy immár nyolcévesre serdült fia nevelését irányítsa. Szent István fia, Imre herceg, — a történetírók egybehangzó állítása szerint - 1007-ben született Székesfehérvárott. Mivel fiútestvérei, akik közül névleg csak Ottót ismerjük, még csecsemőkorukban elhaltak, szülei nagyon vigyáztak rá. Szent István szenvedélyesen szerette fiát. Amikor nyiladozni kezdett értelme, maga szegődött mellé tanítónak. Nevelését nem is annyira szóval, mint inkább példaadással tette. Mivel azonban országos gondjai nem engedték, hogy fiának szellemi nevelését is egyedül irányítsa, ezért alkalmas nevelő után kellett néznie. Bonifert püspök ez idő tájt mutatta be neki a zarándok velencei apátot, Gellértet, aki a királynak nagyon megtetszett, és esztergomi várába hívta. Azt szerette volna, hogy az apát állandóan növendéke közelében legyen, ezért a királyi palota közvetlen szomszédságában rendelt számára szállást. Gellért nagy lelkesedéssel és alapos felkészültséggel látott munkához. Bolognában alapos jártasságot szerzett a szabad művészetek mindegyikében. Szenvedélyesen szeretett olvasni. A szentföldi zarándokúthoz is azért ragaszkodott olyan nagyon, hogy ott elmélyültebben tanulmányozhassa Szent Jeromos műveit. Imre hercegnek — itt fenn, a várban — valószínűleg nemcsak a hét szabad művészet alsó tagozatának, a triviumnak az anyagát tanította meg, hanem a felső tagozat, a quadrivium egyik—másik tárgyát is oktatta. A világi tudományoknál még nagyobb előrehaladást tett Imre herceg a szentek tanulmányozásában. Mivel azonban tudták, hogy őt királynak kell nevelni, s élete nem egy kolostor csendjében, hanem egy forrongó trónon fog folytatódni, ezért neveltetésének legfontosabb része, az uralkodáshoz szükséges ismeretek elsajátítása volt. Hogy mennyire a szívén viselte Szent István fia nevelését, azt, hogy méltó utódja váljék belőle, arra a legjobb példa az Erkölcsi Intelmek könyve, (De institutione morum ad Emericum ducem), amelyet a király utasításai szerint Asztrik Anasztáz esztergomi érsek foglalt írásban az ún. királytükrök mintájára, 1015 körül, megalapozva ezzel a latin nyelvű művel a magyar írásosságot. Mit kér ebben a kis könyvben fiától, s majdani utódjától, az országa jövőjén merengő uralkodó? Azt, hogy mindenekelőtt őrizze meg katolikus hitét, erősítse az egyházi rendet, a főpapi méltóságnak rója le a tiszteletét, kedvelje a főembereket, s a vitézeket, hozzon igaz ítéletet, minden cselekedetében mutasson türelmet, a vendéget jóságosan fogadja, még jóságosabban gyámolítsa, a tanács nélkül semmit se tegyen, az elődök példája mindig a szeme előtt legyen, sűrűn teljesítse az imádkozás kötelmét, s a kegyességet, irgalmasságot, meg a többi erényeket előrehaladása érdekében éber gonddal megtartsa. Éljen erkölcsi életet, olyant, amilyent tőle, az apjától látott, és megtanult. Máig élők Szent István intelmei. Ma is úgy kell élnie a magyar társadalomnak, hogy minden apa bátran mondhassa a fiának: „Kétkedés nélkül kövesd erkölcseimet, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel." •» Az 1935. március 31-i képviselő-választás — A Magyar Nemzeti Szocialista Párt nem képviselt olyan erőt, mely lehetővé tette volna számára képviselőjelölt állítását. A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Agrárpárt valódi erejét és szervezettségét jól mutatja, hogy dr. Lukács György - korábban Egységes Párt-i politikus — személyében képviselőjelöltet tudott állítani Esztergomban. Az egyház érdekeinek érvényesítése valóságos erején felüü pozícióba juttatta a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártot. Á Nemzeti Egység Párt — Bethlen kiválását követően már szívesebben használták ezt a nevet - vezére, Gömbös Gyula, Esztergom sajátos helyzetét figyelembe véve átengedte a várost a Keresztény Gazdasági és Szociális Párnak. A Nemzeti Egység tudomásul vette „. . . ezt a magasabb szemponttól vezérelt elhatározást. . ." A Gömbös által tett nagyvonalú gesztusra válaszul a KGSZP nem állított jelöltet Dorogon és Tatabányán. A KGSZP esztergomi jelöltje Turi Béla prelátuskanonok volt. Gömbös nagyvonalú döntését nem egykönnyen vették tudomásul a Nemzeti Egység helyi képviselői. A Turi jelölésére öszszehívott KGSZP-ülésen például Hermann Lajos ipartestületi elnök megemlítette: „Hangokhallatszottak, hogy lehetőleg ne pap képviselje újból a várost, a nép hangulata ezt kívánja. Hangsúlyozták azonban, hogy Esztergom prímási város lévén, a képviselő személye a prímás intencióitól függ." Egy másik felszólaló, Lenkei Emil abbéli véleményét fogalmazta Eszterházy Móricz és Gróh József nevét. A jelölőgyűlés végül a Nemzeti Egység Párt csatlakozását kérve, Turi Béla személyében állapodott meg. A két rivális Turi Béla és dr. Lukács György kortesbeszédei nyomán 4039, illetőleg 1581 ajánlást birtokolt. Ez a tény már előrevetítette árnyékát a március 31-i választásokra, melyek eredményeként Turi Béla 3572 szavazattal győzött dr. Lukács György (5.) HARC A SZAVAZATOKÉRT meg, ,,. . . hogy Esztergom mostohagyermeke a kormánynak, míg mindenütt fejlődés látszik,egyedül Esztergom az, ahol folytonos visszafejlődés észlelhető. Gyakorlati embert kíván a város képviselőjének, ha már fővárosi jelölést nem kapunk»-mondotta — olyan személyt kell megszereznünk, aki méltón képviseli a város érdekeit. . ." Obermüller Ferenc KGSZP elnök felvetette még lehetséges jelöltként gr. Zichy János, gr. Kisgazda-párti jelölttel szemben, aki 1917 voksot kapott a nyilvános szavazáson. Az eredmény tudatában némi önteltséggel jegyezte meg a KGSZP vezetése, hogy az ő szervezettségük mintaszerű volt, míg a ,Jtisgazda Pártnál a szervezettség és a fegyelem hiányzott. Már pénteken érezhető volt bizonyos fokú idegesség a Kisgazdáknál. Egy kőnyomatos röplapot adott ki a párt és juttatott el a szavazókhoz." A választás előtti napon Lukács mellett agitáló színes röplapok ezrei lepték el Esztergomot. Ekkor azonban már érzékelhető volt a meghasonlás a földművesek körében, ami törvényszerűen vezetett a kudarchoz. így lett a KGSZP által eredetileg remélt 100-120 fős többségből elsöprő győzelem. A szavazáson résztvevők száma a Mátéffy-féle választáshoz viszonyítva emelkedett. Az előző országgyűlési választás alkalmával 4810-en, most 5489-en járultak a szavazatszedő bizottságok elé. Figyelemre méltó volt ugyanakkor az, hogy a Nemzeti Szocialisták nagyobbik része távol maradt a szavazástól. Az újságíró ,,Miért?" kérdésére egyik vezetőjük jellemző módon reagált: ,,- Bátorság, elnök úr — jelentette ki büszkén, az egyik kezét hitleri módon üdvözlésre emelve." Turi Béla megválasztását követően igyekezett gyakorlati tettekkel is bizonyítani azt, hogy az évtizedes múlt után ki buktatott Mátéffynál jobb képviselője kíván lenni városának. Ebben azonban betegsége és 1936. április 7-én bekövetkezett halála megakadályozta. Dr. Bárdos István rom-Esztergom Megyei Levéltár gyűjteményében található egy kötet: „Tekintetes Nemes Esztergám Vármegyének Kerítő Levelei. Öszve írva Maróthon 1823—". Kötelező gyakorlat volt a vármegyétől, a főszolgabíróktól érkező fontosabb utasítások, rendeletek írásban való rögzítése, majd utána a levélnek a következő községbe való továbbítása. Ilyen kötetbe vezették be az alábbi sorokat, amelyek Bozóky Mihály életével kapcsolatban őriznek adatokat . „Alább írt Tekintetes Nemes Esztergám Vármegyében helyheztetett Maróth Helységnek Bírái és elöl Járói, ezen Levelünk által bizonyítást teszünk arról, hogy Bozóky Mihály Ur, a mi Helységünkben 1776. Esztendőben 12 Martius Napján, elkezdett Szolgálattyát, úgy mint Oskola Mester, és Esztendőnként mint egy Száz Nevendék a Catholicus és Református Iffiak közül eleibe járt, azokat Jámborul Istenessen nevelte, a Keresztényi és Felebaráti Szeretetben oktatta. A midőn pedig Nótáriust a Kösség szükségéhez képest nem kaphatott annak a HivataÜyát is viselte. Üdővel pedig a Református Atyafiaknak meg engedtetett, hogy különös Oratoriumjok, Prédikátoijok és Oskolájok légyen, akkor a Catholicus Oskola Ház bizonyos Conditiok alatt a Reformátur Prédikátornak lakására rendeltetett, és így Bozóky Mihály Ur a maga Költségén Házat szerzett, és a Catholicus Iffjuságot abban tanította tizennégy Esztendeig, a Ház bérnek jutalmazása nélkül, a Tanétásért pedig minden üdőben 12 frt Fizetése járt, melly iránt Fáradságához képest többet is érdemlett volna, de hogy Szegénységünket tapasztalta, több fizetéssel bennünket terhelni nem kivánt. 1800. Esztendőben pedig magára Vállalta a Notáriusságot, és e mai napig betsületessen, Jámborul, nem botránkoztató, vagy garázda életében, hanem példássan viseli, ugy hogy senki őtet, tsak egy krajcár károsodásban sem vádolhattya. Mellynek Valóságára, Neveink alá írásával és Hellységünk Pecséttyével meg erősitetett Levelünket ki adtuk. Maróthon Mind Szent Havának 20. Napján 1824. Esztendőben. Biró Vérségi Joseph saját kezével, lik András Törvény Biró, Szikorszky István, Nyári Lör Joseph, Petsenka Pál, Ujlaky Mihály, Molnár Mihály, Varga András Esküitek bizonyéttyuk.' Minden szentek hava októbert jelentette. Az 1836-ig vezetett kötetbe más, ilyen személyhez kötődő bejegyzés nem található. Bozóky Mihály még tizenöt évet élt. A községi bizonyítvány eredeti szövegű közlését azért tartottuk érdekesnek, mert egy falusi értelmiségi életpályájával kapcsolatban ad korhű értékelést. Ortutay András